Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

1997. március 29., szombat SOMOGYI HÍRLAP HÚSVÉTI SZÍNES 23 „Amit legjobban szeretnék, az egy kisbaba” Az otthon közös gyereke Amit igazán szeretnék a húsvéti nyúitól, az egy kisbaba. Nem játékbaba, hanem valódi, saját kisgyerek, amilyen egy rendes családban születik. Aztán lenne egy feleségem is, és lennének ál­lataink. Lovak is lennének, három ló lenne a nászajándékunk, így élnénk mi együtt: a gyermek, a feleség, én meg a lovak. Asztaldísz A húsvéti asztalnak mindenki jobban örül, ha saját dekorációt készít és nem méregdrága bolti csecsebecsét lát az abroszon, íme néhány ötlet. A szakértők azt ajánlják, hogy ne tegyük a húsvéti tojást szalvétával bélelt kosárkába, hanem készítsünk a tojásoknak keményebb papírból tartótal­pat. Körzővel rajzoljunk egy 8 centiméteres, majd belülre egy 5 centiméteres kört. A kisebbi­ket osszuk fel nyolc cikkelyre. A cikkelyeket vágjuk be gerezd formában és hajtogassuk fel. Ezek fogják tartani a tojást. Ha húsvétkor éppen virágza­nak a tavalyi gumókból kihaj­tott tulipánok és jácintok, eze­ket is felhasználhatjuk. A virág zöldje közé „ültessünk” hurka­pálcikára vagy sasliktűre tűzött, saját magunk által színes kar­tonból kivágott tulipánokat, húsvéti tojásokat vagy nyuszi­kat. Ha megfestettük a tojáso­kat, ragasszunk rá színes, alka­lomhoz illő ábrákat. Akár gye­rekeink, unokáink rajzait is. Készítsünk házilag ötletes húsvéti képeslapokat. A kihajt- hatós üdvözlő lapokra akár az év közben készített, vagy kivá­gott ábrákat is ráragaszthatjuk. A 13 éves legény nagyon ko­moly, amikor az álmairól be­szél. Az álma pedig egy család. Azt akar végre, igazit. Ilyesmit azonban egy nyúl - még ha húsvéti is - nem adhat. Végtelenül egyszerű, na­gyon kedves gyerek Pisztauer László. Tiszta, rendes, kie­gyensúlyozott. Pedig a sorsa mindennek mondható, csak éppen normálisnak nem. Nem véletlen, hogy ennyire erős benne a vágy a normális életre. 13 éve született két szociális gondozott gyermekeként. A szülei úgynevezett kizáró gondnokság alatt állnak, vagyis még magukat sem ké­pesek ellátni, nemhogy egy gyereket. A kizáró gondnokság azt is jelenti: semmire sincs jo­guk, sem saját családra, sem saját gyermekre. Sok jó ember és sok jó szándék kellett ah­hoz, hogy Pisztaueréknek — bár formálisan még nem csa­lád, hiszen nincsenek összehá­zasodva — a családi élet mégis megadasson. A fiú képességeiben messze túlszárnyalja az apját és az anyját. Jelenleg a barcsi Szi­várvány iskolába jár, de re­méli, felveszik a szakmunkás- képzőbe. Kőműves szeretne lenni, emeletes lakásban lakni és önálló életet élni. — Ez nemcsak álom, hanem így is lesz. Ez már megmásít­hatatlan — javít ki a 13 évesek eltökéltségével. Gálosi János, a nevelőszülő szerint Laci képességei jók, hogy elérje mindezt. Egy évvel van csak elmaradva az életko­rához képest. Sajnos azonban ez a világ nem arról szól, hogy tolerálja ezeket az emberkéket. — Békésebb világban elke- vergethetné a maltert egész életén át, a mai farkastörvé­nyek között ki tudja, hogy mi lesz vele? Átverték a nővéreket — Lacika úgy született meg, hogy az anyja egyszerűen át­verte a gondozó nővéreket. El­dobta a gyógyszert, aztán ami­kor láthatóvá vált a terhessége, már késő volt — mondja Mi­hez Ilona, a drávatamási szoci­ális otthon igazgatója. — A kisgyerek, ha már megszüle­tett, intézetbe került. Csecse­mőotthon, gyermekotthon... Az anyja azonban nagyon ra­gaszkodott hozzá: sűrűn láto­gatta, csomagokat küldözgetett neki. Egyre szorosabb lett a kötődés anya és gyermeke kö­zött, és a látogatásokkor egyre keservesebb az elválás. — Egyszer én vittem vissza a kis­fiút, és láttam, hogy a gyerek mennyire szenved ezektől a búcsúktól. Borzasztó élmény volt, amikor nekem kellett szétválasztanom őket. Lacika nem hisztizett, nem toporzé- kolt, mint más kisgyerek. Csak állt és potyogtak a könnyei. Azt mondtam: ezt még egyszer nem. És elkezdtük keresni a megoldást. Az intézet egyik dolgozója vállalta a nevelőszü- lőséget, megkerestük a barcsi szivárvány iskolát, és másodi­kos kora óta itt él a fiú a felnőt­tek között. Aki hiányzik Ő lett az intézet gyereke, a kö­zös gyerek, őt kényeztették gondozók és gondozottak egy­aránt. Tanították biciklizni, el­halmozták ajándékokkal, sütöt­ték neki a palacsintát... — Jól tudjuk, hogy ez nem igazi otthon számára, de itt az anyja, és bűn lenne kiragadni innét. A család úgynevezett házastársi szobát kapott, ahol együtt élhetnek. — Anyu a konyhán dolgo­zik, apu a sertéseket eteti — mesél az életéről a fiú. — Én tévézni szoktam, zenét hall­gatni, meg a kutyával játszani. Hét közben Barcson tanulok, de a hétvégekre hazajövök. Ilyenkor mindenki elmondja, mennyire hiányoztam. A szülőknek is jót tett a gye­rek, a család. Önállóbbá vál­tak, az anya már — igaz segít­séggel — el tudja látni a fiát. Jelenleg folyamatban van a ki­záró gondnokság enyhítése. Ha ez összejön, a szülők összehá­zasodhatnak. így a gyerek örö­kölhet majd utánuk. Az apa nem kevés pénzt örökölt nem­rég, azonban ő nem rendelkez­het fölötte. Ajovo A drávatamási otthon felelős­séget érez a fiú iránt. Ha a sike­rül szakmát szereznie, meg­próbálnak munkát és otthont is adni neki. Nagy László Teljes életet élnek a fenyőfák koszorúzta világban Iskola a kórházban Rigó Lászlóné egyénileg foglalkozik a gyerekekkel Tíz évre előre számol a húsvétiszünet felelőse A mozgó húsvét Míg mi, felnőttek várjuk már­cius 30-31-ét, húsvét ünnepét, és a diákok az ahhoz kapcso­lódó, március 27-től április 4- ig tartó tavaszi szünet prog­ramját tervezgetik, vannak, akik már a jövő évezred naptá­rába is belelapoztak. Juhász József, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium főtaná­csosa 2006-ig ismeri az ünnep pontos időpontját. Mert nincs két egymást követő év, hogy ugyanarra az időre esne a fel­támadás napja. ,Mozog” a húsvét, mindig a tavaszi napéj­egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik, ami mindig máskor van. A főtanácsos jegyzetei sze­rint jövőre április 12-13-án, 1999-ben április 4-5-én, 2000- ben pedig április 23-24-én ün­nepelhetjük a húsvétot. 2001- ben április 15-16-án, 2002-ben március 31-április 1-jén, 2003- ban április 20-21-én, 2004-ben április 11-12-én, 2005-ben március 27-28-án, 2006-ban pedig április 16-17-én lesz a feltámadás ünnepe. Nem játékos kedvében, és nem is csak a kíváncsisága haj­totta, amikor egyházi körökkel egyeztette a „menetrendet” Ju­hász József. A tárcánál már megkezdődött az 1997-1998- as tanév rendjének az összeállí­tása, és a jövő évi tavaszi szü­net időpontjához tudnia kellett, hogy mikor lesz jövőre a hús­vét. S ha már ennek utánané­zett, egy kicsit távolabbra is tekintett. Az ünnep és a tavaszi szünet kapcsolata nem mellé­kes kérdés. Olyannyira nem, hogy 1995-ben a szülők rend­kívül rossznéven vették, hogy a minisztérium „elszakította a húsvéttól” a húsvéti szünetet. — Valóban így történt — teszi hozzá a szakember. — A húsvét tudniillik 1995-ben na­gyon későre: április 17-18-ára esett, a tavaszi szünetet pedig hagyományosan a hónap ele­jére tettük. Nem értek össze. Ám ha a húsvéthoz kapcsoljuk, azt valósággal utolérte volna a nyári vakáció. Az érettségi­zőké feltétlenül, hiszen a ne­gyedikesek számára az utolsó tanítási nap, a ballagás május 8-10-e körül szokott lenni. A szünet mellesleg nem „hús­véti”, hanem „tavaszi”, talán éppen azért, mert néha mesz- szire esik a húsvéttól. — Hasonló esetben ma sem javasolnék mást a tanév rend­jének meghatározásakor, mint két éve — mondja Juhász Jó­zsef. — A vakációknak, szüne­teknek ugyanis pedagógiai szerepük van. A diákok és a pedagógusok pihenését, szel­lemi, fizikai regenerálódását szolgálják, de ha egymáshoz túlságosan közel vannak, nem érik el céljukat. Tavaly és az idén az 1995- öshöz hasonló gond nem adó­dott, és nem lesz probléma jö­vőre és azután sem. Legköze­lebb 2000-ben azonban ismét törhetik a fejüket az illetéke­sek, hogyan tudják összehozni a tavasz szünet és a húsvét randevúját, mert a feltámadás ünnepe igencsak későre, április utolsó hetére esik. De ez még odébb van. Szalmát szórtak Szulokban Kati 16 éves és hatodik osztá­lyos. Imádja a spagettit, s ta­nárnője szerint legszívesebben a krumplit is krumplival enné. Ami nem is volna olyan nagy baj, ha Kati nem lenne lisztér­zékeny. Súlyos anyagcsere-be­tegsége miatt azonban csak ál­modozhat az ízes olasz ételek­ről. Olykor nem győzi „cérná­val” és titokban megeszik egy zsemlét. A következményekről a kezelőorvosa tudna mesélni. A kaposvári lánynál két éve derült fény az öröklött beteg­ségre, akkor került a Mosdósi Tüdő és Szívkórházba, ahol a speciális diétán alapuló gyógy­kezelés mellett iskolába is jár­hat. Az intézet gyönyörű parkjá­ban, a régi kastélyépületben az országban egyedülálló módon iskola és óvoda is működik. Az itt kezelt gyermekek többsége ugyanis hónapokig, évekig szo­rul kórházi kezelésre. Rigó Lászlóné az iskola vezetője 15 éve fáradozik a sajátos gondo­zást igénylőkkel. — Nagyon szép feladat itt oktatni. Azt nyújthatjuk a gye­rekeknek, amit a sivár kórházi környezetben nem kaphatnak meg. Nappali ruhában, a hét­köznapi életritmusban telnek napjaik, s csak a vizitek és a kezelések alkalmával élik át, hogy valójában betegek. Főként légúti és anyagcsere-betegség­ben szenvedőkkel foglalko­zunk. Akad olyan gyermek, aki már hét éve tekinti otthonának a kórházat. A falakon belül egy egészen más világban élünk. Némelyik kéri: hadd maradhas­son. A tanterembe lépve az ide­gen nem érzékeli, hogy a jód- szagú világ közepébe csöppent. A gyerekek jól öltözöttek, egészségesnek tűnnek. Csak tü­zetesebb szemlélődés után akad meg a tekintet egy-egy nyakat takaró gézkötésen. Az 1-3, 2-4, 5-6 és 7-8 osztályosokat össze­vontan oktatják. Most éppen 25-en vannak, de volt, hogy negyvennél is többnek szólt csengő. Béla a visszatérő. Egyszer már hazament, de a budapesti iskola nem fogadta be. Kór­házba került, majd ismét Mos­dósra. A fiú 14 éves, 1984 óta kanül segítségével lélegzik. Kezelőorvosai nélkül nem él­het. Hatalmas barna szemével egykedvűen tekint a világba. Tanárnője szerint sokat kell foglalkozni vele, hogy fölzár­kóztassák. Speciális, gyógype­dagógiai ellátást igényel, de a sok vesződség ellenére sem kaphat bizonyítványt. Sorsa örökre ide köti. A Zala megyei Misefáról, sú­lyos cukorbetegséggel érkezett másfél éve a 13 éves Robi. A szigorú diéta mellett, naponta ötször szorul inzulinkezelésre. Az értelmes fiú rajong a számí­tástechnikáért. Kiss Zsuzsanna tanárnő vezetésével szakkörön hódolhat szenvedélyének. Ka­rácsonykor az édesapja által szállított hatalmas misefai fe­nyőfa alatt ünnepeltek. Persze vannak szerencsésebbek is, mint a Sérsekszőlősi Gábor, akit fulladás miatt hoztak be, de pár nap után haza is enged­ték. Tanárnője szerint a rövid hiányzást hamar behozza a ki­tűnően tanuló fiú. — A legkülönbözőbb isko­lákból jönnek a gyerekek — mondta a tanárnő. — Szinte mindegyikkel egyénileg kell foglalkozni. A legtöbben kö­zepes képességűek, sok mun­kába kerül a fölzárkóztatásuk. A rendszeres életmód és egészségügyi kontroll mellett jobban fejlődnek, s lényegesen kevesebbet hiányoznak az órákról. A parkban sétálhat­nak, délutánonként úszhatnak és több értékes szakkör, könyvtár ad lehetőséget képes­ségeik fejlesztésére. A dél­utáni csendespihenőt azonban ők sem szeretik. Olykor el is keserednek, s nagyobb szük­ségük van a lelki támaszra. Különösen az asztmásoknál fontos, hogy segítsük legyőzni a betegségtudatot. Az asztma­tanfolyamok ebben is nagyon sokat segítenek. A súlyos asztmás gyermekek ugyanis gyakran halálos betegségként élik meg a kórt. Átsegítjük őket a krízisen. Olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. Gondjukat, örömeiket is ve­lünk osztják meg. A kicsöngetést gyermekzsi­vaj követi. A fiatal tanárokat, tanárnőket gyermekkoszorú veszi körül. Egy percre sem maradnak el mellőlük. A mosdósi kórház fenyőfák közé zárt világának lakói is tel­jes életet élnek. Sorsukat meg­nyugvással viselik. Lelkűk mé­lyén érzik: számukra ez a pár négyzetméter jelenti a bizton­ságot, az életet. Várnai Ágnes Húsvétkor országszerte szokás a locsolkodás. Szulokban, ebben a németajkú faluban azonban ré- gente egy másik szokás járta: a szalmaszórás.- Éjjel a legények végigjárták a falut; a lányos házak elé szal­mát szórtak - mondta Lempelné Huber Katalin. - S mikor hús­vét hajnalán észrevette a szülő, hogy tele az utca szalmával, rög­tön fölkeltette leányát. S jött a felszólítás: tegye rendbe a járdát. Hogy a legények ezt szalmát nyuszi-fészeknek szánták-e vagy csak azt akarták tudni, dol­gos-e a lány? Ezt is, azt is mond­ják a helybeliek, a lényegen azonban nem változtat: hajnal­ban a lányoknak az utcát kellett söpörni. Ünnepi köszöntővel itt is iskolásgyerekek járták a háza­kat. Húsvéti dalokat énekeltek, s kellemes ünnepeket kívántak. Pénzt és tojást kaptak érte. A to­jás különben is az újjászülető élet jelképe. Lakócsán ma is nagy szerepe van az ételszente­lésnek. Húsvét első napján már reggel ötkor viszik kiskosárban a sonkát, főtt tojást. Állítják: a szentelt sonka jobb ízű. G. A. Béla az intézet lakója marad A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents