Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
ÜNNEPÜNK: AUGUSZTUS 20. FIATALOK ÜNNEPE Diákokat kérdeztünk arról, mit tudnak augusztus 20-ról, mit jelent számukra ez a nap, és mivel töltik el. A válaszokból kitűnt: a fiatalok többsége nem sokat tud az ünnep tartalmáról, így többnyire csak azt mondták el, mivel töltik augusztus 20-át. Varga Balázs (15) Kaposvár, Iparművészeti Szakközépiskola: - A barátaimmal Balatonlellére megyünk. Este megnézzük a tűzijátékot,de különösebben nem csinálok semmit. Gazdag Tímea (17) Barcs, Iparművészeti Szakközép- iskola: - Most is, mint minden évben a fonyódi ünnepélyre megyünk szüleimmel, testvéreimmel. Mi inkább ezt a módját választjuk az ünneplésnek. Langmár Eszter (20) Kecskemét, Kertészeti Főiskola: - A balatonboglári bornapokra megyünk, ott ünnepeljük augusztus húszadikát. Nem az ünnep a fontos, hanem hogy együtt legyek a barátaimmal. Horváth Gyöngyi (13) Kaposvár, Nagyboldogasz- szony Katolikus Gimnázium: - Számomra ez a nap többet jelent puszta szórakozásnál, nem csak az fontos, hogy hogyan, hanem az is, hogy mit ünnepiünk. Másokhoz hasonlóan én is szórakozom, megnézem a tűzijátékot, de azért ezen a napon másképp kelek fel. Nagy Lajos (20) Gödöllő, Agrártudományi Egyetem: - Sokat jelentenek nekem ezek a történelmi események, de az ünnepségek formálisnak tűnnek, ezért nem is igazán érdekelnek. Ezeket a napokat nyári munkával töltöm. Molnár Erzsébet (18) Kaposvár, Táncsics Mihály Gimnázium: - Gyulára megyek a barátnőmhöz, megnézzük a megemlékezést és a tűzijátékot. Elsősorban a rendezvények érdekelnek, de persze fontos az esemény is. Jó lenne, ha lenne utcabál, mert a Cseri park mesz- sze van. A tévében a sok megemlélkezés mellett örülnék valami vígjátéknak is. (Folytatás a 10. oldalon) Hétköznapi sikertörténetek Az európaiság sarkkövei Király Béla: Javíthatatlan optimista vagyok- Elég idős vagyok, így átéltem az augusztus 20-i ünnep századunk beli színeváltozásait. Szent István és az államalapítás ünnepe nekem azt sugallja, hogy semmi alapja nincs a fölöttünk eluralkodott búsmagyarságnak. - Ezt Király Béla történészprofesszor, az ’56-os nemzetőrség parancsnoka mondta a Somogyi Hírlapnak. Hozzátette: Gyűjtöm a magyar sikersztorikat. Az olyanokat, mint például matematikai diákolimpikonjaink világsikere, vagy az a tény, hogy az idén a turizmusban már megelőztük Görögországot. Figyelemre méltónak tartom, hogy a középkelet európai országok együtt sem adtak annyi Nobel-díjas tudóst, mint a magyarok. Az ilyen eredmények optimistává kell hogy tegyenek bennünket.- Lát-e párhuzamot István király politikája és a mai magyar külpolitikai törekvések között?- Igen, hiszen amit Szent István megtett, azt ma lényegében lemásolhatjuk, csak épp nem kell ezt tűzzel-vassal tennünk. Sokat tanulmányoztam és tanítottam Európát. Az európaiságnak négy sarkalatos vonását látom. Az első, hogy van egy - a tíz parancsolattal kifejezhető - erkölcsi kódex, amely nélkül egy társadalom nem lehet európai. E normák betartása nem vallásosság kérdése. Épp ez az a terület, ahol egy kicsit még bizonytalanok vagyunk. Persze a nyugati országokban is vannak gengszterek, ám ha a polgárok zöme ragaszkodik az erkölcsi normákhoz az más társadalmi miliőt teremt, mint ahol túllépnek mindezen. A második a szabadság eszméje. Ha úgy tetszik, a polgárnak az a joga, hogy azt élvezze, ami érdek nélkül tetszik. Hogy azt tegye, amit törvény nem tilt és amivel másoknak ugyanezt a jogát nem sérti. A harmadik a jogállamiság. Egy diktátor rendelkezése nem lehet törvény, csak az a szabály, amelyet egy a nép akaratát kifejező parlament emel törvényerőre. A törvényt nem azért kell tisztelni, mert mögötte áll az államhatalom, hanem mert az a polgárok zömének érdekeit fejezi ki. A negyedik a kereszténység. A felebaráti szeretet is sarkalatos pontja az európai gondolatnak. Mindezt Szent István megvalósította. Ma ugyanez a törekvésünk és feladatunk.- A magyarság ünnepei közül melyiket érzi a leginkább sajátjának?- Október 23.-át. Ennek azonban személyes okai vannak. Valójában mind a három fő ünnepünk a márciusi, az augusztusi és az októberi is ugyanarról szól. A szabadságról a törvényességről, az emberi tisztességről és a felebaráti szere- tetről. Végső sorban tehát az európaiságról.- Mi volt az első'gondolata, amikor megtudta, hogy Magyarországot meghívták a Nato-ba?- Csak annyi: végre! Hosszú ideje reménykedtem ebben, s nem csak azért, mert jó az, ha bizonytalan régióban egy nagyon stabil és erős klub tagjai lehetünk. A „Minek nekünk ez a Nato?” típusú kérdésre mindig ugyanazt válaszolom: Be kell lépnünk minden nyugati szervezetbe, amelyik meghív bennünket. Legyen az akár a Galambtenyésztők Világszövetsége, vagy a Nato. Ezek a csatlakozások teszik ugyanis lehetővé azt, hogy a magyarok többet „Most végleg hazajöttem” találkozzanak a nyugati emberekkel. Ismerjenek csak meg bennünket és ismerjük meg őket. Ez a nyitja, hogy sajátunkká váljon a mérce, amelyet a nyugat képvisel. Nem arról van szó, hogy bármit szolgaian másoljunk le. Az identitásunkat meg kell őriznünk. Ezek a szélesedő kapcsolatok azonban ezt sokkal inkább segítik, minthogy gátolnák.- Korábbi nyilatkozataiban többször is szóvá tette a hazai politikai élet anomáliáit. Lát-e mindebben változást?- Igen, méghozzá tisztulást. Hiszen ez is szerepet játszik abban, hogy a nyugat már elfogad bennünket partnerként. Bár vannak még visszatetsző jelenségek, két választási ciklus után mindenképpen magasabb osztályba léptünk a demokrácia iskolájában.- Befejezó'dik-e többéves ingázása New Jersey és Magyarország között?- Igen, most végleg hazajöttem. Elrendeztem a dolgaimat Amerikában. Igaz, az ottani házamat nem volt szívem eladni, hiszen 20 éven át ott minden bokrot én ültettem. Pesten az operaház szomszédságában vettem lakást, s ki is használom az opera közelségét. Most láttam a Figaró házasságát, s csak azt sajnáltam, hogy „nem fér be” több magyar a nézőtérre. Itthon természetesen tovább dolgozom. A politika nekem nem igazán feküdt. Élvezem viszont a tudományos munkát. Most is könyvet írok, illetve szerkesztek. A téma a Duna menti megbékélésre tett magyar kezdeményezések 1848-tól. Ez lesz talán a századik kötet, amit az Atlantic Press Kiadóval megjelentetünk. Közben folyamatosan gyűjtöm a magyar sikersztorikat. Javíthatatlan optimista vagyok. Bíró Ferenc TÖRTÉNELMI SÚLYPONTOK Augusztus 20 tartalma, hangsúlyai sokat változtak az évek során. Történelemtanárokat kérdeztünk arról, hogy mit jelent számukra ez az ünnep? Dr. Miklós Endre Kaposvár: — Az országalapítás a legnagyobb ünnep. Én a nemzetet, a létet értem alatta, azt a nemzetet, mely államiságát megalapozta. Noha március 15-ét nagyapáink, dédapáink jobban megélték, Szent István ünnepe tartalmiságával mindenkit megmozgat: magában hordozza a kereszténységet, keresztény szellemiséget. Ez az ünnep kibírt forradalmakat, ellen- forradalmakat, s akármilyen rendszer jött, ezt az ünnepet — az államalapítás ünnepét — eltörölni soha nem tudta. Dr. Szili Ferenc történész, levéltárigazgató: — Korábban elnagyolták, a lényeg elsikkadt. Szerencsére most rehabilitálták augusztus 20-t. Nem központilag ünnepük, hanem maga szervezi minden város, falu, önkormányzat — úgy ahogy tudja. Amilyen egy nép hétköznapja, olyan az ünnepe is. Még idő kell ahhoz, hogy méltóképpen megünnepeljük. Miután a települések szervezik, ez a legnagyobb biztosíték arra, hogy érzelmileg és racionálisan is a helyére kerül. Tácsik Attila Siófok: — Ez az ünnep a magyarság szétszórtsága miatt maga is egyre szétszórtabbá válik. A fő probléma, hogy sokan csupán a szórakozást keresik benne. Valóban, Szent István napja a változatos programok értelmében évről évre fényesebb lesz - de a történelmi háttér ragyogását ma már egyre kevesebben érzik. Polgárné Póta Erika Csurgó: — Az államalapítás jelentőségét abban látom, hogy általa egy olyan, stabil törvényrendszeren nyugvó állam jött létre, mely biztos alapot szolgáltatott a fejlődéshez, és feltétele lett az európai nemzetekhez való tartozásnak. Szent István napját az iskolai táborban töltöm, ahol a megemlékezés is a program része. Neisz Péterné Ádánd: — Amint a szeretet, az intelmek királyának ünnepe, régóta fontos ünnep falunkban. Régebben irodalmi műsorok, ének-és próza-összeállítások gazdagították a megemlékezést, de mostanra az ünnep lényege elvesztette eredetiségét, mindenki siet valahova, már nincs idő, mint régen. Szeretném, ha ez a nap olyan erősen élne a köztudatban, mint március 15-e, de ez belső indíttatás nélkül lehetetlen. Henger György Sávoly: — Szent István tettei döntő fontosságúak voltak a magyar nemzet számára. Felismerte a változtatás szükségszerűségét, és mert is cselekedni. Akkor ő a kereszténység felvételével próbált Európa felé közeledni, mi pedig az unióhoz való alkalmazkodással. Mivel az én falum kicsi, és nem lesznek programok, ezért családi körben ünnepeljük húszadikát, természetesen megnézem a megemlékezést a televízióban. Vénás Miklós Balatonszemes: — Ezt a napot elsősorban államalapító királyunk ünnepének tartom, és csak másodsorban az új kenyér napjának. Augusztus húszadikát arra kellene felhasználni, hogy egy kicsit kimenjünk a szabadba, néhány emberi szót váltsunk egymással és persze megemlékezzünk Szent Istvánról, akit én mindenképpen az első három legnagyobb magyar közé sorolok. Dolgos Jánosné Balatonszárszó: — Első királyunkat azért tartom nagyra, mert járatlan úton járt, és megóvta a magyarságot a pusztulástól. A megemlékezéseken azonban nem hangsúlyozzák kellőképpen István szerepét. Mivel családomat nagyon szeretem, ezért velük töltöm a napot. Dr. Klujber László Kaposvár: — A magyar államiság és Szent István király munkássága szervesen összefonódik egymással. Nem véletlenül ez az ünnep a legnagyobb ünnepünk, hiszen ezer éve megalakult egy olyan magyar állam, mely attól az időtől kezdve tekintéllyel megállta helyét az európai államok sorában, és nem egyszer a haladás élvonalában volt. Ez a tudat nemcsak hazafiságra, hazaszeretetre szólít fel, hanem büszkeséggel tölt el és tettekre sarkall. Mivel nem lehetek Kaposváron , ezért a televízióban nézem majd a központi ünnepségről szóló közvetítést. Varga Mónika Darány: — A legnagyobb ünnepnek tartom, és azt hiszem, örülhetünk, hogy végre szabadon ünnepelhetjük. A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Keresztes pántkorona a tízezresen Vagyóczky Károly grafikusművész pályafutásának kiemelkedő állomása az új papírpénz, a 10 000 forintos megtervezése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején levő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kerekedett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első királyunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel. Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek. - A grafikus egy-egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.- A Magyar Nemzeti Bank különböző szakvélemények, intézmények - például a Magyar Tudományos Akadémia - véleménye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegysorozat különbőz címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10 000 forintos - Szent István képmását - örökítse meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz tényleges megtervezését, a részletek kidolgozását már a szakemberekre bízta. Szent István arcképének megtervezé- ■ sénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arckifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire vagy közeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú vagy határozott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban messzemenően ragaszkodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, már- már tudományos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli ábrázolás. A magam Szent István-portréjához végül is a koronázási paláston látható, igaz, nagyon elmosódottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón levő kompozíciónak természetesen szerves része a korona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jelképnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent István és a Szent Korona egymáshoz tartozó, egymástól el nem választható két fogalom. Évszázadok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” elméletről, sokak számára kérdéses a latin és a bizánci korona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Történészek jelentős köre vallja például, hogy a ma ismeretes koronával, ebben a formájában nem koronázhatták meg Istvánt... Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakirodalomba. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafikus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koronával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen tehát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá - a Magyar Nemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terveket. Azt hiszem, a stilizált korona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és korától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet, és hasonló látható egy ásatásból előkerült szoborfejen is. Árpád-házi királyaink köznapői uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pártkorona, amely nemes egyszerűségében is fenséges - mondja a művész. Deregán Gábor )
