Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

1997. augusztus 30., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 11 Avar sírokat tártak fel Zamárdié a Dajka-villa — A Zamárdi és Szántód közötti vagyonfelosztásra alakult ad hoc bizottság a részvénycsomag lakosság­arányos felosztásával kezdi munkáját a napokban — mondta Major Gyula, Za­márdi polgármestere. Azt is hozzátette: lassan elül a vita, s Zamárdinak egyéb­ként is sok-sok fontosabb teendője van. — Az önkormányzat terüle­tén befejeződtek az avarkori ásatások — tette hozzá a polgármester. — 2500 sírt tártak fel a régészek Európa egyik legjelentősebb avar­kori temetőjében. Marcali­ban már be is mutatták a fel­tárt anyagot, jövőre Zamár- diban is sor kerül erre — ad­digra megteremtjük a bizton­ságos körülményeket ehhez a polgármesteri hivatalban. Nagyon örülök annak, hogy végre a település tulajdonába került Dajka Margit szí­nésznő villája. Megvettük a romos állapotban lévő házat és a területet, s elkészült a rendezési terv is. Ez azt tar­talmazza: a lebontás után la­kások, üzletek kerülnek majd kialakításra, ezáltal egy igen impozáns épülettömb jelenik meg Zamárdi központjában. Major Gyula szerint jelen­tős előrelépés az is, hogy be­levághatnak a Csap utca- Hársfa utcai vasúti átjáró ki­építésébe. Ez jelentősen csökkenti majd a jelenlegi vasúti „csomópont” forgal­mát. A falu központi pén­zekre is pályázik a megvaló­sításhoz. Lassan minden hely elkel a Rétiföldi úton; itt szo­ciális kedvezményre jogosult helybéli fiataloknak biztosí­tanak házhelyet. Ami pedig nemrég fejeződött be: 30 mil­lióba került a Kossuth utca teljes rekonstrukciója, csapa­dékvíz-elvezetéstől a fásítá­sig. Valamivel több, mint 3 milliót áldoztak a művelő­dési ház felújítására. (Fónai) ✓ A polgármester az APV Rt-vel álmodik Sokan sírnak a segélyért — Korábban a képviselőtestület döntött arról, hogy ki kaphat Nagyberényben segélyt. Az új szociális rendelet alapján ez a hatáskör átkerült egy öt főből álló bizottság kezébe — mondta Szentpéteri László polgármes­ter. — A legtöbbször nem azok fordulnak a hivatalhoz segélyért, akik a legrászorultabbak, mert azok közül sokan szégyellik ma­gukat. Nem akarják, hogy a szá­jára vegye őket a falu. Az indo­kolatlan igényeket többször kel­lett elutasítanunk. Nyilván elő­fordult már, hogy a magát be­csapottnak, sértettnek érő kérel­mező hazafelé telesiránkozta egész Nagyberényt. Ebből faka­dóan is születhetnek rosszindu­latú pletykák a pénzek elosztá­sával kapcsolatban. Segélyekre egyébként hétmillió forintot ter­veztünk, s nem jut több ennél. A központi állami támogatás nem fedezi az iskola és óvoda mű­ködtetését sem, mert sajnos ke­vés a gyerek a faluban. Bár épül egy-egy ház, lassan csökken a lé- lekszám; amíg például tavaly ezerötszázharmincketten, most éppen ezerötszázan mondhatják magukat nagyberényinek. A faluban beszédtéma az Oá­zis panzió adójának az elenge­dése is. Erről Szentpéteri László a következőket mondta: — Még az előző ciklus elején, 1990-ben, vagy 1991-ben vetett ki az ön- kormányzat idegenforgalmi adót. Az Oázis panzió azonban nem fizetett, logszabályellenes­nek tartotta, hogy ő az egyetlen kötelezett. Később a falu veze­tése bírósághoz fordult, de két évnyi per után sem hoztak ítéle­tet. Tavaly tűzték a képviselők újra a napirendre a témát, s ak­kor kompromisszumot kötöttek. Azt mondták: ha az Oázis panzió tulajdonosa egy összegben befi­zeti tartozását, mintegy 1,2 mil­lió forintot, akkor elengedik a kamatokat. így is lett. Szerintem ez jó kompromisszum volt; szent a béke a falunak a szövetkezet utáni második legnagyobb adó­zójával, aki azóta rendben befi­zeti az építmény- és iparűzési adót is. Nagyberény éves költségveté­sét 60 millió forintra tervezték, de négymillió forintnyi plusz bevételt szereztek helyi adókból, a lakossági gázhozzájárulásból, a vágóhídjuk értékesítéséből, s adtak el - névértéken - rész­vényt is. Csak így lehetett fenn­tartani a működőképességet. — A gázhitelt visszafizettük. Egymillió forinttal tartozunk még a kistérségi fejlesztési társu­lásnak, amit az év végéig kell visszafizetnünk — készített gyors számvetést a polgármes­ter. — A többletbevételünket felemésztette az intézmények és az utak fejlesztése illetve karban­tartása. A régi iskolába bevezet­tük a gázt, s tataroztuk az iskolá­kon túl az óvodát is. Az útjaink nagyon rosszak, s a pénzünkből eddig csak arra futotta, hogy év­ről évre kátyúzzunk. Azért is szeretnénk lenullázni az összes hitelünket, hogy saját erőt tud­Szentpéteri László polgármester junk aztán gyűjteni. Pályázaton ugyanis csak akkor nyerhetünk pénzt, ha előbb mi is leteszünk az asztalra egy jókora összeget. Nagyon dimbes-dombos a fa­lunk, esők után nagy az erózió­veszély; utakat építeni csak a csapadékvíz-elvezetés megoldá­sával együtt lenne érdemes. A kritikus pontok rendbetétele be­lekerülne talán ötvenmillió fo­rintba is! Persze ez nem egy éves munka, de el kellene kezdeni mielőbb. Szentpéteri László ilyen kö­rülmények között nem nagyon álmodozhat. Jobbra az fordít­hatná a falu sorsát, ha az ÁPV Rt végre kifizetné Nagyberénynek a követelt 23 millió forintot. A pert azonban elnapolták... Czene Attila A balatonszemesi önkormányzat csinosíttatja az üzleteket Torony a sültkolbász fölé — Mi vagyunk a legrégebbi árusok Balatonszemesnek ezen a részén, a Julius Meinl üzlettel szemben. Amikor 22 évvel ez­előtt építkezni kezdtünk az volt a szabály, hogy csak egyszin­tes, lapostetős, mobil épület ál­lítható fel — mondta Gelencsér András pecsenyesütő. Az önkormányzat úgy dön­tött, hogy tovább csinosítja a falu arculatát. Ennek megfele­lően idén előtervet készíttetett. — Ennek alapján kell új épít­kezésbe kezdenem, melynek költségét 8 millió forintra becsü­löm — panaszolta el Gelencsér András már a szezon elején. — Az ÁNTSZ, illetve az egyéb épí­tési szabályok szerint 4-5 hely­séget kell kialakítani, külön a hal, csirke, zöldség, tőkehús és a tojás előkészítésére, feldolgozá­sára és még nem is beszéltem a kötelezően előírt kommunális helységekről. A jelenlegi épület büfének, falatozónak épült, en­nek ezideig tökéletesen megfe­lelt. Üzletem kellően kulturált, eddig nem merült fel kifogás ve­lünk szemben. Az elmúlt évtize­dekben ennek az üzletnek a be­vételéből éltünk és a nyári hóna­pokban megkeresett pénzből fe­deztük a téli hónapok kiadásait is. Felhalmozni nem tudtunk annyit, hogy most egy ilyen nagyságrendű építkezésbe bele­vágjunk. Nem tudom miért kell tornyos épület a sültkolbászhoz — panaszolta a szárszói vállal­kozó. Tegnap a jegyzőtől megtud­tuk, hogy az előírásokon nem könnyűének. (Ondrejovics) A fürdőegyleté lett a Vigadó A balatonszemesi fürdőegylet a harmincas években a tagok adományaiból építette fel a Vi­gadót; 1948-ig működtették, amikor államosították. Az azóta teljesen leromlott állagú épületet az önkormányzat pályázat útján hasznosítja. A kiírásra jelentke­zett a jelenlegi fürdőegyesület is, s meg is nyerte. A település leg­nagyobb társadalmi szervezete most tárgyal a hasznosítás rész­leteiről, a bérleti szerződés idő­tartamáról. Még messze a szer­ződés megkötése az egyesület és az önkormányzat között: az el­készült tervezeten mindkét fél módosításokat kezdeményezett. SZERÉNY VAKÁCIÓ Megkérdeztük: hogyan töltötték a nyári szabadság és vaká­ció heteit a Balatonszemes, Nagyberény, Pusztaszemes, Zamárdi és Bálványos lakói. Czinkné Pete Éva, Pusztaszemes: — Saját gépkocsival a hor- vát tengerparton voltunk a családommal. Az egyhetes úthoz alaposan felkészültünk és már az év elején megkezdtük a pénz összegyűjtését. Saját magunk szerveztük a szállásfoglalást, olyan helyet keresünk ahol van lehetőség főzésre. Vittünk ma­gunkkal konzervet, zacskós leveseket, dobozos tejet és csak arra költöttünk, ami elkerülhetetlen volt. Kint csak a nevezetes­ségek megtekintésére költöttünk. Kurucz Ferenc gépésztechnikus, Nagyberény: — Két gyere­kem van, akik 10 és 15 évesek, velük a feleségemmel felváltva vagyunk szabadságon. Amíg nem lesznek önállóak, addig így tervezzük a nyári vakáció hónapjait. A gyerekek és magunk szórakozására kevés pénzünk van, így egyszerűbb, és főként olcsóbb programokat választunk. Siófokra, a Balaton partjára, a nagyszülőkhöz utazunk. Ha többet költünk, mint amennyit ter­veztünk egy-egy kiruccanás alkalmával, akkor a következő na­pokban összehúzzuk a nadrágszíjat. Özvegy Entler Tibor né dédnagymama, Pusztaszemes: — Az életemben még nem nyaraltam. Most 81 éves vagyok, a lába­mat operálták, így most már ha akarnék sem tudnék elutazni. A külföld soha sem vonzott, de mostanában annyi rosszat hallani a világban történtekről, hogy nem is kívánkoznék messze. Saj­nos az utóbbi évek utazásai mindig kórházi kivizsgálással, ope­rációval függtek össze. Nyaranta a dédunokámra vigyázok, mi­vel a szülei dolgoznak, így hozzám kerül a vakáció egy részére. Itt nyugodtan kerékpározhat, játszhat — a szüleivel a munka­szüneti napokon csinálnak közös strandoló programot. Birkás Péter kerékpárszerelő, Balatonszemes: — Télen-nyá- ron nyitva tart a műhelyem, emiatt nem is terveztem a nyara­lást. Az üzletem egy kis forgalmú utcában van, a megélhetésem érdekében az egész évben nyitva kell tartanom. Utazni azért sem igen tudok mert állatokat tartok. Van sertés, baromfi, ga­lamb, nyúl, ezeket reggel, este etetnem kell. Utoljára hat évvel ezelőtt voltam üdülni. Az elképzeléseknek egyre inkább a pénz szab határt. Számomra a horgászás a legkellemesebb kikapcso­lódás. Várom a szeptembert, amikor csónakommal kimegyek a Balatonra és lesem a halakat. Bognár Zoltánná. Nagyberény: — Nem voltunk nyaralni, alapvetően anyagi okok miatt. Két kiskorú gyerekem van 3, és 5 évesek. Jelenleg munkanélküli vagyok, elég nehéz állást ta­lálnom. Berényben kevés a lehetőség, Siófokon pedig azért nem tudok állást vállalni, mert a gyerekeket reggel 7 órától le­het az óvodába leadni, így a munkakezdésre nem érnék be. A gyerekekkel Veszprémben voltunk az állatkertben és Tamási­ban, a melegvizű strandon. A gyerekeknek hideg a Balaton, ezért a tópartra nem is mentünk. (Folytatás a következő oldalon) Csatorna a Káposztáskertben Tizenegymillió fo­rintot áldozott zamárdi önkormányzata a Káposztáskert szennyvízhálózatának kiépítésére. Egy keszthelyi cég kapta a megbízást; a napokban befejezik a munkálatokat, s hama­rosan megszűnnek az építés okozta kellemetlenségek a környéken. A beruházó vállalta azt is, hogy az utat eredeti állapotában helyreállítja; ez is benne foglaltatik a tizenegy milliós összköltségben. Az önkormányzat még nem aszfal­tozta le az utakat, erre viszont most már, a csatornázás be­fejezése után sor kerülhet fotó: kasza Megrendelőszelvény Címzett: a SOMOGYI HÍRLAP Kiadója, 7401 Kaposvár, Pf. 31. Megrendelem a SOMOGYI HÍRLAP-ot. Az előfizetési díjat □ 1 hónapra Q negyedévre 725 forintot 2100 forintot a számlával jelentkező kézbesítőnek fizetem. (Az előfizetés a következő hónap első napjától érvényes.) Az előfizető neve:....................................................................................... Lakcím:...................................................................................................... (A megrendelőszelvényt borítékba téve bélyeg nélkül beküldheti a fenti címre.) Kétmillió forintból ötmilliónyit produkáltak Pusztaszemes a világ vége A falun keresztül nagy forgalmú út vezet, de az egész település úgy él, mintha a világ végén lenne. Nincs iskola, óvoda, böl­csőde és ami a legfájóbb, hogy munka sem — mondta Baranya István és Szűcs Róbert. Beszéltek arról is, hogy a pol­gármester szeretné a falu fel- emelkedését elérni, de kezde­ményezését sokszor fogadja kö­zöny. A község lakóit sikerült összefogni, amikor társadalmi munkában felépítették az orvosi rendelőt. Az már a körülmé­nyekre jellemző, hogy orvos he­tente kétszer, két órára jön, egyébként nincs orvos elérhető közelségben. — A helybeli bolt drága, olyan mint ha a Balaton partján élnénk, már ami a drágaságot il­leti — panaszolták. — A válasz­ték kicsi, ha szükség van vala­mire, akkor utazni kell. A közle­kedés is nehézkes; este nyolc után megszakad a falu kapcso­lata a külvilággal. Fejlesztésre nincs pénz, ipari létesítmény kö­zel és távol nem található, a me­zőgazdasági szövetkezet meg­szűnt. Megkérdeztük Geiger Ká­rolyt, Pusztaszemes tiszteletdí­jas polgármesterét arról: ő ho­gyan látja a falu helyzetét. El­mondta, hogy a 440 lelket szám­láló településen 130 nyugdíjas és 20 munkanélküli él. A nyári sze­zonban közel negyvenen Föld­vár és Siófok közötti üdülőhe­lyeken találnak munkát. Az utóbbi két évben kétmillió forinttal gazdálkodtak és ebből a pénzből közel ötmillió forint ér­téket produkáltak. Nem akármi­lyen teljesítmény ez! — Felépítettük az orvosi ren­delőt, renováltuk a kultúrház lépcsőjét, a templom járdáját és a ravatalozót — sorolta a bevég- zett munkákat a polgármester. — A falu lakói között volt olyan, aki gáncsoskodott, de nem lehet elvitatni azt az itt élő hetvenöt, társadalmi munkát végző ember­től, hogy segítségük nélkül nem tudtuk azt megoldani a fejleszté­seket, hiszen csak építőanyagra kellett költeni. (Ondrejovics)

Next

/
Thumbnails
Contents