Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

1996. augusztus 1., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 SOMOGYI HÍRLAP _________Bíró Ferenc jegyzete O rszágúti kék percek A rendőrség sokat fordít az imázsépítésre. Rendezvények, té­véműsorok sora bizonygatja, a rendőr jó barátunk, aki minket szolgál és véd. Tény, egyre inkább rá is szorulunk erre a véde­lemre, s az is, hogy ma sokkal több a feladatát nemcsak szak­szerűen, hanem intelligensen végző rendőr, mint akár csak 4-5 éve. A fiatal nyomozók zöme például egyenesen belevaló fickó. Kár, hogy velük csak a bűnözőknek és az áldozatoknak van dolguk. Mi, szürke polgárok inkább csak a közúti ellenőrzések során találkozunk rendőrrel. Gyakran olyanokkal, akiket a megannyi népszerűsítő akció ellenére is nehéz szeretni. Nem azért, mert büntetnek. Elvégre ez (is) a dolguk. Főként a Bala- ton-parti utakon az intézkedés módja a következő: Uram, ön la­kott területen 63-mal vezetett, ezért helyszínbírságolom. Tiszta beszéd. Az autósok tudják azonban, hogy egyebek közt Kapos­vár és Juta között, Csokonyavisontánál vagy Somogyjádnál nem ez a stílus járja. Ott ugyanis szabálytalankodni sem kell ahhoz, hogy valaki fizessen. Ha égett a tompított, be volt kötve az öv, rendben vannak az iratok, akkor a közeg addig végzi a „felderítést”, míg legalább egy hiányzó elakadásjelző három­szög vagy mentőláda miatt „lefülelheti a bűnöst.” Közben vé­gig leckéztet, fenyegetőzik, kiparancsol a kocsiból. Nem az a baj, hogy — mint illenék — nem mutatkozik be. Az sem, hogy nincs jó modora. Elvégre mi, autósok is sokfélék vagyunk. Az már igen, hogy láthatóan élvezi a szívatást; sikerélmény szá­mára a másik megszeppenése, sőt megaláztatása. Most vegyem le a rendszámtáblát? — kérdezi, majd háromperces hatásszüne­tet tart, s közben azt figyeli, mer-e ellentmondani a delikvens. Úgy kétszeres a taksa. Az M-7-es torkolatánál rendszeresen, de más főútvonalakon is előfordul az elakadt magánautónak álcázott traffipax. Nyitott csomagtartó, elakadásjelző háromszög, mögötte csomagok. így aztán lehet is kaszálni. Kérdés: ez-e a cél? A módszer nem tör­vénytelen, igaz, nem is túl etikus. A dolog lélektana szerint az autós, aki ebbe a csapdába belefut, azután kaján örömmel fog szabálytalankodni. Persze előbb körülnéz, nincs-e rendőr a kö­zelben. Az út szélén álló hagyományos traffipax — mert észre­vették — legalább lelassította a forgalmat. Megvolt az elret­tentő hatás, csak épp a benne ülő rendőr unatkozott, mert majd­nem mindenki ötvenöttel ment el mellette. Minderre — mármint a rendőri magatartáskultúra fogyaté­kosságaira — nem adhat megoldást a törvény vagy a szolgálati szabályzat. Egyszerű emberi dolgok ezek. Mert persze a rendőr is ember, aki másnap civilben talán egy orvosi rendelőben vagy hivatalban sérelmezi majd, hogy packáznak vele. Éber lellei rendőrök Kiút, kettős kényszerben Dr. Egerszegi László: Lépni kellett, mert aggasztó a pénzügyi helyzet, de idegen tőlünk ez a politika Munkácsi Mihály rendőr fő­hadnagy, leilei őrsparancsnok irodájában beszélgettünk teg­nap, amikor jelentették, hogy a Nyírségben megtalálták a Balatonnál ellopott gépkocsit. Ez a harmadik, ami előkerült a nyáron. Kedd éjjel pedig egy gépkocsifeltörésekre sza­kosodott komlói társaságot kaptak el. Komoly felszere­léssel érkeztek a Balatonhoz, de a leilei rendőrök éberségén nem fogtak ki. Sajnos, a bű­nözők még mindig előbbre járnak egy lépéssel, mert Bog­láron és Lellén idén már 17 autót kötöttek el. Tavaly egész évben 18 autót loptak. A tolvajok elsősorban a Mer­cédeszeket és Audikat szeme­lik ki, de a napokban Bala- tonberényben elvittek egy Trabantot is. A legújabb tí­pusú autókat igen nehéz fel­törni, ezért új módszerrel dol­goznak: a kulcsot lopják el a strandolóktól. Az egyik káro­sultnak az volt a szerencséje, hogy mögé parkoltak; a tolva­jok hiába szerezték meg az autókulcsot, nem tudtak elhaj­tani. Erőszakos, kirívó bűncse­lekmény nem történt a szom­szédos városokban. Ez az ál­landó rendőri jelenlétnek is köszönhető. Öt éve minden nyáron két hónapig gyakorló­őrs működik itt. Cselők Zol­tán rendőr százados, a bala- tonboglári gyakorlóőrs pa­rancsnoka, aki 16 rendőr szakközépiskolás nyári gya­korlatát irányítja, meggyőző­déssel állítja: a tóparton a leg­jobb elhelyezést kapják itt a fiatalok. A gyakorlott leilei rendőrökhöz beosztva megta­nulják a napi munkát. Akadt, aki a nyári gyakorlatokon ka­pott kedvet ahhoz, hogy ma már Lellén teljesítsen szolgá­latot. G. M. (Folytatás az 1. oldalról) Nyugdíjemelésről már 15 éve szó van, de eddig egyetlen kormány sem merte meglépni. Szükséges is, másképpen lehe­tetlen hosszú távon fenntartani a társadalombiztosítás egyensú­lyát - folytatta dr. Egerszegi László. — A parlamenti szavazás­kor a somogyi MSZP-s képvi­selők közül egyedül ön tartóz­kodott. Miért? — Sok emberrel, szakszer­vezeti vezetővel beszéltem a szavazás előtt, és elköteleztem magam. Sokat töprengtem. Fi­gyelembe véve a magyar lakos­ságnak az európai átlagnál ala­csonyabb életkorát, egészségi állapotát, a mai munkaerőhely­zetet; és azt is, hogy így nem szabadulnak fel azok a munka­helyek, melyek a katasztrofális helyzetben kellenének a fiata­loknak. De nem látok ebben olyan perspektívát, amely az if­júság foglalkoztatása szem­pontjából kedvező volna. Kriti­kus a helyzet pénzügyileg. Én azonban úgy látom, nem első­sorban a korhatár alacsony volta a legnagyobb gond; a helyzet sokkal bonyolultabb. Az utóbbi időben megszűnt másfél millió munkahely, s Csökkent a befolyó nyugdíjjáru­lék; a tb-j árulék, gondok van­nak a vállalkozói befizetések­kel, s még jónéhány más té­nyező. A nyugdíjalap bevételei nem fedezik a kiadásokat; ezt a költségvetésnek évente súlyos tízmilliárdokkal kell kiegészí­tenie. Mégis úgy ítélem meg: a nyugdíjrendszer egésze, egy más finanszírozás kialakítása az ősszel kerül a parlament elé. Egy három-elemes átállásról van szó; ebből kiragadni egyet, a nyugdíjkorhatár emelését, nem volt szerencsés. A többiek elfogadták, én nem; szavazás­kor végülis ezek a tényezők késztettek tartózkodásra. — Milyen visszhangja volt ennek a frakcióban, a somogyi MSZP-s képviselők között? — Nem kötelező az „igen”, még más kérdésekben sem. Mindenki belátása szerint dönt. Véleményemet nyíltan meg­mondtam. Különben sem ez az első eset, hogy nem úgy szavaz­tam; az energiaipar privatizáci­ójának kérdését is másképp ítél­tem meg, mint a legtöbb szocia­listapárti képviselő. — Az MSZP népszerűségét sem növelte. — A népszerűség csökke­nése kormányzó párt esetében törvényszerű. A választások után illúziókat tápláltak sokan. Azt hitték, hittem én is, hogy elég egy kormányváltozás, és megoldódnak a gondok. A tár­sadalmi-gazdasági feszültségek gyökerei azonban sokkal mé­lyebbre nyúlnak. Emellett bi­zonyos fokig a társadalom is én-központú: csak „ami nekem jó”, azt tudja elviselni. Nagyon leegyszerűsítve: a késő-kádári szocializmus és a kapitalizmus előnyeit egyesítené. Ez nem megy. Az alap, amire építhe­tünk: a sikeres gazdaság. Kiépí­tése sok megrázkódtatással jár, de a legnehezebben - a Bokros­csomag, a kórházi ágyak szá­mának csökkentése - talán túl­jutottunk. De még ott az adózás ügye, a feketegazdaság felszá­molása, vagy ami a kormány hibáit illeti, a törvényelőkészí­tés... Sok a tennivaló. Bízom abban, hogy a következő par­lamenti időszakban megindul ez a folyamat. — Visszafogott egyéniség: kerüli a nyilvánosságot, a sze­replés lehetőségét. Nem hát­rány ez a képviselőnek? — Jól tudok aludni akkor is, ha a nevem nem jelenik meg naponta az újságokban. Lehet, hogy másoknak ezzel ellentétes a véleménye, mert azt nézik: mit profitálhatnak belőle. De a mai kommunikációs viszonyok között, úgy érzem, túl sok a szenzáció, így a médiákban az emberi cselekvés kissé torzítot­tan jelenik meg. Nekem az ügy fontos, amiért dolgozom, és nem a nyilvánosság. — Mit tart sikernek, netán kudarcnak munkájában? — Egy sor új törvény létre­jöttét tartom sikernek, amely az ország korszerűsödését szol­gálja, s ezzel együtt a polgária- sodást. Elég, ha csak a terület- fejlesztési törvényt említem; részt vettem az előkészítésében is, több indítvánnyal, amit el is fogadtak, vagy az összeférhe­tetlenségi törvényt - amely vi­szont még nem jött létre -, itt a párt vezérszónoka voltam. Az alkotmány kérdésében három­szor szóltam hozzá, de ez már inkább a kudarcok közé tarto­zik. — Mire jut ideje a munkán kívül? — Szinte semmi másra. Még hobbikertem sincs. Hétfőn haj­nalban utazom; a parlamenti munka, bizottsági ülések az egész napot igénybe veszik. A választók ügyeire csak pénte­ken jut idő, s szombaton már jön a posta, törvénytervezetek. Nehezményezi is a család: a fe­leségem, 18 éves fiam és 14 éves lányom. Most két hetet pi­henünk a Balatonnál, s olvasok. (Tenyérnyi vastag kötet a keze ügyében: A magyar poli­tika évkönyve.) — Mielőtt képviselő lett, a szakszervezetben dolgozott. Ebből a szemszögből milyen­nek látja a helyzetet? Meny­nyire veszi figyelembe a kor­mány az MSZOSZ vélemé­nyét? — Konzervatív monetáris politikát folytat a kormánykoa­líció. Olyat, mint annak idején Thatcher. Idegen tőlünk, a szakszervezetektől, a szociál­demokrácia elveitől is idegen ez a politika. Ezért is habozott hónapokig, s csak 1995 márci­usa után lépett a kormány erre az útra. Tudathasadásos helyzet ez a szakszervezeti ember szá­mára; jól mutatta Nagy Sándor háttérbe szorulása, több minisz­ter lemondása. Lelkileg tiltako­zunk a megszorító intézkedések ellen. A szakszervezetek sem fogadhatják el a reálbércsökke­nést - pedig évtizedes ez a fo­lyamat -; ennyire rugalmas nem lehet egy szakszervezet. A másik azonban a gazdasági kényszer, s mint közgazdász kénytelenségből tudomásul ve­szem. Kiutat kell találni. Nincs más lehetőség. Alapkövetel­mény a makroökonómiai egyensúly, a fizetési mérleg, a költségvetés helyzetének meg­szilárdítása. S a Bokoros-cso- magot követő intézkedések folytán valóban javult a gazda­sági egyensúly. — Ezt az emberek többsége még nem érzékeli. — Igazuk van; a szorító gondokra azonban nem tudunk gyors megoldást javasolni. Ne­héz a gazdasági helyzet; a munkavállalók kiszolgáltatot­tak, s nem jól működik az ér­dekegyeztetés. 1995 óta a kor­mány is sorra úgy terjeszti be a törvényjavaslatokat, hogy azo­kat az ÉT nem fogadta el. Ezért is szorgalmaztam, hogy az ér­dekegyeztetés alapelveit rögzít­sük az alkotmányban is. Az ér­dekegyeztetési rendszert újra kell szabályozni. Ez korántsem csak a kormány szándékától függ; nehéz megfelelő feltéte­leket kialakítani, ha hiányzik a gazdasági siker. Minden egyes sztrájk híre szíven üt; az embe­reknek minden munkahelyen meg kell vívni a maguk harcát. A ciklus hátralevő részében képviselői munkámban arra tö­rekszem, hogy megszülessenek az ésszerű kompromisszumok a kormány és az érdekképvisele­tek között. A szakszervezetek és a szocialista párt jobb együttműködésére pedig külö­nösen jó az esély. Kurucz Ferenc Lábodi munkások a konzervgyárban Harmincnégy jövedelem- pótló támogatásban része­sülő lábodi munkás dolgozik ezekben a hetekben a nagy­atádi konzervgyárban, közöt­tük tizennégy cigány szár­mazású is. Legtöbben itt az uborka feldolgozásában vesznek részt. Két műszak­ban dolgozva havonta húsz- ezer-nyolcszáz forintot ke­reshetnek, ha teljesítik a százszázalékos normát. A jövedelempótlósok tevé­kenységét a szezonmunkán Bogdán János lábodi mun­kaügyi koordinátor felügyeli. Ismét nyitva Tabon a városi könyvtár A kéthetes nyári szabadsá­golás után, ismét kinyitott a tabi városi könyvtár, ahol várják az olvasni és műve­lődni vágyó gyerekeket és felnőtteket. A nyitás utáni első napon több mint hetven felnőtt és harminc gyermek olvasó kereste föl a tékát. A kölcsönzés mellett kulturált körülmények között az ol­vasásra is lehetőséget terem­tettek a tabi könyvtárban. Kaposvári fiatalok zenei táborban Rendszeresen rendeznek zenei táborokat Sármellé­ken; a mostani kurzust Szili Zoltán kaposvári művész­tanár, orgonista, a Sonoro duó egyik tagja vezeti. A tá­borba ellátogatott Balás Béla kaposvári megyéspüs­pök is, és a hitről, illet­ve a magyarságtudatról be­szélgetett a fiatalokkal. Felújítják az óvodát Bedegkéren Bedegkéren már több mint egy hete szünetel a közét­keztetés, mivel felújítják és festik az óvoda helyiségeit, köztük a konyhát is. A munkák során egy cserép­kályhát is átraktak a szak emberek. A településen vár­hatóan augusztus 21-től biz­tosítják ismételten a közét­keztetést, akkor naponta öt­venöt-hatvan adag ebédet is főznek az igénylőknek. Juta módosított rendezési terve A falu rendezési tervének módosításáról is döntöttek a jutái képviselők legutóbbi ülésükön. A közeljövőben egyebek között az utcahosz- szabbításról, illetve a teme­tőnek a belterülethez csato­lásáról alkot rendeletet a te­lepülés képviselő-testülete. Az anyatejes táplálásról Kadarkúton- Ilyen még nem volt Kadark­úton - mondogatták a fiatalasz- szonyok, miközben karon ülő és éppen csak totyogó gyermekei­ket igyekeztek kordában tartani. A helybeli művelődési házban tegnap 200 anyuka vett részt az anyatejes táplálás világnapján a kadarkúti, csökölyi és nagyba­jomi védőnői szolgálat szerve­zésében. Az Organon Hungary támogatta családias hangulatú rendezvény az anyatejes táplá­lást népszerűsítette. Az előadá­sok közben, az úgynevezett szoptatószobában gyakorolhat­ták is a kismamák. Nagyobb gyermekeiket játszóház várta. Kovács Attiláné, Kadarkút egyik körzeti védőnője el­mondta: nyolc településen össze­sen 75 csecsemő egészséges táp­lálását kell figyelemmel kísérni. Sajnos, az anyáknak mindössze a fele szoptat tartósan. A hiedel­mek és a rosszul rögződött szo­kásokon túl ennek egyik okát abban látja, hogy a település Ka­posvár és Nagyatád, illetve Barcs között a félúton fekszik, s nehéz megközelíteni az információban gazdagabb várost. Olykor még a szomszédos falvakból, például Csökölyből sem tudnak elutazni, mert olyan rossz a közlekedés. Pedig - a védőnő elmondása sze­rint - a városban ismét divat lett az anyatejes táplálás. Ezért is volt nagy jelentősége a kadarkúti eseménynek, ahol a témával fog­lalkozó szakemberek, első kéz­ből adtak hasznos információt. A rendezvényen 45 anyukát ajándékoztak meg mert hét hó­napon túl szoptatta csecsemő­jét. (Várnai) A falvak is összefogtak a csecsemők egészségéért fotó: kovAcs A parancsnokok már a bevonulást tervezik Leszerelők Somogybán Sokak szerint a sorkatonai szolgálat legszebb napja a le­szerelés. Bizonyára így gon­dolták azok a fiatalok is, akik tegnap hagyták el — immár civilruhába öltözve — a lak­tanyát, hiszen letöltötték köte­lező sorkatonai szolgálatukat. Az „ünnepi” program kora reggel kezdődött. Egy utolsó katonás sorakozót követően aztán mindenki újra kezébe kapta a személy igazolványát, sőt a laktanya kapui is meg­nyíltak a katonák előtt. Négyszázkilencvenöt so­mogyi fiatal szerelt le tegnap. Közülük százhetvennégyen más megyékben töltötték szolgálatukat, száznegyven- ketten pedig Kaposváron ka­tonáskodtak. A leszerelő fia­talok talán még ma is a lesze­relés mámorában úsznak, a kaposvári hadkiegészítő pa­rancsnokságon Csíki János alezredes, parancsnokhelyet­tes azonban már a következő bevonulásra gondol. — Augusztus 21-22-én a megyéből a tervek szerint há- romszázharmincnyolcan kez­dik meg sorkatonai szolgála­tukat. Közülük kétszázhar- mipcháromnak lesz olyan szerencséje, hogy valamelyik somogyi alakulatnál szolgál­hat. Százhét fiatalra augusz­tustól a kaposvári laktanyá­ban számítanak, százöten azonban más megyékben töl­tik a katonaidőt. B. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents