Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP ÜNNEPÜNK: AUGUSZTUS 20 1997. augusztus 19., kedd FIATALOK ÜNNEPE (Folytatás a 9. oldalról) Nagy Veronika (14) Ta- szári Általános Iskola: - Ki­rándulni szoktunk a család­dal. Nálunk augusztus ro­konlátogatással telik. Csontos János (20) Kapos­vár, Kinizsi Pál Élelmiszer- ipari Szakközépiskola: - Tetszik, hogy hangsúlyo­sabban foglalkoznak az ün­neppel, de jó lenne, ha több, színvonalasabb kulturális programot szerveznének. Steinbacher Gábor (17) Kaposvár, Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépis­kola: - Minden évben a Koppány völgyi Napokon veszek részt, ahol bemuta­tók, tűzijátékok és utcabál is van. Délelőtt megnézem a televízióban az ünnepséget. Fodor Csilla (16) Kapos­vár, Kinizsi Pál Élelmiszer- ipari Szakközépiskola: - Nyári munkával próbálok egy kis pénzt előterem­teni.Ha ez sikerül, akkor a barátaimmal kimegyek a majálisra, és talán tévét is nézek majd. Az ünnepet fontos eseménynek tartom, a megemlékezések tetsze­nek. Lőrincz Péter (21) Pécs, Janus Pannonius Tudomány Egyetem TTK: - Buda­pestre megyek, a Magyaror- szág-Svájc világbajnoki se- lejtezőre.Szeretném ha megnyernénk, mert akkor még lenne esélyünk kijutni a franciaországi vb-re. Este valószínűleg megnézem a tűzijátékot is. Az államala­pítás ünnepét fontosnak tar­tom, szeretem a kulturális programokat, a megemléke­zéseket.Talán a többmilliós tűzijátékköltségek emelése helyett ezekre is fordíthat­nának egy kicsivel több pénzt. Lévai Krisztina (15) Ka­posvár, Munkácsi Mihály Gimnázium: - Mint ünnep, úgy számontartom, de nem utazok sehova, régebben megnéztem a tűzijátékot. Makray Zsolt (22) Pécs, Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola: - Tavaly Fonyódli- geten megnéztem a tűzijáté­kot, a kirakodóvásár külö­nösebben nem érdekel. Azért örülök, hogy az ün­nepnap munkaszüneti nap is egyben. Csonka Attila (18) Kapos­vár, Közlekedési Szakkö­zépiskola: - Számomra nem jelent semmit. (Kerekes-Lepold-Csek) Kiss András 50 éve misézett először Isten nem siet el Szabadiból Világéletében szókimondó pap volt dr. Kiss András, akivel hat plébániát is megjárattak emiatt, amíg végre Balatonszabadiban nyugalmat talált harmincöt év­vel ezelőtt. Nem a népekkel volt sohasem bajom — emlé­kezett vissza az esperes, aki szombaton délelőtt tíz órakor tartja az aranymiséjét. — Azt fogom elmondani, hogy nem én, hanem az általam képviselt ügy érdemli meg az ünneplést. Kiss András kilencedik gyermeknek született a család­jában, Zamárdiban. Amikor ar­ról kérdeztem, hogy ment-e a világ előre azóta, gondolkodás nélkül azt válaszolta: persze. Mindig előre megy a világ, még akkor is, ha azt hisszük, hogy hátralép. Lehet, hogy csak erőt gyűjt, hogy nagyobbat ugorhas­son. Nem gazdátlanok az embe­rek, hiszen aki megteremtette, az számon is tartja őket. — Az igazi feladatomnak azt tartom, hogy megnyugtassak valakit a halál előtt. A kenyé­rosztással sem lehetne szerin­tem többet elérni. Illyés Gyula mondta azt: azért tiszteli az egyházat, mert beszél a halál­ról. Én úgy gondolom, éppen emiatt van jogunk beszélni az életről is. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, mit szólna ma Tömör­kény István, aki már 130 évvel ezelőtt azt írta, hogy minél üz­letszerűbb a világ, annál inkább elhidegül a belső élet... — A terveim? — kérdezett vissza az esperes. — Milyen távlatokban gondolkodhat egy 77 éves ember? Igaz: nyug­díjba vonulni nem tudok, mert hiányzik mögülem az utód, akire rábízhatnám a hívők kö­zösségét. Szeretném, ha több Az aranymisén az ügyet ün­nepeljük FOTÓ: KASZA JÓZSEF fiatal járna templomba. Az én jövőm, a fiatalok jövője...? Is­ten ráér, nem kell neki sehová sietnie. Czene Attila Fekete István megmaradt gölleinek Somogy a gyökér — Somogy a hazát jelentette apámnak. Hazát, ahol a gyö­kere volt. Amikor a Somogy szót kiejtette, az arca mindig ellágyult — mondta Fekete G. István, az író Fekete István fia. A 65 éves Chicagóban élő író, újságíró apja dombóvári szoboravatóján nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak. — Apámban mindig lobogott a szülőföld iránti szeretet. Sőt, ta­lán több is; ez már szinte szere­lem volt. Csak a szerelméről tud valaki olyan gyengéden szólni, írni, mint ahogy édes­apám élete végéig Somogyról. Apámhoz szülőfaluja, Gölle állt legközelebb. Ott kezdte írni, vésni a sorokat. Kaposvárra 10 éves korában került, az is mély nyomot hagyott benne, akár­csak Dombóvár. Az örök gyö­kér azonban Gölle maradt. — Miként gondolt apja ké­seibb a somogyi emberekre? — Mindig sok szeretettel. Ami az emberekben jó és nemes volt, azt csak Somogybán lehe­tett megtalálni. Ugyanez vonat­kozott a természeti szépségekre is. Nagyon szerette a Kis-Bala- tont. A táj szépsége, a madárvi­lág varázslatossága mély nyo­mott hagyott benne. Gondolata­inak szabadságát, szárnyalását jelentette ez a vidék, több írása is ide kapcsolódik. — A Tüskevár az egyik leg­ismertebb. Nemzedékek olvas­ták, s ma is a fiatalok egyik kedvenc olvasmánya. Hogyan készült az írás? — Amikor ez elkészült, már Amerikában éltem. De annyit tudok, hogy mindig alaposan felkészült. Ha egy cinkéről írt, hónapokig látcsővel figyelte a cinkecsalád életét. A legkisebb részletre is oda figyelt. — Milyen volt viszonya ol­vasóival, tiszteletivel? — Apám szégyenlős fajta volt, tartózkodott az irodalmi előadásoktól. Sok ember előtt viszont nem szeretett beszélni. Baráti társaságban viszont rendkívül melegszívű, nyílt ember volt. Természetesen vi­selkedett. Legközelebbi barátja egy időben Kittenberger Kál­mán volt. Hűséges társa volt még Csató Kálmán, Herceg Ferenc, Harsányi Zsolt és Ba­bai József is. — Milyen az apa és a fiú kapcsolata? — Közvetlen, nagyon szeret­tük egymást. Jó barátok vol­tunk, bármit elmondhattam neki. Meghallgatott, tanácsával segített. Érzelmileg mindig kö­zel álltunk egymáshoz, s ez már csak azért is érdekes, mivel ab­ban a világban az apa gyakran megtartotta a három lépés tá­volságot gyermekeivel szem­ben. — Melyik volt apja legszebb időszaka? — Erre nehéz válaszolni, ta­lán a 1940-44 között. Akkor vált befutott, ismert íróvá. A si­ker szerénysége miatt inkább nehézséget okozott neki. Anyámat például ’’megőrjí­tette” szerénységével. Kerülte a szerepelést, ünneplésre sem kí­vánt elmenni. — Az íróról sok mindent tu­dunk. Hogyan élt magánem­berként Fekete István? — A hobbija a vadászat, és a Fekete G. István fotó: bakó halászat volt. A várost soha nem szokta meg, mindig vidéki ma­radt. Reggel és este hosszú sé­tákra ment kutyájával. Sokat ol­vasott. Barátai — ismert írók, filmrendezők, színészek — gyakran felkeresték. De a régiek közül is sokkal találkozott, köz­tük olyannal, aki talán még kö­zépiskolát sem végzett. Közvet­lenül beszélt velük is, akárcsak az egyetemi tanárokkal. Apám szívében, szokásaiban mindvé­gig megmaradt gölleinek. — Melyik volt apja legked­vesebb műve? — Meggyőződésem, hogy a Zsellérek. Természetesen va­lamennyi művét olvastam, de nekem is ez a legkedvesebb al­kotása. — Milyen érzés ismert író fiaként hazalátogatni? — Nem érzem, hogy nagy írónak vagyok a fia. Én egy nagy ember fia vagyok. Apám­nál egyenesebb, bátrabb, gerin­cesebb embert nem ismertem. Ezért volt nekem bálvány az apám. Harsányi Miklós A krónikás ismeretlen, de a gondolatok bizonyosan a királytól valók Intelmek - nem csak Imréhez Történeti tény, hogy Szent Ist­ván akkor vetette meg állami­ságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a ma­gyarság fennmaradása,vagy az eltűnés, a felmorzsolódás, a pusztulás lesz sorsa. Aligha kétséges: első Árpád-házi uralkodónk ennek tudatában volt. Ennek fényében külön is figyelemre méltó, hogy az or­szág ügyei mellett - a kor szo­kásaitól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg nevelteté­sére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen értékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila törté­nésszel, a Történelemtudo­mányi Intézet munkatársával e relikvia históriájáról és ér­telmezéséről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sa­játos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kutatók egy része úgy véli: 1018-1031 között, mások sze­rint - s jómagam is erre a vé­leményre hajlok - az 1010-es évek elején íratta a király.- Milyen főbb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből?- A Karoling-korban elfo­gadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett király­tükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása - azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Ér­demi különbség az is: a közép­kor nyugati uralkodói csupán megbízóként s mintegy név­adókén működtek közre, addig szinte bizonyos, hogy az egy­kori krónikás az István által meghatározott tartalommal és témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legérdekesebb tartalmi sajátossága, hogy a rokonmű­fajú dokumentumokkal ellen­tétben az Intelmek nem erköl­csi tanokra alapozva írja meg a jó uralkodó ismérveit. Épp for­dítva: azt úja le, hogy az or­szág sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmé­nyek mérlegelésével kell cse­lekednie, s ha e követelmény­nek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen krónikás?- Az teljességgel kizáró­ható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mindeddig egyikről sem sike­rült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszü­letéshez. Meg kell elégednünk azzal, hogy a följegyző isme­retlen. De ismétlem: egészen bizonyos, hogy a király köz­vetlen gondolati instrukciói, útmutatásai alapján dolgozott.- A szöveg alapján lehet-e államalapítónk személyisé­gére következtetni?- Ebből is, s más feljegyzé­sekből is kiviláglik: nagyon gyakorlatias gondolkodású férfiú lehetett. Ugyanakkor, mivel nem tudni pontosan, hogy az Intelmek mely részeit sugallta közvetlenül István, túl merész vállalkozás lenne a részletes jellemábrázolás.- Hol, milyen formában maradt fenn ez az írásos em­lék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Akkor­tájt avatták Istvánt szentté, és a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, amely­ből kiderül: a történetíró is­merte az Intelmeket. Ezután a legközelebbi emlék a XIV.szá­zadi Thuróczy-kódexben ma­radt fenn. Ebben található meg az élőbeszédből és a tíz feje­zetből álló latin szöveg. A kó­dexet egyébként az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.- Biztos, hogy ez az eredeti szöveg másolata, s nem az egykorú írástudók műve?- Igen, mégpedig nyelveze­téből. A latin ugyanis sokat változott az évszázadok fo­lyamán. Azok a szófordulatok, kifejezések, amelyek az Imré­hez címzett intelmekben sze­repelnek, olyan korábbi stílus­jegyeket hordoznak, amelyek a 15. században már elavultak.- Napjainkban is érvé­nyesnek fogadhatók el az ezer évvel ezelőtti gondolatok?- Sok tekintetben feltétle­nül. Az is elgondolkoztató példa, hogy milyen figyelem­mel és törődéssel foglalkozott a király fia neveltetésével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig te­kintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyako­rolni a hatalmat. Talán épp ezért lett, lehetett István törté­nelmileg is meghatározó sze­mélyiség, mert - tíz évszázad­dal ezelőtt - felismerte ezt. így volt lehetséges, hogy elfogad­tatta a magyarsággal: e térség­ben csak a kereszténység fel­vételével maradhat fenn ez a nép. Szalóky Eszter A tanítóképző lépésváltása Leitner Sándor főigazgató: Nyitott főiskolát szeretnék (Folytatás az 1. oldalról) Ebben a Csokonai főiskola megtette az első lépéseket - mondta a főigazgató. Elismert az idegennyelvi (három nyelv) és a kisegítőiskolai - mentáli­san sérült gyerekeket oktató - tanítók képzése, a könyvtáros és a kommunikátor-képzés. Emellett újabb szak-alapítási terveinket is benyújtottuk: a gyógypedagógus és művelő­désszervezői, a szakvezetői és a romológus-szakképzésre. Már folyik öt-hat újabb szak előké­szítése is. Amire pedig a legna­gyobb szükség van: az iskolák­ban tanító pedagógusok to­vábbképzés, már a Nat miatt is. Az új szellemű közoktatás egyébként sokkal korszerűbb a tanítás tartalmát és módszereit tekintve is; más értékrendet kí­ván. Erre a pedagógusokat fel kell készíteni.- Nem túl sok a bába az ok­tatás megújításában?- Kiegészítik egymást. A pe­dagógiai intézet, oktatási igaz­gatóságok feladata elsősorban a szervezés. A szakmai muníció azonban a főiskolán van, a tu­dást itt lehet megszerezni.- Mi változik, és mi az ál­landó a változásban?- Az alapnak biztosnak kell lennie. Ez a történelmi, iro­dalmi, pszichológiai, művé­szeti, szociológiai és közgazda- sági képzés. Erre lehet alapozni az újat, az igények kívánta sza­kok oktatását, például a műve­lődésszervezést, a számítás- technikát. Jóval ezer fölött van nappali tagozatos hallgatóink száma, így a kaposvári az egyik legnagyobb főiskola, ahol már nem a tanítóképzés a meghatá­rozó. Olyan felsőoktatási in­tézmény, ahol az alapot adó - pedagógiai, pszichológiai és metodikai - stúdiumokra építve okleveles értelmiségieket képe­zünk. Munkánk hatékonyságát mutatja, hogy végzett hallgató­ink elhelyezkedési aránya még most is nagyon jó. A pedagógu­soké is.- Eldőlt az integrálódás vagy önállóság vita?- A kormányzati szándék az, hogy nagyobb központok köré csoportosítsák a felsőoktatást. Ettől a szellemi bázisok szak­mai fejlődését várják, s azt is, hogy a szétaprózódás megszün­tetésével, gazdaságosabb lesz az oktatás. A Dél-Dunántúlon három egyetem s két főiskola szándéknyilatkozatot írt alá, hogy el tudná képzelni a jövőjét egységes intézményben. Ennek a lehetőségeit vizsgálják a tár­gyalásokon. Felelet csak ké­sőbb lesz arra, hogy együtt, kü­lön vagy más csoportban. Biz­tos, hogy a következő négy-öt év változása alapvetően megha­tározza Somogy szellemiségé­nek a fejlődését.- Ön melyik oldalon áll?- A kaposvári főiskolának a következő években úgy kell megtalálni a helyét, hogy a fel­sőoktatásban szakmailag meg­határozó intézmény maradjon, a lehető legnagyobb önállóság­gal.- Az új vezetőjelent-e stílus- váltást is a főiskola életében?- Mindenképpen. Minden ember más egyéniség, és min­den tanító is. Ha az intéz­ményre gondol: a korábbi veze­tés jó hagyományait szeretném továbbfejleszteni.- Hogyan?- Nyitott főiskolát szeretnék, az intézmény falain belül és azon túl, kifelé is. Elvem, hogy minden feladatot mindenkivel szembesítetten kell megoldani. Minden tartozik mindenkire. Mindenki mondhassa el véle­ményét, s az számba vétessék, de a többségi a meghatározó. A főiskola kapcsolatait pedig to­vább kell építeni a megyei, vá­rosi önkormányzatokkal és a somogyi polgárokkal is. Olyan fórumokat kívánok, ahol bete­kinthetnek abba, mi történik a főiskolán. Lássák, hogy milyen értékeket teremt, s magukénak érezzék azt. Legyen a főiskola szellemi központ a szolgáltatá­saival, s emellett jelentős tu­dományos műhely is.- Köszönöm a beszélgetést. Kurucz Ferenc i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents