Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-22 / 247. szám

1997. október 22., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1 Ideális az osztálylétszám Magyaratádon Németül már elsőben Két éve százöten, most 123-an tanulnak a magyaratádi iskolá­ban. Jövőre 20 fős lesz az első osztály, s úgy tűnik, padokat kell majd vásárolni. Munkácsy Mihály igazgató szerint a 15-16 fős osztálylétszámnak, a családias légkörnek és remek munkatár­sainak köszönhető, hogy jól haladnak a gyerekek, és középisko­lában, gimnáziumban is megállják a helyüket. Fábos Anett német tanár a másodikos gyerekek között A helybelieken kívül patalomi, ráksi, tátompusztai és rácegresi gyerekek tanulnak itt. A ko­rábbi két napközis csoport he­lyett három van most; az ön- kormányzat biztosított még egy álláshelyet. A gyerekek már az első osztály második félévétől tanulják a németet, mivel az óvodában is folyik nyelvokta­tás. A jövő tanévtől pedig szá­mítástechnikát tanulnak az ötö­dikesek. Tavaly beindult a Bar­tók Béla magánzeneiskola, ahova az általános iskolásokon kívül 3-4 fiatal is jár gitárokta­tásra. Nagy György tanárnak köszönhetően szinte valameny- nyi közlekedési versenyről el­hozzák a pálmát a diákok. Háztartási ismeretekkel is felvértezik a tanulókat, hiszen az iskolaépületet körülölelő park mellett nagy kukoricás van. A tengeri árát vetőma­gokra, palántákra költik, s eb­ből üzemeltetik a tankonyhát. A kiskertben termelt zöldségfélé­ket szintén eladják. Ebből a be­vételből jutalmazzák a mun­kában élen járó gyerekeket. Ignácz Józsefié húsz éve ta­nít Magyaratádon. Mint mondta: a gyerekek családi hát­terét is megismerhette. Jó a tan­testület, nem rejtik véka alá a gondokat, és nem ijednek meg az új módszerektől, nevelési stratégiáktól sem. Amikor Zimre József ének­zene szaktanácsadót — akinek vezetésével furulya szakkör működik —, a pedagógus­közérzetről faggattam, azt mondta: önmagától lesz valaki értelmiségi, ezt nem a pénz ha­tározza meg. Ha nincs belső indíttatás, akkor hiába a sok pénz. ő jól érzi magát Magya­ratádon. Munkácsy Mihály szerint az itt tanulók nem érzékelik, hogy falusi iskolában okosodnak, hi­szen szinte mindenhez hozzá­juthatnak; akár városi társaik. Az intézménynek nincs ugyan tornaterme, mert hiányzik a pénz, de ennek az az előnye, hogy minden testnevelés órát a szabadban tartanak. (Lőrincz) Diszkó, bál és biliárd Vállalkozásba adták november 1-jétől a ráksi polgármesteri hi­vatalban lévő nagytermet. Egy fiatal házaspár vette bérbe, s egy hétvégi szórakozóhelyet szeretnének nyitni. Vélhetően biliárd, s különböző játékok is lesznek a teremben, ahol bálo­kat, diszkókat rendeznek. A hi­vatal csak azt kötötte ki: nem csinálhatnak belőle kocsmát. A péntek déltől vasárnap éj­félig működő vendéglátóhelyen lehet ugyan fogyasztani is, mi­közben kártyáznak, sakkoznak a vendégek, s emellett más, az egész falut érintő kulturális programokat is szerveznek. Miklós Mihályné levelét megírta... Vajúdó élet Tátompusztán Miklós Mihályné anyósával várja férje hazatértét — Hat éve már, hogy készü­lök írni a Torgyán úrnak. Nemrégiben találkoztam vele személyesen is, s az bátorsá­got adott. Megírtam a levelet. Kértem, segítsen abban, hogy az állam adjon egy lakást. Nem kívánom ingyen. A há­rom gyerek után több mint kétmillió forint szocpolra va­gyok jogosult. Törleszteném rendesen a havi részleteket. Csak segítsen... A 26 éves, Miklós Mihályné- ból fakadt ki így a keserűség. A törékeny alkatú asszony szeme könyörgőn néz rám. Megerősí­tést vár, hogy jól cselekedett. — Bizalmat árasztott. Úgy gondoltam, ő talán abban is se­gíteni tud, amiben más nem — válaszol, amikor arról fagga­tom, miért éppen dr. Torgyán Józsefet tisztelte meg kérésé­vel. Majd gyorsan hozzáteszi: — Nekem mindegy, hogy ki, csak segítsen már valaki. Több mint hetvenezer forintom bánja, hogy hittem az ígéretek­nek. Becsaptak. Azt mondta egy férfi, szerez lakást, aztán el­tűnt a pénzzel együtt. Én meg itt maradtam egyedül a három gyerekkel. Miklós Mihályné félje 11 évig dolgozott a tátomi Dózsa és Társa Mezőgazdasági Kft tehenészetében. Nyolc általá­nossal, nehézgépkezelői szak- képesítéssel, traktorosként alig vitt haza húszezret. Megelé­gelte, hogy nincs miből fizetni a rezsit, etetni a családot, s a nyáron fölmondott. Azóta a 76 kilométerre fekvő dalmandi gazdaságban dolgozik ugyan­csak traktorosként. Az asszony szerint napi 10-13 órai munká­val a hatvanezret is megkeresi. Ebből több mint harmincat azonnal el is visz a rezsi. A há­rom gyereket — 3, 6 és 9 éve­sek — naponta hordja az asz- szony a magyaratádi óvodába, iskolába. A buszbérletek ha­vonta háromezret vesznek ki a családi kasszából. A mosógép rossz, s a centrifuga is „bedobta a törölközőt”. Mindezt — mint mondja — még elviselné vala­hogy. Csak azt nem, hogy he­tente egyszer látja élete párját. Az ember pénteken este haza­utazik, hétfőn reggel meg visz- sza. Az anyóssal együtt éppen takarítani készül, válj a haza a ház urát. — Nagyon szeretek itt élni — sóhajt. Szép a környezet, jó a levegő. Csak az uram ne hiá­nyozna annyira! Azért kellene a lakás, hogy együtt lehessünk. Tátom, magas fákkal borított kis sziget a szántóföld tengeré­ben. Az ember azt gondolná, paradicsomi nyugalomban él­nek itt az emberek. A falusi környezetnek azonban ellent mondani látszik az egy kapta­fára épült, lerobbant kockahá­zak sora. Hajdan a kaposvári ál­lami tangazdaság építtette őket. Jórészt az Alföldről idetelepült, alacsony iskolázottságú, zömé­ben szakképzetlen emberek próbálták megvetni a lábukat. Miklós Mihályné is Szabad- szálláson látta meg a napvilá­got, majd szüleivel Tiszaalpár- ról jött szerencsét próbálni Tá- tomra. Van aki már negyven éve itt él; mintegy tízen az ál­lami gazdaságtól mentek nyug­díjba. A hajdan virágzó gazda­ságban a 80-as években 1500 tehenet gondoztak. Dózsa Zol­tán a tangazdaság volt főmér­nöke által alapított utód kft-ben, 1993-ban már csak 300, napjainkban pedig mind­össze 90 tehén vár gondozásra. 550 hektár szántóföldön árpát, búzát, kukoricát, takarmányt termesztenek. Gépeik elavul­tak, embereik elfogytak. A harminc dolgozóból 11 maradt. — Volt aki nyugdíjba vo­nult, vagy lerokkantosították, volt akinek felbontottuk a szer­ződését, de föl nem mondtunk senkinek álhtja Dózsa Zoltán. Akik maradtak, azoknak általá­ban van szakképesítésük. Úgy gondolom, az állattenyésztés hanyatlása mellett a szociális érzékenységemnek is köszön­hető, hogy idáig jutottunk. A szolgálati lakásokat mi tartjuk fönn, és a vízhálózatot is mi üzemeltetjük. Sokan nem fizet­nek lakbért, mégis benne élnek, fürdenek. A bekötőút is a mi­enk. Mindenki használja, de a költség csak bennünket terhel. Az alacsony képzettségű embe­rekkel ugyanakkor nem lehetett minőségi munkát végeztetni. Némelyek lopnak, randalíroz­nak, tönkre teszik a környéket. Van egy két üres lakás még. Megpróbálunk minőségi mun­kaerőt toborozni. Reményeim szerint másfél hónap múlva talpra, állunk. A tehenészetet szeretnénk fölfejleszteni. A va­kító sárgára festett, üres Kacs- kovics-kastély égig érő gazba rejti szépségét. Betört ablakok, kilőtt irányítótábla, hajdan jobb napokat látott, gazban levő pusztuló fa harangláb Tátom- puszta jelene. Várnai Ágnes Hova vezet? a szerző felvételei Falugondnokot választ Somodor A maguk lábán Nyugdíjba vonul Somodor fa­lugondnoka. Ma választ újat a faluközösség. Idősebb Makkai József mindenki megelégedé­sére, 1993 óta gondoskodott a település lakóiról. Mint Kristóf István polgármes­ter elmondta: nem lesz gond az utánpótlással, mert hatan is megpályázták a falu mindenesé­nek posztját. Igaz, ők jobbára fiatalok, s a munkanélküliség réme elő is menekülnek a tisztes megélhetést nyújtó falugond­nokságba. A 455 lelkes telepü­lésnek el is kel a segítség. Mint­egy 60 százalékuk idős korú, 41- en pedig munka nélkül tengetik életüket. 110 somodori még vagy már nem képes a munkára. Szerencsére az idősek zöme csa­ládban él, csak párnak kell ét­hordóban vinni az ebédet. Ezt megteszi az önkormányzat egyik alkalmazottja. A kis településen nagy gond a szociális- és gyer­mekvédelmi törvényben előírtak végrehajtása. Különösen a sze­mélyi feltételek hiánya okoz fej­törést. — Most tárgyaltunk a körjegyzővel a gyermekjóléti szolgálat létesítéséről. Igyek­szünk eleget tenni az előírásnak, de egy kicsit szűkösnek érezzük a november elsejei határidőt. Honnan teremtsünk ilyen rövid idő alatt szakképzett embert a szolgálat vezetésére? — méltat­lankodik a polgármester. — Tervezzük azonban egy napkö­ziotthon létesítését az időselöiek. Az épület megvan, most újítjuk föl. Szerencsére többen is moz­golódnak a faluban és sorra ala­kulnak a különböző szervezetek. Bogdán Sándor vezetésével, 11 taggal létrejött a roma kisebbsé­get összefogó cigányszervezet. Szükség is van rá, hiszen a la­kosságnak a 18 százaléka ebben a körben él. Arra törekednek, hogy pályázat révén némi tőkét, munkalehetőséget nyerjenek. Sajnos, a fenyőfa telepítésre be­adott pályázatuk nem volt sike­res. Most egy gyógynövény-szá­rító létrehozására szervezked­nek. A saját lábukon próbálnak megállni. Az önkéntes rendőrség mintá­jára 22 taggal, Király István ve­zetésével kárelhárító és önvé­delmi egyesület alakult. A cégbí­róságnál bejegyzett csoport segít a rendőrségnek, óvja a polgárok vagyonát. Különösen a városi betelepülők lakta Puszta-Somo­dor kertes házainak őrzésében tesznek sokat. Az önkormányzat a két szervezetet 40-40 ezer fo­rinttal támogatta. Megmozdultak a fiatalok is. Balázs Ildikó szer­vezésében, 32 taggal, létrejött a Somodori fiatalok szervezete. A KISZ utódjaként, pezsgő életet kívánnak teremteni. Az önkor­mányzat a kultúrházat és a ta­nácstermet is rendelkezésükre bocsátotta. (Várnai) Tyúktolvajok Ráksiban Csendes falu a mienk, de néha sajnos elhíresül a tyúklopásai­ról — mondta dr. Trombitás Tamás, Ráksi polgármestere. *— Egyébként jó itt a közbiz­tonság — tette hozzá —, de a baromfitolvajok mindig túljár­nak a gazdák eszén. Nemrég három ólat rámoltak ki a falu­ban. Sejtjük ugyan, hogy kik voltak a tettesek, de sajnos, nem tudjuk rájuk bizonyítani. Azt tervezzük, hogy a közeljö­vőben létrehozzuk a polgárőr­séget, s akkor talán kevesebb lesz majd a baromfitolvaj. A polgármestertől azt is megtudtuk: minden esztendő­ben apróbb falopások is előfor­dulnak a településen, amelyek ellen — legalábbis egyelőre — nem tudunk védekezni. L. S. A dombóvári agrármérnök megírta Gölle krónikájának második kötetét is Újabb Fekete-relikviák az emlékházban Bodó Imre saját kiadásában megjelentette Gölle króniká­jának második kötetét, amely a község mezőgazda­ságának fejlődését elemzi a kezdetektől napjainkig. A dombóvári agrármérnököt egyebek között arról kérdez­tük: miért tartja fontosnak a helytörténeti kutatásokat. — Göllében gyerekeskedtem — mondta —, s velünk szem­ben laktak Belányi állatorvo­sék. Dr. Belányi Waltemé pe­dagógus volt, és az ötvenes években ő írta meg a falu mo­nográfiáját. Náluk láttam elő­ször kőbaltát, szőtteseket, dí­szes népi faragásokat. Akkor kezdtem én is érdeklődni a honismereti kutató- és gyűjtő­munka iránt, s 1967-ben egy kiállítást is rendeztünk az isko­lában. — Milyen érzelmi-szellemi pluszt ad a helytörténet? — Gazdagítja a magyarság- tudatunkat, hazaszeretetünket, s megtanítja tiszteletben tartani eleink örökét, tárgyi és szel­lemi néprajzát, művészetét. — Gölle gazdag község volt. Hogy látja: most is az? — A két háború között volt a leggazdagabb, mert a nép szerette a földet, s nem vetette meg a paraszti munkát. Ma már nem beszélhetünk gazdag­ságról. Fekete Árpád kántorta­nító hozta be a községbe a bonyhádi magyar tarka szar­vasmarhát, és így nemesedett az állomány. 1906-ban a me­zőgazdasági kiállítás nagydíját is elhozta vele. Fejlődésnek indult a falu, elkezdődtek az is­tállóépítések. A hatvanas években 280 tehén állt az istál­lókban, a szaporulattal együtt csaknem ezer állatot számlál­tak össze a faluban. Most talán 10-15 gazda tart tehenet. — Fekete István kiskorától kezdve a példaképe. Kötetet is írt róla, bár csak a feleségét ismerte személyesen. A kö­zelmúltban pedig Dombóvá­ron emlékszobát szentelt az írónak. Most, hogy meghalt az író özvegye, mivel gyarapszik a göllei emlékház? — Fekete István Ameriká­ban élő fia számos relikviát adományoz Göllének. További könyveket, vadtrófeákat, kéz­iratokat, fényképeket ajándé­koz a múzeumnak, és szekré­nyek, vitrinek is kerülnek majd Göllébe a Fekete lakásból. — A dombóvári kollekció mivel gazdagodik? — Az író bizonyítványaival, a debreceni mezőgazdasági akadémiai leckekönyvével, íróasztalával, karosszékével és nálam lesz elhelyezve utolsó kézirata is, a Ballagó idő élet­rajzi regény 2-3. kötete. Lőrincz Sándor Bodó Imre fotó: lang Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents