Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1997. febr. 15., szombat FIATALOK ES KEMENYEK ÚJ KÖNYVEK VÉGH ANTAL Miért nem szeretem Varga Zoltánt? „A Ferencváros legtisztább \ jellemű játékosát kirűgatta a Ferencváros legtisztátala­nabb múltú játékosa” - írta a jeles író. (Press+Print, 398) NAOMI CAMPBELL Hattyú Naomi Campbell jelenleg a világ legsikeresebb topmo­dellje. Önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye hiteles képet fest a modellszakmáról és mindarról, ami nem látszik a kifutók csillogó-villogó do­bogóin. (Intercom, 648 Ft) V. C. ANDREWS Sápadt gyöngy Az ötkötetes sorozat máso­dik részében folytatódik Ruby küzdelme szívtelen testvérével, Giselle-lel. Meg- tudja-e védeni magát, és a számára fontos emberekhez, tanárnőjéhez s a Green wo- odban megismert különös, vak fiatalemberhez fűződő kapcsolatait? (IPC, 598 Ft) H. COURTHS-MAHLER Sorsdöntő vallomás A világhírű német írónő legújabb regénye egy szere­lem és gyilkosság köré fo­nódik. (Bastei, 358 Ft) Sivatagok A Mi micsoda sorozat 38. része a sivatagok érdekes vi­lágába vezeti be az olva­sót. (Tersloff és B. 890 Ft) A fenti könyvek tíz százalék kedvezménnyel megvásárol­hatók a Fókusz könyvesbolt­ban: Kaposvár, Fő utca 13. Újra hódítanak a 60-as, 70-es évek stílusjegyei Egy közérzetjavító hóbort Rafinált estélyi ruha a báli szezonra Könnyű, vidám összeállítás fiataloknak Azt, hogy mi is a divat, nem le­het pontosan meghatározni: mindenkinek mást jelent. Az egyéniségtől függően lehet nő­ies, sportos, avantgarde, extra­vagáns, szokványos vagy az át­lagtól eltérő. A fiatalok öltözkö­dési stílusát meghatározzák a kü­lönféle zenei irányzatok is: az al­ternatív, az utcai — vagyis „street wear” — a techno, és még sorolhatnánk. Ugyanígy ha­tással lehetnek az öltözködésre híres személyiségek, színészek, modellek, énekesek viseletéi is. A divat állandóan változik, vagyis örökös körforgásban van. Meghatározhatatlan, kiszámítha­tatlan. Időnként ismétlődik, új­ból előkerülnek az akár évtize­dekkel korábban divatos ruhada­rabok, stílusjegyek. Az 1997-es módi is ezt mu­tatja: alapja a 60-as, 70-es évek divatja. A szabásvonalakra a „minimálszabás” jellemző. A ruhák, kosztümök, kabátok test­hez simulóak, rövidek, kiemelik a formákat. Nem hiányozhat a fiatal lányok ruhatárából a mini­szoknya, a karcsúsított, rövid kö­tényruha sem. Ezekhez rövid, szűk, fényes nylon anyagú ing­blúzok, kis kabátkák, és színes, keresztcsíkos kötött pulóverek illenek. A nadrág szára trapéz vagy szorosan testre simuló. Anyagokban és színekben visszatért a tengerész-stílus. A klasszikus egyszínű kék-fehér mellett egyre több a mintás, fő­ként a csíkos anyag. Még mindig divat a kosztüm, szoknyás és. nadrágos változata egyaránt, szé­les kihajtóval vagy anélkül. Is­mét népszerű az aprókockás, pe­pita anyag és főként a fiatalok körében a skótkockás. A nyári divatban pedig változatlanul tart­ják magukat a tarka, vidám, vi­rágmintás kelmék. A színekben széles a skála a pasztell árnyalatoktól egészen a fiatalos, harsány színekig. Diva­tos a halvány kék, a grafitszürke, és a tiszta színek: a piros, a kiwi- zöld, a citrom, és a narancs szá­mos árnyalata. Világszerte hódít a mű­szőrme: megjelenik önálló ka­bátként, de kosztümök gallérján és kézelőjén kiegészítőként is. S ha már a kiegészítőknél tartunk: a cipődivatra sem lehet panasz­kodni, hiszen a kényelmes, spor­tos bakancstól a dámásabb, fű­zős, magasszárú változaton át a vastag talpú, pántos megoldáso­kig minden megtalálható. S per­sze — főleg a fiataloknál — nem maradhat el a bohókás, bársony­ból készült fejfedő sem. Hogy a fiatalok számára mit jelent a divat, az legalább olyan változatos, mint maguk az öl­tözködési stílusok. Alapvetően két táborra oszlik e témában a ti­zen- huszonévesek köre: akik az elegánsabb, legutolsó divat sze­rinti holmikat részesítik előny­ben, és akik a merészebb, alter­natív irányzatot képviselik. Köz­tük állandó harc dúl... Kelemen Katalin, 17 éves diák: Természetesen követem a divatot, de csak addig, ameddig megfelel a saját stílusomnak. Schrenk Mónika, 16 éves gimnazista: Nem szeretem a szélsőségeket, olyan ruhákat hordok, amik időtállóak. Kalmár Ferenc, 25 éves, vámos: Utálom a divatcucco- kat. Borzalmas, amikor min­denkin ugyanazok a narancs és citromsárga holmik vannak. És pár hónap alatt úgyis minden kimegy a divatból... Gadár Katalin, 16 éves diák: Nem a ruha teszi az embert, de sok mindent elárul viselője egyéniségéről. Vannak, akik már túlzásba viszik a „divatolást”, vannak, akik csak a márkás ru­hákat vásárolják. De szerintem minden fiatal valamilyen szinten követni szeretné a divatot. Molnár Laura, 17 éves diák: A divat esztelen követésénél sokkal fontosabb, hogy az ember a saját egyéniségét legjobban ki­fejező ruhatárat állítsa össze magának. Jobban szeretem az eredeti cuccokat, mint azokat, amelyeket csak az ára miatt vesz meg az ember. Juhász Nóra, 17 éves diák: A divat semmi más, csak egy közérzetjavító hóbort. Földvár: még téli álom Balatonföldvár fiataloknak szóló kulturális lehetőségeit a 17 éves Somorjai Barbara így vette számba. — Énekkarra járok, no meg aerobikra. Péntekenként mozit is nézhet, aki arra kíván­csi. A közösségi házban sok programot kínálnak, de nem iga­zán az én korosztályomnak. Nyaranta jól érzem magam, de télen alig tudok mit kezdeni a szabad időmmel. Tök jó lenne egy kávézó, ahol nem dübö­rögne hangos diszkózene, s el lehetne beszélgetni a hozzám hasonlókkal. Szívesen járnék sportcsarnokba, szaunába és uszodába is, ha megfizethető volna a belépő, de ezekkel a lé­tesítményekkel az amúgy jól fel­szerelt város egyelőre még nem rendelkezik. Dolgos Lívia: — Hiába is ke­resnék lehetőséget: Boglár és Siófok között télen kiürült a Ba- laton-part. Most azon szervez­kedünk, hogy összehozzunk egy rockzenekart a barátaimmal; jó alkalom lesz ez arra is, hogy ki­beszélgethessük magunkat. A 19 éves Szekeres Anikó Kőröshegyről jár át Földvárra; a fúvószenekar, az éneklés köti a városhoz. — Hiányzik a kultu­rált szórakozási lehetőség. A diszkókban üvölt a zene, s az nem az én stílusom. Nem pecá- zom, de ha kifognék a Balaton­ból egy aranyhalat, először azt kérném tőle, hogy az én korosz­tályomnak is alapítson néptánce­gyüttest. Oda szívesen járnék. Berkesné Hegedűs Márta, a Bajor Gizi Közösségi Ház igazgatója hosszasan sorolta azokat a kulturális, szórako­zási lehetőségeket, amelyeket a városban és térségében la­kóknak kínálnak. A lista való­ban hosszú és színes. Gyerek­színházi előadások, számítás- technikai foglalkozások, tánc- és illemtanfolyam épp úgy szerepel rajta, mint hangver­senysorozat, csillagász-talál­kozó vagy bál. A francia hadnagy Del Fabro Csaba Somogybán az év nyomo­zója címet kapta munkája elismeréseként a 37 éves Del Fabro Csaba főhad­nagy, a nagyatádi rendőrka­pitányság vizsgálati alosztá­lyának megbízott vezetője.- A francia hadnagyot ke­resem - állított be egyszer a beidézett „ügyfél” a nagy­atádi rendőrkapitányságra, mert idegenül hangzott neki a főhadnagy neve. Pedig Del Fabro Csaba nem idegen; a városban született. S a hetve­nes évek végén, a nyolcvana­sok elején Nagyatád közis­mert figurája volt; a Hobo és P. Mobil-rajongók csapatá­hoz tartozott, amelyik kon­certről koncertre ment ked­venc együttesei után.- Ártatlan csapat volt az, tényleg csak a zene miatt ve­rődtünk össze. Úgy lett rendőr, hogy a háta mögött összesúgtak: hát ez meg hogy lehetséges? A parancs­noka sem hitte, hogy fölve­szik a rendőrtiszti főiskolára. Aztán egyszer csak járőrből nyomozó lett, majd a vizsgá­lati osztályra küldték.- Csak oda ne! - mondo­gatta. Ma már elhajtani sem lehetne onnan. Mert bár éjjel­nappal menni kell, itt - sze­rinte - sikerélményei vannak az embernek. Az asztalán egy műszaki bizományi áru­ház kínálatánál nagyobb zsibvásár. „Harmadszor tör­tek be a hét végén az ipari is­kolába. Megfogtuk az elkö­vetőket.” A falon felirat: „A lehetetlent azonnal elintéz­zük. A csodákat meg lehet várni. Holnaptól varázsolni is fogunk.” Áki ismeri Del Fabro Csabát, az tudja: való­ban ilyen. Nagy Jenő A SÚLYOS SELYEMSZALAG ÜZENETE Sorra tartják a középiskolákban a szalagavató ünnepséget. A negyedi­kes diákokat arról kérdeztük: mit jelent számukra ez a kis szalag? Horváth Orsolya, Fonyód, Má­tyás Király Gimnázium: - Az a kis szalag az első jele annak a változás­nak, ami hamarosan végérvényesen bekövetkezik az életünkben. Figyel­meztetés, hogy ezután már tényleg komolyan kell vennünk a tanulást, és minden mást: önálló döntéseket kell hoznunk, felelősséggel és komolyan, mert felnőttek lettünk. Nincs tovább az a mély meder, amiben eddig olyan biztonsággal haladtunk. Ez már a kezdetét jelenti a sokat emlegetett nagybetűs Életnek. Teremi József Balázs, a ka­posvári Táncsics gimnázium tanulója: - A megbecsülés szimbóluma. Már felnőttként, egyenrangú partnerként kezelnek bennünket az idősebbek. Vége a gyerekkori infantilitásnak, ab­ban a fejezetben, ami most követke­zik, már az önmagvalósításé, az önál­lóságé, az egyéniségé és a felelősségé főszerep. Koch Éva, a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépis­kola végzőse: - Nekem elsősorban a vészesen közelgő érettségit. Sok min­den történt, idáig eljutottunk, és most ezt az akadályt is jó lenne sikeresen venni. Ennek ellenére jó érzés viselni a szalagot. Torma Viktória, a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola tanulója: - A köz- gazdaságiban eltöltött négy évet je­lenti. Mindent, amit átéltünk az osz­tálytársaimmal, tanáraimmal, baráta­immal közösen. Jót és rosszat egy­aránt. ALsecz Anita nagyatádi diák: - Az elmúlt négy évet jelenti, amit itt töltöttünk, egy korszak lezárult az éle­tünkben, s ez szomorú, az viszont vi­dám, hogy sikeresen túl vagyunk a gimnáziumi évek kihívásain. Gál Melinda, a kaposvári köz- gazdasági szakközépiskola tanulója: - Azt, hogy mi vagyunk a negyedike­sek, a legöregebb diákok az iskolá­ban, és ennek jelét mostantól min­denki látni fogja a kabátunk hajtóká­ján. Mindenki észre fogja venni. El­ismerés ez, tisztelet annak a munká­nak, amit eddig végeztünk, és annak, hogy eljutottunk idáig. Máté Judit nagyatádi diák: - Ba­rátságokat, szép és kevésbé szép em­lékeket. Úgy érzem: ezzel végérvé­nyesen vége a gyermekkornak. A szalagavató szerintem szép hagyo­mány, de már nem jelent olyan so­kat, mint régebben, egyre „kötele­zőbbé” válik. Gombos Zsuzsa, a kaposvári Munkácsy gimnázium végzős diákja: - Mindenki látja: negyedikes vagyok a Munkácsyban, érettségire készülök. Fodor Nóra marcali diák: - Az érettségit, s az utat, amit idáig megtet­tünk. Emlékeket, élményeket, barát­ságokat. Szomorú, mert véget ért va­lami az életünkben, de kezdődik új, amitől félünk is meg váijuk is. Tóth Anita, a kaposvári Táncsics gimnázium tanulója: - Soha selyem- szalag még ilyen súlyos nem volt... Büszke leszek rá, mert azt is jelenti: elvégeztem a négy évet. De azt is: elmegyek, bár igazából még szíve­sen maradnék. Amíg dolgozatot kel­let írni, felelni kellett, és rengeteget tanulni, addig csak a kellemetlenebb oldalát néztem, most először jut eszembe, hogy milyen gondtalanok voltak ezek az évek. Ez a jelzés az alsóbb éveseknek is üzenet: ne akar­jatok olyan hamar negyedikesek lenni, és örüljetek, amíg diákok le­hettek. Bácsics Patrícia, marcali diák: - Az első igazi erőpróba közeledtét. Innentől már sokkal kevesebb lesz a segítség, a támogatás, sokkal önál­lóbbnak kell lennünk. Nekünk na­gyon jó osztályunk van, sajnálom, hogy vége a közös programoknak. Remélem a barátságok azért megma­radnak. Horváth Edina, a kaposvári Munkácsy gimnázium tanulója: - A sok szép emléket: a barátságokat, a bulikat, a közösséget. Meg azt a vé­dett környezetet, amelyben igazi, gondok nélküli diákok lehettünk.

Next

/
Thumbnails
Contents