Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

20 SOMOGYI HÍRLAP KITEKINTŐ 1996. május 25., szombat Az oroszlán ugrani készül Az oroszlán szobra a dóm előtti főtéren jellegzetes braunschweigi épületekkel így szól a korabeli történet: Henrik éppen a Szentföldön járt, s útban Braunschweig felé azt látta, hogy a hatalmas hét­fejű sárkány kettéharapni ké­szül egy oroszlán fejét. Az uralkodó nem volt rest: azon nyomban félbeszakította útját, harcba szállt és nagy csatában legyőzte a sárkányt. Az orosz­lán sebei csak lassan gyógyul­tak, szinte mindenki elfelejtette már a kalandot. Kivéve az álla­tok megmentett királya. Henrik halálos ágyán feküdt. Az orosz­lán megmentője mellett akar meghalni, de a szerzetesek nem engedték be a braunschweigi dómba. Az 1173-1195 között épült kolostor oldal bejáróján hatalmas kőbe vájt nyomok jel­zik: az oroszlán addig kaparta a követ, amíg ki nem lehelte lel­két. Braunschweig Alsó-Szászor- szág ma már 270 ezer lakosú nagy iparvárosa Oroszlán Hen­rik székhelye volt a XII. század közepén. Az Oker folyó kora­beli ágai között kialakult belvá­ros parkok szegélyezte köz­pontjában számos műemlék ta­lálható. Az életet adó zöld gyűrű, a hatalmas parkok, a szellős beépítés mind-mind a körültekintő várostervezést di­cséri. Pedig Braunschweig igazi iparváros, ahol ötezer-két­száz kutatómérnök dolgozik. Az ipari célú tudományos kuta­tás fellegvára, a csúcstechnoló­gia éltető központja. Volfsburg, a Volkswagen gyár anyaválla­lata alig 20 kilométerre van in­nen. Braunschweigben talál­ható a világ második atomórája, amely a legújabb fejlesztések eredményeképpen 20 millió évente késik egy másodpercet. Itt van Németalföld legrégibb műszaki egyeteme, a város természettudományi múzeuma pedig a világ első ilyen gyűjte­ménye. A II. világháború a pusztu­lást hozta el százhatvan kilomé­terre Hamburgtól. A város ki­lencven százalékát lebombáz­ták. A helyreállítás sok pénzbe került, de az eredeti állapot sok mindenért kárpótol. A település a világháború után angol befo­lyási övezetbe tartozott, köz- igazgatási rendszerében máig érzi ennek nyomait. Egyébként minden tipikusan német. Büszke is erre Volker Lenz, első polgármester, aki — a mi köz- igazgatási rendszerünkben fő­polgármester-helyettes lenne. Az új városháza tornyából — ahova 167 lépcső vezet — gyö­nyörű látkép tárul elénk. Ezt a város Oroszlán Henrik álmodta, aki mindent megtett a megúju­lásért. Tizennégy évi házasság után elvált, — indoka szerint ekkor jött rá, hogy vérrokont vett feleségül — s jó negyve­nesként vezette oltár elé az ak­kor tizenkét éves második fele­ségét. A német oroszlános városok családjának meghatározó tagja fontosnak tartja az idegenforga­lom fejlesztését. A vonzáskör­zet lakóinak száma meghaladja az 1,2 milliót, s a lakosság 23 százalékának jövedelme eléri a havi 5 ezer német márkát. A legújabb stratégiai ágazat a tu­risztika. A városi idegenfor­galmi hivatal hét információs irodát működtet, újabbnál újabb programokat dolgoz. Ezek költ­ségét döntő részben a mintegy hatezer idegenforgalmi és ven­déglátó vállalkozás finanszí­rozza. A német turisztika oroszlánja ugrani készül. A járási és tar­tományi határokat átívelő kö­zös fejlesztési programok ké­szülnek, amelyek a pihenni vá­gyók pénztárcájának vastagsá­gát és az érdeklődés irányultsá­gát együtt veszik figyelembe. Helmut Reilemann, a tartomá­A régi városháza, a piactérrel nyi idegenforgalmi hivatal igazgatója a törekvésekről azt mondta: a települések felismer­ték, hogy-az elszigetelt, önálló kísérletek döntő többségében kudarcra vannak ítélve. A tu­risztika vállalkozói, az irodák már közösen jelennek meg a vásárokon, s önálló arculatot öl­tenek. Ez tartalmazza a régió minden értékét. A szakemberek különösen fontosnak tartják, hogy a médiákkal folyamatosan megismertessék törekvéseiket. Ebben segít Edgar Wemhard, a német BFM igazgatója. A bra­unschweigi terület egységes megjelenése már meghozta az első eredményét. Az új rend­szer a korábbinál olcsóbb, ugyanakkor hatékonyabban működtethető. — Nem várjuk meg, amíg egy feladat a körmünkre ég — mondta Helmut Reilemann. — Igyekszünk kidolgozni a fejlő­dés lehetséges formáit. Ez nem könnyű dolog, de eddig mindig meghozta az eredményét. Bra­unschweig már többször is bi­zonyított. Polgárainak életmi­nősége azt mutatja: az igazi vá­ros a legképtelenebb helyzetből is magára talál. Oroszlán Hen­rik üzenete máig ható! Lengyel János Egy tiszteletbeli japán a Balaton partján Bazsó Dénes olyan leírhatat­lan figyelmességgel kérdezte Hitomi kisasszonyt, a bala- tonboglári szakközépiskola vendégtanárát, mintha hon­fitársa szólította volna. Testtartása, halk beszéde fegyelmet, megértést és a tiszteletet sugárzott. Generációkat tanított az el­múlt évtizedekben angol nyelvre Fonyódon, 1974-ig a gimnáziumban. Azután Bá­bolnára került. Mit is csinál egy osztályvezető, ha mun­kásszálláson kénytelen lakni? Mi sem egyszerűbb: megtanul japánul. Bazsó Dénes ponto­san ezt tette. Dolgozott ott egy japán szakember, és egymásnak adtak nyelvórá­kat. így ütötték el az időt. Ta­lán a nyelvnél is fontosabb, hogy a távoli szigetországból érkezett szakember viselkedni tanította meg magyar kollégá­ját. — A filmtudományi inté­zetnek akartam lefordítani egy filmkatalógust, amikor kiderült, hogy nem boldogu­lok a nevekkel. A japán ne­vek, mint az indiánoké, be­szédesek. Összekevertem a szöveggel. Tudtam, hogy Ja­pánban van nyelviskolai há­lózat a külföldieknek, csak­hogy akkoriban nem lehetett kijutni — mondta Bazsó Dé­nes. — Egyik iskolatársam jóvoltából — aki úgy érezte, tennie kell értem, viszonozva itteni segítségemet — hat hó­napot tölthettem a San Fran- cisco-i japán nyelviskolában. Igen, de a tanárok annyira örültek Amerikába települt honfitársaiknak, hogy inkább ők tanultak angolul. Amikor ezt szóvá tettem, olyan szi­gorú penzumot mértek rám, hogy mire befejeződött a tan­folyam megtanultam japánul. A Somogy irodalmi lapban je­lent meg az első novellafordí­tásom. Ezt elolvasta egy mi­nisztériumi tisztviselő, s föl­vettek az ELTE bölcsészka­rára. Bár a professzor nem sok időt jósolt az óraadóknak, hét évig kitartottam. Az már csak fokozza a het­venes évek kalandjait, hogy akkoriban nem lehetett csak úgy szabadfoglalkozású mű­fordítóként éldegélni. A rend­őrség állandóan zaklatta a közveszélyes munkakerülőt. Nyelvtanárunk így lett egyéni gazdálkodó egy villányi sző­lőültetvény révén, ami ugyan a család tulajdonában volt, de nem látogatta túl gyakran. Tiszteletbeli japánnak a böl­csészkaron tanuló japán diá­kok fogadták. Mondja, igazi rousseau-i módszerekkel ta­níthatott. Családtagként élt ott együtt tanár és diák. Közben a nagykövetségen órát adott, s novellát fordított a Nagyvi­lágnak. Elindulhatott volna a szép műfordítói pálya. Negyven novella várja, hogy magyarra ültesse. Egy holland-magyar kiadó meg is jelentetné. Fo­nyódon meg annyi a nyelvet tanulni vágyó, hogy kitölti minden idejét. Bentlakásos nyelviskola volt az álma mos­tanáig. A panziónak beillő családi ház kis átalakítással alkalmas lenne rá, de nem ju­tott kölcsönhöz. Holott ponto­san tudja, milyen körülmé­nyeket kell teremteni a jó nyelvtanításhoz. Az üzletem­bereknek szüksége lenne rá. Talán más módon jön az üz­let. A héten a Magyar-Japán Baráti Társaság fonyódi klub­jának elnökévé választották Bazsó Dénest. Úgy véli, a ja­pán emberek elfogadják szi­gorú üzleti világukban. Talán lesz Fonyódnak egy partner- városa, talán ide lehet telepí­teni legalább egy alkatrész- gyártó üzemet. Minden lehet­séges. A japán emberekre oly jellemző kitartás és szorga­lom megvan hozzá. Gáldonyi Magdolna A belgiumi Tournaiban turnézott a Balaton Táncegyüttes Egyszerre lépnek a zenére Julius Caesar után a siófo­kiak is meghódították Bel­giumot. A római hadvezér karddal, lándzsával vívta ki a sikert, a Balaton Néptán­cegyüttes pedig a magyar folklór bemutatásával. Annál is értékesebb az elisme­rés, mert Belgiumban nagyon értik és szeretik a népművé­szetet. Hagyományaikra na­gyon büszkék. A belga a gö­rög mellett Európa legrégeb­ben született, még élő nyelve, de az országot belga nemzeti­ség nem lakja, hanem jobbára flamand, vallon és német. A mindent befogadni aka­rás és képesség remek példá­ját mutatják föl a latin és a germán kultúra határán. A fő­város nem csak azért vált a kontinens gazdasági és politi­kai központjává, mert ha hú­zunk egy vonalat Skóciától Görögországig illetve Spa­nyolországtól Dániáig, akkor a vonalak itt keresztezik egy­mást... A vendégfogadó Toumai városban például négy bolgár család él, s néhány görög. A tánczenei fesztiválon délszláv és görög táncokat adtak elő ötven fős csoportjaik a ha­gyományaikon alapuló nép­művészetükből; őrzik a múltat a fiatalok, s megismertetik egymással a másét az iskolá­ban, a szabadidőben. Hogy si­keresen, az látható volt a táncházban, ahol egyszerre léptek bármely zenére. Toumai Belgium legősibb városa, Krisztus születése előtt száz évvel alapították a rómaiak. A 2000 év alatt ren­geteg műemlék, műkincs gyűlt itt össze, de a második világháborúban csaknem tel­jesen megsemmisült a város- központ, kiégett temérdek ház és templom. A pusztítás köze­pette talpon maradt az 1 Hü­ben épített Notre Dame, amely sokak szerint az egyik legszebb belga templom. (Kincstárában őrzik - többek között - Beckett Tamás mise­ruháját, V. Károly császár kö­pönyegét, s innen való palást­tal koronáztatta magát a föld­rész urává Napóleon.) Számos ódon épület homlokzatát sike­rült megmenteniük; így a fő tér, ahol menettáncával elő­ször mutatkozott be a helyi közönségnek a Balaton Tánc- együttes, olyan, mint ami most ébredt föl évszázados Csipkerózsika álmából. Épp kirakodó vásárt tartot­tak. Csendesen, a maguk mód­ján. Tíz méterre tőlük billiárd világbajnokságot rendeztek. A polgármesteri hivatal előtt Ju­piter sört iszogattak a helybé­liek. Gyerekek kergetőztek a macskakövön. „Tournai ked­ves, lojális franciái” — mint címezte nekik hajdanán egy levelében Jeanne d'Arc, a máglyahalált halt orleans-i szűz. A nyugalom csak addig tartott, amíg piros rakott szoknyában, főkötővel a lá­nyok, fekete pantallóban, csizmájuk szárát verve be nem kurjongattak közéjük a siófokiak. Nagybőgő durmolására, bőrduda rikoltozására kapták föl a fejüket, s néhány taktus­sal később már maguk is emelték a hangulatot ritmusos tapsukkal. Megtanultak örülni már az apró örömöknek; dicső múljuk ára ugyanis 14 évszá­zad örökös háborúzása volt. Békeidőben viszont szívesen látott vendégek voltak mindig a városfalak között a művé­szek. A fiú és a vak tréfája című, pontosan hétszáz évvel ezelőtt itt eljátszott darabtól számítják például a francia színjátszás kezdetét. Régen a hadirokkantakról, ma a szel­lemileg elesettekről nem fe­ledkeznek meg; az együttes hat szereplése közül kettőt nekik szántak... A kegyelet, a hála érzése tartotta meg egyébként e vi­déken a szélmalmokat; ezek­nek a kezdetleges szerkeze­teknek köszönhető, hogy megmenekültek a tengerár ál­landó fenyegetése elől. Segít­ségükkel emelték át a vizet csatornából tározóba, vissza a tengerbe, s ezáltal vált tehe­tővé a földek kiszárítása, tele­pülések alapítása. Ma már nincs szerepük a belgák életé­ben. Megmaradt ugyanakkor a népünnepélyek hagyománya; ezeken éltetik tovább a nép­művészetet. A mostani ren­dezvénysorozat fénypontja vi­tán felül a Balaton Táncegyüt­tes fellépése volt. A fiatalok hosszú évek munkájával mára profikká, s ami ugyanilyen fontos, remek közösséggé cseperedtek. A sok verejték mellett köszönhetően Papp Károly művészeti vezetőnek és feleségének, segítőjének, Kaposi Krisztinának, illetve az egyesület vezetőjének, Neisz Péternek. Hogy másra ne em­lékezzek: 36 órás buszos uta­zást követően tartottak négy órás, vidám hangulatú próbát, aztán sikeres fellépést... A közép-európai hegyvonu- latok utolsó láncai elnyújtóz­kodnak egészen Belgiumig. A siófoki gyerekek ezt követve olyan élményeket adtak és szereztek, ami a legkemé­nyebb kőnél is maradan­dóbb... Czene Attila A táncosok útban hazafelé a bajorországi Schandorf főte­rén is ízelítőt adtak tudásukból fotó: czene attila

Next

/
Thumbnails
Contents