Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

24

SOMOGYI HÍRLAP

HÚSVÉTI SZÍNES

1997. március 29., szombat

Kaposgyarmat 150 kis lépése

A falu 145 lakója közül 40 iskolás korú vagy kisebb gyerek

— Ha mondjuk a szélső' házban valaki megpofozza a feleségét, mennyi idő' alatt jut el a hír a falu másik végére?

— Tíz perc alatt — állította Forró Lajos gazdálkodó, s hozzátette: Kaposgyarmat végül is csak 600 méter hosszú és csak 145 lakója van. Abból is 40 iskoláskorú vagy még kisebb gyerek.

Száz méterrel arrébb a 23-as számú ház üvegezett verandáján érik a citrom és virágzik a banánfa. A konyhakert palántasorai és a járdamenti rózsatövek katonás rendben sorakoznak. Balogh Józsefné, a nyugdíjas pedagógus jó gazdája a portának, polgármesterként pedig a falunak. Mintha a dombok gyűrűjében meghúzódó Surján-völgyi település is egy kis konyhákért volna, melynek egyeüen tenyérnyi helyét sem csúfíthatja tarack, vagy a gereblyének ellenálló hant.

1990 óta 150 kis lépést tett az önkormányzat. Pár tízezer forintos beruházásokkal és sok sok társadalmi munkával lett emberarcúvá a falu melynek lakói pedig a ’80-as évek végére már megtanulták a „szerep nélküli település” kifejezést. Hajdani tanítójuk szavára lecsapolták a falu közepén éktelenkedő mocsarat és halastavat alakítottak ki a helyén, maguk örömére. A buszfordulóban — 14 járatpár van a félórányira lévő Kaposvárra — rózsakertet telepítettek. Akkor még senki sem hitte el, hogy járda, közösségi tv-antennarend- szer és tartályos gázhálózat is lesz. A volt iskolaépületben együtt hozták létre azt a közösségi helyiséget, mely előadóterem és a misék színhelye is egyben. Templom nincs, ahogy polgármesteri hivatal, sőt kocsma sem. Van viszont játszótér, művészien faragott játékokkal.

A fiatalok is maradnak

A régen erős, majd sorvadásnak indult lokálpatriotizmus új erőre kapott. A halastó építésében az

egész falu részt vett. Az emberek magukat fogták be a borona elé. A vízvezeték építésénél a férfiak ásták, az asszonyok temették a gödröt. Nem hirdetett senki társadalmi munkát. Csak eljöttek segíteni Baloghnénak, azaz itt Rózsikának, aki polgármesterként mindig elsőként ragadott szerszámot.

Kaposgyarmat saját önkormányzati bevétele 720(!) forint. Ennyi a lakásnak használt volt iskolaszámy bérleti díja. A sok gyerek iskoláztatásával és a körjegyzőség fenntartásával kapcsolatos kötelező kiadásaik miatt 2,5 milliós mínuszban vannak. Mint annyi kistelepülésen, itt is az „önhikiben” reménykednek. Ennek ellenére itt nyoma sincs a máshol gyakori reménytelenségérzésnek. Nincs elvándorlás, a fiatalok is maradnak.

— Dehogy is akarok Kaposvárra menni — így a hetedikes Vajda Laci. — Az lehet, hogy majd bejáró leszek, mert itt helyben nincs munka, de mindenképpen falun akarok élni.

— Most is bejáró vagy?...

— Szentbalázsra járok iskolába, de azt meg ne kérdezze milyen a bizonyítványom.

— Ennél kényesebbet kérdezek. Helyben akarsz-e nősülni is. Föld a földdel?

— No jó, de mondja meg kivel. Ebben a faluban inkább csak fiúk vannak.

— Talán majd Sántoson, mert ott meg a leány több — segíti ki a lurkót édesanyja, Vajdáné Bencs Mária.

Vajdáéknál négy nemzedék él együtt.

— A gyerekeim Sántoson építkeztek, mégsem mentek el lakni — mondta a fiatalasszony anyósa Vajda Györgyné, aki épp kézzel morzsolta a kukoricát. — Máshol még Kaposváron sincs kolbászból a kerítés. Mindenki szeret itt lakni. Mert az itteni nem torzsalkodó fajta, s talán azért is, mert közösen változtattuk meg egy kicsit a falu képét. Persze az emberek sok mindent szeretnének. Én

például a ház előtti vizesárok rendbetételét.

— Azért mostanában talán mégsem olyan erős az összetartás, mint pár éve — vette át a szót a fiatalasszony. — Irigyebbek lettek az emberek.

— Mi lehet az oka?

— Talán a pénztelenség, de az is lehet, hogy a városi életstílus hatása. Az ottani anyagias mérce itt is eluralkodik.

— Azért ha Rózsika körülszaladna, össze tudna szedni jópár embert az árkoláshoz.

Ebben mindannyian egyetértenek. A falusi turizmus lehetőségeire fordul a szó.

— A szép táj magában kevés

— vélte az ifjabb Vajdáné. Alig vannak kiadható házak, nincs fogadó, meg ló se a faluban. Ha valakinek lennének hátaslovai, a környékbeli lovaskirándulások talán vonzanának vendéget.

— Ha eljön a tavaszi szünetben, megmutatom a cseppkőbarlangunkat — invitált Laci. A felnőttek meg elmagyarázták, hogy valójában egy völgyet lezáró cseppkő képződményekkel szabdalt mészkőfalról van szó. Nem nagy barlang, a védetté nyilvánítást szorgalmazó geológusok szerint a Zselicség- ben mégis egyedülálló természeti jelenség.

Falun jut egy szelet kenyér

Takács Antal, aki épp az áfész- től megvett helyi kis boltba kerekezett, tréfásan elpanaszolta:

— Azért nem ismerik el, hogy gyenge adottságú falu vagyunk, mert itt van Rózsika. Aki ismeri azt mondja, mit akarunk még

többet. — A férfi húsz éven át dolgozott a valaha volt szigetvári vasútvonal kaposgyarmati állomásán, azután a téeszben.

— Szombaton voltak itt az agráregyetemisták, hogy ismerkedjenek a falusi élettel — mesélte. — Én meg azt mondtam, úják csak bele abba a paxusba: „Volt a Rákosi-korszak, lesöpörték a padlást. Jött a Kádár-korszak, úgy éltünk mint az angyal. Azután jött az Antall meg a Hóm, és három éve 9700 forinttal nyugdíjaztak. 41 évi munka- viszony után... Persze, hogy jó falu ez. Hiszen magam is csináltam. Örültünk a gáznak is, amit a magunk pénzéből építettünk. Most meg 170 forint a gáz köbmétere. Számolja ki, mennyit melegedhetek a nyugdíjamból.

— Valamikor minden háznál volt legalább két tehén meg két ló — idézte a „régi szép időket” Sovány János —, most meg az egész faluban van tíz tehén.

— Viszont tejcsamokuk van, sőt szerződésük is, hogy egész évben elszállítják a tejet...

— Persze, mert az idegenek is idehozzák a tejet. Visszaadták a földeket, de mi haszna van, ha nem tudják művelni. Mivel? Igaz, én már akkor sem tudnám, ha gépem lenne.

Hegedűs Gyula szerint a fiataloknak fogalmuk sincs, milyen nehéz volt a régi paraszti élet.

— Pár éve sokan amikor menekültek a mezőgazdaságból. Azután meg rájöttek, hogy jobb ha maradnak. Falun azért ma is biztosan jut egy szelet kenyér. Aki nem szégyell dolgozni az talál munkát. Meg valahogy emberségesebb is a falusi élet.

Papp Mariann érettségi előtt

áll a kaposvári katolikus gimnáziumban, s a pécsi tanárképző földrajz szakára készül. A késődélutáni busszal ért haza, ahol szüleivel, nagyszüleivel, nagy- nénjével és öccsével él.

— Azelőtt — igaz főként a városiak — a falusi embert eleve elmaradottnak vagy földhözragadtnak tartották. Az elmúlt években ez az előítélet oldódott. Ha barátaim olykor meglátogatnak, inkább irigykednek. Igaz, itt nemigen van faitalos programlehetőség, de hát nincs messze a kaposvári színház, vagy mozi. Nem is készülök fimenni innen. Ha pedig mégis el kell majd mennem, fájó szívvel teszem.

A sóhajok hídján át

Mariann nagyapja Forró Lajos, jó gazda hírében áll. Két tehenet is tart és korszerű fejőgéppel fej.

— Eladásra is termelek, mégsem a haszonért csinálom. Inkább azért, mert csak a családban — a gyermekeink mind Kaposvárra járnak dolgozni — három liter tej fogy naponta. Emellett például a füvet amúgy is le kell kaszálni... Szóval furcsának érezném ha nem lenne állat. Pedig sok dolog van vele.

Járjuk a kanyargós utcát. Balog Józsefné megmutatja a halastóhoz vezető sóhajok hídját. Ezt is maguk építették, a helybeliek. Más helyeken sok dolog van, amire a gyarmatiak irigyek lehetnek. Valójában — s ezt az idegen előbb érzi meg — ők az igazán irigylésre méltók. A község itt még — a szó valódi értelmében — közösséget is jelent. A kistelepülések megszokott panaszai nem vetődnek fel túl élesen. Itt azelőtt sem „kaptak” létesítményeket; magukon segítettek, ahogy tudtak.

A dombok még védik a falut

Amihez elég a jószándék, a józan paraszti ész, a lelkesedés, vagy a személyes példamutatás, azt Rózsika a gyarmatiak cselekvő támogatásával megoldja. (Nincs olyan vita, vagy akár családi perpatvar, amit néhány halk szóval ne tudna lecsendesíteni.) A gondok akkor tornyosulnak, amikor betör a külvilág körmön- fontsága, és túlszabályozottsága. Amikor egyszerre csak átláthatatlanná válnak az addig egyszerűnek látszó ügyek is. Szerencséjükre a dombok még védik a falut. A világnak még ismeretlen, így közömbös ez a hely. Még életben tarthatók a régi falu közösségi értékei, szokásai. Még mindenki ismer mindenkit, s a kerítésen kívül lepakolt építőanyag sem tűnik el mire másnap reggel az automata harang meg- kondul. Bíró Ferenc

Így sütöttek nagyanyáink

Nagyanyáink húsvéti tortáit és egyéb édességreceptjeit nyugodt szívvel ajánljuk a változatosságra törekvő mai háziasszonyoknak.

Húsvéti habfészek

Vegyünk hat tojásfehérjét, 10 dkg cukrot, 7,5 dkg porcukrot, 1,5 dkg étkezési keményítőt és tarka étkezési reszeléket, akár csokireszeléket. Verjük fel keményre a tojás fehérjét! Folyamatos keverés közben öntsük hozzá a cukrot. A porcukrot keverjük össze a keményítővel. Az alapmasszát töltsük be egy tölcsérszerű vékony szövetbe és nyomjuk ki a fészekformát! Tegyünk előzőleg alá keménypapírt, vagy egy lapos tányért, esetleg fatálcát. Cukros reszeléket szórjunk a tetejére. Az előre befűtött sütőben 100 fokon vagy egyes fokozaton legalább három órán keresztül szárítsuk! Vigyázzunk rá, nehogy magasabb hőfokon bebamuljon! A sütő ajtaját hagyjuk résnyire nyitva! Később megtölthetjük húsvéti tojással, apró csokikkal.

Húsvéti kenyér

Húsz szeletre számítva a hozzávalók: 7,5 dkg vaj, 10 dkg cukor, 2 tojás, 1 adag száraz élesztő, egy narancs lereszelt héja, 37,5 dkg liszt, 1/8 liter langyos tej, 6 keményre főzött piros tojás, 1 tojásfehérje, 30 megpucolt félbe vágott mandula, a bedolgozáshoz szükséges liszt és a tepsi kikenéséhez szükséges vaj. A vajat és a cukor felét nagy tálba töltve finoman keverjük össze, majd verjük fel habosra. A tojásokat egymás után keverjük be a massza alá. Az élesztőt, a narancshéjat, a maradék cukrot és a lisztet adjuk hozzá. Négy evőkanál langyos vízzel és tejjel keverjük össze. Adjuk hozzá a tojásos masz- szához a lisztes keveréket és a folyadékot. Sima tésztát alakítsunk ki belőle. A tésztát ezután textíliával lefedjük és egy óra időre meleg helyre tesszük, amíg kétszeresére fel nem jön. A tésztát a belisztezett gyúródeszkán többször átgyúrjuk, majd három részre osztjuk. Ezeket 50 cm hosszú tekercsekké formáljuk. A végén összenyomjuk, majd a tekercsekből tésztacopfot fonunk. Rátesszük a bevajazott tepsire. A tojásfehérjével copfokat bekenjük, majd megszórjuk mandulával. Az előmelegített sütőben 200 fokon, hármas fokozaton 30-35 percig sütjük. Ha kihűlt, a copfok közé színes húsvéti tojásokat teszünk.

Nyuszi saláta gyümölcsökkel

12 dkg (1 szelet) holland Gouda-sajtból szaggatóformával kis nyuszikat készítünk. Veszünk négy kivit és 12,5 dkg felolvasztott, lecsorgatott málnát. A kivit szeletekre vágjuk, a málnát pedig szemenként szétválogatjuk. Egy tányérra tesszük a kivit és a málnát, úgy, hogy a sajtnyuszikat közéje ültetjük. Tehetünk hozzá három evőkanál citromsavat, vagy juharszirupot, frissen őrölt borsot vagy egy evőkanál citrommelisszát. Ízesítsük a család kívánsága szerint!

A sajtos-gyümölcsös salátának adagonkénti tápértéke 203 kcal.

HOZZA A NYUSZI...

Holnap húsvét, s ez itt az utolsó lehetőség, hogy a somogyi polgárok legfőbb kívánságait eljuttassuk az illetékeshez. Mit kérnének a nyuszitól? - kérdezték munkatársaink.

Nagy Károly ádándi polgármester: - Az önkormányzat tulajdonában lévő fúrt kút ásványkészletének palackozással történő értékesítését. És szeretném még, ha a mélyfúrás során nagy valószínűséggel feltárható termálvízkészlet gyógyidegenforgalmi hasznosítását is megtojná a nyuszi.

Bálint Leltei, a megyei közgyűlés alelnöke: - Békét. Azt, hogy alábbhagy a harag és a gyűlölködés. Ézt remélem a politikától is.

Zsolnainé D. Katalin Siófokról: - Szavahihető embereket. Öt napja várok egy asztalosra, aki a bejárati ajtómat megjavítaná, mert a lapozás után nem záródik. Emiatt, sajnos, fűteni sem tudok. Már ötödik napja ígérgeti, hogy jön...

Kispál Szabolcs főiskolai hallgató: - Hosszú a sora annak. De hogy a leglényegesebbeket mondjam: szeretnék egy kellemes éjszakát, természetes szigorúan plátói alapon eltölteni Claudia Schifferrel, persze, csak ha ő is úgy véli, nem tud meglenni nélkülem. Komolyra fordítva, régóta keresem az igazit, „a ő-t”, s ha ez belefér a nyúl szervezeti és működési szabályzatába, igazán megtehetne ennyit értem.

Réder Györgyné törökkoppányi nyugdíjas: - Egy olyan lottószelvényt, ami ötös találatot hoz - bár ezzel lehet hogy már tele van a nyúl puttonya. És hát egészséget is kérnék.

Fazekas István Kisbárapáti-polgármester: - Szeretném, ha a Kisbára- páti-Jazvinapuszta összekötő út építésére benyújtott pályázatunkat a nyúl bírálná el, mégpedig számunkra kedvezően.

Varga Károly kapolyi vállalkozó: - Biztonságot, kellemes hétvégi kikapcsolódást és egy nagy üzletet vámék a nyúltól ajándékba a „fészkünkbe”.

Kozma Ákosné istvándi tanár: - Egészséget és békességet. Mert mind a kettőnek híján van a világ.

Pápai Györgyi gyesen lévő siófoki kismama: - Most jár le a gyes, és szeretném, ha munkát kapnék. Tanári diplomával a kezemben ebben az időszakban és a mostani körülmények között — úgy érzem — ez lehetetlen. A

férjem is három évig volt munkanélküli, most végre álláshoz jutott. Ez nekem már ajándék.

Szakács Józsefné szuloki vállalkozó: - A fiataloknak könnyebb legyen az életük. A mi korosztályunk már sínen van, a gyerekeink jövője azonban kilátástalan.

Treffeli Katalin csokonyavison- tai jegyző: - Békésebb világot, nyugod- tabb arcokat, több türelmet és kevesebb szegény embert. Azt kívánom, hogy ne csak jó szót, meghallgatást nyújthassak az embereknek, hanem tényleges segítséget is.

Molnár Péter balatonboglári diák: - A tavaszi szünetben, különösen most az érettségi előtt legyen elég lelki nyugalmam, türelmem a tanuláshoz, s ne kapjon el a tavaszi fáradtság.