Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. augusztus 30., szombat s Életmentés engedély nélkül Halálárok Zamárdinál Kötelességüknek érzik az emberi élet védelmét fotö: oláh Engedély nélkül tartja készenlétben az SOS Zamárdi Regionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány azt a motorcsónakot, amely a szabadstrandon lát el mentő- szolgálatot. Bartha László, az alapítvány elnöke elmondta, hogy évek óta sikertelenül kérelmezik a mentő-motoros üzembehelyezését a Közlekedési Fő- felügyelet Hajózási Felügyeleténél. — Kezdetben azzal utasították el beadványunkat, hogy a motoros magánszemély tulajdona és így akarjuk megkerülni a a Balatonra vonatkozó tilalmat — mondta. — Az ügyünk megjárta a bíróságok fórumait, de a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium véleményezése alapján elutasították a kérelmünket. Időközben a rendőrség is felismerte munkánk hatékonyságát, melyet Zamárdihoz tartozó vízterületen és a tó partján végeztünk és ezért tavaly a megyei rendőrkapitány és a Balatoni Vizirendészeti Kapitányság vezetője közbenjárására kaptunk egy kiselejtezett járőrhajót. Ezt egy veszprémi szakember térítés mentesen felújította. Levizsgáztattuk a járművet, de kérésünktől a hatóság továbbra is elzárkózik annak ellenére, hogy a korábban felrótt hiányosságokat teljesen megszüntettük. — Munkánkra szükség van — állította az elnök. —- Korábban Zamárdi partja előtt húzódó „halálároknál” évente több haláleset fordult elő. Ez a mélyedés partól 400 méterre, 200 méter hosszan helyezkedik el és hat méter mély. Innen termeltek ki homokot és ígérték, hogy vissza- töltik, de erre a mai napig nem került sor. Úgy érezzük, hogy erkölcsi kötelességünk az emberi élet védelme, ezért maradunk az engedély hiányában is a vizen. (Ondrejovics) Tornacsarnok is épül Balatonszemesen Bővítenék az iskolát Az iskolafejlesztés a község legnagyobb beruházása lesz; 1998 tavaszán indulhat, ennél előbb kezdjük viszont az óvoda bővítését — mondta tegnap Bakóné Valkó Zsuzsanna, Baiaton- szemes jegyzője. — Hatvan négyzetméteres fo- galakoztatóteremmel bővítjük az óvodát. Az a villa, melyet erre a célra használunk, eléggé korszerűtlen. Megpróbáljuk a lehető legjobbá tenni a körülményeket úgy is, hogy a két épületrészt összekötjük. Október 4-én zárni a pályáztatás a kivitelezésre, s rögtön utána be is akarjuk indítnai a munkákat. Az iskola bővítése már nagyobb „falat”. Hat új tantermet tervezünk, egy aulát, s egy tornacsarnokot. A jelenlegi iskolaépülettől nyugatra valósulna ez meg, az iskola telke és a mellette lévő önkormányzati ingatlan összekapcsolásával. Amennyiben jut majd rá pénz később egy tizenkét tantermes iskola is készülhet. A komplexum egy részét már a 98-99-es tanév kezdésére átadhatónak tartom. (Fónai) Balatonszemesen van, aki visszasírja az oroszokat Hollandok helyett gázt akarnak Mi bizony visszasírjuk az oroszokat !... Manapság minimum megdöbbentőnek kell minősíteni, ha valakinek ilyesmi csúszik ki a száján. A balatonszemesi Semmelweis utca talponállójának vezetője pedig jól megggondolta, mit beszél. — 1992-ig állt itt a szomszédságunkban az orosz gyerektábor. Rendszeresen jöttek a szülők, látogatóba. Fogyott a vodka, meg a sör hordószám. Ma nincs forgalmunk; ha tényleg hollandok jönnek ide az oroszok helyére, azok biztos, hogy nem az ilyen kiskocsmában vásárolnak majd... Méteres az aljnövényzet az árnyat adó fák között. A jókora területet a hírek szerint hollandoknak szándékozik eladni a balatonszemesi önkormányzat; üdülőfalu épül majd az egykori orosz tábor helyén. A pesti italboltos nosztalgiázik, ha az oroszokra gondol. Másként vélekedett a táborról a legközelebbi ház kapujában egy ősz hajú asszony: — Előfordult, hogy a gyerekek egymás nyakába álltak, aztán bedobtak a nyitott ablakunkon egy fél görögdinnyét, meg egy pohár kefirt. Ötszáz fiatal nyaralt itt 1962-től harminc évig. Mi télen-nyáron itt lakunk, öregségünkre már egy kis nyugalomra vágyunk. Miért kell ide engedni a hollandokat ? Úgy hallottuk, hogy le akarják zárni ezt a területet és majd pénzt kérnek attól, aki fürdeni akar. Ha az unokák lejönnek, fizessek a Balatonért ?... — Az oroszok után most nem akarjuk a kábítószerező hollandokat! - szögezte le egy házzal arrébb Dobi Mihályné. - Huszonkét éve töltjük itt a nyarunkat, eleget szenvedtünk már. Tartottak arról egy üdülőhelyi fórumot ahol mindenki tiltakozott, s úgy nézett ki, hogy visz- szatáncol az önkormányzat. A napokban a testületi ülésen azonban megint úgy beszéltek, mintha mi sem történt volna. Világos: mi csak az adót fizetjük, de a véleményünk nem számít, hiszen nem vagyunk szavazópolgárok Szemesen. Ez a villasor itt, de a legkevésbé figyel rá a település; inkább a gázt hoznák el erre. Azt is javasoltuk: parcellázzák fel ezt a területet, pillanatok alatt szétkapkodnák a házhelyeket. Úgy látszik, más az érdekük... Felesége szavaihoz Dobi Mihály még hozzátette: — Úgy tudjuk, az a terv, hogy a hollandok kihoznák ide a Balatont, egészen a házak irányáig, a vasútig. Lagúnákat alakítanának ki, csak azt felejtik el, hogy ez állóvíz, nem tenger. Szúnyogparadicsom alakulna ki, ez egy őrült elképzelés, ezt mondják különben vízügyi szakemberek is... Illés Antal polgármester szerint jelenleg nem aktuális előhozni a holland falu témáját. Elmondta: folynak az előkészületek, szó sincs arról, hogy levették volna napirendről az értékes terület hasznosítását. Azt, hogy vannak ellenzői is ennek, természetesnek tartja; a faluban élők és nyaralók nincsenek az ismeretek birtokában. Nem is lehetnek, hiszen még nem tartottak falugyűlést ez ügyben. Ezt valamikor az ősszel tervezik. Fónai Imre Bálványos felülről és alulról Legelőből újra sportpálya Felülről megszemlélve festői a bálványosi táj. Ha a repülőtér (bizony, ilyen is van a település határában...) mellett kapaszkodunk fel a dombra, jól látszik a völgykatlanba szorult falu. Ezt kívánták látni azok az alföldi túrázó fiatalok is, akik bejelentkeztek a bálványosi polgármesterhez és történelemtanár feleségéhez: ugyan, mutatnák már meg nekik ezt a hatszáznegyven lekes települést. — Valami mintha megmozdult volna Bálványoson — mondta Vass Ottó polgármester, miközben a gyalogtúrázó csapat érkezésére vártak. — Megalakult a Vöröskereszt helyi szervezete, s újjászerveződött a sportkör. Az egész falu összefogott, hogy kicsinosítsa a sportpályát, amit hosszú évekig senki sem gondozott, s legelő lett belőle. Füvet nyírtak, kerítést fontak, kapufát festettek aprók és öregek, persze társadalmi munkában. Pénzünk amúgy se lett volna rá... Szegény település vagyunk, egy szál munkalehetőség nem sok, annyi sincs. Amikor megszűnt a téesz, vagy százan maradtak munka nélkül. Sokan vesznek mostanában házat olyanok, akik nem helybéliek. Nyaralónak szánják, vagy csak befektetésnek, nem tudni pontosan, persze, sejtem én, hogy mi a céljuk... — Ez nem újságcikktéma — szólt közbe a polgármesterné.— Különben sem tudjuk, hogy melyik ház kié, mert ez egy olyan ország, ahol nem kell bejelenteni, ha valaki beköltözik egy faluba. Volt is probléma bőven, amikor a viharkárok után el kellett volna döntenünk, hogy ki mennyi segélyre jogosult. Azt se tudtuk némely helyen, hogy ki lakik a házban... — Sokan szereztek földet a kárpótlás során, de parlagon hevernek — folytatta a polgármesterné. — Voltak, akik munkalehetőséget ígértek, megvették a panziót, a vadász- kastélyt, aztán a tájékra se néztek, lassan összedől mindegyik... Gyanítható: bálványosiak ritkán kapaszkodnak fel a völgykaréjból a reptér mögötti dombra... Besurranókat fogtak a nyaralók Gyanús külsejű fiatalemberek csengettek be és vizet kértek a balatonszemesi villasor környékén, több nyaralónál is. A helybéliek nem dőltek be, már csak azért sem: ránézésre úgy tűnt, vizet mosakodásra is ritkán használnak, nemhogy szomjuk oltására... A gyanú beigazolódott, amikor egy kis nyomozásba kezdtek utánuk a nyaralók tulajdonosai. Értesítették a rendőrséget is, s hamarosan kiderült: a „szomjazok” Besenyőtelkéről rándultak le a Balatonra. Útvonaluk végigfürkészése során a tóparti nádasból néhány iszapszagú személyi igazolvány, útlevél, vezetői engedély, bankkártya került elő. Ebből rögtön világossá vált: a nyár örömein túl más is a magyar tenger partjára vonzotta őket... Nagyberény új vezetői Nagyberény számos vezetője újonnan került a helyére. Szász Gáboménak iskolaigazgatóként a most kezdődő lesz az első tanéve. így van ezzel a vezető óvónő, Fodor Ferencné is. Az új jegyző, dr. Szabó Gabriella Pécsről került a településre. A háziorvosi teendőket pedig mostantól dr. Kakasi István András látja el. Valamennyi álláshelyet pályázat útján nyerték el a szakemberek Rendezik az * Állomás teret Ötletpályázatot hirdetett a balatonszemesi önkormányzat az Állomás tér rendezésére. Üdülőközpont létrehozását szeretné ezzel a település, összhangban a vasútállomással, s a Kisfaludy- Ady utcák összekapcsolásával. A tervpályázatra beérkező műveket díjazni fogják, a benyújtási határidő szeptember tizenötödike. Útjavítások Pusztaszemesen A pusztaszemesi önkormányzat megjavíttatta a Petőfi Sándor és a Dózsa György utcát, illetve ezek összekötő részét. 1100 méteren a kátyúzás után kétrétegű bitumenes zúzalékot terítettek. A kivitelezési munkákat Gelencsér Ferencné balatonlellei magas- és mélyépítő vállalkozó végezte egymillió négyszázezer forintért. Hatszáztízezer forint segítség Hatszáztízezer forintot osztott ki a nagyberényi ön- kormányzat a falu fiataljainak a tanévkezdéséhez, segítségül. Az általános iskolások egyénenként 2,500, a középiskolások 3,000, a felsőfokú tanintézetekben tanulók pedig 3,500 forintot kaptak. Ifjúsági tagozat Balatonszemesen Ifjúsági tagozat szervezését határozta el a balatonszemesi fürdőegyesület. Az egyletbe tömörült ingatlantulajdonosok gyermekei számára szeremének gazdag, színes programot nyújtani a nyári szabadidőben. Szorosabbra kívánják vonni ezzel is a kapcsolatot a helybéli lakosokkal. A fürdőegyesület valamennyi ifjút megkeresi, hogy alakítsák meg szervezőbizottságukat. Rejtélyes „fosztogatók” Zamárdiban Ellopták a Madonnát Vörös Gyula plébános aggódik a történtek miatt, de senkit sem vádol fotó: kasza József Eltűnt a Szűz Mária kisjé- zussal, mondta huszonegyedikén reggel a kántor, mise után — elevenítette fel a közelmúlt történését Vörös Gyula, zamárdi katolikus plébános. — Előző este még ott volt a helyén, fenn a kórusban. Nagyon szomorú, hogy ilyesmi megtörténhet. Behatolásnak egyébként semmi nyoma, ezt a rendőrök is megállapították. Sem a templomajtót, sem a sekrestyébe vezető ajtó lakatját nem feszegette senki. Akkor vajon hogyan jutott be a tolvaj? Talán kulccsal? Mintegy önmagától is kérdezte ezt a nyolcvanötödik évében járó zamárdi atya. Az idén nyugdíjba készül, s szép emlékekkel kívánt búcsúzni. Ez már nem adatik meg neki, hiszen a hatóságok vizsgálódnak. Ráadásul egy pár nappal a Madonna-kép ellopása után történt ügyben is, Erről Vörös Gyula így beszélt: — Három nappal azután, szombat reggel a ministráns lányok fedezték fel: valaki letörte, lefűrészelte az oltár számydíszeit, mindkét oldalról. Barbár tett; el kell mondani azonban, hogy a templomban jóval értékesebb dolgok is voltak, ám azokhoz nem nyúltak. Senkit nem akarok vádolni. A plébános felidézett egy esetet a közelmúltból: tettek a perselybe egy olyan száz forintost, amelynek felírták a sorszámát, de már néhány óra múlva már nem találták benne. A faluban a jólértesültek most arról suttognak: a rendőrségnek nem lesz nehéz kinyomozni, ki volt a tettes. A nyomozók még vizsgálódnak. (Fónai) SZERÉNY VAKÁCIÓ (Folytatás az előző oldalról) Boros Gyula, Bálványos: — Elvált és rokkantnyugdíjas vagyok. Nyaralni nem járok, az Alföldön élő rokonaimat, gyerekeimet szoktam meglátogatni, ez a nyári útitervem. Az elmúlt hónapban Pestről egy utazási irodától kaptam ajánlatot telefonon. Ajándék kirándulást ígértek, amiért Pestre kellett volna utaznom. A telefonkönyvben nem találtam az irodájuk címét; ezért úgy ítélem meg, hogy a fénymásolt, bélyegző nélküli értesítés komolytalan dolog. Bálintné Erdei Margit, Balatonszemes: — A férjem az ön- kormányzat közhasznú társaságát vezeti, így a nyáron van legjobban leterhelve. Szabadságot erre az időre nem is tervezünk. Reumatikus panaszaim vannak, emiatt az az elképzelésünk, hogy októberben az ország valamelyik thermálfürdőjébe utazunk; ahol a kellemeset összekötjük a hasznossal. Balatoni Tibor, Zamárdi: — Görögországi utat terveztünk, de a házunk tetőszerkezetének felújítása miatt erről le kellett mondani. A feleségemmel együtt pedagógusok vagyunk, elég hosszú ideig kellett várni arra, amíg a saját otthonunkat megteremtettük. Először a 25. éves házassági évfordulónk alkalmával üdültünk. Két évvel ezelőtt voltunk Tunéziába, ha lehet, inkább utószezonban utazunk. Elég lármás számunkra a nyári tóparti sokadalom.
