Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-20 / 66. szám

1997. március 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP KAPOSVÁR 5 A VÁROSLAKÓK KÉRDEZIK A Petőfi utcában, a Bethlen tér közelében a járdán már hosszú hónapok óta veszé­lyezteti a gyalogosokat egy csaknem fél méteres mélye­dés: a járda megsüllyedt. A járdák a város több pontján sem kifogástalanok, de a Pe­tőfi utcai „mélység” nagyon balesetveszélyes. Bár nem tu­dom, hogy ott történt-e már baleset, mégis megkérdez­ném: ez a jelentős szintkü­lönbség mikor tűnik már végre föl „valakinek”, aki tenni tudna a megszüntetésé­ért? Dr. Kálmán András Bank György, a városgazdál­kodás közterületfenntartási részlegvezetője: - Már fel­tűnt: a városgondnokság ugyanis megrendelte tőlünk a helyreállítását. Ezen a szaka­szon több helyen voltak ha­sonló problémák. Azokat már kijavítottuk. Sajnos a város­ban vannak ennél balesetve- szélyesebb járdahibák is, ezek megszüntetésén folyamatosan dolgozunk. A tervek szerint a Petőfi utcai járdát még ezen a héten, de legkésőbb a jövő hét elején helyreállítjuk. (Továbbra is várjuk a kapos­vári olvasók kérdéseit. A vá­ros életével kapcsolatos kér­déseiket levélben tehetik föl. A névvel és címmel ellátott levélen kérjük, tüntessék föl: >rA városlakók kérdezik”.) Vendégjáték Maratoni futók tiszteletköre címmel gro­teszk komédiát mutat be ma és holnap este 19 órától a Csiky Gergely Színházban az Újvidéki Szerb Nemzeti Szín­ház társulata. Dusán Kovacevic művét színpadra állította és rendezte: Jagos Markovié. A vendégjátékot szerb nyelven játsszák, ezért az előadás szinkrontolmácsolással megy. Balesetmegelőzésről Kaposváron A kaposvári Városi Baleset­megelőzési Bizottság (VBB) tegnap értékelte tavalyi tevé­kenységét. 1996-ban 226 személyi sérüléses baleset tör­tént a városi rendőrkapitány­ság területén (előző évben 228). A halálos balesetek száma 10-ről 12-re emelke­dett, a súlyosak viszont csök­kentek. A VBB közlekedés- biztonságot szolgáló rendez­vényekkel — a Kresz-vetél- kedőktől a kerékpáros ügyes­ségi versenyig, az emlékeze­tes alma-citrom akciótól az óvodákban, iskolákban tartott előadásokig — a gyermekek és a felnőttek közlekedési is­mereteit bővítették. Még egyszer a pavilonsorról A kötbér és az áremelkedés a kényszerhelyzet oka Több írás is megjelent a napokban a Somogyi Hírlapban a So­mogy Áruház melletti pavilonsor építésével, illetve a szomszé­dos ingatlan tulajdonosának fellebbezésével kapcsolatban. Valamennyi cikkben nyilat­kozó szerint az önkormányzat magatartása, illetve nem körül­tekintő telekértékesítése volt a kialakult helyzet elindítója. Nem az önkormányzati ügyek védelme érdekében, hanem a tárgyilagos megítélésért és a korrekt tájékoztatásért kívánok az üggyel foglalkozni, reagálni a sajtóban megjelent cikkekre. Kaposvár Megyei Jogú Vá­ros Ónkormányzata a közgyű­lés által elfogadott rendezési terv szerint kívánja beépíttetni a területet. Önkormányzatunk ösztö­nözni próbálta a pavilontulaj­donosokat, hogy városképi szempontból esztétikus épületet építsenek. A telekalakítás en­gedélyezése előtt több szakmai egyeztetés volt a polgármesteri hivatalban, azokon részt vettek azok a szakemberek, akik a nem szokványos és bonyolult ügy megoldását elő tudták segí­teni. A kijelölt eljáró hatóság ilyen előzmények után adta ki a telekalakítási engedélyt. A ka­posvári önkormányzat erre ala­pozva értékesítette a területet a Teleki u. 11. szám alatt folyó építkezéshez, illetve adta in­gyenesen a pavilontulajdono­soknak. Nem felel meg a valóságnak az, hogy az önkormányzat be­lehajszolt volna bárkit is a be­ruházásba. A területen folyó építkezés az érvényes építési engedély kiadása előtt indult el, és kötöttek kivitelezési szerző­dést a pavilontulajdonosok a vállalkozóval. A szerződésben kemény kötbérfeltételeket szab­tak a beruházók, így érthető ré- * szűkről a munka siettetése. A jelentős mértékű építő­anyagár változások miatt kíván­ták a pavilontulajdonosok megkötni a szerződést a vállal­kozóval. Az önkormányzat ré­széről senki nem sürgette a szerződés aláírását. Ha megvár­ják a jogerős építési engedélyt, akkor elkerülhető lett volna va­lamennyi ma kezelhetetlennek látszó probléma. Végső esetben elállhattak volna a beépítéstől és a pavilon alatti terület meg­vételével - igaz más értékben - tulajdonosokká válhattak volna. Mivel jogerős építési enge­dély nélkül kezdődött meg a beruházás, a „kényszerhelyze­tet” nem korrekt, de „olcsó” magatartás az önkormányzat nyakába varrni. A pavilonsor melletti Teleki u. 11. szám alatt folyó beruhá­zás ügyében sem lehet máskép­pen értelmezni a szerződést, mint ahogyan a felek azt aláír­ták. Az építtető vállalta azt a kötelezettséget, és alá is írta, hogy a belső tér közcélú terület. Ennek megfelelően műszaki hatósági irodánk nem fogadta el a Teleki u. 11. szám alatti in­gatlan tulajdonosának fellebbe­zését, a pavilonépítők kérelmét megalapozottnak tartotta, s az iratokat a fellebbezés elutasítá­sára irányuló javaslattal terjesz­tette fel a közigazgatási hiva­talnak elbírálásra. Az építés engedély nélkül fo­lyik jelenleg a pavilonsoron. Ezért feltehetően új eljárást kell lefolytatnunk, amely reménye­ink szerint a fennmaradási en­gedély kiadásával zárulhat. Sárdi Péter vagyongazdálkodási igazgató Petőfi és kora diákképeken A kaposvári Petőfi iskola ba­ráti körének rajzpályázatára négyszáz alkotás érkezett. Az általános iskolásoktól olyan munkákat vártak, amelyek a költő életét, művészetét jelení­tik meg. A szabadon választott tech­nikával készült alkotásokból százhúsz látható néhány héten át a tanítóképző főiskolán. Le- itner Sándor és Bene János, a zsűri tagjai azt mondták: a mos­tani kollekció a korábbiaknál sokkal érettebb látásmódról és technikai tudásról tanúskodik. Dr. Gilber Vilmosné elnök, a Petőfi iskola baráti körének ne­vében nagyra értékelte a rajzta­nárok munkáját is, akik ott bá­báskodtak a pályázatra küldött művek születésénél. Az alapítvány az ügyes kezű gyerekeket és a pedagógusokat is jutalmazta. A rajztanárok egy-egy kollégájuk munkáját kapták ajándékul. (Lőrincz) Kárpátaljai költők a könyvtárban A tavaszi fesztivál egyik kie­melkedő irodalmi eseménye volt a tegnapi esti est, melyen a kár­pátaljai magyar irodalom képvi­selőivel a Megyei és Városi Könyvtárban találkozhattak az irodalombarátok. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság meghívására (képün­kön balról jobbra) Balia D. Ká­roly költő, író, Horváth Sándor költő, újságíró, Koszeghy Ele­mér költő, újságíró és Dupka György költő, szerkesztő érke­zett Ungvárról Kaposvárra. Az estet Pomogáts Béla irodalom- történész, az írószövetség el­nöke vezette. fotó: lang Interneten a múzeum Magyarország vidéki mú­zeumai közül elsőként csat­lakozott a napokban az In­ternethez a Rippl-Rónai Múzeum. Ezzel lehetővé vált, hogy az intézmény he­lyi hálózatán dolgozó kuta­tók elérjék a világhálózat szolgáltatásait. A Nemzeti Információs Infrastrukturá­lis Fejlesztési Program pá­lyázatán nyert beruházás a tervek szerint kiegészül majd: felkerülnek a számí­tógépes világhálózatra a somogyi kiállítóhelyek, azok nyitvatartása és meg­közelíthetősége, valamint a múzeum saját gyűjtemé­nyeinek kivonata. Földkiadások Kaposvárról A kaposvári Kör Kft nyerte meg nemrég azt a pályáza­tot, amelyet a Földműve­lésügyi Minisztérium írt ki, keresve a földkiadások le­bonyolításához szükséges legjobb programot. A ka­posváriak hozzákezdtek az általuk alkotott és már a gyakorlatban is tesztelt program terjesztéséhez és betanításához. Művészkönyvek a könyvtárban Buták András, az 1981-től hazánkban élő, bukaresti születésű művész Ninive könyvei II. című művész- könyv-kiállítása nyílt teg­nap a Megyei és Városi Könyvtárban. A Kaposvári Tavaszi Fesztivál rendez­vénysorozat egyik érdekes­ségeként az érdeklődők olyan speciális képzőmű­vészeti alkotásokkal talál­kozhatnak, amely minden könyvszeretőnek különle­ges élményt jelentenek. A kis példányszámban ké­szült alkotásokra ugyanis jellemző, hogy míves ké­zimunkával készültek. Az április 4-ig látogatható tár­latot Kiss Ilona képzőmű­vész ajánlotta a közönség figyelmébe; az ünnepélyes hangulatról Antalfay Ottó és Jónás Zoltán muzsikája gondoskodott. Elkapták a betörőt A Kaposvári Rendőrkapi­tányság nyomozást rendelt el lopás kísérlet vétségének alapos gyanúja miatt isme­retlen tettes ellen, aki egy kft-t akart megdézsmálni. Betörte az ablakot, ám a be­jelentést követően elfogták a gyanúsítottakat. „Nem a beosztás a lényeg, hanem a közösen vállalt feladatok” A türelem ezüstkeresztje Hartainé dr. Benkő Ibolya, a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal főosz­tályvezetője, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét kapta. Azt mondja: alig emlékszik azokra a pilla­natokra, amikor átvette a kitüntetést, olyan boldog volt. S az ismerősök, volt munkatársak jókívánságai legalább olyan örömet okoztak, mint maga az elismerés, amellyel — úgy érzi — szorgalmát és kitartását értékelték. — Székesfehérváron születtem, ott is érettségiztem, aztán az ELTE jogi karán szereztem diplomát, 1978-ban. Nem voltam benne biztos, hogy jó pá­lyát választottam, nem túl nőies a jogi pálya, legalábbis hiányzik belőlem az ügyvédi hivatáshoz szükséges ke­ménység. A jognak a közigazgatási vonala az, ami leginkább nőies: na­ponta emberek között lenni, közvetle­nül segíteni gondjaikon. Ez már való­ban közel állt hozzám. Azt hiszem: az egyéniségemből fakad ez a segíteni akarás, az emberek szeretete. — A mostani helyzetben egyre nehezebb feladat emberekkel foglal­kozni... — Sok türelemre és energiára van szükség, de az is igaz, hogy éppen ezért minden jó szóért, segítségért há­lásak az emberek. És mindenért kárpó­tol, ha visszajönnek hozzám később is, megbíznak bennem, elmondják prob­lémáikat. Most a szervezési és költ­ségvetési főosztályon — sok minden egyéb mellett — állampolgársági vizsgák megszervezésével és lebonyo­lításával is foglalkozunk. A külföldről idekerültek amúgy is sérülékenyek, tele vannak szorongással, szükség van empátiára és odafigyelésre... Tíz évig dolgoztam a gyámügyön. Jó iskola volt. Ma is azok a legnehezebb pillana­tok, amikor valakinek — bár emberi­leg mindent megteszünk — nem tu­dunk segíteni. Hartainé dr. Benkő Ibolya a hivatal megalakulása, 1991 óta dolgozik itt. 1992-ben osztályvezető, 1995-ben a szervezési és költségvetési főosztály vezetője lett. Hamarosan újra átalakul a hivatal, s várhatóan újabb feladataik lesznek. — Vezetőként elismernek egy nőt? — Soha nem parancsolok, hanem kérek. Ennek ellenére — úgy érzem — elfogadnak és elismernek vezetőként. Azt vallom: nem a beosztás a lényeg, hanem a feladatok, amelyeket közösen kell megoldanunk. A kollégák, a veze­tőtársak segítsége nélkül ez nem megy. Meséli: 1987 óta élnek Kaposváron családjával, s bár nehéz döntés volt ez akkoriban — hallássérült kislánya mi­att határoztak úgy, hogy a somogyi megyeszékhelyt választják új ottho­nuknak, hogy együtt maradhasson a család — mostanra magukénak érzik a várost. — A legfontosabb számomra ter­mészetesen a családom: a férjem, aki sok mindent átvállal az otthoni felada­tokból, és a csodálatos lányom, aki ma tizenöt éves, és harmadszor kapta meg a Kiváló tanuló, kiváló sportoló címet. Kerékpározni, úszni, kirándulni já­runk, ez jelenti az igazi kikapcsoló­dást, feltöltődést. (Jakab) Hartainé dr. Benkő Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents