Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. febr. 17., szombat Új könyvek Larousse Memo A világhírű Larousse-kiad- ványok sorából is kiemelkedik ez a több ezer képpel illusztrált enciklopédia, az egykötetes Memo. 3000 ismertető cikke személyekről, eseményekről, országokról szól. Sikeresen egészíti ki a megjelent 3 kötetes sorozatot. (Akadémiai, 5800 Ft) CSERNA ANDOR Beethoven breviárium A kor jeles esztétája 75 éve ezzel a kötettel emlékezett meg Beethoven születésének 150. évfordulójáról. A zeneszerző óriást sokoldalúan bemutató könyv reprint kiadása. (Gemini, 990 Ft) FEJTŐ FERENC Borkóstoló Az első kötet az Európa- szerte ismert gondolkodó szépirodalomról szóló esz- széit, tanulmányait teszi közzé, köztük barátjáról, József Attiláról közöl írásokat. Mindez kóstoló gazdag életművéből. (Belv. K., 498 Ft) JULES VERNE Kétévi vakáció Csak tizenöt iskolásfiú - tartózkodik a vitorlás hajón, amikor elragadja őket a vihar. Kalandos történet a túlélésről. (Holnap, 550 Ft) BARBARA WOOD / Árnyak napfényben Grace, az orvos hősnő álma: a modem gyógyászat meghonosítása Afrikában. Ám hamarosan kiderül: ennek az ősi földnek is megvannak a saját orvoslási hagyományai. (Magyar Könyvklub, 715 Ft) A természet darabkái a fiatal kaposvári iparművész tárlatán Sejtelmes mesék papírral J. Lieber Erzsébet iparművész Hiába tanult zenét, nem érdekelte, viszont egyévesen már embert rajzolt. J. Lieber Erzsébet, kaposvári iparművész — akinek munkáiból a megyei múzeumban nyílt kiállítás — úgy véli: génjeiben van a művészet, az alkotás-alakítás gyötrelme iránti vágy. Divattervező akart lenni, majd népművész, ám hagyta önmagát „letéríteni” erről az útról. A Balázs-körös diák a TánFOTÓ: KELEMEN TÜNDE csics gimnáziumból állami ösztöndíjjal került ki Németországba. A hallei Burg Giebi- chenstein Képzőművészeti és Design Főiskola textil- és mintatervező szakán szerzett diplomát. — Amikor kikerültem, azt hittem, engem is körülrajonga- nak majd, mint ahogy a magyarok a külföldieket — meséli. Nem így volt. Néhány hét után haza akartam jönni, de mégis kinn maradtam hat évig. Megbízásokra dolgoztunk; vállalatoknak tervezett a főiskola. Lakás- és divattextilt, tapétát, csomagolóanyagot terveztem; nem kötötték meg a kezemet. Megtanultam, mi a „menő” a nagyvilágban. J. Lieber Erzsébet hat éve tanítja a leendő művészgenerációt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Diákjai a múlt év őszén megnyerték a Teleki Sámuel rajzpályázat első díját. Zömmel közös kiállításai voltak. Mostani, első önálló tárlatán a merített papírral mesél. Meditativ képein az ősi anyagot — ahogy ő fogalmaz — különféle „természetdarabkákkal” ötvözi. Azt mondja: minden, amit lát vagy hall, alkotásra inspirálja. Tetőtéri lakásuk műteremmé avanzsált nappalijában szinte mindig szól a zene. Itt születnek a lágy, sejtelmes-szelíd papírívék, amelyeknek első kritikusa maga, az alkotójuk. A kaposvári iparművész néhány társával abban mesterkedik, hogy mielőbb létesítsenek egy alkotótelepet. Tanítványai vonzódnak a kézművességhez; minden olyan technika érdekli őket, amelyet saját energiával létre tudnak hozni. Magyar és külföldi művészek tanítják majd a papírkészítést, ám nemcsak az iparművészetisek előtt lesz nyitva a telep. Mindenki tanulhat, akit érdekel a kézi me- rítésű papír és a természet párbeszéde. Lőrincz Sándor Mocsoládon félnek az iskolától Felsőmocsoládon már félnek, hogy fejükre dől az iskola. Az épületek 100-120 évesek. Az ötből kettő épült iskolának, a többit lakóházból alakították át. A villamos hálózatának nincs védőföldelése, és semmilyen szabványnak nem felel meg. Csak ne történjen baleset — ettől rettegnek már egy ideje. Egy kémény nemrég majdnem ledőlt, az ajtók, ablakok kétségbeejtő állapotban vannak. Többször már a bezárás fenyegette az intézményt, ezzel azonban három község — Ecseny, Polány és Felsőmocsolád — gyerekei iskola nélkül maradnának. — Mindent megpróbáltunk, mindenhonnan kértünk, hiába — mondja Nánási László igazgató. — Mindhárom község hátrányos helyzetű, nincs pénz a felújításra. Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb lenne egy új iskolát építeni. Állami támogatást azonban csak akkor kapnánk az iskolaépítéshez, ha a fenntartók rendelkeznének az összes költség 40 százalékával. Ennyi sincs a községeknek, így nem jár támogatás. Abszurd, hogy a jó körülmények között lévő települések kaphatnak csak pénzt, és másutt olyan tornacsarnokokra is jut, amelyeket aztán nem tudnak sem kihasználni, sem fűteni. Csernyák Lajos polgármester szerint mindenképpen összeszednek annyi pénzt, amennyivel létrehozható az alapítvány. Az önkormányzat a lakosság és a térségből elszármazottak támogatásában, s az állami támogatásban reménykedik. - Megpróbáljuk értékesíteni a mocso- ládi kastélyépületet - mondta a polgármester. - Itt van az 1-2. osztály, az óvoda, a konyha és a nyugdíjasok otthona. Ha sikerülne eladni, ebből a pénzből már nekivághatnánk az iskola megépítésének. Nagy László Egyedül a legjobbak „között” Londonban Optimista angolok — Megtanultam angolul gondolkodni — mondja á 18 éves Dévai Dóra arról az öthetes intenzív nyelvtanfolyamról, amelynek London egyik kisiskolája adott otthont. — A tanfolyam aktivizálta az iskolában megszerzett passzív tudásomat is, amelyet gazdagított a Londonban tapasztalt nem formális, hivatalos, hanem közvetlen és kötetlen beszédstílus. Dévai Dóra tavaly érettségizett a kaposvári Munkácsy gimnázium angol tagozatán, s a pécsi tudományegyetem történelem-angol tagozatára készül. Nyelvtudásával — bár középfokú nyelvvizsgája van —, nem volt elégedett, e téren (is) a tökéletességre törekedett. Amikor megérkezett Anglia fővárosába, társaival — japánokkal és észtekkel, albánokkal és olaszokkal — együtt egy tesztlapot töltött ki, amely alapján a legjobb csoportba került. Egymaga... Ez azt jelentette, hogy Dórával egyedül napi hat órában foglalkozott két tanár. Kérésére nemcsak nyeltudását csiszolták, hanem az angol irodalomba és történelembe is betekintést adtak a fiatal magyar lánynak. Dóra nem először volt angol nyelvterületen, turistaként már járt Londonban, s egy hónapig az Egyesült Államokban is. Nem véletlenül választotta most Londont, mint mondja: rajongva szereti ezt a várost. Szabadidejének jelentős részét is arra áldozta, hogy London nevezetességeit ismerje meg, bár jónéhány múzeumba, moziba és színházba már régi „ismerősként” látogatott. Otthonosan közlekedett a hatalmas metropoliszban, élményei alapján London gyönyörű és felejthetetlen. — Valóban olyan zárkózottak az angolok, mint amilyen a hírük? — Nem tapasztaltam ezt Londonban, az angol emberek nyitottak és segítőkészek; jobban figyelnek társaik gondjára-bajára, mint hazánkban. És nagyon optimisták... — És milyenek a londoni fiúk? — A családnál, ahol laktam Dévai Dóra fotó: török anett csak lányok voltak, az iskolában pedig japán fiúkkal találkoztam. Az intenzív tanulás mellett nem volt alkalmam az angol fiúk megismerésére, ám egyik tanárom, egy 24 éves fiatalember igen kellemes meglepetést okozott azzal, hogy meglepően pontos információkkal rendelkezett Magyarországról. — Tapasztalatai szerint mit tudnak az angolok hazánkról? — Az említett tanáromat kivéve, információik igen szegényesek, viszont érdekli őket Európának ez a része. Én persze boldogan meséltem mindenkinek a hazámról. — Az Angliában töltött öt hete idején sugározták a tévéállomások a híres Diana—interjút. Mi volt a véleménye a királynőjüket nagyon tisztelő' angoloknak a renitens hercegnőről,? — A vélemények nagyon megoszlottak: volt akit nem is érdekelt az interjú, és Diana véleménye sem, s volt természetesen olyan is, aki állást foglalt Károly herceg vagy Diana mellett. Én persze maradtam az érdeklődést „szintjén”. — Milyen érzés volt hazaérkezni? — A családom miatt jó, de néhány nap után nagyon hiányzott London, az angol emberek, az iskola. Ott ugyanis felszabadultabbnak éreztem magam. Tamási Rita Kaposváron meglopták az AP hírügynökség riporterét A rejtélyes fotóstáska Somogyi Hírlap fotóriporterének ajánlották fel megvételre a lopott fényképezőgépet M egkerült az az 1,7 millió forintra értékelt fotóstáska, amelyet még december elején loptak el Kaposváron Ilics Srdjan- tól, az AP hírügynökség szerb származású fotóriporterétől. A tolvajt elfogták, s ebben nem kis része volt a kollégáknak. Ilics Srdjan, mint több tucat külföldi kollégája, december elején azért jött Kaposvárra, hogy az IFOR erők első gépének érkezéséről tudósíthasson. Azokban a napoknak minden valamit is magára adó nagy hírügynökség stábot küldött a somogyi megyeszékhelyre, illetve Taszárra. A várakozás teli volt találgatásokkal. Senki sem lehetett biztos abban, hogy az első gép mikor landol Ta- száron, így Ilics Srdjan is napokkal korábban lesben állt. A kollégák ha összejönnek, leülnek némi tapasztalatcserére is, olykor egy-egy pohár sör mellett. Kapóra jött, hogy december 8-án a Hotel Kapósban szépségkirálynő választást tartott a Somogyi Krónika. A hír- ügynökségi fotós teljes felszereléssel érkezett. Egy asztal mellé tette a táskáját. Csak akkor tűnt fel, hogy valaki ellophatta, amikor a szállására indult volna. A Magyar Távirati Irodától érkezett kolléganővel a rendőrségre sietett, ahol hajnali négyig készült a jegyzőkönyv. Ilics Srdjant leginkább az zavarta, hogy a táskában volt mind két Nikon F4 típusú fényképezőgépe a hozzá való optikákkal. Már csak nyolc órája volt vissza az első gép leszállásáig, esélye sem volt arra, hogy tudósítani tudjon a világra szóló eseményről. A fotós kollégali- tás működött. Egy kölcsön fényképezőgéppel ő is ott lehetett a taszári repülőtér leszálló- pályájánál. Ahogy a sztori fakult, a nemzetközi stáb úgy szállingózott el Kaposvárról. Elment Srdjan is. Keserű szájízzel. Azóta az AP új felszerelésével járja a világot, hogy fronttudósításokat küldjön. Ä kaposvári története azonban nem ért véget. A napokban az egyik kaposvári fotós üzletből megkeresték a Somogyi Hírlap fotórovatának vezetőjét, Lang Róbertét, hogy lenne egy eladó Nikon F4-es fényképezőgép, illetve egy táska. Potom négyszázezer forintért. Szakmai berkekben ismert ennek a típusnak a valódi értéke, no meg az is, hogy ez a fényképezőgép nem igen kerül alkalmi forgalomba. Lang Róbert, s a lap újságírója Barna Zsolt, valamint barátjuk Pálfy Viktor, a Kodak Labor vezetője még jól emlékezett a decemberi sztorira. Annál is inkább, mert jó barátságot kötöttek a vidám természetű kollégával. Amikor Srdjan felszerelés nélkül maradt, a zsebében lévő filmeket nekik adta, hogy legalább ők dolgozzanak, ha ő már nem tud. Együtt keresték fel a kaposvári kereskedő tanulóját. Amit gyanítottak, az bebizonyosodott. A gép gyári számából kitűnt, hogy Srdjan felszereléséről van szó. A kérdés ezek után már csak az volt, hogy hogyan került a tanulóhoz a felszerelés. Ő azzal érvelt, hogy egy kaposvári férfi vitte be azzal, értékeljék fel és adják el, mert valami amerikai fotós, aki Boszniában járt, haza megy, s nem akarja magával cipelni a súlyos pakkot. Itt kapcsolódott be a rendőrség. Az állítólagos közvetítőt akkor kapcsolták le az üzletben, amikor a négyszázezer forintjáért jelentkezett. A kaposvári Szabó Béla beismerte, hogy ő lopta el a Hotel Kapósból a táskát. Ilics Srdjan hinni sem akarta, hogy meglett a táska. Azt hitte ismét rossz viccet űznek vele. A 1,7 millió forintot érő fotóstáska azóta úton van az AP hírügynökséghez. Benne azzal a Bosznia térképpel, amely látszólag veszélyesebb, de mégis veszélytelenebb utakon segítette őt eligazodni. Nagy Jenő