Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-26 / 148. szám

1996. június 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 100 hektáron learatták az őszi árpát Bajomban Aszály apasztotta termés Az idei szezonra csak a napi munkákkal készültek Pénzszűkében a skanzen Éjjeli edényben muskátli? — kérdik az első holland turisták Szennában fotó: KIRÁLY J. BÉLA Az idei szezonban eddig há­rom és fél ezer látogatója volt a szennai falumúzeum­nak. Május és június volt a legforgalmasabb: főleg di­ákcsoportok keresték fel a skanzent. A turistaszezon csak most kezdődik, külföldi látogatókat csak elvétve le­hetett látni. — A látogatottság évről évre csökken, nincs ez másként az idén sem — mondta Sási Já­nos gyűjteményvezető. — Mióta az utazási irodák által szervezett kirándulások meg­ritkultak, nagyrészt diákcso­portok jönnek csak ide, ezért az iskolaév vége felé és szep­temberben nő meg a forgalom. Az- intézmény — mint min­den közgyűjtemény — fenntar­tási gondokkal küzd, főleg amióta a múzeum költségveté­sét is megnyirbálták. Sási János elmondta: szinte csak a napi karbantartásra van pénzük, szakipari munkákra, nagyobb felújításra nincs. A szezonra készülve sem volt lehetőség többre, mint az amúgy is szük­séges napi munkákra. Ennek el­lenére a házak viszonylag jó ál­lapotban vannak. Tizenöt évente lenne szükség teljes te­tőcserére, s mivel ez néhány éve megtörtént, tíz évig kitart akkor is, ha egy fillért sem tud­nak rá költeni. A napi teendőket nyolcán végzik: két karban­tartó, és hat hozzáértő, a ha­gyományokat ismerő asszony, akik egyúttal a tárlatvezetést is ellátják. A sövény-nyírás, ka­szálás, széna-gyűjtés és a virá­goskert ápolása éppúgy a fel­adataik közé tartozik, amint a házak agyagozása és az állatok gondozása. — Rendezvényeink már nincsenek: utoljára öt éve volt itt májusfa-kitáncolás — mondta Sási János. — Se pénz, se érdeklődés nincs rá. Az idén 3-4 alkalommal szerveztünk kézműves- és népművészeti programot gyerekeknek, ahol agyagozhattak, gyöngyöt fűz­hettek megismerkedhettek a fa­faragással és készíthettek rongybabát is, kézművesek se­gítségével. (Jakab) Kiköltötték a pingponglabdákat és díjazták a legjobb bort Az első juniális Gálosfán A nagybajomi szövetkezet 102 hektáron learatta az őszi árpát. Az aszályt megsínylette a nö­vény, a hektáronkénti termésát­lag csupán 2,8 tonna lett. Az árpát a szövetkezet sertéseinek takarmányozására használják. Mint Horváth László, a szövet­kezet elnöke elmondta, napo- kop belül megkezdik a repce aratását. A június eleji hőség miatt a növény koraérett, így a várt 2,2 tonna helyett várhatóan csak 1,8 tonna lesz az átlagho­zam. A repcét százötvennyolc hektáron termesztik, és várha­tóan kétszázhúsz tonnát takarí­tanak be, amiért 7,5 millió fo­Családias hangulat, minde­nütt tarka gyermekbútorok, és rengeteg játék. Igazi gyer­mekparadicsom. A magyara- tádi óvodában 63 kicsi tölti mindennapjait, négy óvónő és két dajka felügyeletével. Most már valóban nem pa­naszkodhatunk — mondta Gyó'rfi Zoltánná óvodavezető. — Nemrég azonban súlyos gondokkal küszködtünk: sok mindenre nem jutott pénz, s a legszükségesebb dolgokat is csak az önkormányzat segítsé­gével tudtunk megvalósítani. Ez az első év, hogy nem szoru­lunk az önkormányzat támoga­tására. Az állami fejkvótát ötvenötezer forintra emelték, így csaknem három és fél mil­lió forintból gazdálkodhatunk. Ahhoz képest, hogy hat éve 1,4 millió forintról indul­tunk, és 1994-ben is csak két és fél millió forint állt rendel­rintot kap a nagybajomi szö­vetkezet. A búzánál is gondot okoz a hosszabb ideje tartó aszály. Fő­ként a homokos területeken érik a kelletténél gyorsabban a növény. A várható 3,5 tonnás termésátlag inkább rossz, mint közepes eredmény — mondta az elnök. Ezekben a napokban a réti széna begyűjtése ad mun­kát, amit 250 hektáron vágnak. A kétezer hektáros gazdaság növények eladásából 125 millió forintnyi bevétellel számol. Összforgalmuk eléri a 250 mil­lió forintot. (Harsányi) kezésünkre, ez nagy előrelé­pés. Az idén több pénz jutott fej­lesztésre, az óvoda komforto­sabbá tételére: gyermeknapra 40 ezer forint értékben vásá­roltak játékokat, s még 35 ezer forintot költenek udvari játé­kokra. Tervezik új gyermekbú­torok, polcrendszer fölszerelé­sét is. — Számunkra nagyon fon­tos, hogy jól érezzék itt magu­kat a gyerekek. Hat éve vegyes csoportokkal dolgozunk. Ez persze az óvónőknek nehe­zebb feladat, de a testvérek, barátok együtt maradhatnak. Szeretik a testnevelési és a ma­tematikafoglalkozásokat is, de szervezünk számukra tartásja­vító tornát, gyerektornát és he­tente egy alkalommal német nyelvórát. Szeptembertől pe­dig „kihelyezett zeneiskola” is működik majd az óvodában. (Jakab) A falu történetének első ju- niálisát rendezték meg a hét végén Gálosfán. A próba jól sikerült: szinte az egész falu részt vett a rendezvényen, főleg a fiatalok képviseltet­ték magukat nagy számban. A juniálison egyúttal gyer­meknapot és falunapot is ünnepeltek a gálosfaiak. A délelőtt a gyerekeké volt: a kicsik zsákban futásban, koc- kadobálásban, papírhajtoga­tásban és még sok más játékos feladatban mérhették össze ügyességüket. Délután sport- versenyeken szurkolhattak a résztvevők. A legnagyobb si­kere a seprűhokinak volt, ahol a gyengébbik nem bizonyult erősebbnek: a hölgyek fölé­nyes győzelmet arattak az urak felett. A családi vetélke­dőre is sok pár benevezett, s mutatta be, hogy hogyan lehet együttes erővel összegyűjteni és kikölteni a pingponglabda­tojásokat, vagy megitatni egymást cumisüvegből. A gálosfaiak maguk készí­tette munkáiból rendezett kiál­lításra 150-200 tárgy érkezett. Főleg kézimunkákat, horgo­lást és neccelést láthattak az vendégek, de fafaragók és ko­sárfonók is bemutatták alkotá­saikat. S a vendégkönyvben olvasható sok kedves mondat a bizonyíték arra, hogy sikeres volt a tárlat. Az esti borversenyen tíz, jobbnál jobb nedű közül kel­lett kiválasztani a szigorú zsű­rinek a legjobbat. Hosszas kóstolgatás után végül Kiss Lajos fehérborának ítélték az első díjat. S akinek az egész napon át tartó mulatság, a jó bor és a pincepörkölt után még volt fölösleges energiája, az esti bálon virradatig táncolha­tott. Jakab Edit Táboroztak a jutái diákok A jutái Nagy István általános iskola diákjai az utolsó tanítási héten a fonyódligeti táborban töltöttek el egy hetet. A har­minc tanulót négy pedagógus kísérte el. A néhány napos ki­rándulás során a gyerekek sokat játszottak, és kirándultak. A tá­borozás költségeihez a jutái önkormányzat is hozzájárult. Göllei tejet isznak Tolna megyében Naponta csaknem 4500 liter tejet szállítanak el a göllei Béke mezőgazdasági szövet­kezettől. Az árut a tolnai tej­ipari vállalat veszi át. A tehe­nészeti telepen 427 tehenet és annak a szaporulatát tartják. A tej-, valamint a vágómarha el­adásából az idén mintegy 70 millió forint bevételt tervez­nek. A telep több mint hu­szonöt dolgozónak nyújt meg­élhetést jelenleg. Kadarkúti mellény Nagy-Britanniába A Kaposvári Ruhagyár Rt ka­darkúti üzemében most női mellényeket, nadrágokat, va­lamint kötényruhákat varrnak. A bérmunka keretében össze­állított termékeket Nagy-Bri- tanniába és Ausztriába szállít­ják. A kisüzemben most hat­vannégyen dolgoznak, az el­múlt hetekben is több új szak­embert vettek fel. Gyúlékony csalitos Bajom környékén A somogyi tűzoltóknak nem csak sok munkájuk, de úgy tű­nik, hogy most már önálló „Bermuda-háromszögük” is van a megyében. Ez pedig a Nagybajomtól nem messze lévő csalitos, ahol az elmúlt hetekben immár negyedszer lobbant lángra az aljnövény­zet. A tűzesetek száma az idén ugrásszerűen megnövekedett a megyében. A tavaszi napok­ban az avartüzek, addig pár héttel később a vihar okozta károk adtak sok munkát a tűz­oltóknak. Hatvanhárom kicsi tölti itt napjait fotó: király j. Béla Kihelyezett zeneiskolát terveznek az óvodában Magyaratádi gyerekek második otthonukban Szilvásszentmártoni álmodozás — három apró gyerekkel Lottó főnyereményből házat építene — Ha a lottón megütném a főnyereményt, végre- valahára befejezhetnénk a házépítést. Erre azon­ban kevés az esélyünk, mivel nem lottózunk. Nem igazán hiszek a szerencsejátékokban, inkább ez­után is élére rakjuk a forintokat. Egyszer talán összejön majd annyi, hogy beköltözzünk álmaink házába — mondta Jelasics Lajosné. A szilvásszentmártoni asszony férjével és há­rom gyermekével egy éve költözött a faluba. Az­előtt Kaposváron laktak, ám kedvező áron jutottak egy félkész családi házhoz. A cserét nem bánták meg, boldogan élnek, akár a mesében. Igaz a há­zat nem tudták befejezni. — Igénybe vettük a szociálpolitikai kedvez­ményt, csak így mertünk belevágni az építkezésbe — mondta Jelasics Lajosné. — Nem gondoltuk volna, hogy ennyi utánajárásba kerül egy ilyen költözködés. Persze még most is törlesztünk, de már nincs sok vissza. Egyre csak a hónapokat számolgatjuk, hogy mikor jár le végre a tartozás. Szerencsére a ház mellett van egy öreg házikó. Egyelőre ebben húzzuk meg magunkat, viszony­lag kényelmesen elférünk mindannyian. Aztán majd amikor összegyűlik egy kevéske pénz, újból folytatjuk az építkezést. Szerencsére a férjem kő­műves. Nem tudnám mihez kezdenénk nélküle. Ha minden apró-cseprő munkához szakembert kéne hívni, biztos, hogy nem itt tartanánk. A le­gegyszerűbb szerelésért is több ezer forintot kér­nek, ráadásul a kiutazást is felszámítják. Nemrég vezette be a vizet, a villannyal is végzett. Csak a vezetékre kellene rákötni, ami hatvanezerbe kerül. Miközben beszélgettünk, a fiatalasszony élén­ken fürkészi a gyerkőcöket. Legkevesebb gondja a karonülő Kevinnel van, aki alig nyolc hónapos. A két nagyobb, Erik és Dzsennifer az udvaron fel­állított medencében lubickol. — Érdemes volt idejönni. A gyerkőcök ked­vükre futkározhatnak. A kertet is mi rendeztük be — mutat körbe. — Házilag állítottuk föl a hintát is. Szerintem a felfújható medence is jó ötlet volt. Nem kell eljárnunk sehova, akkor fürdenek, ami­kor csak akarnak — tette hozzá. — Szerények a lehetőségeink, de igyekszünk mindent megadni nekik. En csak gyes-t kapok, ehhez jön a féljem havi 20 ezre, meg a családi pótlék. Elképzelheti, hogyan jövünk ki ennyiből öten. A munkát soha nem szégyelltem, amit lehet, magunk termelünk. Van egy kis kertünk, megterem benne a zöldség, a cukorborsó, a krumpli. Ezzel is sokat spórolunk. Sokba kerül az öltözködés. A gyerekruha drága, amit lehet, egymástól örökölnek a gyerekek. A nagyszülők rendszeresen besegítenek, enélkül sokkal ritkábban vehetnének kisinget, cipőt. A szülőknek két- háromhavonta futja egy-egy új ru­hadarabra. A szórakozásra három gyerek mellett kevés pénz és idő jut. Olykor azért elvetődnek a környékbeli bálokba, néha felkeresik a közeli diszkót. Egyre ritkábban járunk szórakozni — mondta a fiatalasszony. — Különösképpen nem zavar, hiszen kinőttünk már a tinédzser-korból. Elvégre a férjemmel együtt már komoly szülők vagyunk... H. M. Jelasicsné és a gyerekek fotó: király j. Béla i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents