Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

1996. május 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Májusi majális megyeszerte Szabadság a Munkáspárt ünnepén Kártyaparti: Paksi Lajos, a kaposvári MSZP- s tanácsnok és Tóth Dezső (Folytatás az 1■ oldalról) Főként a kisgyermekes családok fizettek a lovaglásért. A pónikkal öt kör kereken nyolcvan forintot kostáit. A büféseknél jól fogyott a sör. Igaz, sokan drágállták az egy üvegnyi italért a 120 forintot. A szemfülesebbek szerint ennél ol­csóbban is lehetett vásárolni. A lacikonyhások is kitettek magu­kért. Óriási mennyiségű hurka, kolbász, és sült hal kellette ma­gát. Tegnap sok mindent akció­sán kínáltak: még a hamburger árából is engedtek. A majális politika mentes volt. Rendezvényt nem tartottak, bár sok politikus kilátogatott. Itt volt — egyebek között — dr. Such- man Tamás privatizációs minisz­ter, Pásztohy András, a parla­ment mezőgazdasági bizottságá­nak alelnöke, dr. Kolber István, a megyei közgyűlés elnöke, va­lamint dr Lamperth Mónika, dr Csákabonyi Balázs és dr Eger- szegi László országgyűlési kép­viselők. Az MSZP-s politikusok szemlátomást jól szórakoztak: elbeszélgettek barátaikkal, isme­rőseikkel. — Ez egy igazi majális — mondta a kaposvári Takács Jó­zsef, aki családjával ment el a cseri parkba. — Szerencsére nem volt politikai rendezvény, mindenki csak szórakozott. Az embereknek erre van szüksége. Az más kérdés, hogy nem olcsó mulatság egy ilyen kiruccanás. Mi legalább ezerötszáz forintot költöttünk eddig. De egy évben csak egyszer van majális... Horváth Mihály barátaival ment ki. A tizenéves diákok él­vezték a nagy tömeget. Szerintük is gyakrabban lehetne majális. — Itt mindenki jól érzi magát. Nagyon vártuk, hogy kijöhes­sünk, pedig már rég kinőttünk a gyerekkorból. Felültünk a ring- lispilre, lövöldöztünk is egyet. Jó buli ez. Kár, hogy csak májusban van ilyen ünnep. Sefag-majális Tokajban A Sefag-majális évek óta ha­gyomány. Tegnap a sportverse­nyekkel tarkított egész napos rendezvényükre a természet sze­relmeseit várták. A Tokaji parkerdőben első­ként térképes tájékozódási ver­senyt rendeztek. A két és fél ki­lométeres szakaszt az erdőben je­lölték ki. A tíz nevező közül el­sőként Csizmadia János ért be. A második Tóth Virág, a har­madik helyezett pedig Nyitrai Zoltán lett. Délelőtt a horgászok is összemérhették ügyességüket. A felnőttek 500, a gyerekek 300 forint nevezési díj ellenében próbálhattak szerencsét. A 15 versenyző között mindössze egy Sefag dolgozó volt. A kétórás megmérettetés győztese Vár­nagy Gábor lett. A fiatalember tíz darab kárászt és pontyot fo­gott, amely a mérleg tanúsága szerint 3,6 kilogrammot nyo­mott. Dobogós helyezést ért el Várnagy Józsefié, valamint Mészáros Zoltán. Az első he­lyezett egy ötméteres versenybo­tot kapott, amit Dávid Lajos, a részvénytársaság munkatársa adott át. A közeli lőtéren 10 lövéses légpuskaversenyt rendeztek. Délelőtt harminchétén célozták meg a lőtáblát. Ennek a verseny­számnak a női győztese Kertész Krisztina lett, a férfiak közül Kretskó Vilmos bizonyult a leg­jobbnak. A délutáni lóverseny győztese Orbán Ottóné illetve Orbán Ottó. A tollaslabda ver­seny első helyezettje a nők közül Papp Ferencné, a férfiaknál Sziget András. A verseny alatt az alkalmi szakácsok sem unatkoz­tak, időben elkészültek a halász­lével és a pörkölttel. A bogrács­ban főzött étel illata már messzi­ről ínycsiklandozó volt. Délután kutya- és korongva­dász bemutatót tartottak. A szer­vezők kulturális programról is gondoskodtak: meghívták a Flamingó tánccsoportot és a So­mogy táncegyüttest. Megemlékezés a romoknál Május elsejei megemlékezésre és zenés előadásra hívták az ér­deklődőket tegnap a kaposvári szentjakabi romokhoz. Már kora délelőtt több tucat­nyian jöttek a romokhoz. Az embereket nem zavarta az esőre hajló idő, sokan ernyővel fel­szerelkezve érkeztek. A prog­ram csaknem félórát csúszott, ám ez szemmel láthatóan keve­seket zavart: a sebtében felállí­tott sátorban bőven volt sör és üdítőital. A romok környékét zászlókkal és a Munkáspárt transzparenseivel díszítették fel tegnap. Mint Hász Mihály, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója elmondta, intéz­ményük mellett az MSZOSZ és a Munkáspárt szervezte a ren­dezvényt. Az ünnepi megemlé­kezést Vajnai Attila, a Munkás­párt alelnöke tartotta. Azt mondta: hat éve sokan azt hitték, hogy kedvező változások követ­keznek. Az elmúlt időszakban azonban sokan csalódtak. Külö­nösen súlyos a bérből és fizetés­ből élők helyzete. Az országnak egy jól működő gazdasági prog­ram van szükség, amelynek a ki­dolgozására pártja képes. A megemlékezés után ismert előadók léptek föl. Nagy tapsot kapott Angyal János humorista. Összeállításában felidézte az elmúlt félévszázad legemlékeze­tesebb poénjait. A közönség jót derült a Hacsek és Sajó történe­teken, az egykori televíziós- és filmsztárok máig is emlékezetes aranyköpésein. A rendezvényre meghívták Madarász Katalin és Aradszky László énekeseket is, akik nagysikerű műsorral szó­rakoztatták az érdeklődő­ket. (Harsányi) Ünnep madártávlatból Nagyatád ezen az ünnepnapon a levegőből is békés, nyugodt arcát mutatta. Nagy Józseffel a HA- MZE lajstromjelű Kamov heli­kopter pilótájával indultunk vá­rosnéző repülésre. A szobor-park álmosan ásított felénk. A földe­ken sem dolgoztak, talán a sze­merkélő eső miatt. A városi strand felé tartott, s landolt a pi­lótánk. Bár a mezőgazdasági re­pülőknek most bőven lenne dol­guk, a pilóta a vidám forgatag mellett döntött. Jól választott. Az újmódi atádi majálisoknak már hagyománya van a városi stran­don. Reggel úszóversenyt ren­deztek, majd kora délutántól egymást váltották a programok a szabadtéri színpadon. Randevúra gyűltek a karatésok és a motoro­sok, bemutatkoztak az íjászok, kosárlabda-dobó verseny Fiat autó és mezőgazdasági kisgép­bemutató kínált látnivalót a krigli sör mellé. Táncdalénekesek és ígéretes fiatal művészek szóra­koztatták a nagyérdeműt. A tűz­oltók teljes technikájukat felvo­nultatták, s akinek kedve tartotta az a 30 méteres létrát is meg- mászhatta. A nagyatádi majális este szabadtéri bállal zárult. Nagy Jenő Gyerekek az IFOR dzsippen A balatonboglári gyerekeknek igazi szenzációt jelentett a teg­napi majális. A sportközpontban néhány óra alatt szinte teljesen sikerült szétszedniük két ameri­kai terepjárót. A rajtuk érkezett katonák derekasan állták a ro­hamot, s emlékként jelüket stemplizték a gyerekek tenye­rébe. A focipálya másik oldalán űrlények érkeztek, hogy eloltsák a vegyszerekkel teli teherautót. A bogiári—lellei tűzoltók voltak szkafanderszerű ruhákban. Ta­valy kapták német partnereiktől. Itt volt az alkalom, hogy megmu­tassák hogyan dolgoznak benne. Az egész napos programot a Ba­latonboglári Futball Sport Egye­sület és a Császtai Üdültetési Egyesület szervezte, illetve egy másik helyszínen az Alkotás ut­caiak közössége. Mindenütt fő­szereplők voltak az ifjú tánco­sok, mint a Boletti és a Szelence vagy a 75 esztendős Mórocz Géza rock and roll tanítványai. Bemutatkozott a leilei karate klub is, amely kiválóan szerepel a hazai és nemzetközi bajnoksá­gokon. Az önkormányzat mellett a város vállalkozói, cégei és civil szervezetei támogatták a bogiári majálist. (Gáldonyi) Sport és kulturális programok Tabon A délutáni félórás záporeső elle­nére, sem mozdultak a tabiak a Szabadság parkból, ahol az MSZP helyi szervezete rendezett sport és kultúrális programokat a majális résztvevőinek. A hat csapattal megtartott Május 1. ku­pát a Las-Vegas csapata nyerte, míg az autós ügyességi ver­senyre 20-an neveztek. Az első helyet ifj. Farkas István szerezte meg. Délután sok tapsot kaptak a balatonföldvári zeneiskola tabi rézfúvós csoportjának tagjai éppúgy, mint a 28 nevezővel rendezett gyermek kerékpáros ügyességi és gyorsasági verseny résztvevői. (Krutek) Ifjú barcsi biológus országos sikere A Kitaibel Pál biológia ver­seny országos döntőjén ne­gyedik helyezést kapott Jenczer Gábor. Az ifjú bio­lógus a barcsi Dráva Völgye Középiskola második osztá­lyos tanulója. Lomtalanítás Somogyacsán Tavaszi lomtalanítási akciót szervezett a somogyacsai önkormányzat. A lakosság­nál felgyülemlett különféle lomtárgyakat, hulladékot, a házak elé kirakott szemetet egy- bonnyapusztai vállal­kozó szállította el a faluban kijelölt szemétlerakó helyre. A lomtalanítás a szemétte­lep rendbetételével együtt mintegy 15-20 ezer forint­jába került a somogyacsai önkormányzatnak. Szolgálati lakások Tengődön Negyvenezer forint bevé­telre számít az idén a ten­gődi önkormányzat a szol­gálati lakások bérbeadásá­ból. A mintegy 650 lakosú faluban három ilyen lakása van az önkormányzatnak. Kettőben pedagógusok lak­nak, egyet pedig szükségla­kásként tartanak fenn. A komfortos lakások bérlői — a testület döntése alapján — négyzetméterenként har­minc forint térítési díjat fi­zetnek havonta. Tovább tanulnak a mikszáthos diákok A marcali Mikszáth Kálmán úti általános iskola vala­mennyi végzőse, szám sze­rint hetvenegy diák tanul tovább szeptembertől. A nyolcadikosok hetvenhat százaléka gimnáziumba, il­letve szakközépiskolába nyert felvételt, a maradék huszonnégy százalék pedig a megye szakiskoláit célozta meg. Huszonhármán a mar­cali Berzsenyi Dániel Gim­názium és Szakközépiskola hallgatói lesznek az ősztől. Festményvásár Marcaliban Macskássy, Somogyi Soma, Csáky, Forrai, Szanthoffer, s még számtalan alkotó mű­veiből nyílt festménybörze a marcali kulturális központ­ban. A műgyűjtő közönség­nek a megnyitón Ludvig Zoltán festőművész konfe­rálta fel a vásárral egybekö­tött tárlatot, amelyen száz­ötven alkotásból válogathat­tak az érdeklődők. A kényszer koreográfiája- avagy: másfél millió a céltartalékból Kaposvár képviselőtestülete 1995-ben az oktatási intézmények költségveté­sének kurtítására kényszerült. Az „össztáncban” lépnie kellett a Táncsics gimnázium igazgatójának is: két tanár munkaviszonyának megszüntetésére kényszerült. Egyik kollégájával meg­egyezett, ő ugyanis elérve a korhatárt, nyugdíjba vonult. Másik munkatársa, Konecsni Sándor viszont jogorvoslatot keresett. Első fokon a Városi Munka­ügyi Bíróság, másodfokon a Megyei Bíróság adott neki igazat. A jogi dön­tés visszahelyezte munkaviszonyába, ám a jog kényszerítő ereje mégsem le­hetett úrrá a kényszerhelyzeten. A végrehajtott csökkentés miatt nem kaphatott órát, legfeljebb tétlenségre ítélve, bejárhatott volna az iskolába. Konecseni Sándor ezért rendkívüli felmondással élt, melynek a konzek­venciája 1.508.126 forint. Ennyit kell a városi önkormányzatnak a céltarta­lékból kifizetnie. No ennyit azért nem kap kézhez a kárvallott, mert az összeg bruttó, a tör­ténet mégis többről szól, ha a többlet nem is pénzben értendő. Konecsni Sándor ugyanis a gimnázium szak- szervezeti bizottságának választott ve­zetője volt, ma is a pedagógus-szak­szervezet városi-városkörnyéki tit­kára, sőt az országos vezetőségnek is tagja. Munkaviszonyának megszünte­tése ílymódon törvényt sértett, ugyanis azzal a városi szakszervezeti bizottság nem értett egyet, a magasabb testüle­tekkel pedig nem egyeztetett a munka­adó. Miért pont rá esett a munkaviszony felmondása, ez a bizalmat nem éppen tükröző' választás? Mihályfalvi László a gimnázium igazgatója nyomatékosan leszögezte: nem a szakszervezeti szerepkör, vagy az ezzel járó együttműködés bármiféle nehézsége játszott ebben közre. Egyébként is egyetért azzal, hogy az érdekvédelem letéteményeseit törvény védje. Ezúttal - úgymond - kizárólag szakmai szempontok döntöttek. A csökkentést csak két munkacsoportból tudta végrehajtani, hogy a lehető leg­kevesebb hátránnyal járjon az okta­tásra nézve. A testnevelési és a mate­matikai csoport jöhetett szóba, ez utóbbinak volt tagja Konecsni Sándor. Az igazgató, a szakmai igazgatóhe­lyettessel és a munkaközösség-veze­tővel konzultált, s saját tapasztalatait is alapul véve döntött így, mert Konecsni Sándor munkájával volt a legkevésbé elégedett. Hozzátette viszont, ha nincs a kényszer, akkor ma is taníthatna a Táncsicsban, s ez nem jelenti azt sem, hogy másutt ne állná meg a helyét. Úgy tapasztalta, hogy kollégája a dön­tését tolerálni tudta, mindvégig korrekt magatartást tanúsított, s az igazgató szerint megilleti a kifizetendő összeg. És Konecsni Sándor? Szerinte ami vele történt abból akár regényt is le­hetne írni, mindenesetre „válaszkép­pen”, magánhasználatra átadta négy­oldalas kéziratát, amely a Lélektani háború, kellő kitartással... címet viseli. A leírtakat a „megírás érdeké­ben,tényanyag közlése céljából” vi­szont felhasználhattam. Hogy mi derül ki a leírtakból? Mindenekelőtt az, hogy a vele történteket a legkevésbé sem tartja méltányosnak. Az intézmé­nyi költségvetés csökkentés történeté­nek lépéseihez, tényeihez hozzátarto­zónak véli szakszervezeti szerepválla­lását is, amely feltevése szerint szálka lehetett sokak szemében. Szakmai munkájának megítélésében szerinte igencsak közrejátszottak szubjektív szempontok, s nehezményezi, amit a bíróságok döntése is megerősített, hogy kérése ellenére is elmaradt az egyeztetés az illetékes szakszervezeti testületekkel. Továbbá fájlalja azt is, hogy a városi képviselőtestület zárt ülésen elhangzott ügyében az, hogy munkaviszonyának megszüntetésére - úgymond - szakmai alkalmatlanság miatt került sor. Ha ez megfogalmazó­dott, akkor ezért elégtétel kér, hiszen ez hátrányos a további elhelyezkedé­sére nézve is. „Ha ez igaz lett volna, akkor is a munkáltatónak kellett volna bizonyítani ’’-írja. Nem újabb kártérí­tést kíván Konecsni Sándor, hanem vagy az állítás bebizonyítását, vagy visszavonását. Ez utóbbira végülis ígé­retet kapott... Két bírósági ítélettel, s a végkielégí­téssel tehát pont került egy tortúra vé­gére, melynek tanulságait aligha kell szájba rágni. Túltekintve a gimnázi­umban, illetve a Kaposváron történte­ken, sajnos feltehető, hogy ezzel a kényszerlépések sorozata korántsem zárult le, a „koreográfia” kérdőjelei egyre aggasztóbbak... (Tröszt) Kurdi Péter, a megyei közgyűlés SZDSZ-es alelnökének gitárbemutatója a kaposvári cseri majálisban fotó: lang Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents