Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP AZ ÉLET KÜSZÖBÉN 1997. május 10., szombat „Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a matematikát...” Melódiák a tanári füleknek Az érettségi küszöbén megA Munkácsy végzősei, miközben fizikatanáruk lelkét simogatják fotó: kelemen tünde melengetni a kőkemény tanári szíveket, s könnyet csalni a szembe, mely dolgozatok szigorú szemlélője, erre is jó a szerenád. Végzős középiskolásaink egy álló héten át adtak hangot - s nem is akármekkorát - érzéseiknek. Az Apponyi grófról elnevezett kaposvári közből szálló éneket messze viszi a májusi szél. A Toldi gimnazisták művészeti osztályának a célszemélyen kívül nem egy civil érdeklődője akad, jónéhány lakó hagyja ott a Híradót, hogy erkélyek páholyából hallgassa a szépen komponált hangversenyt. A repertoár egyik kulcsdarabja a „Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a matematikát...” kezdetű átköltemény, nem véletlenül. A 4. E-sek ugyanis Borbányiné Molnár Hajnalkának dalolnak, aki őket négy éven át igyekezett beavatni a számok gyönyörű világába. Hogy mekkora sikerrel, a hétfői matekvizsgán dől el. Mindenesetre Balázs Izolda és Szilas Miklós, akik gyakori és sikeres szereplői irodalmi ösz- szeállításoknak, elmondják: drámapedagógia csapatuk, habár nem vitatja, a matematika fontos tudomány, mégis inkább a humán területekre tette - teszi - föl életét. Együttlétük már az első napokban elővetítette, igen jó közösség kovácsolódik belőlük, s ez így is lett. Tisztelik és szeretik egymást, toleránsak és figyelnek a másikra - tán ez az oka, hogy a középiskolai évek mindannyiukban maradandó emlékeket hagytak. Bár a múlt idő - ha érzik is, hamarosan valaminek, legalábbis a szokott formában vége szakad - nem igazán foglalkoztatja őket.' Izolda megjegyzi, biztosan nagy sírások lesznek a banketten, s habár Miklós nincs róla meggyőződve, hogy krokodilkönnyeket hullajt majd, megegyezünk: sírni lehet legbelül, láthatatlanul is. Az Apponyi-közi hangverseny következő kórusa a Munkácsy gimnázium diákjaié. A hallgatóság, Kanalics Gábor számítástechnika-fizikatanár és apró gyermeke a negyedik emeleti páholyból figyeli az eseményeket. A meghatottságnál csak a 4. A-sok elszántsága és hangereje a nagyobb, dalukra sorra nyflnak az ablakok. A német speciális, biológia-kémia fakultációs osztály - melyről az a hír járja, hogy a végzős évfolyam legösszetartóbb közössége - egyik nótáról a másikra gyújt. Vidámak, önfeledtek, egyelőre csal olykor-olykor látni gyertyafénybe feledkező, párás tekintetet. — Pedig ezekben a napokban egyre gyakrabban nyilall belénk a felismerés, menthetetlenül elmúlnak a középiskolás évek — mondta Kovács Zsuzsa és Kurucz Ákos (a képen balról, gyertyával, illetve jobbról, bőrdzsekiben). Elmondják: nagyszerű csapattá értek az elmúlt évek alatt, s nem szeretnék, ha ez egyik pillanatról a másikra szertefoszlana. Tervezik, hogy - habár tablójukra „Találkozunk 2002-ben” kerül- ők ellenállnak az idő sodrásának, és a bankett után mihamarabb ismét összehozzák - a 4,2-es tanulmányi átlageredményükkel is büszkélkedhető- 4. A. osztályt. Balassa Tamás Hét év alatt százharmincöttel több az osztályterem 4601 somogyi ballagó Somogy középfokú oktatási intézményeiben 4601 diák ballag el az idén. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint az 1996/97-es tanévben összesen 34 középiskola - gimnázium és szakközépiskola - kezdte a tanévet, szakmunkásképzés 17 intézményben folyik. A középiskolák zöme, 26 önkormányzati fenntartású, 5-öt alapítvány, 2- tőt egyház működtet, s egyet finanszíroz a központi költségvetés. Az 1990/91-es tanévvel összevetve megállapítható, hogy amíg akkoriban a középfokú oktatásban tanulók 46 százaléka járt szakmunkás- képzőbe, addig ma 34 százalék. A gimnáziumok iránt egy százalékkal nőtt meg hat év múltán a kereslet. Az igazán nagy érdeklődés tehát a szak- középiskolák irányában mutatkozik: 33 százalékól 44-re nőtt a számuk az összes középfokú intézményben tanulókéhoz képest. Somogy összes középfokú iskolájában ma 16 ezer 568 diák tanul, csaknem 1000-rel több, mint hat évvel ezelőtt. Ma 3607-en gimnáziumba, 7260-an szakközépiskolába járnak, míg a szakmunkástanulók száma 5701. A középiskolai pedagógusok száma 150- nel nőtt, a szakmunkásképzősöké 70-nel csökkent. A termek száma 135-tel nőtt (ma 400), a szakmunkásképzőké nem változott lényegesen. Somogyi ballagók 1997-ben 18 j Szakmunkástanulók | Gimnazisták 11| Szakközépiskolások A középfokú intézményekben tanulók megoszlása 1990/91 tanév Szakmunkásképző 46% 1996/97 tanév Sufcmur*feképz634% Gimnázium 22% Szakközépiskola 44% Gimnázium 21% Szakközépiskola 33% MERRE BALLAG A VÉNDIÁK? Hanák Zoltán a tabi középiskola végzős mezőgazdasági gépszerelő és karbantartó tanulója: — Nem gondolhattam a továbbtanulásra. Balatonszabadi lakos vagyok, de még nincs konkrét munkahelyem. A végzettségemnek megfelelő állásban reménykedem, nagyon szeretem a szakmám. Ha mégsem sikerül munkahelyet találni, úgy a legrosszabb következik: munka- nélküli leszek. Kiss József negyedik évfolyamos gépjárművillamossági szerelő: — Három felsőoktatási intézménybe küldtem el a továbbtanulási papírokat. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, a veszprémi egyetemre, illetve Dunaújvárosba. Tanulmányi átlagom 4,5 volt, de legalább négyes érettségire is szükség van. Elsődlegesen Pécsett az épületgépész üzemmérnöki diplomát szeretném megszerezni, majd elhelyezkedni. Sudár Diána tabi gimnazista: — A továbbtanulás sok pénzbe kerül, szüleim pedig ezt nem tudják vállalni. Ezért a nyáron várhatóan idénymunkára megyek Siófokra divatárú üzletbe eladónak. Később Tabon, vagy Siófokon végleges munkahelyben reménykedem. Nyelveket is tanulok, amit majd hasznosítani tudok. Hoppár Tamás utolsó éves elektronikai műszerésztanuló: — A veszprémi egyetem villamosmérnöki karára jelentkeztem, bár tanulmányi eredményem nem kiemelkedő. Tavaly a főiskolai képzésre 76 ponttal felvették a jelentkezőket. Az idén — a nyílt napon kapott információ alapján — 80-84 pont lesz az alsó határ. Remélem ennyi nekem is összejön. Amennyiben nem, úgy Kaposváron folytatom: technikusképzésre megyek. Balogh Tamás: - Nekem nem igazán volt nehéz a gimnáziummal birkózni, ugyanis birkózó vagyok... Nem hajtottam tök-kitűnőre, fizikából négyes vagyok, de minden más ötös. Jogász szeretnék lenni. Pécsre jelentkeztem, de számításba vettem Kecskemétet is, ahol a szegedi JATE kihelyezett tagozata működik. A jogi karon tizenegyszeres a túljelentkezés. Ha most nem sikerül, jövőre újra elkezdem. Markhard Zsuzsa marcali diák: - Nincsenek illúzióim. Továbbtanulásra egyelőre nem gondolhatok, de szerencsére az idegen nyelvek jól mennek nekem, és ez egyféle lehetőséget jelent. A nyári szünidőben például pincérkedhetek. Ez nekem nagyon fontos, kell a pénz. Ballagáskor örülök annak a virágcsokornak, amire azért számíthatok. Van egy vágyam is: szeretnék belsőépítész lenni. Biztosan beletelik egy-két évbe, hogy jól felkészüljek, de mindenképpen a soproni egyetem a célom. Sütő László a marcali 4/B-től búcsúzik: - A lehetőségeim elég jók, annak ellenére, hogy „csak” négyes az átlagom. A felvételi tárgyak, a történelem és a magyar nem okoz gondot, hála tanárainknak. Ha minden jól megy, az ELTE-re vagy a győri kihelyezett egyetemre pályázom. Ha mégsem sikerül, akkor egy éven át keményen tanulok, s jövőre újra kezdem. El akarom, és el is fogom végezi a jogi egyetemet. EMLÉKEZZÜNK RÉGI BALLAGÁSOKRA Kiléptek a „nagybetűsbe” Dr. Lamperth Mónika ország- gyűlési képviselő: — Mint szinte minden 18 éves, ballagáskor úgy éreztem: kilépek az Életbe. A búcsúzó évfolyam nevében én mondtam a beszédet, ami röviden arról szólt: a mi generációnk nem ismer megalkuvást, megvalósítja a céljait. Az ünnepség megható volt. A lányok egyformán öltöztek: rövid ujjú, egyrészes sötétkék ruhát vettünk fel, s fehér gyöngy volt a nyakunkban. Az ünnep otthon is tovább folytatódott, rokonaim kedves ajándékokkal leptek meg. Az egyik legszebbet — Arany János bal- ladásköny vét — keresztanyámtól kaptam. Ezt ma is őrzöm, s ha ránézek, mindig a ballagás jut az eszembe. Remek tanáraim voltak Dr. Borsos Sándor, a marcali kórház igazgatója: 1954-ben az akkor megnyílt gimnázium tanulója voltam, kiváló, lelkes tanárok fogadtak és remek út- ravalót adtak. A Berzsenyi gimnázium nagyszerű pályát befutott volt diákokkal büszkélkedhet. Érettségi után felvettek a pécsi orvostudományi egyetemre, és hála az alapos előtanulmányoknak, számomra nem okozott gondot a diploma megszerzése. Hiszem és kívánom a most elballagóknak, hogy hasonlóképpen sikeres legyen az életútjuk. Diákból lett igazgató Olasz Istvánná, a marcali gimnázium igazgatója azt mondja: - Legszebb éveim kötődnek az iskolához. Ott tanultam, s itt lettem igazgató is. Arra törekszem, hogy tanítványainkat fel- készülten indítsuk útnak. Én a tudás mellé ballagáskor virágot kaptam és megöleltem a csokromat. Boldog voltam. Kívánom, legyenek ilyen boldogok a most ballagók. Megkönnyebbülést hozott a ballagás Nagy Nándor rendőrőmagy: — Középiskolásként mindenre volt időm, csak a tanulásra nem. Nem csoda, hogy a ballagás óriási megkönnyebbülést jelentett számomra. Az ünnep remekül sikerült: a „kivirágzott” termeket végig jártuk, sokat énekeltünk. Az osztályban .sok lány volt, minden fiút két lány kísért. Emlékszem, nehezen búcsúztunk el egymástól. A ballagást szüleimtől kapott pecsétgyűrű is emlékezetessé tette. Egyébként ez az ünnepség nálunk más okból is emlékezetes: a nagy lányom ünnepségére nem mehettem el, ugyanis akkor kaptam porcleválást. Kisebbik, Éva lányom most fejezi be az általánost. Remélem, azon részt vehetek. Lila orgona a Táncsicsban Varga József, a KVGY igazgatója, kaposvári önkormányzati tanácsnok: — A kaposvári Táncsicsba jártam, 1960-ban végeztem. A ballagás életem egyik legmeghatóbb napja volt. A harmadikosok virág díszbe öltöztették az iskolát. Mindenütt tulipán és lila orgona virított, fantasztikus látvány volt. Nehéz szívvel szakadtam el az alma matertől. Torokszorító érzés volt, ahogy végigmentünk a folyosón, s éreztük: utoljára sétálunk együtt. A többiekhez hasonlóan nehezen köszöntem el tanáraimtól. Nem szégyellem: elér- zékenyültem. 37 év távlatából most is jól emlékszem arra, hogy az egész ünnepséget végig énekeltük. Talán azóta nem énekeltem annyit, mint akkor. A beszédet Merő Béla igazgató mondta, búcsúzóul néhány jó tanácsot kaptunk. (Harsányi - Kun) Megérkezett a lista Dicséretes felkészültség Az Országos Középiskolai Szolgáltató Iroda megküldte a somogyi pedagógiai intézetnek az idei országos középiskolai tanulmányi versenyek megyei dicséreteseinek első listáját. Matematika II. kategóriában Lakos Gergely (fonyódi Mátyás Király gimnázium), magyar irodalomból őrszi- gety Katalin (kaposvári Táncsics Mihály gimnázium). Orosz nyelv I. kategóriában Horváth Péter és Hornung Krisztina (Táncsics gimnázium). Német nyelv I. kategóriában Zsiborás Ágnes, Salamon András (Mátyás király gimnázium), Uzsák Katalin (Táncsics), Bogdán Ildikó (Munkácsy gimnázium) és Kovács Tibor (tabi Rudnay szakközépiskola) kapott dicséretet. Német nyelv II. kategóriában Véber Zita (Munkácsy), Szűcs Violetta (Táncsics), Lőczi Eszter (marcali Berzsenyi), Kovács Apollónia Judit (siófoki Perczel). Földrajzból Göbölös Andrea, Varga Viktória és Szabó Árpád Richárd (barcsi Széchényi), Jakab Viktória, Klaszán Máriusz (fonyódi Mátyás király gimnázium), Pápics Renáta (katolikus). Biológia I. kategóriában Fiiinger István (nagyatádi Ady Endre), Pintér Ottó (kaposvári Táncsics), Balázsa Tamás László (Mátyás király gimnázium) érdemelte ki az elismerést.
