Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. február 17., szombat Tibeti szerzetesek irányítják az oktatást Az éltető tao tana Marcaliban Szász Tibor a tai-ji chuan gyakorlása közben fotó: kun g. tibor Négy évfolyamon közel kétszáz nappali tagozatos hallgatója van a budapesti Buddhista Főiskolának. A rendszerváltáskor megalakult intézmény egyedülálló Európában: a végzősök a keleti filozófiai diploma, illetve a dharma tanítói oklevél közül választhatnak. Az egyházi iskola tai-ji chuan-ta- nárával, Szász Tiborral egy Marcaliban indított kísérleti kurzuson beszélgettünk. Hevenyészett magyar fordításban a kínai tai-ji chuan mindenható, egyetemes erőt jelent. Kínában egyike a négy-ötszáz ma is létező irányzatnak. A divatos harcművészetekkel, a karatéval és a kung fuval szemben itt nem a támadósporton van a hangsúly. A taoizmus többezer éves hagyományához kapcsolódva, a tai-jichuan a belső gyakorlatokra, a szellem fejlődésére koncentrál elsősorban. Az alapító Chen Wanting olyan mozgássorozatot fejlesztett ki, amelynek során a gyakorló ember arra törekszik, hogy egyesüljön a világmindenséget átható és igazgató ősenergiával, istennel. — A taónak törvénye van, a jin és a jan, a jó és a rossz, amely állandó harcban van, s ennek játékából alakul az élet. — A fiatal pedagógus meggyőződéssel vallja, hogy bárminemű lelki és fizikai problémára gyógyírt talál, aki a medi- tációs gyakorlatokat türelemmel végigcsinálja. A kínai felfogás szerint ugyanis a bajokat az energiák kiegyensúlyozatlansága okozza. — A tai-ji chuan mozdulatok küzdő figurák ugyan, de egyúttal a belső energiaáramlást szabályozzák — magyarázza. — Ezáltal harmonikus állapotba kerül aZ ember, meggyógyul, például a beteg — feltéve ha az előírásoknak megfelelően gyakorol. Persze ez nem olyan, mint egy meghűlés elleni pirula: beveszem és azonnal hat. A tai-ji chuan rendszerességet igényel: életmód, amely örökre szól. A Hétszínvirág Általános Iskolában fakultatív programként januárban vezették be a tai-ji chuant, pontosabban ennek egy, a gyerekekre alkalmazható változatát. Az országban elsőként Marcaliban megvalósuló kísérlet célja, a speciális iskolába járó diákok mozgáskoordinációjának javítása. Néhány hét leforgása alatt meglepő tapasztalatokhoz jutott az oktató. — A foglalkozás dinamikusabb része nem köti le őket, rosszalkodnak egyfolytában. Az egyszerű, 5-10 perces meditá- ciós gyakorlatot azonban muk- kanás nélkül végigcsinálják. A meditálásban nincs semmi misztikus, semmi elvont, egyszerűen saját gondolataikra koncentrálnak, s nyomon követik a levegő ki -és beáramlását. A légzés figyelése közben a bennük lévő energiakészletből több energia alakul át szellemivé. Az energiaáramlás hatására fokozatosan lehiggadnak, megnyugszanak, a gondolkodásuk és a cselekvésük pedig jó irányba mozdul el. Érdekes, hogy éppen erre voltak fogékonyak, a látványos mozgásra kevésbé. Arról csak a bunyó jut az eszükbe. A kimondottan egészségmegőrző és magatartásjavító gyermekfoglalkozások mellett Szász Tibor felnőttcsoportot is tarnt Marcaliban. A kezdők összefüggő mozgássort sajátítanak el, úgy, hogy az egyes gyakorlatokat nemcsak bemutatni, hanem értelmezni is tudják. Az alapok, az első 24 mozgássor megtanulásához elég fél év. A folytatás a hallgató szándékán múlik. — Öt éve tanítom a tai-ji chuant, ez alatt az idő alatt vagy félezer ember fordult meg a kezem alatt. Közülük heten vagy nyolcán jutottak el odáig, hogy a tudást már küzdelemre is használhatják. Ez a tudás nem titok, de a mélyebb összefüggések megértése nélkül semmit sem ér. A nyáron egyébként Kínába készülök. Pekingben egy harci tornák oktatásával, átörökítésével foglalkozó intézetben kell vizsgáznom. Ott a harci torna olyan nemzeti kincs, mint nálunk mondjuk a néptánc. A hazai Buddhista Főiskola tematikájában csak kis rész a harcművészet. A három tanszakon a buddhizmus mellett fő tantárgyként a keleti és nyugati filozófiát, illetve a kínait, japánt, szankszritot, valamint a modem világnyelveket tanítják. A dogmáktól mentes buddhizmus tolerálja a másságot, így a főiskolára való bekerülésnek sem feltételé a vallásgyakorlás. A tanokat azonban minden hallgatónak tudnia kell —^ tette hozzá a marcali vendégoktató. — Jelenleg a dalai láma személyes megbízottjaként tibeti szerzetesek irányítják nálunk a vallásoktatást. Csíky Kiss Erika A dob fiatal kaposvári virtuóza — Ezt a dobszolót így még csak Billy Cob- ham tudja eljátszani — állítja Kőszegi Imre, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezetője, akit a világ legjobb tizenöt dobosa között tartanak nyilván. A dicséret a 14 éves kaposvári Szalon- tai András egyik ámulatba ejtő bemutatójának szólt. — Eszméletlenül jól dobol a fiú — ez már Máriás Zsolt véleménye, aki a gráci zeneakadémia művésztanári szakának hallgatója. Máriás Zsolt virtuóz zongoristát és Sza- lontai András ifjú tehetséges dobost a nemrégiben megalakult, ám már két nagysikerű koncerttel bemutatkozott Zenemesterek Klubja hozta „össze”. Együtt léptek pódiumra a Csiky Gergely Színházban tartott hangversenyen. Előtte alig két órájuk volt arra, hogy „szinkronba” kerüljenek. — Eleve elrendelésnek érzem, hogy találkoztunk — állítja Máriás Zsolt. — André kezében kivételes tudás van, amire lehet alapozni. Több ember együtt zenéléséhez rutin kell, meg kell szokni egymást, s ez a folyamat egy ilyen kivételes tehetségű fiúval nekem nagy öröm és szórakozás. Szalontai András a technikát, mint eszközt használja arra, hogy a ritmusból kihozza a zene ízét, zamatát. Bár ő a dobból szólóhangszert tud csinálni, a dobosnak zenekar kell. Közös elhatározásunk, hogy a jövőben — esetleg külföldön is — értő szakembereknek (is) olyan zenét produkáljunk, amely stílus- irányzatokhoz hű és igényes. André adottságai alkalmasak arra, hogy együtt „ziz- zenjünk”. — Megtisztelő számomra Máriás Zsolt figyelme, hiszen ő már főiskolai tanár — válaszol az ifjú dobos. — Az első pillanattól megfogott Zsolt magával ragadó zongoratudása. A koncerten két közös számunk volt: egy szamba és egy betétdal a Hello Dollyból. Szalontai András csaknem hét éve tette le voksát a dob, e ritkán választott hangszer mellé. Eleinte — felismerve kivételes tehetségét — Kovács Gyula, a magyar „dobkirály” foglalkozott a fiúval, majd a nagyszerű tanár halála után Kőszegi Imre csiszolta a kaposvári diák tudását. Felfigyeltek sok ezer kilométernyi távolságból is Andréra: a fiatal dobosról megjelent újságcikkek nyomán az amerikai Premier hangszergyártó cég egy komplett dobfelszerelést ajánlott fel az akkor alig 12 éves fiúnak, aki ma már a magyar dzsessz-szö- vetség legfiatalabb tagja. Tamási Rita Megoldásra várnak a somogyi középiskolák is Az érettségi kérdőjelei Ha már egyszer „bedobták” a köztudatba, hogy változik az érettségi, akkor nem ártana, ha a különböző nyilatkozatok, visszatáncolások, koncepció—korrekciók és ígéretek helyett megalapozott, szavatolt döntés érlelődne, születne. így az sem csoda, ha a szakmai érvek átpolitizálódnak, indulatok gerjednek. Aligha tartható egyedi véleménynek mindez, a somogyi középiskolákban is megfogalmazódik. Mihályfalvi László a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatója ezen túlmenően például azt is mérlegeli, hogy ha már döntöttek a Nemzeti alaptanterv bevezetéséről, miként jelent majd szerves kapcsolódást ahhoz az érettségi „kimenet”, amely az ezredforduló után esedékes. Egészen pontosan 2004- ben, először — mondja dr. Kálmán András a megyei pedagógiai intézet középiskolai oktatással foglalkozó munkatársa. Aki a különböző megyei és országos fórumokon részese és tanúja is az új érettségi bevezetésével kapcsolatos vitáknak. Tapasztalatai szerint a gimnáziumok és szakközépiskolák igazgatóinak zöme Somogybán is egyetért a jelenlegi érettségi megváltoztatásával, ám a hogyan tovább dolgában már megoszlanak a vélemények. Legutóbb Érden rendezett a Magyar Pedagógus Kamarák Országos Szövetsége tanácskozást, melyen az intézmény- vezetők együttes álláspontot alakítottak ki és juttattak el a művelődési tárcához, miszerint: mindenekelőtt a jelenlegi érettségi rendszer korrekcióját kellene elvégezni. Dr. Kálmán András úgy gondolja, hogy a múlt év októberében kiadott vitaanyag három koncepció-változata közül minden bizonnyal az úgynevezett „A-változatot” vezetik be, amely akceptálja azt az igényt, hogy a magyar nyelv és irodalom valamint a történelem továbbra is maradjon kötelező tárgy. Ezt miniszteri ígéret is megerősítette, aligha véletlen azonban, hogy a pedagógusok akkor tartanák megnyugtatónak, ha érvényes rendelkezés is rögzítené. Mihályfalvi László szerint előrelátható volt az erőteljes tiltakozás a történelem választhatóvá tétele kapcsán, s ezek a viták megtakaríthatóak lehettek volna. Szó sincs azonban arról, hogy csupán ellenvéleményeket és fenntartásokat hangoztatnának az iskolák. Alapjában véve érthetőnek tartják a kétféle érettségi elképzelését, amely kettős szintjével jobban alkalmazkodik a tanulók tudásához és továbbtanulási esélyeihez. Az érettségi reformjának koncepciója ennek megfelelően két funkciót rögzít. Az egyik az úgynevezett „visszatekintő” szerep, amely a tudásszintről ad bizonyítványt elsősorban azoknak, akik az érettségi után munkába állnak. A másik funkció „szelektív”, amely a jelölteket a továbbtanulási szándékuk alapján méri. Azonban itt is van dilemma, ugyanis nagy kérdés, hogy a központilag kiírt és javított írásbelit, majd a szóbelit miként akceptálják a felősoktatási intézmények. Követi-e újabb vizsgatortúra? A válasz ellentmondásos helyzetre utal: mert már ma is vannak egyetemek és főiskolák ahol elegendő a beiratkozáshoz a középiskolai teljesítmény, ugyanakkor várható, hogy az „emelt szintű” érettségi után is lesznek olyan egyetemek és főiskolák, melyek ragaszkodni fognak a felvételi vizsgához. Ez utóbbi esetben aligha beszélhetünk a tanulói próbatételek ésszerű könnyítéséről. Talán segítene az a megoldás, amelyet Mihályfalvi László a független s a felvételi tárgyak szerint szervezett vizsgabizottságok munkájától remélne. Hiszen ezek elnökei személyükben, felkészültségükben már a szóbelin is érvényesíthetnék a felvételi követelményeket. Nagy kérdés tehát, hogy miként, hányféle vizsgán keresztül „érvényesülnek” majd a követelmények. Hogy az érvényesülni vágyó tanulók korán szembenéznek ezekkel, az nem kétséges. Hiszen a második középiskolai osztály befejezése után már választani kell, pontosabban szólva szakosodni, azokra a tárgyakra, amelyek a majdani felvételit jelentik. Mondani sem kell talán, s ezt a megyei pedagógiai intézet szakembere is leszögezte, 16 éves korban ez bizony korai még. Nem csupán esély és lehetőség, hanem kényszerpálya is, amelynek buktatói lehetnek. Miként a koncepciónak is, amely jó lenne ha inkább tartalmas vitákhoz, s talán kevesebb indulatot gerjesztő, de valóban rangot adó érettségihez vezetne majd. (Tröszt) Bay Zoltán 1946 februárjában ismerteti a nyilvánossággal a világhírű kísérletének lényegét A holdról visszatért jelek „Hold, szelíd hold, felhőd kárpitjában Sokszor könnyes szemmel néztelek, Képét láttam arcod sugarában,...” (Kölcsey Ferenc: Holdhoz) A világsajtó beszámolt arról, hogy 1946. január 10-én az amerikai tudósok értékelhető holdvisszhang jeleket fogtak. Még egy hónap sem telt el, és február 7-én Bay Zoltán egy budapesti sajtókonferencián bejelentette, hogy a magyarországi kísérletek is sikerrel jártak. A sajtókonferenciát követően a magyar újságok közül több is részletesen beszámolt az eseményről. Itthon háborús korlátozások, bombázások, nélkülözések viszontagságai között alapozták meg azt a sikert, amelyhez külföldön nagyságrendekkel nagyobb anyagi erőforrások álltak rendelkezésre. Jelentősnek kell ítélnünk azt is, hogy a háborús években egyáltalán folytatni lehetett az olyan irányú kutatást, amelyik nem kecsegtetett közvetlen katonai célú hasznosítással. Gábor Dénes, a későbbi Nobel- díjas elektromérnök írta Angliából Magyarországra Bay Zoltánnak a következő sorokat: „... szeretném látni, mit szólna a főnököm, ha azt proponálnám, hogy a Holddal akarok érintkezésbe lépni!” A Föld és a Hold közötti óriási távolság (közel négyszázezer kilométer) miatt a Holdról visszatérő jel igen gyenge lett, és a jel-zaj arány is kedvezőtlenül alakult. Vagyis a jelek vételét számottevő zavarás kísérte. Ilyen távolságon a visszavert jelek észlelésének az esélye a földi radarozáshoz viszonyítva szinte a nullával volt egyenlő. Bay Zoltán újdonságnak számító gondolatával, a jelösszegzés módszerével azonban számottevően javítani tudták a jel-zaj arányát. A Föld-Hold távolságon a jelek oda-vissza futásának ideje két és fél másodperc volt. Bay Zoltán többek között a következő közvetlen munkatársakkal dolgozott: Papp György, Sólyi Antal, Dallos György. Ä parabola reflektor megépítése és az iránymérés területén szép eredményekkel segítette a munkát Simonyi Károly, a későbbi mérnök-professzor, aki az 1970-es évek végén „A fizika kultúrtörténete” című értékes és szép könyv megírásával is nagy szolgálatot tett az egyetemes tudománytörténetnek. Papp György és Simonyi Károly gépészmérnök akkoriban a Műegyetem Atomfizikai Tanszékének tanársegéde volt. A kísérletekbe bekapcsolódott Bay Zoltán azonos nevű unokaöccse, Bay Zoltán műegyetemi hallgató is. v A Bay-csoport 1946 tavaszán sokszor megismételte a kísérletet, és ezzel bizonyították, hogy a jelek kijuttathatok a világűrbe. Megállapították a Hold visszaverő képességének nagyságrendjét js. A magyar kísérletekről Bay Zoltán 1947- ben a Berkeley Egyetemen, 1948-ban a bécsi egyetemen, 1949-ben pedig a washingtoni egyetemen tartott nagy érdeklődéssel hallgatott előadást. Az egyszerű berendezéssel elért jelösszegzés elvét a világon mindenütt nagyra értékelték a szakmai testületek. Amerikában a Nobel- díjas Hevesy György különösen nagy elismeréssel szólt Bay Zoltán munkásságáról. Itthon a szintén Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert volt a kísérletek folytatásának egyik legnagyobb hatású szószólója. 50 évvel ezelőtt, az űrkutatás hajnalán tehát egy rövid időre hazánk is e tudományág nemzetközi élvonalához kapcsolódott. Az utókor hálás lehet érte a századunkkal mindig egyidős, 1900-ban született Bay Zoltánnak és tudóstársainak. Bay Zoltán 1992. október 4-én hunyt el Washingtonban. Hamvait 1993. április 10-én helyezték végső nyugalomra Gyulaváriban, abban a helységben, ahol született. 90. születésnapján Washingtonban vette át a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét. Dr. Rosta István
