Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
/ SOMOGYI HÍRLAP 1997. máj. 10., szombat Közép- és emelt szinten mérik a diákok tudását 2004-től Változásra érett érettségi Dr. Kálmán András: Kiválthatja a felvételit Mihályfalvi László: Kiválóvá csak kiváló tud nevelni Eljárt az idő a hagyományos érettségi vizsga fölött - hangoztatják a szakemberek - fő oka, hogy a világ is változott körülötte. Az új kétszintű érettségit a tervek szerint 2004-től vezetik be, a középszintűt jobbára a szakmát tanulók, míg az emelt szintűt a főiskolára, egyetemre jelentkezők teljesítik majd. Dr. Kálmán András, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet főtanácsosa azt mondja, az érettségiben - a központi írásbeli és az iskolai dolgozat közötti minőségi különbség miatt például - már eddig is volt egyfajta kétszintűség. — Az érettséginek ma kétféle jelentősége van. Kell a továbbtanuláshoz, és a nagy túljelentkezéssel büszkélkedő felsőoktatási intézmények a minőségét, a benne szereplő érdemjegyeket is nézik a felvételiken. A kétszintű érettségi vizsga szabályzata nemcsak a vizsgák lebonyolítási rendjét, hanem a 11. évfolyamtól kezdődően meghatározza a gimnáziumokban és szakközépiskolákban folyó nevelő és oktatómunkát is. A két szint összekapcsolódik egymással. A középszint a középiskolai tanulmányok végére elérendő általános műveltség követelményeit tartalmazza: ezek megalapozhatják a középiskolai végzettséget igénylő munkakörök ellátását, a szakmatanulást, a mindennapi életben történő helytállást. Az emelt szintű követelmények a felsőoktatásra való felkészítést állítják előtérbe. Az új típusú értékelési rendszer megfelelő biztonságot nyújt a felsőoktatási intézményeknek ahhoz, hogy eldöntsék, milyen tudással rendelkezik, aki hozzájuk adta be felvételi kérelmét. Ezáltal lehetővé válik - és ez is az emelt szintű vizsga célja -, hogy kiváltsa a felvételit. — A tanuló a vizsgára jelentkezéskor, tanulmányi előéletétől függetlenül dönthet álról, milyen szintű érettségire jelentkezik. A diákoknak négy kötelező (magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv) és egy választott tárgyból kell minimumvizsgát tenniük. A kétszintű érettségi elképzelése több ponton vita tárgya. — Azt tartom, nem formális, hanem tartalmi változásoktól kellene várni, hogy az oktatás problémái megoldódjanak. — Ez Mihályfalvi László, a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatójának véleménye. — A kétszintű vizsga kapcsán az a félelmem, hogy az egyetemek nem biztos hogy elfogadják felvételinek az emelt szintű vizsgát. Az alapszintű után pedig nem igazán látom a folytatást. Tudott az is, hogy a 10. évfolyam végén fejeződik be a tananyag, s azt gondolom, a történelemnek, az irodalomnak vannak olyan korszakai, melyek megértéséhez nem elég a 15-16 éves diák érettsége. Összefoglalva, ebből a szempontból konzervatív vagyok, jobb' szeretem a bevált, járt utakat. S ma is azt tartom, ha egy iskolában jó tanárok vannak és a diákok tanulni akarnak, ott nem kell tótágast állni a pedagógusnak, hogy a tananyagot megtanítsa. Megszívlelendő: kiválóvá csak kiváló tud nevelni. (Balassa) EMLÉKEZZÜNK RÉGI BALLAGÁSOKRA Lyukas húsz fillért kaptak ajándékba Dr. Németh Jenő, a megyei közigazgatási hivatal vezetője: — 1953-ban végeztem az általános iskolát, s a mi évfolyamunk volt az első, amelyik igazán megünnepelte ezt. Akkor vált hagyománnyá, hogy a nyolcadikosok is ballagnak. A búcsút mindenki izgatottan várta, végigjártuk a virágokkal feldíszített épületet. Előttem van egykori termünk, osztálytársaim meghatottságtól fénylő arca... Az ünnepélyességre jellemző, hogy még a kamaszfiúk is énekeltek. Emlékbe kicsi tarisznyát kaptunk; ebben egy ismert versidézet, valamint lyukas 20 filléres volt. Az általános iskola meghatározó volt életemben, hiszen számos remek pedagógus tanított minket. Különösen az egykori igazgatónkra emlékszem szeretettel, aki sokat segített, amikor apám meghalt. Összesen 27 évet tanultam, s több ballagáson részt vettem. Valamennyi közül az általános iskolai volt a legszebb. Kacsasült volt az ünnepi fogás Iß. Tóth János, autóversenyző: — Nem szerettem suliba járni, de tisztességesen elvégeztem a szakmunkásképzőt, s később a technikumot. Tinédzserként nem kedveltem a felhajtást, így voltam a ballagással is. A hivatalos ünnepség hidegen hagyott; az egyik ballagásról ellógtam, ugyanis akkor más elfoglaltsá- 'gom volt. Természetesen a szüleim nagyon várták, hogy elvégezzem az iskolát. Ők időben készültek az ünneplésre, ami otthon már természetesen nem maradhatott el. A házi ünnepségen a nagyszüleim is részt vettek, amin közösen fogyasztottuk el az ünnepi fogást; húsleves és kacsasült volt a menü. H. M. „Nem tudtuk és nem is akartuk kihasználni az ikerségünket” Szerencsecsoki a matektanártól Végül is két külön egyéniség vagyunk FOTÓ: LANG RÓBKKT Szőkék, nevetősek és olyan egyformák, hogy alig lehet őket megkülönböztetni. Félig felnőttek, félig gyerekek: az ágyon még ott őrzik a hatalmas játékmackót, játszanak a néhány hetes macskakölykökkel, és közben már az egyetemi évekre, az önálló életre készülnek. A Pintér-ikrek, Andrea és Csilla ma ballagnak a Nosz- lopy Gáspár Közgazdasági S zakközépi skolában. — Nagyon szép volt ez a négy év — mondja Andrea. — Néha ugyan egy-egy rosszabb jegy is becsúszott, és volt úgy, hogy mérgelődtünk a dolgozatok, felelések miatt, de sokkal több volt a jó. A barátok, a közös programok, a beszélgetések és nevetések — nagyon fognak hiányozni. És a tanárok is: most a szerenádokon derül ki, hogy mennyire mások, mint amilyennek ismertük őket, és hogy valójában nagyon a szívünkhöz nőttek. — Én is szívesen járnám végig még egyszer a négy évet — teszi hozzá Csilla. — Amikor a közgazdaságiba jelentkeztem, féltem, hogy nagyon nehéz lesz. így, visszagondolva, nem érzem úgy, hogy rengeteget kellett volna tanulni. Remélem, ilyen könnyen túl jutunk az érettségin és a felvételin is. Mesélik: az óvodában is egy csoportba jártak, az általános iskolában és a szakközépiskolában is osztálytársak voltak. — Inkább előnyei voltak az ikerségnek, mintsem hátrányai: mindig rivalizáltunk a tanulásban — mondja Andi. — Persze, örültem, ha Csilla jó jegyet kapott, nem voltam irigy, de mindig azt mondtam: nekem is legalább ilyen jó eredményt kell elérnem, nem maradhatok le. így aztán ösztönöztük, segítettük egymást. — Nem tudtuk kihasználni az „ikerségünket” — állítja Csilla. — Nem mentünk ki egymás helyett felelni, nem cseréltünk szerepet. Az osztálytársaink és azok a tanáraink, akik nagyobb óraszámban tanítottak minket, meg tudtak különböztetni. De nem is akartunk előnyt kovácsolni az egyformaságunkból, sőt próbálunk különbözni. Végül is két külön egyéniség vagyunk, és sok szempontból teljesen különbözünk egymástól. Andi elevenebb, nyitottabb, szeret beszélni, Csilla vissza- húzódóbb, csendesebb. Andi az angolt és a történelmet szereti, Csilla a matekot és a közgazdaságtant. Jól kiegészítik egymást. Legfeljebb a hobbik ugyanazok: olvasni, biciklizni, úszni mindketten szeretnek. És bár valóban különböznek, mégis egyfelé visz az útjuk továbbra is: mindketten a Pannon Agrártudományi Egyetemre jelentkeztek, agrármérnöknek készülnek. — Meg sem fordult a fejetekben, hogy ne egy helyre jelentkezzetek? — Én sokszor mondtam: ahová Andi jelentkezik, én oda biztosan nem, próbáljuk meg már végre egymás nélkül. De ezek legfeljebb rossz hangulatok. Az az igazság, hogy ragaszkodunk egymáshoz, és nagyon hiányozna, ha nem lennénk együtt. — Készültök-e már az érettségire? — Három tantárgyból lesz szóbeli és négyből írásbeli — mondja Andi. — Én most még nem félek, ráérek majd ott izgulni. Aki már túl van rajta, azt mondja: nem volt nehéz. — Még nem is merek gondolni az érettségire - teszi hozzá Csilla. - Nem azért, mert félek a megmérettetéstől, az érettségit kihívásnak tartom, és kihívásokat mindig szerettem. Hanem mert utána el kell válni az osztálytársaktól. A ballagást szűk családi körben ünnepli a Pintér-család. Azt mondják: így sokkal meghittebb. S aztán hétfőn Andi és Csilla nekirugaszkodnak az első igazán nagy akadálynak. Nem félnek, úgy érzik: felkészültek a megmérettetésre. Nem babonásak, a tanulásban, a négy év alatt megszerzett tudásban bíznak és nem a kabalákban. Azért — biztos ami biztos — a matektanártól kapott szerencsecsokit magukkal viszik... (Jakab) / Érettségit hozott a verseny Hideg zuhany a kék könyvből Raffay Bálint: A nagy álom a jog fotó: kasza Kicsit elfogódottak de derűsek, magabiztosak. Dezső Zsuzsanna és Raffay Bálint, a siófoki Perczel Mór Gimnázium végzősei a „spiccen” fejezték be az országos középiskolai tanulmányi versenyt; Dezső Zsuzsa negyedik lett földrajzból. Raffay Bálint pedig a magyar nyelvből versenyzők között az ötödik. A dicsőségen túl azt jelenti, hogy kedvenc tárgyukból érettségizniük már nem kell — automatikusan megjár nekik az ötös. Sőt, a kevésbé „szőrös szívű” egyetemek még felvételi vizsgára sem szorítják a verseny első tíz helyezettjét... — Sajnos az Éötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi kara nem ilyen — mondja Dezső Zsuzsa. — Hidegzuhanyként ért, amikor azt olvastam a Kék könyvben, hogy a helyezés nem jelent mentességet. Azért nem félek a felvételi vizsgától: nagyon régen eldöntöttem már, hogy meteorológus leszek és ez csak erősödött bennem tavaly, amikor a jubileumi meteorológiai pályázatra beküldött dolgozatom országos második helyezést ért el. Talán nem érdektelen a címe: A meteorológia és az idegen- forgalom kapcsolata a Balatonnál. Mindkét ■megmérettetésre Mizerák Bea tanárnő készített fel, sokat számított a segítsége. — Nekem az osztályfőnököm, dr. Somogyi Erika volt az „edzőm” — vette át a szót Raffay Bálint. — Én a 18. századi magyar próza nyelvezetéről írtam a dolgozatomat. A nagy álmom azért mégis a jogi kar. A felvételi alól mentességet ad az országos középiskolai tanulmányi versenyen elért helyezés, így most már csak történelemből kell felvételiznem. A biztonság kedvéért azért a bölcsészkart is megjelöltem, mert a jogon iszonyú a túljelentkezés. Aztán az első év után megpróbálok átjelentkezni, mert a célomhoz ragaszkodom. K. P. Dezső Zsuzsanna: Meteorológus leszek
