Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. aug. 17., szombat SZIRMAY ENDRE Memento - Európa Európának - mi, önmagunkkal együtt a közös Európa-sorsot adtuk Az egytestvér-szellem hagyománya sistergő örvényt kavart alattunk évszázadokon át; vállalásunk, hitünk táplálta a varázst amit lobogva fölgyújtott a vér akár sólymok suhogtak a légben akár tört szárnyú denevér; az együttélés hazát épített velünk és bennünk Európában - ezer új csodát jövendó't formált gesztusainkkal a Duna partján - s a hegyeken odaát s egy évezred sápadt csillag-útján vágyainkkal most is föllobog a fény reményeket tornyoz minden mementónak a pillogó tűzzel terhes televény; Európa szellem-varázslatával mindnyájunk otthona; ahogy a tiétek - úgy a miénk. ÚJ KÖNYVEKET AJÁNLUNK NEMES NAGY ÁGNES Erkölcs és rémület Kötetben még meg nem jelent írások, levelek, interjúk. Teljesebb képet ad a kiváló költőnőről. (Nap Kiadó, 895 Ft) STIRLING JÁNOS Reneszánsz kertek A magyar művelődéstörténetben elsőnek dolgozza fel a három részre szakadt ország kertkultúráját. Melléklete: Lippay János Virágos kert (1664) című munkáj a. (Enciklopédia) ERDÉLYI E.-NOBEL IVÁN Otthonról haza Határainkon túli magyar írók 24 esszéjét közli és 12 erdélyi, felvidéki, vajdasági, nyugateurópai és tengerentúli alkotóval készült interjút. A sorozat 4. kötete. (Tárogató, 390 Ft) ANGYALOSI GERGELY A költő hét bordája Angyalosi az értekező próza középnemzedékének jelentős képviselője, 30 tanulmánya válogatás. (Latin B. 835 Ft) Nem barbár betörő, hanem tudatos nép volt Árpádé Késői honfoglalás Somogybán Somogy megyébe a honfoglalás után öt évvel vonult be Árpád népe. Miért késlekedtek? Hogyan éltek? Ezekre a kérdésekre is válaszolt dr. Magyar Kálmán somogyi régész, a Magyar Nemzeti Történeti Társaság elnöke. — A dörzsölt, sikervágyó régész manapság milyen témákkal foglalkozik a legszívesebben? 1956 például közel esik, az ősemberek viszont túl régen éltek. — A múzeumban dolgozók számára nincs ideális téma, mert nagyon nehéz anyagi körülmények között dolgozunk. Amikor még egyetemista voltam, az őskort és a római kort volt jó kutatni, mert ezekkel a témákkal európaiságunkat tudtuk hitelesíteni. Az eredményekkel el lehetett utazni akár egy angliai konferenciára is. A magyar középkor kutatása például azonban teljesen háttérbe szorult. Ezt szemléletbeli tragédiának tartom. — A millennium mennyire segít? — Segít. De gátol is. A hivatalos anyagi támogatásért ugyanis mindig meghatározzák, hogy mit kutassunk. A kettős honfoglalás igazolására például nem adnak egyetlen fillért sem. Pedig sok tudós vallja azt, hogy az avarkori népesség egy része, a székelyek már magyarul beszéltek. 568-ban érkezett a Kárpát-medencébe az első hullámuk. — Somogyba is? — Az a csodálatos, hogy megyénkben kilencven avar lelőhelyre bukkantunk, de a honfoglalásbeli sírok száma szinte minimális. — Mi ennek az oka? — Ez is bizonyíték arra, hogy a honfoglaló Árpádék azért nem telepedtek meg itt, mert már lakott volt a terület. És nem zavarták el őket, mert az övéik voltak. — Létezik-e ennek kézzelfogható bizonyítéka? — A vörs-papkerti leletek arról mesélnek, hogy a 700- as évek végétől az 1000-es évek végéig együtt élt a késő avar lakosság a honfoglaló lakossággal. — Hogyan telhetett egy napjuk? — Az avarok már letelepült földművesek voltak, de azért katonanemzetnek számítottak. Lovas temetkezéseik bizonyítják ezt. Félnomád államszervezetük volt, gazdag, előkelő réteggel. Az Dr. Magyar Kálmán régész arisztokráciájuk leginkább Zamárdi-Rétiföldön élt. Méghozzá fényűző módon; bizánci, aranyból és ezüstből készült luxuscikkekkel is el voltak látva. — Többet kellett dolgozniuk az ennivalóért, mint nekünk? — Az biztos, hogy nagyobb volt a halandóság. A betegségek, a rossz higiéniai viszonyok miatt huszonöt-harminc éves korukig éltek akkoriban az emberek. — De nem biztos, hogy elégedetlenebbek, boldogtalanabbak voltak. — Persze, hogy nem. — Arpádék végül is mikor foglalták el katonailag Somogy megyét? — 896-ban szálták meg az ország Dunántúl keletre eső részét. Pannóniába csak öt évvel később, 900-ban érkeztek. Ennek oka az volt, hogy Arnulf bajor király abban az évben halt meg. Vele szerződést kötöttek őseink, hogy nem háborúznak egymással. A magyarok Itáliában voltak hadjáraton, hazafelé tartva vették hírét, hogy a bajor király meghalt. Úgy gondoltak, hogy ezzel a szerződés érvényét veszítette; Somogyot ekkor foglalták el. Katonailag és közigazgatásilag megszervezték a területen élőket. Árpád zsenialitása volt egyébként, hogy felismerte; az egész Kárpát-medencét meg kell szerezni, mert így védhető jól a népesség. — Kutatják-e vajon a honfoglalást az ünnepek elmúltával is? — Remélem. A szisztematikus kutatás sokat hozhat a konyhára. Magunknak és a szomszédos népeknek is meg kell mutatnunk, hogy milyenek voltunk; nem barbár betörők, hanem, tudatos, szövetségben ide került nép. Czene Attila KÁR MKMANIA S&IERŐL! A FORRADALMI ÜDÍTŐITAL-ÚJDONSÁG MÁR MAGYARORSZÁGON IS KAPHATÓ! A legenda szerint az egész egy véletlen balesettel kezdődött jónéhány évvel ezelőtt Németországban, amikor egy kisváros sörfőzdéjében a sörmester véletlenül belelökte lánya limonádéját a sörfőző üstbe. Utána nyúlt és szerencsére még időben elkapta. Betette a jégszekrénybe, hogy ne legyen többet útban. A nyári kánikulában a biciklizéstől kiszáradt torokkal megérkező leány első útja a jégszekrényhez vezetett, felkapta limonádéját és egy hatalmasat húzott belőle. Fantasztikus ízt érzett a szájában! Apja nem tudta, de már némi sör is került a limonádés üvegbe az előbb, mivel mégsem sikerült időben elkapnia azt. A lány csak nézett, majd ivott még egyet, fél perc alatt nyomtalanul eltűnt az ízletes nedű. Még nem tudta ekkor, hogy egy új világhódító ital születésének lett tanúja. Korábban nem volt sörivó, a limonádét sem szerette mindig, néha túl édesnek találta. Mivel felismerte a két íz keveredését, kérte apját, hogy készítse neki ilyen italt máskor is. Különösen biciklizés után szerette inni, amikor száraz torkának jobb volt egy korty ebből az új italból, mint akármi más, amit valaha is kóstolt. RADLER-nek (bicajos) kezdte hívni és hamar elterjesztette barátnői, rokonai közt is. Es ahogy teltek az évek a RADLER egyre népszerűbb lett mindenfelé, mára egy világszerte ismert és közkedvelt itallá vált. Eddig a legenda, talán igaz, talán nem. Az viszont tény, hogy a RADLER, amelyet egy könnyű sörből és. egy kitűnő limonádéból kevernek, diadalmasan hódította meg Németországot, majd egy sor nagy italkultúrájú országot. Elsősorban a fiatalos, sportos lányok és fiúk kedvelik, akik szeretnek új, szokatlan ízeket kipróbálni és egy olyan italra van szükségük, amelynek alacsony az alkohol- és energiatartalma, nem túl édes és valóban frissítő. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a RADLER-t, I amely most már Magyar- országon is kapható. Ingyenes termékkóstolók o ,\ , \ megyeszerte r 1-jlJ tik PÉCSI SÖRFŐZDE Hitt' A molnárasszony játékai Törékeny molnárasszony ügyeli az őrlőt fotó: kovács Azt hiszem sikerült megfejteni a hófehér, puhán ömlő liszt titkát. Az igazi liszt attól olyan csodálatos, hogy benne van a molnár lelke. Ha ráadásul fiatalasszony a molnár, még bársonyosabb a lelke s a kenyérnek való. Kása Zoltánná törékeny asz- szony a Dél-dunántúli Gabonaipari Részvénytársaság fiatal molnára. Simogató ahogy megvizsgálja a lisztet fogadó zsákocskákat. Azt mondja, ettől szitálják szép tisztára a lisztet. És a muzsika! A malom zenéje megnyugtató. A molnárok hallása úgy kiélesedik, hogy azonnal megérzik a bajt. Jancsik Ferenc üzemvezető, a fiatalasz- szony szakmai pártfogója éjjel, a malomé, akár a szférák zenéje: hatalmas ventillátorok mozgatják a levegőt. Ahhoz persze idő kell, hogy a molnár szépnek találja ezt a hangot. Kósáné, imár kilenc éve ölti magára a nadrágos munkaruhát. Sildes sapkájában, kamaszfiúnak nézem a kétgyermekes családanyát. Az ország harmadik legnagyobb malmában mindössze három tüsténkedik. Egy üzemlátogatáson szerette meg a hatalmas lisztgyár hangulatát. Aztán egy idősebb molnár került családjukba és a mindössze 14 évesen e szakma mellett döntött. A székesfehérvári Szent István Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Szakközépiskolában 12 lány társával maturált. Kiváló tanárok erősítették meg benne a hitet: molnárnak született. — A középiskolai nyári gyakorlatokat már Kaposváron töltöttem, úgy gondoltam itt vállalok munkát. Szitaőr lettem: napi nyolc órában az őrlőben vizsgálom a gépeket; a szitákat, daragépeket tartom karban, hogy szépen dolgozzanak. Figyelem a szétválasztott anyagot,- hogy ne legyen benne szemcsés korpa. Ez egy csodálatos játék — mutat a mindent átszövő csőrendszerre, amely összeköti a négy emeletet és oda-vissza jelzi, ha gond van. — Mikor idekerültem egyedül voltam fiatal lány. Sók idős, tapasztalt ember vett körül, s ez nagyon jó volt. Most, hogy visszajöttem a szülési szabadságról, ismét fiatalok vesznek körül. Nekik talán könnyebb megmondani, mit csinálnak rosszul. — ínséges időben az a jó, ha a molnár a hentessel köt házasságot... — A műszakos villanyszerelő lett a párom — válaszol nevetve. — Mindketten három műszakban dolgozunk, de fölváltva. A óvodás korú gyermekeinkre a nagyszülők közösen vigyáznak. Már megszoktuk ezt a rendet, átállt a szervezetünk. Mikor találkozunk a párommal? Ha bejön megkeres, gyorsan megbeszéljük a dolgokat. Otthon, sokszor éjszaka is szót váltunk. — Jót tesz ez a házasságnak? — Semmi gond. Hét éve élünk együtt. A karbantartások alatt akár egy hónapig is együtt lehetünk. Azt mondja: jobban leeres mint egy varrónő, ám nyaralásra nem futja. A molnárasszony csak kaposvári lisztet vásárol. S, ha a családi asztalra friss kenyér kerül, a gyerekek felkiáltanak: Anya, ugye ezt te őrölted^ Várnai Ágnes
