Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-26 / 276. szám

1996. november 26., kedd SOMOGYI HÍRLAP ADÓMELLÉKLET 1 majd 1997-ben Amit az 1997. január 1-jétől hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvényről tudni kell- A munkáltatónak az általa havonta fizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből úgy kell levonnia az adóelőleget, mintha ez a havi jövedelem az éves jövedelem 1/12-ed része lenne. Jövőre tehát nem kell a dolgozótól nyilatkozatot kérni egyéb jövedelmeiről, mint az idén. A munkáltató az adóelőleg megálla­pításakor a havi adójóváíráson kívül figyelembe vehet bizonyos adóked­vezményeket is. Ilyen a súlyos fo­gyatékosoknak járó személyi ked­vezmény (havi 1200 forint), az ön­kéntes kölcsönös biztosítópénztá­rakba fizetett munkáltatói hozzájáru­lás, illetve a magánszemély általi igazolt befizetés után járó adóked­vezmény. Ha egy magánszemélynek több forrásból származik bérjövedelme, csak egy kifizetőnél érvényesítheti az adójóváírást. A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatáro­zott mértékű végkielégítést és az ál­lami végkielégítés összegét 20 szá­zalék adóelőleg terheli. A mezőgazdasági őstermelő ne­gyedévente fizet adóelőleget. Ha nem átalányadózást választott, az előleg kiszámításakor figyelembe veheti az őstermelői kedvezményt; a tételes költségelszámolást választók ezenkívül az értékcsökkenés és az elhatárolt veszteség időarányos ré­szét is. Nem kell az adóelőleget fi­zetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot. Az egyéni vállalkozók is negyed­évente fizetnek adóelőleget, amely­nek összege az időszak során kelet­kezett vállalkozói adóalap 18 száza­léka, figyelembe véve a csökkentő kedvezményeket. Egyéni vállal­kozók adózása 1997-től az egyéni vállalkozók csak a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint adózhatnak; nem alkalmazhatják a számviteli törvény szabályait. Egyéni vállalkozónak továbbra is az minősül, aki az állandó lakhelye szerinti települési önkormányzatánál kiváltotta az egyéni vállalkozói iga­zolványt és az abban megjelölt tevé­kenységet végzi. A jövő évtől - igazolvány nélkül is - egyéni vállalkozónak minősül a magánállatorvosi tevékenységet végző személy, ha nem tagja társas vállalkozásnak, csakúgy, mint az egyéni szabadalmi ügyvivő. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást választó egyéni vállalkozók bevételeinek elszámolására vonat­kozó szabályok annyiban változtak, hogy bővült e bevételek mértékéig elszámolható kedvezmények köre. Csökkent munkaképességű fog­lalkoztatásáért havi háromezer fo­rint, szakmunkástanulók foglalkoz­tatásáért ezentúl havonta hatezer fo­rint számolható el. A sikeresen vizs­gázott szakmunkás továbbfoglalkoz­tatása esetén az utána fizetett tb-já- rulék összegével csökkenthető a be­vétel, legfeljebb tizenkét hónapon át. Ez a kedvezmény akkor is igénybe vehető, ha a vállalkozó új munkahelyet teremtve olyan mun­kanélkülit alkalmaz, aki az előző hat hónapban vele nem állt munkavi­szonyban. A bevétel elszámolását érinti az a készpénzfizetést korlátozó előírás is, amely szerint, ha a kiadást igazoló számla értéke meghalad egy külön rendeletben meghatározandó össze­get - várhatóan 1 millió forintot - és az ellenérték kifizetése készpénzben történik, akkor - ha az összeget az egyéni vállalkozó költségként el­számolta - a vállalkozói bevételt növelni kell a számlázott összeg áfa nélküli értékének húsz százalékával! Ezt a rendelkezést csak akkor nem kell figyelembe venni, ha a számla kibocsátója olyan magánszemély, akitől nem várható el, hogy bank­számlája legyen, amelyre átutalható lenne a neki járó összeg. Változó költségelszámolás Alapvetően változik viszont a költ­ségelszámolás rendje. Az egyéni vál­lalkozók jövőre már a társaságokhoz hasonlóan számolhatják el költsége­iket és -az értékcsökkenést is. Ezzel egyidejűleg megszűnik a beszerzé­sek egy összegű leírásának lehető­sége, amit az idén még megtehetnek az egyéni vállalkozók. Új fogalom a vállalkozói kivét, amit a vállalkozó személyes munkavégzé­séért önmagának költségként kifizet, s ami után a személyi jövedelemadó­tábla szerint havonta adóelőleget fi­zet. A vállalkozói kivétet közterhek is kísérik, viszont adójóváírás nem jár utána (lásd előbb, az önálló tevé­kenységnél). Új elem, hogy ha az egyéni vállal­kozó fizet cégautóadót, évente húsz százalék értékcsökkenési leírást számolhat el a jármű után. Ez jövőre a magántaxisokra is vonatkozik, akiknek eddig nem kellett cégautó­adót fizetniük. Ha az egyéni vállal­kozó nem fizet cégautóadót a sze­mélygépkocsi után, akkor éves bevé­telének egy százalékával, de legfel­jebb egy személygépkocsi beszerzési árának tíz százalékával növelhető az elszámolható költség, azonban csak egy ízben, a beszerzés évében. Téte­les elszámolás helyett javítás-felújí­tás címén kilométerenként 3 Ft szá­molható el általános személygépko­csi-normaköltségként. Útnyilvántar­tást továbbra is járművenként kell vezetni. Szigorodik az üzleti utazással kapcsolatos költségelszámolás. A felmerült költségek csak akkor szá­molhatók el, ha még közvetve sem feltételezhető, hogy az utazás csupán látszólag volt üzleti célú. Ugyanak­kor, ha az egyéni vállalkozó alkal­mazottja utazik üzleti céllal, jövőre már lehetőség lesz az összes felme­rülő költsége elszámolására. Beruházási kedvezmény Az egyéni vállalkozót is megilletik az 1 milliárd forint fölötti beruházá­sokhoz kapcsolódó, öt évre szóló be­ruházási adókedvezmények. A kie­melt térségekben és/vagy vállalko­zói övezetekben telephellyel rendel­kező egyéni vállalkozó adókedvez­ménye a termék-előállítást szolgáló beruházáshoz kapcsolódik. Mértéke a beruházás értékének hat százaléka. A kedvezmény az infrastrukturális beruházás után is igényelhető. Az igénybevétel feltétele, hogy a szóban forgó eszközökre a kedvez­ményes értékcsökkenést nem alkal­mazta korábban az egyéni vállal­kozó. Egyazon beruházáshoz kap­csolódó' adókedvezmények közül egy évben csak az. egyik alkalmaz­ható. A vállalkozói adóalap - legfeljebb annak 20 százalékáig - a közcélú adományra fordított összeggel csök­kenthető. Ha a vállalkozónak nincs 100 szá­zalékos adókedvezményre való jo­gosultsága, az adókedvezmények le­vonása után is meg kell fizetnie a vállalkozói személyi jövedelemadó­nak legalább harminc százalékát. Az átalányadózás megkezdésétől az egyéni vállalkozói igazolványban kizárólag az átalányadó választására jogosító tevékenységek szerepelhet­nek a jövő évtől. Ezentúl a mező- gazdasági kistermelő is választhatja ezt a formát (lásd előbb, az önálló tevékenységnél). Mivel az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok megváltoztak, néhány átmeneti rendelkezés segíti azokat, akik az átalányadózásból ki­lépnek, vagy éppen azt választják a jövő évtől. Például, ha a társasági adóról áttérő, korábban kettős könyvvitelt vezetett egyéni vállal­kozó átalányadózást választ, akkor az 1995 előtti években keletkezett eredmény tartaléka után 10, az 1995- ben és 1996-ban keletkezett ered­ménytartaléka után 20 százalék adót kell fizetnie. A társasági adóban ko­rábban megszerzett adókedvez­ményre való jogosultság megszűnik az áttérés időpontjában. Megszűnik az a könnyítő rendelkezés, amely szerint a 3 illetve 15 millió forintos bevételhatár legfeljebb tíz százalé­kos átlépése még nem jár az átalány- adózásra jogosultság elvesztésével. Szigorító, új rendelkezés az is, mi­szerint a jogosultság megszűnik a számlaadási kötelezettség nem telje­sítése esetén. Az átalányadózást választó egyéni vállalkozónak pénztárkönyvet kell vezetnie, s ha áfa-levonási jogát nem érvényesíti, csupán a bevételeit kell nyilván tartania. A felmerült költsé­geinek igazolását szolgáló dokumen­tumokat öt évig meg kell őriznie. A tételes átalányadózás előzmény nélküli módszer a hazai adózásban. Jövőre ezt is választhatják az egyéni vállalkozók közül a fodrászok, a kozmetikusok, magántaxisok, a fi­zető-vendéglátók. A választás feltétele, hogy a vál­lalkozó egyedül, családtag, tanuló vagy más személy segítsége, közre­működése nélkül végezheti csak a tevékenységét. A magántaxis egyet­len saját tulajdonú, vagy általa egye­dül bérelt személygépkocsival taxiz­hat. A fizető-vendéglátó saját tulaj­donú lakásában vagy üdülőjében ad­hat ki szobákat, de ha több ilyen in­gatlanja van, csak akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha csupán az egyikben folytat fizető-vendéglá­tást. E feltételek fennállását a helyi­leg illetékes kamara igazolásával is alá kell támasztani. Tételes átalányadó fizetése esetén az adózó egy összeg befizetésével váltja meg a személyi jövedelmadót és az általános forgalmiadót. Fod­rász, kozmetikus évi 100 ezer forin­tot, magántaxis évi 120 ezret, fizető­vendéglátó szobánként évi 24 ezer forintot fizet. A számlaadási kötele­zettség elmulasztása minden esetben az átalányadót 10 százalékkal növeli, a mulasztási bírságtól függetlenül. A tételes átalányadózást az egyéni vállalkozó az előző adóévre vonat­kozó adóbevallásához mellékelt nyi­latkozaton jelenti be, a kamarai iga­zolás számának feltüntetésével. E bejelentés az év első napjától lehe­tővé teszi ezen adózási módszer al­kalmazását. A választható adózási módszerek között adóév közben nincs „átjárás”, ha valaki rosszul döntött, csak a következő évben vál­toztathat. Egyéb jövedelem- források Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke húsz százalék. Nem kell megfizetni, ha az adóév során ebből származó jövedelmek együttes adója nem éri el a húsz ezer forintot. Ingatlan, vagyoni értékű jog átruhá­zásából származó jövedelem után akkor kell adót fizetni, ha a szóban forgó ingatlan illetve vagyoni értékű jog 1982. január 1. után került az el­adó birtokába. Az adó mértéke a be­vétel 20 százaléka. Nem kell megfizetni, illetve visz- szaigényelhető abban az esetben, ha a magánszemély, vagy lakást szerző hozzátartozója a jövedelem meg­szerzésének időpontját megelőző hat hónapon, vagy az azt követő negy­vennyolc hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordítja ezt az össze­get. Az adóhatóság a türelmi időt - külön kérésre - legfeljebb hatvan hónapra módosíthatja. A tartási, életjáradéki és örökö­södési szerződésekből származó jö­vedelmek közül 1997-ben csak azok adómentesek, amelyek magánszemé­lyek közötti szerződésből származ­nak. Egyéb esetekben - ha tehát leg­alább az egyik fél nem magánsze­mély - az adó mértéke 20 százalék. Az ellenérték nélkül vállalt tartás esetén - mert ez természetbeni jutta­tásnak minősül - az adó mértéke negyvennégy százalék. Ellenérték nélkül folyósított pénzbeli életjára­dék esetén pedig huszonhét száza­lék. Ezeket a kifizető vonja le és fi­zeti be. Ami most kimaradt... Következő összeállításunkban ismertetjük a személyi jövede­lemadóról szóló törvény rendel­kezéseit- az osztalékról, a kamatról és az árfolyamnyereségről,- egyes adómentes kifizetések kor­látozásáról és-az adómentességekről valamint a társasági adóról szóló törvényt. A mezőgazdasági termelésre vonatkozó rendelkezések Jövőre alapvetően megváltoznak a me­zőgazdasági termelőkre vonatkozó adózási szabályok. Eddig a 2 millió fo­rintos éves bevétel határt szabott a ked­vezmények igénybevételének, jövőre új kedvezményrendszer lép életbe, a bevé­tel nagyságától függetlenül. A mezőgazdasági őstermelő A törvény bevezeti a mezőgazdasági ős­termelő fogalmát. Az minősül annak, akinek őstermelői igazolványa van. Egyelőre nincs döntés arról, hogy a ha­tóság vagy a kamara adja-e majd ki ezen igazolványt, a tervek szerint azon­ban 1997. március 31-ig ki kell tudniuk váltani mindazoknak, akik a jövő évben e rendelkezés szerint kívánnak adózni, illetve akik az őstermelőknek járó ked­vezményeket igénybe kívánják venni. A törvény meghatározza azokat a kedvezményezett mezőgazdasági tevé­kenységeket, amelyek végzése esetén alkalmazható az őstermelői minősítés. Jövőre az ültetvénytelepítés, az erdei magok, a csemeték előállítása már nem tartozik ebbe a körbe csakúgy, mint a szőlőmust, a félkész bor és a hordós bor előállítása sem. A nem őstermelői tevékenységből származó jövedelem után az önálló te­vékenységre vonatkozó szabályok sze­rint kell adózniuk a termelőknek, egy kivétellel. Ha a szőlőt termelő őster­melő a saját terméséből bort akar előál­lítani, akkor a borkészítéshez felhasz­nált saját szőlője értékét feltüntetheti ősr termelői igazolványában, mintha saját magának adta volna el, s ezt, mint költ­séget a bor értékesítése után az abból származó bevételből levonhatja. Ilyen­kor a hegyközség által megállapított termőhelyi védőárat kell alkalmazni az elszámoláskor. A mezőgazdasági ős­termelőre is vonatkozik az az önálló te­vékenységet végzőkre érvényes sza­bály, hogy választhat: a tételes költsé­gelszámolás módszere mellett dönt-e vagy egyszerűen 10 százalékkal csök­kentett bevételét tekinti jövedelemnek. Amennyiben éves jövedelme nem ha­ladja meg a 3 millió forintot, átalány- adózást is választhat. Őstermelői kedvezmények A me­zőgazdasági őstermelőt is megilletik ugyanazok a kedvezmények, amelyeket az egyéni vállalkozók igénybe vehetnek (lásd ott!). Ezeken kívül - amennyiben a tételes költségelszámolást választja - az őstermelőnek lehetősége van „átál­lási költséghányad” címén bevételeinek legfeljebb 40 százalékáig igazolás nél­kül is költséget elszámolni. Ha tehát a bevételeinek fennmaradó 60 százalékát költségszámlákkal tudja ellentételezni, nem kell adót fizetnie e tevékenysége után. Nem kell adót fizetnie az őstermelő­nek akkor sem, ha éves bevétele 250 ezer forint alatt marad. Ám ha túllépi ezt a határt, akkor az „alsó” 250 ezer fo­rintot is számításba kell vennie a jöve­delem megállapításakor. Az őstermelőt - amennyiben nem az átalányadózást választja - évente 100 ezer forint adókedvezmény illeti meg, amelyet összevont adóalapja adójából vonhat le, ám legfeljebb annyit, ameny- nyi az őstermelői jövedelmének adója. Ez azt jelenti, hogy például 1 millió fo­rintos őstermelői tevékenységből szár­mazó bevételhez elegendő 175 ezer fo­rintról költségszámlát igazolnia ahhoz, hogy e tevékenysége után ne kelljen adót fizetnie. Az őstermelői adóked­vezményt mindig az összevont adó­alapnak az őstermelői jövedelem nél­küli és az azzal növelt összege utáni adó különbözeiéből kell meghatározni - azaz mindig az elért legmagasabb jöve­delemsáv adójából vonható le. Föld bérbeadása 1997-től a törvény nem különbözteti meg a földjáradékot, a magánszemély földbérbeadásból származó bevételét egységesen adóz­tatja. A bevétel egészét jövedelemnek tekinti, s az adó mértékét 20 százalék­ban határozza meg. Ha ez a bevétel kifizetőtől származik, akkor az adót a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti be az adóhivatalnak, s adatszolgáltatási kötelezettsége is van. Amennyiben a bérbevevő magánsze­mély, akkor a bérbeadónak negyed­évente kell adóelőleget fizetnie az ön­adózás általános szabályai szerint. Továbbra is érvényes az a szabály, hogy ha a földbérbeadásból származó éves jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot, s az kizárólag kifizetőtől származik, és a bérbeadónak egyébként - más jövedelme után - nem kell adó­bevallást adnia, akkor ezen összegről sem kell.

Next

/
Thumbnails
Contents