Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-25 / 249. szám

1996. október 25., péntek SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 SOMOGYI HÍRLAP Lengyel János jegyzete Okok és indokok Kaposváron volt egyszer egy tejüzem. Hamarosan csak e tényt közük a krónikások, hiszen december végén felszámolják a ka­posvári tejipari vállalat utódjánál, a Class Tej Rt-nél a tej- és tejtermék gyártást. Alig több mint másfél évtizede készült el az az üzem, amely a megye egyik büszkesége volt, s segítő part­nere a szövetkezeteknek és kistermelőknek. Akkortájt mintegy ezerkétszáz ember tartotta el családját abból a pénzből, amit a tejüzemnél keresett. Ez már a múlt. A jelen elszomon'tó. Nemcsak azért, mert megszüntetnek egy hajdan sikeresen működő üzemet, hanem azért is, mert nem kel­lett volna ennek szükségképpen így történnie. A kaposvári tej­üzem sorsának más az oka, és megint más az indoka. Igaz-e, hogy jobban megéri más megyébe szállítani a tejet, s onnan vissza a termékeket, mint azt Kaposváron feldolgozni? Meg- érte-e megszüntetni a felvásárlást a falvakban, irreális követel­ményeket támasztani a termelőkkel szemben. Megérte-e fo­lyamatosan hátrálni, végkielégítést fizetni a kitörési pontok fel­kutatása helyett? Valakiknek (a társaknak, vagy a vetélytársak­nak?) biztosan. Valóban kényszerpályán volt az üzem? Vajon mi okozta az évről évre halmozódó veszteséget? Mindennek oka van. Ki hibázott? Aki annak idején eldön­tötte, hogy új üzemet kell építeni vagy az, aki nem vette észre, hogy a vállalat szekerét rossz irányba yezetik? A piaci változá­sokhoz való alkalmazkodás Kaposváron minden esetben visz- szavonulást, leépítést jelentett. Visszavonulni pedig csak a megszűnésig lehet. Most ez is bekövetkezik. Az utolsó néhány dolgozónak szereznek ezzel álmatlan éjszakákat. De jön-e álom azoknak a szemére, akik eddig juttatták a kaposvári tejipart. Az idén Somogy megyében is ünnepelhet a Matáv Telefon vár az igénylőkre Az idei év, a háromszázez­redik vonal bekapcsolása mérföldkő a Matáv életé­ben. Május végéig befejező­dött a teljes automatizálás, s hogy az idei beruházások­kal, az új állomások bekap­csolásával az országos át­lagnál jobb lett a telefonel­látottság ebben a térségben. Patona Győző, a Kaposvári Távközlési Centrum vezetője elmondta: a hozzájuk tartozó 137 településen az év elején 26 ezer 200 készülék műkö­dött. Az idén újabb 14 ezer 800 állomást kapcsolnak be. — Somogy eddig viszony­lag rossz helyzetben volt tele­fonellátás szempontjából. Fő­leg Gyékényes környékén és a határ mentén volt kedvezőt­len a kép, de Kaposváron sem volt fejlesztés 1988 óta. Az eddigi évi 1-2 ezer bekötéssel szemben az idén csaknem 15 ezer új állomás létesült. En­nek nagy része, csaknem 11 ezer készülék az RLL rend­szerű rádiótelefon. Az év vé­gére elérjük a 40 ezer előfize­tőt, minden második lakásban lesz telefon. A tervek szerint az év végére nem lesz néhány hónapnál régebbi igénylés. A Marcali Távközlési Centrum vezetőjétől, Kovács Árpádtól megtudtuk: a hozzá­juk tartozó 58 településen az idén 2700 új állomást kötnek be. Az év utolsó negyedére ebből 1100 maradt. Legna­gyobb beruházásuk azonban a 2300 ívpontos AXE digitális tranzitközpont és ezzel együtt a 380 számkapacitású helyi AXE digitális központ létesí­tése volt Marcaliban. Hama­rosan üzembe helyezik a Fo­nyódon, Balatonbogláron, Ba- latonberényben, Holládon és Somogytúron épült öt RLL- tornyot, ami 1000 új állomás létesítését teszi lehetővé a Ba- laton-parton. A térségben je­lenleg 1600 várakozót tarta­nak nyilván. A jövő évre ma­radó 500 igénylésnek is eleget tudnak tenni az év első felé­ben. Marcaliban nincs vára­kozólista. A területen az ellá­tottság csaknem mindenütt eléri a 30 százalékot. A Siófoki Távközlési Cent­rumhoz tartozó területen na­gyobb beruházás nem volt ebben az évben. Negyvenhét településükön 22 ezer készü­lék üzemel, az ellátottság 38 százalékos, de a parti sávban ez az arány elérheti az ötven százalékot is. Nagy Sándor, a centrum vezetője elmondta: az idei terv 1500 készülék bekapcso­lása, ebből még 360 van visz- sza. Tabon a legszembetű­nőbb a változás: ott a Balatel elektronikus központtal bővíti a meglevő, kétezres kapaci­tású AR-központot. (Jakab) A Class Tej Rt-nél hamarosan feldolgozzák az utolsó liter tejet is Utcára tett kaposvári tejesek Minden második embernek menni kell fotó: török Anett (Folytatás az 1. oldalról) A munka nélkül maradó dolgo­zók zöme segédmunkás, illetve a tejfeldolgozásban alkalmazott fizikai dolgozó. A kaposvári tejüzem vezérigazgatója szerint a cég kényszerpályán mozgott, az évről-évre növekvő veszte­séget nem képesek tovább elvi­selni. Zsinkó Endre tegnap el­mondta: igyekeztek eleget tenni a piaci változásoknak, több al­kalommal csökkentették a lét­számot. A racionalizálás elle­nére alacsony kapacitással, veszteségesen működik a ka­posvári tejüzem. — A társaság jogelődje a Kaposvári Tejipari Vállalat tér­ségünk egyik kiemelt gazdasági szereplője volt. Az utólagosan helytelennek bizonyult fejlesz­tési döntések, az erőn felül vál­lalt rövidlejáratú kötelezettsé­gek meghatározták a cég sorsát. A jogutód Class Tej Rt lehető­séget kapott 1994-ben az adós­konszolidációs folyamat kere­tében, hogy az adósságok könnyítésével, a fejlődést elő­segítő reorganizációs program­ban való részvételre. Ennek so­rán a vállalt kötelezettségeit tel­jesítette. Az ÁVÜ — a társasá­got terhelő kötelezettségek csökkentésére — kötelező de­centralizált privatizációt írt elő. Ennek nyomán azonban jelen­tős volt a cég piacvesztése. A gazdasági nehézségek azóta is sújtják a kaposvári tejüzemet, így a mostani átszervezés elke­rülhetetlenné vált — érvelt a vezérigazgató. Kérdésünkre — miszerint gazdaságos-e a so­mogyi tejet ezután Baranyában feldolgozni —, Zsinkó Endre azt válaszolta: számítások sze­rint igen. Az óriás tartályko­csikban egyszerre akár 10 ezer (Folytatás az 1. oldalról) Mint a tegnapi fonyódi sajtótá­jékoztatón Francsics Zoltán fo­nyódi és Mester Károly so- mogyudvarhelyi polgármester megállapította a települések akkor nem látták át a megálla­podás szükségességét, és ehhez nem volt kellő jogi hátterük sem. Akkor gyorsult fel a meg­egyezésre törekvés, amikor Suchman Tamás privatizációs miniszter az idén szeptember 30-ig adott haladékot. Az érin­tett somogyi önkormányzatok­nak 65 százaléka amellett dön­tött, hogy nem a lakosság, ha­nem az érdekeltségi hozzájáru­lás arányában kéri ki a részvé­nyeit. Augusztusban Nagyba­jomban határoztak erről, a poi­nter tejet is elszállíthatnak, így a fajlagos szállítási költségek csökkenthetőek. A vezérigazgató elmondta azt is: nagyon sajnálja, hogy a gyár ilyen állapotba jutott. Ő hat éve dolgozik a tejüzemben, és csupán egy éve vezérigaz­gató. A mostani nehézségek okát abban látja, hogy a piac­vesztés mellett egyre nőtt a cég vesztesége. Hozzátette azt is: lehetőségeikhez mérten minden dolgozójuknak segítenek. Fel­vették a kapcsolatot a munkaü­gyi központtal is. A kaposvári cég 22 millió forintot szán vég- kielégítésre. Hordós Attila, az üzemi tanács elnöke azt mondta: tisztában vannak a cég súlyos helyzetével, és azzal is, hogy ezen már nem lehet segí­teni. Céljuk, hogy az átmeneti időszakban legalább mindenki garmesterek tárgyalódelegációt küldtek a Kögáz-hoz és a priva­tizációs társasághoz is. Ott szeptember 27-én elfogadták az általuk javasolt részvényfelosz­tást. Bár a települések 4,1 mil­liárdos beruházási értéket tud­nak igazolni, elfogadják, hogy a cég jegyzett tőkerészvényei­nek 40 százalékát kívánják fel­osztani az önkormányzatok kö­zött. Ez a 2,6 milliárdos cso­mag a megvalósult beruházá­sok 61,64 százaléka. Mint a polgármesterek elmondták ez azért is elfogadható, mert a részvények értékesítése révén hozzájuthatnak ahhoz a több­lethez, amire számítottak. A törvény eltérő értelmezé­sei miatt támadták meg a váro­megkapja jogos jussát. A dol­gozók tartanak a létbizonyta­lanságtól, egyelőre mindenki abban bízik, hogy az ő állása megmarad. Pedig minden má­sodik embernek mennie kell. — Ha lehetőségem nyílik rá, szívesen dolgozok majd az új depóban — mondta a 41 éves Szabó Lászlóné, aki a termelési részlegnél dolgozik. — Az én koromban már nehéz elhelyez­kedni, elvállalok mindenféle munkát. Egy a lényeg: biztos megélhetéshez jussunk. Mun­katársa, Pál Zsolt borúlátó. A fiatalember szerint ugyan keve­set kerestek, de ezt legalább mindig megkapták. Mint mondta, gyakran beszélgetnek a közelgő változásról. Egyetlen reménye, hogy az új munkaa­dónak is szüksége lesz dolgo­zókra, így ő rá is. (Harsányi) sok ezt a megállapodást, mond­ván ezzel a kistelepülések jár­nak jól. Hosszadalmas jogi pro­cedúra várható, de a megegye­zést kötött önkormányzatok is hajlandók akár az alkotmánybí-, róságig is elmenni. Úgy vélik, bár a törvényalkotók ismét szembeállították egymással az önkormányzatokat, itt termé­szetesen nem a falvak és nagy­városok vitájáról van csupán szó. Azért törekednek a javasla­tuk elfogadtatására, mert az ál­taluk képviselt lakosság érde­keit is ez szolgálja. Az önkor­mányzatok az állampolgárok­kal közösen megvalósított gáz­beruházások révén gyarapítot­ták ugyanis a szolgáltató cég vagyonát. (Gáldonyi) Kérdez a szemesi önkormányzat A balatonszemesi képvi­selő-testület a következő évi költségvetés elkészítése előtt véleményt kér a telepü­lés polgáraitól a döntések jobb előkészítése érdeké­ben. Többek között azt kér­dezik, szükségesnek tartják- e a szemesiek a tornacsar­nok létesítését, illetve szán- dékoznak-e részt vállalni a terhekből. Különösen lé­nyeges, hogy megismerjék az emberek véleményét a kommunális szolgáltatások­ról, hiszen a nyáron sok pa­nasz volt a szemétszállításra annak ellenére, hogy Sze­mesen két cég is vállalkozik a hulladék gyűjtésére. Megújul a posta Balatonföldváron A napokban megkezdte régi épületének bontását a bala- tonföldvári Posta, miközben az építkezésnek is nekilát­tak. Várhatóan január végén már át is költözik a posta az új épületébe, de a beruházás április végére készül el. A kivitelezési munkákban több helyi vállalkozó is megbízást kapott alvállal­kozóként. Fotókiállítás nyílt Nagyberkiben Völgyi Attila mosdósi tanár természetfotóiból nyílt kiál­lítás a nagyberki iskolagalé­riában. A negyven alkotás legtöbbje a Mosdósi Tüdő és Szívkórház parkjának élővilágát örökítette meg. Fűnyírót loptak Somogydöröcskén Az elmúlt hetekben több be­törést, lopást követtek el Tabon és környékén. So­mogydöröcskén a Nyugati u. 135 számú lakás konyhá­jából lopott kulccsal elekt­romos fűnyírót tulajdonítot­tak el, a kár 22 ezer forint. Kapolyon a DRV erőgépei­ből üzemanyagot, akkumu­látorokat, szerszámokat lop­tak el több mint 70 ezer fo­rint értékben. Tabon a TVG Rt területéről hat dissou gázpalackot tulajdonítottak el, s csaknem százezer forint kárt okoztak a cégnek. Kevesebb ebéd fogy Somogymeggyesen Somogymeggyesen a nap­köziotthonos óvoda konyhá­ján 10-15 adaggal kevesebb ételt főznek naponta. Most 16 óvodás, 16 iskolás, il­letve kilenc felnőtt részére főznek meleg ételt. Még mindig kiosztásra várnak a sokat vitatott Kögáz-részvények Települések szemtől szemben Véget értek a kötelező amnézia és az ódzkodás évei — Jeles András tollát a kétségbeesés vezette A kaposvári színház történelmet írt Szűkülő agrár­lehetőségek Az idén 85-90 milliárd fo­rint költségvetési támoga­tást használt fel a mezőgaz­daság, ennek ellenére az évek óta meglevő feszültsé­gek nem oldódtak. A jövő évben — figyelembe véve az inflációt — legalább 120- 125 milliárd forintra volna szükség, a költségvetési ter­vezet szerint azonban csu­pán 88 milliárd forint áll majd az agrárszféra rendel­kezésére. Egyebek között ez hangzott el tegnap Kaposvá­ron azon az agrárfórumon, melyen a Benedek Fülöp, a Földművelésügyi Miniszté­rium államtitkára tájékoz­tatta az agrárszakembereket a várható változásokról. 1956-ról nem születtek meg még a vállalható színdarabok. Negyven éven át valamiféle kö­telező amnézia dolgozott a tár­sadalomban, a jelenben pedig valami természetes ódzkodás van a témával kapcsolatban. Ezt Babarczy László mondta a drámapályázat tegnapi ered­ményhirdetésén, amikor a kií­rás ötletéről beszélt. A teátrum nézőterén a magyar színházi élet jeles alakjai, drámaírók, rendezők és színikritikusok, va­lamint a kaposvári közélet kép­viselői ültek. A színigazgató személyes élményéről is vallott: — 1956-ban életem legna­gyobb, legfontosabb két hetét éltem meg, soha, semmi, ami ennyire szép és fontos lett volna, nem történt velem azóta — mondta, majd hozzátette, a kaposvári színház nem híve a formának, a protokollnak, az évfordulóknak, mert ezek nél­kül is tudják, mi a fontos, és ennek a kultúra munkásaiként a hétköznapokon is igyekeznek megfelelni. A szponzorokat azonban a 40. évforduló alkal­mából könnyebb volt meg­nyerni az ügynek: ötletüket a Nemzeti Kulturális Alap, a So­ros Alapítvány, és Kaposvár önkormányzata karolta föl. A várost képviselve Szita Károly polgármester üdvözölte, hogy a színházi műhely az előadások mellett más módot is talált szel­lemi érték létrehozására. A magyar irodalomban min­dig is nagy szerepe volt a pá­lyázatoknak, rengeteg értékes mű született efféle megrende­lésre. Az igazgató szerint azon­ban ez nem csupán a pénz mo­tivációja miatt van így. A pá­lyázat ugyanis a megkérdezés, a kérdésfelvetés erejével bír. Ezt a pályázatot két évvel ez­előtt írták ki, és 64 szerzőt hív­tak föl az alkotásra. Irodalmi irányzattól és pártállástól füg­getlenül az vezette őket, hogy azokat az írókat ösztönözzék, akikről tudták vagy feltételez­ték, hogy képesek színpadképes darabbal elő állni. Babarczy László a pályázat­ról elégedetten beszélt, mint mondta, számos nagyon jó mű­vet olvashatott el a zsűri. Olya­nokat is, amelyeket ugyan nem díjaztak, de némi dramaturgiai beavatkozás után alkalmasnak látják őket a bemutatásra. Ezért ezeket az alkotókat „megírási díjban” részesítették: ezt Balázs Attila, Kontra Ferenc, Kiss Anna, Határ Győző vehette át. A beadott műveket szakmai zsűri, Zsámbéki Gábor, Fodor Tamás, valamint három kapos­vári rendező, Mohácsi János, Babarczy László és Ascher Ta­más olvasta el. Ascher Tamás zsűrielnök tegnap a szerző és a színház kapcsolatáról beszélt, példaként Brechtet, Moliére-t és Shakespeare-t említve, akik egyszerre voltak színpadi szer­zők és rendezők. Ám akkor is voltak, most is vannak olyan írók, akiknek munkái nem jut­nak el színházcsinálókhoz. Erre is jó volt a pályázat, mondta. Jeles András film- és szín­házi rendezőt, szerzőt, a drá­mapályázat első díjasát a Szen­vedéstörténetről kérdeztük: — Az ötlet a kétségbeesés­ből jött, azt gondoltam, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Á feladat majdhogynem megold­hatatlan, mert ünnepi helyzet­ből ezt nem lehet megírni. Megpróbáltam. Másfél hónapig tartott, és sokkal nehezebb volt, mint ha fizikai munkát végez­tem volna. A Szenvedéstörténet bemutatását Kaposváron és a Katona József Színházban tu­dom elképzelni. (Balassa)

Next

/
Thumbnails
Contents