Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. dec. 9., szombat Új könyvek Somogyi intézmények, pályaképek A török származású német szerző macskakrimit írt: macska az áldozat és az a gyanúsított is; sőt a nyo­mozó: Félix, aki zseniket meghazudtoló logikával ered a macskanépet tizedelő ször­nyű rém nyomába. Aki tehát a macskát és a krimit szereti, mindezt együtt kapja az iz­galmas regényben, amelyben bársonytalpon oson a halál. (Magyar Könyvklub, 520 Ft) „ Gondolják csak el, olyan vilá­got élünk, amikor még oly régi múltra visszatekintő intézmé­nyek, mint az általános iskolák finanszírozása körül is bonyo­dalmak vannak, mennyire meg­nyugtató nekünk, hogy értünk két önkormányzat is felelősség­gel aggódik. ” — mondta a kö­zös fenntartást mérlegelve Varga Róbert a Megyei és Vá­rosi Könyvtár igazgatója a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesülete vándorgyűlésén. Gondolatait Könyvtári integráció címmel a Somogyi Kultúra c. folyóirat 4. száma közli, melyben Dr. Bősze Sándor a Somogy Megyei Le­véltárról, dr. Laczkó András a Kaposvári Magyar-Lengyel Társaságról ad áttekintést. Ol­vashatunk intézménytörténeti dolgozatot is a különböző kul­turális eseményekre, kezdemé­nyezésekre emlékeztető írások mellett, dr. Bóra Ferenc Len­gyeltóti, Marcali és Tab iskoláit mutatja be a polgárosodás kez­detén. A periodika gondot fordít pá­lyaképek megrajzolására is: Horváth János Bemáth Aurél útját kíséri végig Marcalitól Ber­linig, Költészet és tudomány címmel Papp Árpáddal, az iro­dalomtudomány kandidátusával beszélget dr. Paál László. Egy felívelő pálya rajza címmel dr. Kotsis Ottó mutatja be Csapó Jánost a mezőgazdasági tudo­mányok doktorát, aki a Somogy Megyei Önkormányzat tudomá­nyos titkára, a megye és a me­gyeszékhely Tudományos Éle­tért Alapítványának kuratóriumi elnöke is. Vallási ismeretteijesztő soro­zatot indított a folyóiratban dr. Szapu Magda a világ öt legna­gyobb vallásáról és'híveiről, Az a csodálatos kelet címmel. GÁBOR GYÖRGY Gondolatok könyve Az aforizma, a francia szel­lem egyik jellegzetes meg­nyilvánulása ma sokadvirág- zását éli. E műfaj nem ide- gan a magyar gondolkodás­tól. Alig akad nemzet, amely a jobban kedvelné. Gábor György ezekből ad részletes válogatást. (KK, 1100 Ft) ARANY LÁSZLÓ Hol volt, hol nem... A múlt században a hatvanas években Arany János fia be­járta a Székelyföldet, s nép­meséket gyűjtött. Manapság is nyugodtan bízhatjuk er­re gyermekeink fantáziáját, ha Babszem Jankó vagy az aranyhajú herceglány sorsára kíváncsiak. (Móra, 860 Ft) KEN FOLLETT A rejtekhely Ken Follett bestsellere re­mek szórakozást ígér. Egy gazdag vállalkozónak sikerül megvalósítania tervét, s ren­geteg ellenséget szerez. Ké­mek veszik körül a házát, és behatolnak az állítólagos stúdióba... (MKK, 450 Ft) AKIF PIRINCCI Bársonytalpon oson a halál Sas József és Beregi Péter a Hacsek és Sajó jelenetben Az idei színházi évad kiemel­kedő eseménye a Mikroszkóp Színpad, pontosabban Sas Jó­zsef legújabb produkciója, a Sa- sazértis. Kiemelkedő, mert iga­zolja, hogy a szólásszabadság korában is van létjogosultsága a jó politikai kabarénak, és az, mert visszahozza a műfaj Nagy Endre-i értékeit. Nem fővárosi kabaré, hiszen középpontjában a kisember áll, akiből sok van errefelé. Sas József tíz figurát hoz elénk pergő ritmusban. Még ki sem bolondoztuk magunkat az egyiken, máris itt a következő. A bonviván, a bohóc, a nyugdí­jas, azután a társulati üléseket vezető színigazgató, aki menet­rendszerűen köszönti minden évadnyitón (ugyanazt) az Ille­tékest, csak az elvtársból idő­közben úr, majd kegyelmes úr lett („pénzt egyik se adott, de a székeket jövőre biztosan kicse­réljük...”). Két remekbe szabott figura következik, a magyar Nobel-díjasok — Neumann Já­nos, Szent-Györgyi Albert, Tel­ler Ede — hajdani tanítója, aki ma kukázik; a talapzatáról le­lépő Lenin, aki a rajta nevelke­detteken, de érdekből már az őt megtagadókon berzenkedik. Minden figura a legapróbb részletekig kimunkált, hiteles. Sas uralkodik és szolgál a szín­padon, egyszerre szertelen és mértéktartó. Megnevettet és el­gondolkodtat, a hasunkat fog­juk a röhögéstől,, és közben szomorúak is vagyunk. Ez a kabaré nemcsak szóra­koztat, tanít is. Tanít színéről és visszájáról, de leginkább embe­rül. Amit talán sose fogunk tö­kéletesen megtanulni, de leg­alább másfél órára megpróbál­juk. Egy bizonyosan sikerül: javul a közérzetünk, bárhogy is belerondítottak előzőleg. Az előadásban közreműködött: Be­regi Péter, Kertész János és együttese, a szövegíró Trunkó Barnabás, a rendező Marton Frigyes. Seleszt Ferenc Sas azértis megmutatta Kaposszerdahelyen, Bárdudvarnokon megtartó erő Kisiskolák válaszúton Az 1990 óta zömében újra önállósodott kisiskolák (más elnevezéssel alsó tagozatok) száma hetvenre tehető So­mogybán. Hogy fenntartá­sukra, működésükre egészé­ben véve mi a jellemző a me­gyében, azt pontosan senki sem tudja megválaszolni, ilyen elemzés nem készült és az igényt nincs is kinek cí­mezni. Információ azért van, például a megyei pedagógiai intézetben, ahol dr. Giber Vilmos igazgatóhelyettes szervezte meg a kisiskolák pedagógusainak felkészítő tanfolyamát. Ugyanis a Nem­zeti alaptanterv adaptálása, a helyi értékelés és programké­szítés a kisiskolában sem kis gond. A tendenciák viszont nagyobb gondot, mi több vá- laszutat sejtetnek. Az önkor­mányzatok jelzéseiből az de­rül ki dr. Giber Vilmos sze­rint, hogy a kisiskolák fenn­tartóinak fele nehéz döntés előtt áll: vagy az intézmény megszüntetése (amely a visz- szakörzetesítést sejteti) vagy a társulásos működtetés lehe­tősége között kell választani. Sok múlik azon, hogy a jövő évi költségvetésből, a kor­mányzati szinten ígért több­lettámogatásból mennyi és mikor érkezik a kisiskolák fenntartóihoz. Vannak viszont önkor­mányzatok amelyek minden nehézség ellenére ragaszkod­nak iskolájukhoz, mert az táv­latot jelent és megtartó erőt. Ezért biztosítják az alaptan­terv bevezetésével járó új fel­tételeket is, ugyanis ez az ára annak, hogy eséllyel, s ne halmozódó hátránnyal men­jen tovább a kisdiák. Baloghné Horváth Teréz a kaposszerdahelyi kisiskolá­ban tanít és azt állítja, hogy ezt az intézménytípust nem célszerű automatikusan a hát­rányos jelzővel illetni. Ők ugyanis nem szenvednek hát­rányt semmiben, a helyi ön- kormányzat figyelmes és az újra ösztönző gazda. Nem kel­lett osztályt összevonniuk, az iskolavezető nyugdíjba vonu­lását követően négyen taníta­nak majd. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a megyeszék­hely iskoláival, lehetőség van az idegennyelv oktatásra is és büszkék arra, hogy néhány diákjukat már nyolcosztályos középiskolába is felvették Kaposváron: a tanítóképző fő­iskola gyakorlójába és a kato­likus gimnáziumba. Az alap­tanterv gyakorlati „testre sza­básától” sokat várnak a fenn­tartóik is, minden szándékuk az, hogy az iskola mind job­ban szervesüljön, mind több szállal kapcsolódjon a szer­dahelyi életbe, tartsa elevenen a falu hagyományait, erősítse diák és szülő községhez tarto­zását. Decsiné Marosvölgyi Éva bárdudvamoki iskolavezető szerint ez a községhez tarto­zás azonban nem mindig ma­gától értetődő. Három év vitá­inak, feszültségeinek hoza- déka az, hogy a gazdaszere­pért érvelnie is kell a pedagó­gusnak az önkormányzat előtt. Világossá téve: ha a szülő a közeli városba viszi már az alsóból a gyereket egyre fogy az esély arra, hogy egyszer visszatérjen. Ezért Bárdudvarnokon is sok mú­lott és múlik a feltételeken, amelyek ha lassan is, de javul­tak, hiszen három éve- ahogy az iskolavezető mondja- még egy ollójuk sem volt és havi ötezerből gazdálkodott az öt fős nevelőtestület. Természe­tesen méltánylandók a fenn­tartó önkormányzat nehézsé­gei is, a tanulók több telepü­lésről járnak ide, s első pillan­tásra látnivaló a szociális hát­rány. Igen kévés az olyan gyerek a negyvenkét tanuló­ból, akinek a családjában nem volt válás. Az iskolavezető egy kezén megszámolhatja az olyan gyereket, akinek apja is, anyja is dolgozik. Kínzó a munkanélküliség, s egyre ke­vesebb jut például az étkezési kedvezményekre. Itt bizony nagy erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a NAT-fcltétc- lezte családi környezet is elő­segítse a felkészülést, szinte minden kulturális hátrányt és hiányt az iskolának kell le­dolgoznia. A gondok ellenére mégis azt vallja a tanítónő, hogy Bárdudvarnokon is van távlat, nem vált és nem is vál­hat magárahagyottá az iskola. Kiváló segítőtársuk például a kaposszentbenedeki monos­torból Ancilla nővér, aki hi­toktatójuk is, emellett pénz­adománnyal is támogatja az iskolát, melyet a tanítók és di­ákok a karatatív gyűjtésben való részvétellel viszonoznak. T. T. Az agyag és tűz mesterei „1991-92 fordulója Budapes­ten. Magyarországon pár ke­ramikus úgy döntött, barátaik bevonásával létrehoznak a Ma­gyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetségén belül egy hatékonyan, az eseményekre gyorsan reagálni tudó csopor­tot, melynek alkotóit a szemé­lyes szimpátián túl a hasonló értékrend, értékítélet, kvalitás is összeköti. A TERRA Csoport elnevezést választották. ” így kezdi „krónikáját” Sárkány Jó­zsef művészettörténész a cso­portról, melynek közös tárlatá­val H. Bognár Zsuzsa művészet- történész rendezésében, két és fél hónapon át, jövő február kö­zepéig találkozhat a kaposvári közönség a megyei múzeum nagytermében. Első látásra is megbizonyo­sodhat a néző arról, hogy a cso­portosulás szándéka olyan alko­tók együvé tartozását jelzi, akik­ben közös az, hogy az agyag és a tűz mesterségét megtanulva, ah­hoz- az idézett műtörténész sze­rint-,, elemi erővel”' ragasz­kodva, szobrászai a kerámiának. A tizennégy alkotó, tizennégy nagyonis eltérő, erőteljesen egyéni világ, igen markáns, ere­deti kifejezésmóddal. Különö­sen meghatározó Schrammel Imre, Geszler Mária, Szekeres Károly, Molnár Sándor vagy a kaposváriak előtt a világháborús emlékműve által ismert Fusz György jelenléte. Ám valljuk meg, bármi Jelenléti” rangsoro­lás merőben szubjektív ebben ,a felettébb elgondolkodtató, meg­hökkentő, a megszokott tetszés­nemtetszés mentén aligha meg­ítélhető változatosságban. Ezek a munkák akkor is továbbgondo­lásra késztetőek, ha valaki azo­nosul velük, akkor is, ha eluta­sítja őket. Jellemző módon a torzókban is szembesítő erejű az életábrázolás, a gondolatiság: a részlet sokatmondóan árulkodik a kidolgozatlan egész nyugtala­nító befejezetlenségéről, hiány­jeleiről. Más munkákban viszont éppen a visszaperelt harmónia a hatásos, az ősi kultúrák vagy a mai világ motívumaival. Tamás Ákos ámulatba ejt sziromtálai­nak légies könnyedségével, Kungl György James Dean- figu­rái köré utcát komponál kerámi­ából- merész s megszokottnak aligha mondható mementót... A TERRA-tárlat tehát jó ókot ad az álmélkodásra és az elmélke­désre egyaránt. T. T. Kungl György: James Dean Cadillaccel FOTÓ: TÖRÖK ANETT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents