Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-01 / 77. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. április 1., hétfő Ki lesz a következő áldozat? 1996. március 18-án délután 16 óra tájban Kaposváron a Berzsenyi utcai felüljáró és a Vásártér út közötti szakaszon a járdán közlekedtem gyalogosan a Cseri sorompó irányába. A Berzsenyi utcai felüljáró alatti buszmegállóval szembeni házak előtt, a bokros területen játszott két tíz év körüli cigány fiú és egy lány. Megálltam, és gondolkodtam, hogy merre menjek: a Vár utca felé, vagy pedig a Vásártér út irányába? Azért ezt az utat választottam, mert úgy gondoltam, hogy ez biztonságosabb, hiszen ilyenkor délután ezen a négysávos úton sok autó közlekedik. Előttem a járdán ment egy körülbelül 16-17 év körüli fiú. Félek ezen a szakaszon gyalog menni, ezért siettem, hogy a fiút utolérjem. Pár lépésre voltam már csak tőle — ha kinyújtottam volna a kezemet, akkor el is érem —, amikor a bal arcfelemen ütést éreztem. Félig visszafordultam, és láttam, hogy a három cigány gyerek — a két fiú és egy lány —, akik előtte a bokros területen játszottak — elfutnak a házsor irányába. Az előttem haladó fiú hátranézett, és tovább ment. Nem minden ember ilyen közömbös, mert szembe jött egy 20-23 év körüli fiatalember, aki odajött hozzám, kiszedte a hajamból és a ruhámról levette a vesszőt, amikor megütöttek, és megnézte, hogy mennyire sérültem meg. Szerencsémre a szememet nem érte az ütés, de a bal arcfelemen a szemem alatt kb. két centiméterrel kezdődően az államig húzódó csík látszik, ugyanis a bot felsértette az arcomat. Én egy 19 éves lány vagyok, nemcsak az arcomon, de a lelkemben is mély nyomot hagyott az eset. Nem tudom, hogy miért ütöttek meg, hiszen nem szolgáltattam rá okot. Ugyanez megtörténhet mással is, mondjuk egy idős emberrel, aki nem biztos, hogy ennyivel megússza. Kaposvár központjából gyalogosan a cseri városrészt csak a Vár utcán és ezen az utcán keresztül lehet megközelíteni. Jó volna, ha ezen az útszakaszon és a Cseri úton néha találkozni lehetne egy-egy rendőr járőrrel, hogy az emberek legalább egy kicsit biztonságban éreznék magukat, nem kellene fényes nappal is attól rettegni, hogy mikor fogják megverni, vagy ki lesz a következő, aki ugyanígy jár, mint én. Az esetet követően any- nyira megijedtem, hogy hazáig sírva futottam, így a fiatalembernek, aki segített, nem is tudtam köszönetét mondani. Ezúton köszönöm, hogy megállt, segített, és nem ment el közömbösen, mint az a fiú, aki előttem haladt. (Név és cím a szerkesztőségben) Volt egyszer egy mozink... Marcali főutcáján állt, a park bejáratánál. A múlt rendszerben épült és annak az időszaknak az építészeti jegyeit viselte magán. Merész homlokzatával talán a hatvanas évek amerikai mozijainak külsejét hivatott megidézni. Valóban, azt a kort idézte, a mozi fénykorát, amelyben épült, amikor még hírből sem ismerték a videomagnót. Nekünk, Marcali polgárainak ez a különös épület hozzátartozott a város képéhez. Elvégre egy nemzedék nőtt fel amióta itt állt és filmszínházként üzemelt. Megszoktuk, mert ide jártunk gyakran szórakozni - a város apraja-nagyja - unalmas hétköznapjaink végeztével. Ide jöttek az ifjú szerelmesek is összebújni a félhomályban. A videó megjelenésével visszaesett a moziba járók száma, de még mindig sokan megfordultak itt, helybeliek és a közeli falvakban lakók. Sajnos, ár nincs mozink. A város önkormányzata úgy döntött, nincs értelme további fenntartásának, ezért megkezdték a nem is régen felújított épület lebontását. Mire észrevettük, a munkások már le is szedték a tetőt, elkezdték a belső faborítás leverését, fölfeszítették és összetörve kidobták a széksorokat. Sokan gondoljuk úgy, hogy ez nem más, mint értelmetlen rombolás. Mivel tudomásunk szerint az épület a tetőszerkezet javításával, szigetelésével továbbra is megfelelő lett volna. Azt, hogy helyére üzlethelyiségeket építenek, szintén értelmetlennek találjuk. A városban sok üzlet bezárt az utóbbi időben és jelenleg konganak az ürességtől. Ami pedig azt a tervet illeti, hogy a művelődési házban vetítsenek filmeket, az silány megoldás lesz. Ezzel a lépéssel városunkat több környékbeli település mögé soroltuk a közművelődés területén. Példaként említeném Kéthelyt vagy Lengyeltótit, amelyek immár különb filmszínházzal rendelkeznek mint Marcali. Most, hogy így történt, akár nyugodtan kiírhatnánk a város határát jelző tábla alá: „nagyközség”.... Volt egy mozink. Kár érte.... Madarász Levente Marcali, Kazinczy u. 4L Az érem másik oldala, avagy Hallgattassák meg a másik fél is... A Somogyi Hírlap 1996. március 18-i számában jelent meg Báli Gyula, Kaposvár, Nádor u. 27. szám alatti lakos APEH-ot elmarasztaló írása. 1988-tól, a személyi jövedelemadó-törvény bevezetésétől kezdődően — közel 10 éve — az adózóknak adózási kötelezettségeikről a törvény előírása szerint önadózóként kell eleget tenniük. Ez annyit jelent, hogy bevételeikről, adóköteles jövedelmeikről — az előírt határidőre aláírásukkal hitelesítve — adóbevallást kell készíteniük és benyújtaniuk az adóhivatalhoz. A bevallás kitöltéséhez segítségül szolgál a részletesen magyarázó kitöltési útmutató, de ha az adózóknak gondjuk van, az ügyfélszolgálat személyesen vagy telefonon is felvilágosítást ad. A bevallások feldolgozása országos program alapján számítógépen történik. A számítógépes program a törvény előírásaira épül. Nem „figyeli”, nem is „figyelheti” azt, hogy mekkora nagyságrendű és fajsúlyú hibát követett el az adózó. Ézért, ha a bevallása nem felel-meg a törvény által előírt szabályoknak — és a törvény szerint hivatalból nem javítható — s ezáltal a bevallás tartalmi hiba miatt feldolgozhatatlan, a gépi program szerint a számítógép „kidobja” a felhívást az ügyfél részére, s kéri, hogy a hiba kijavítása céljából keresse fel az adóhivatalt. Fentiekből adódóan a bevallás pontos, hibátlan kitöltése nagyon fontos kívánalom (lenne!) az adózók részéről. Ha ennek eleget tennének, akkor nem kerülne sor a cikkíróéhoz hasonló esetre. A szükséges javítás nemcsak a hibát vétő adózótól kíván újabb időt, energiát, utazás esetén pénzt, hanem az adóhivatalnak is többletmunkát eredményez. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy Báli Gyula nem az Apeh hibájából került abba a helyzetbe, hogy adóbevallása javítani kellett. Ugyanis az általa hivatkozott „C” tábla kitöltésénél egyértelműen volt megnevezve, hogy az igazolás kiállítójának az adószámát! (és nem a számlaszámát) kellett volna feltüntetnie. Azt, hogy ennek az előírásnak milyen okból nem tudott eleget tenni a tisztelt adózó, az nem az adóhivatalnak róható fel. Az pedig, hogy a cikket író szerint: nem a bölcsesség fogát növelő Apeh a bevallás javításában kérte együttműködését, s nem pedig azonnal bírságoló határozatot küldött (a bevallás feldolgozás akadályoztatása miatt, amit a tv. alapján megtehetett volna), azt gondolom egyértelműen mutatja, hogy az adóhivatal az ügyfeleket nemcsak büntetni, elmarasztalni akarja, hanem segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a jövőben hiba nélkül tudjanak eleget tenni bevallási kötelezettségüknek. Kudomrák Lászióné igazgató APEH megyei igazgatósága KIEMELVE FELEIM ELI A megyei telefonkönyv és az ARANY OLDALAK szakmai telefonkönyv a legtöbbet olvasott kiadvány Somogy megyében. Mindenhova eljut, mindenki hasznára. Sokan megtalálhatóak benne, mégis ha több kell, a lehetőség adott. Legyen Ön EGY a sok közül, tegye ismertté, és emelje ki Magát! n/iTT MAGYAR TELEFONKÖNYVKIADÓ Korlátolt Felelősségű Társaság 2040 Budaörs, Szabadság út 117. Tel.: (23) 420-010, (23) 424-999 Fax: (23) 420-487 ARANY OLDALAK - Keresve sem talál jobbat!
