Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

1996. jús 1., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Négjalu tanácsadója a sávolyi védőnő Gyemekáldás, cigányélet — Volt ol kirívó esetünk, amikor egcsaládtól kilenc gyereket két elvenni. A ki­csik a mái csecsemőott­honba kerü a nagyok meg állami goncsba, szétszórva az egész nébe. Az illető család lakáis életkörülmé­nyei balkánile se a férj, se a feleség neműik vele. Most várják a tizec:. Hova? Mire? Ki tudja? Taot adhatok, de azt is jobb, hat fizetésnapon teszem, mert or egy ,jó na- pot!”-nál töbúgysem érde­mes szólni. J<abb pillanata­ikban aztán szélgetek az asszonyokkal - próbálom megmagyarázok: mi lesz abból, ha terhg alatt végig isznak dohányk. Andáné KálRita okleve­les védőnő Sávn. A főisko­láról kikerült s diplomás 1986-ban szildjére jött vissza dolgoznóta sávolyi körzet négy kge tartozik hozzá. A szakkadói szol­gálatnál eltöltöt>v alatt hol sírt a szeme, heg nevetett. A halmozottan iíyos hely­zetű cigánycsalnál, mint mondja gyakorileszélyez- tetett terhesség, átlagosnál több a spontán lés is. A körzet négy falu jelenleg tizenöt csecsem jár ki rendszeresen, ezetil nyolc kismama felügye^tja el. A nők többsége ^fogadja ugyan a szakembfcsát, de ha a helyzet úgy ki a védő néni keményen a ^ áll. — Bizony néhyon ne­héz az egészségű. Ami­Repcéből és akátgépen gyűjtöttek a méheiesvi- den. Sajnos a viással terjedő betegségel\egye méhészeteiben is íisztí- tást végeznek. Lass éve lesz, hogy Somogy So- mogyjád körnvékqtés- rothadás miatt tilt\a a méhészek számára. A Nemesdédhez köz%iai falvak is fertőződtekran olyan mértékben, am;sz állomány kényszerű i0- lásához vezet. •— A legtöbb bajt,i- méhészek okozzák -ja Radanics László njj polgármester. A gye­sükbe próbaképp befoj- családokról egy idő' u. lejt gondoskodni a gafy egyszerűen estébe s hogy a méheket más . tokhoz hasonlóan álla lenőrzés alá kell von somogyi település mél kor saját akarata ellenére kell rábírni embereket bizonyos dolgokra. Ilyen például a szoci­ális spirál Azért szociális, mert a több ezer forintos eszközt az önkormányzat fizeti, de még így sem kell. Inkább kell a a sokadik „gyermekáldás”, meg a családi pótlék, meg az ingyen épülő ház, amibe néhány év múlva még benézni is rossz lesz. Hol van itt családtervezés, meg normális gondolkodás? A szülés önmagban, normális ne­velés nélkül, szerintem nem ér­dem. Manapság mégis ezt dí­jazzák. Azt tartják: ahol felnő kettő, ott felnő a harmadik is. Én a saját körzetemben azt ta­pasztalom: amelyik család fele­lősséggel gondolkodik, az két gyereknél többre nem vállalko­zik. Az egészségügyi főiskolát végzett védőnő tevékenysége az óvodások és általános isko­lások szűrővizsgálatával egé­szül ki. Ő adja pólyás kórtól a védőoltásokat, és ha kell, szak­orvoshoz irányítja a betegeket. Felvilágosító munkája során az elmúlt tanévben csecsemőápo­lási tanfolyamot szervezett a felső tagozatosok számára. Az ötlet sikerét bizonyítja hogy a megyei megmérettetés után idén tavasszal a tatabányai or­szágos versenyen negyedik lett a sávolyi csapat. Az egészség­nevelő órákon túl jövőre első­segély-nyújtó tanfolyamot sze­retne indítani — az újabb szak­kör megalakításhoz még az is­kola hozzájárulása szükséges. (Csíky) ségügyi felelőse tapasztalatból tudja: az állatorvosi igazolás nélkül vándoroltatott méhek hordják-viszik a betegséget. — Az emberi felelőtlenségből óri­ási károk származhatnak. Erre a veszély-forrásra egyébként a szokásos szakcsoporti előadá­sokon a kesztehelyi Agrártu­dományi Egyetem munkatársai is figyelmeztettek bennünket. Az én körzetembe ötezer méh­család található, ez hetven ter­melőt jelenet — magyarázza a nemesdédi méhész. — Akad köztük olyan főállású, aki két­száznyolcvan anyával dolgo­zik. Utóbbiak jól felfogott ér­deke, hogy betartsák az előírá­sokat, amelyek a méhek gyógykezeltetésére is kiterjed­nek. Egy évben háromszor kell a kaptárakba gyógyszert jut­tatni. A szirupba kevert ellen­anyag biztosan megvéd a fertő­zésektől és a vele járó megany- nyi kellemetlenségtől. Cs. K. E. Tikoson valuta a kézfogás Az ütött-kopott műhelyben mindig akad valami javítani való. Zsiliák Marcell szelíd ember. Szerinte szerencse kérdése sok minden. Amiben neki nem sok része volt. Alig egyévesen pa- ralízises lett, még mint buda­pesti kisgyerek. Mozgássérült­ként autó-villamossági szere­lést tanult, majd már mint csa­ládos férfi, a Dunaújváros mel­letti Rácalmáson kereste ke­nyerét elektroműszerészként. Jó három esztendeje pedig már a somogyi „zsákutca” minifa­luban, Tikoson élnek a felesé­gével. Kis családi házukban együtt várják haza katonáskodó nagyfiúkat. Szép a ház, foly­vást erősíti, javítja, csinosítja. Sokért nem adná. — Tudja, hogy van ez — „mentegeti” szorgalmát — egy házban mindig van mit csi­nálni. Most az ajtókat cseréltük ki, de már benne is vagyok egy nagy meszelésben... — Jó dolog a szorgalom, de nehéz ma csak ebből megélni. — Nekem rokkantsági nyugdíjam van. Igaz, kevés. De a szakmám okán — négyórás­ként — a szövetkezetben al­kalmaznak. Kis jövedelemhez jut a feleségem is afféle ön- kormányzati mindenesként. A könyvtárosságtól a takarításig mindent elvégez. Apróbb munkákat néhanap magam is kapok. Legtöbbször „köszö­nöm”, kézfogás a fizetség. Tu­dok örülni ennek is, mert nem rossz valuta. — Remek. De... — Tudom, élni kell. És mi, itt Tikoson, világvégen, így élünk. De ezt nem érezzük sorscsapásnak. Mondhatnám, ellenkezőleg: remek levegőt, jó gyümölcsöket adnak a kertek, barátságos, jó szomszédai va­gyunk egymásnak. És hát: be­érjük a kevéssel is. így aztán eléldegélünk a feleségemmel, meg a többiekkel. Talán 150­en, ha lehetünk. Hogy túl jól, azt persze, senki sem mond­hatja. Küszködünk mi is, akár a jobb, avagy rosszabb helyen lakók. Kapálunk, szántunk, ve­tünk, hegesztünk. Amikor az­tán látjuk, hogy mennyire ke­vés a sok munka egy kis meg­élhetéshez, néha elgondolko­zunk, hogy miért is kell így lenni ennek. Kun G. Tibor Szentgyörgyi vállalkozások Száz vállalkozás választotta az ezerhétszáz lakosú Bala- tonszentgyörgyöt telephe­lyül. A legnagyobb foglal­koztató kétségkívül a Balaton Tégla Kft, de szorosan a nyomában ott van a Máv, a Posta, az Érdért és a mező­gazdasági szövetkezet. Őket követik az idegenforgalmi és vendéglátói szolgáltatást biz­tosító cégek és magánszemé­lyek. A munkanélküliséget sikerült tíz százalék alá szorí­tani, így száznál is kevesebb lakos szorul rendszeres ön- kormányzati támogatásra. Mivel a község közvetlen vízparti sávval nem rendel­kezik, lakói a szelíd turiz­musban látnak jövedelmező fantáziát. A belföldi kereslet egyelőre hagy némi kívánni­valót maga után, ám a külföl­diek egyre-másra vásárolnak nyaralóházat errefelé. Tucat­nyi ingatlan cserélt gazdát a közelmúltban: az érintetlen természet legalább olyan vonzerőt jelent, mint a gaz­dag kultúrájú Keszthely kö­zelsége. Csíky K. Erika Harcban az asztmával Az orvostudomány ma még nem garantálhatja az asztmás betegek tökéletes gyógyulá­sát. Ahhoz, hogy a betegek egyre tünetmentesebbek le­gyenek, túl az orvosi segít­ségnyújtás, a műszerek és se­gédeszközök állandó tökéle­tesítésén - mindenek előtt maguk a betegek tehetnek sokat. Erről igyekezett meg­győzni hallgatóságát a Mar­cali Zöldpont Asztma Egye­sület múlt szombati rendez­vényén dr. Berta Gyula. A mosdósi kórház főorvosa immár sokadszor hívta fel a betegek figyelmét arra, hogy akkor is vegyék komolyan betegségüket Ne álljanak le a terápiáról amikor éppen tü­netmentesek, de igyekezze­nek megtanulni a gyógyászati eszközök használatát. Az asztmások nagy többsége ugyanis az ezekben rejlő le­hetőségnek csak - jó esetben is - mintegy 30 százalékával él. Saját érdekük, hogy fi­gyeljenek orvosaik javaslata­ira. így érhetik el, hogy az asztma rendkívül kellemetlen tünetei mind kevésbé zavar­ják meg az egyébként a nor­málistól semmiben sem kü­lönböző életritmusukat. Lengyel tévések a Faluházban A tanév befejeztét követően először egy 47 tagú csepeli óvodás csoport töltött szép na­pokat a mesztegnyői faluház­ban. Foglalkozásaik az iskolára való felkészülést szolgálták. A második turnus kőbányai nagy­családok gyerekei számára je­lenteit kellemes kikapcsoló­dást, költségeiket a Soros-ala­pítvány és két plébánia fedezte. Itt tartózkodásuk idején az ép­pen Mesztegnyőn forgató len­gyelországi tv-stáb több felvé­telt készített róluk többek kö­zött templomi éneklésükről és kézműves-foglalkozásaikról. Berendezésre vár a rendelő Az önkormányzat épületében sokáig lakásnak használt szo­bákat alakították át korszerű, szép orvosi rendelővé Tikoson mintegy 800 ezer forintos költ­séggel. Bútorokra, orvosi be­rendezésre egyelőre nem telik. Keresik azonban a megoldási lehetőséget, s remélik, hogy sok idős betegüknek nem so­káig kell már orvosi vizsgálatra Balatonszentgyörgyre, illetve Holládra járni: házhoz jön a doktor Tikoson. Jól jött a báli bevétel A téli jótékonysági bál bevéte­léből a táskái óvoda most ka­pott új udvari játékokat, kerti asztalt, és az óvodai munkához szükséges egyéb felszerelési tárgyakat. Ezeket már birtokba is vette a nyáron is óvodába járó 25 helybeli kisgyerek. Nyári szállás a kollégiumban Telt ház lesz a szőcsényi erdő- gazdasági szakiskola kollégiu­mában. Az intézmény 2-4 ágyas szobákban, éjszakánként 450 fo­rintért helyezi el a vendégeket, akik az ország minden részéből érdeklődnek az olcsó és komfor­tos szálláshely iránt. A külföldi felnőtt -és diákcsoportok közül a szlovákok vannak többségben, de Székelyföldről, Németor­szágból és Horvátországból is érkeztek már foglalások. Zászló Nemesv Évszázados szünet után lesz címere Nemesvidnel véltári kutatásokból kidé 1800-as években még ha: tos volt a a község saját pe ám a huszadik században már semmi nyoma. A mii tenárium évében a települ kormányzata százezer fc áldozott a lokálpatrioti erősítő címer és zászló mej. tására. Deák Varga j nyugdíjas nagybajomi mi tervei alapján készül a c: amelyet július első heteber | torálnak Budapesten. Az ért bölcsesség jelképét magái, selő címermező bástyájáig' csőrében karddal — egy ba áll, kétoldalt oroszlánok töltL a helyet. A címert és a z.ászlo| augusztus 20-i, falunappal t_-------------- . be kötött ünnepségen avatják^níos Gyula, aki nem adja fel letve szentelik föl (Csí__________________________ N em adhatja fel — Jobb ha bele sem kezdünk: nem mondhatok én magának semmi szépet — mondja ma- rótpusztai birodalmának istálló­jában Lantos Gyula, miután fi­ával és alkalmazottjával felöntöt­ték vetőgépüket vegyestakar- mány-maggal.-— Nem szépet látni jöttem. — Akkor jó. Én most töltöm az 53. évemet, abból itt, Maróton a huszonegyediket. De ne gon­dolja, hogy szerencsés lennék. Erre-arra próbáltam az életemet, aztán visszatértem oda ahonnan elindultam, amire vágytam, a pa­raszti munkához. Egy csipás bor­júval kezdtem, aztán volt idő, hogy 70 marhám is volt (utána 50, 40, most még 13-14) és 20 lovam, disznóim. A düh néha szinte szétfeszít. — Nem kérdem az okát... — Ne is. Tudja, sokáig úgy gondoltam, hogy akinek esze és egy csepp szíve van, tud és akar is dolgozni, az boldogulhat. De nem. Nem hagyják. Hogyan le­het menni valamire, amikor az üzemelésre fordított költség négyzetesen emelkedik, ered­mény meg semmi. — Akkor miért? — Mást én nem tehetek. Ezt akartam, erre törekedtem és most elérkeztem a lehetetlen ha­táráig. 1980-tól ez év februáijáig tejet termeltem, napi 200 litert. Most, az idén először „K” minő­sítést kaptam, a legrosszabbat. 15 évig jó volt a tejünk, aztán egyszerre rossz lett. Hogy az amúgy is alacsony átvételi árat le vihessék 17 forintra. Akkor azt mondtam: ebből elég. Maradnak a lovak, néhány hízó. A sertés felvásárlási ára 200 forint volt, amikor a tejjel leálltam, most 120-130, a takarmányé pedig 30-40 százalékkal nőtt. Baromi élet, baromi munka. Azzal kelek, azzal fekszem, hogy nem adha­tom fel, nem akarok az ezer­egyedik senki lenni. — Hogyan maradhatunk fenn? — Az én munkámhoz hatal­mas türelem kell, bivalyerő, és aszkéta-hajlam. Errefelé sokan vágtak bele ebbe, de itt már vagy tíz ember megbukott. De én nem süllyedek el. Velem a fiam, a család, és néhány emberem. Az eredmény majdnem semmi: annyi csak, hogy vagyunk. Kun G. Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents