Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-27 / 302. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. december 27., szerda Kisbajom megvette a vágóhidat Az eddigi három tulajdonos he­lyett ezentúl csak a kisbajomi önkormányzat a tulajdonosa a kényszervágóhídnak. Megvásá­rolta ugyanis az épületet, s a ta­vaszig rendbe téteti, hogy újra használni lehessen. A vágóhíd iránt van érdeklődés; ezért a képviselő-testület bérlemény­ként vagy másképp hasznosítja. Zenés műsor a fonyódi időseknek Fonyód háromszáz idős polgá­rát vendégelte meg a héten az önkormányzat a gondozási központ és a művelődési ház közreműködésével. A gimná­zium aulájában adott műsor után a résztvevőknek vacsorát szolgáltak fel. A város lakóinak szintén a gimnáziumban kará­csonyi koncertet rendeztek a középiskola és az általános is­kola diákjai, illetve a zeneis­kola növendékei és pedagógu­sai. Ez alkalommal is zsúfolá­sig megtelt a terem. s Traubiszóda ajándékba Karácsonyi ünnepség keretében a Traubi Rt 120 ezer forint ér­tékű üdítőitalt ajándékozott a kaposvári Liget Öregek Nap­közi Otthonának, a nagyatádi menekülttábor lakóinak, vala­mint a Magyar Ilco Szövetség Kaposvári Klubjának. Korona taxi nyeremények A Korona taxi nyereményjáté­kának múlt heti nyertes száma: 007304. Az Aligátor videofilm- kölcsönző nyereményét és a Coca Cola Kis Nagykereskedés ajándékcsomagját nyerte. Szabás csatlakozott a körjegyzőséghez Szabás önkormányzata is — követve több környező telepü­lés példáját — úgy döntött: csatlakozik a körjegyzőséghez. Közös kép viselő-testületi ülé­sen határoztak arról, hogy a község ezentúl újra a kutasi körjegyzőséghez tartozzék. Ez különböző előnyökkel is jár: a körjegyzőség fenntartásához elég az önkormányzat korábbi költségvetésének a kétharmada. Buzsákon kipakolták a borospincét Ismeretlen tettesek a buzsáki hegyen feltörték egy német ál­lampolgár pincéjét. Az, hogy a tolvaj a buzsáki hegyen járt, csak karácsony előtt derült ki. A betörők akik befeszítették az ajtót, minden ott talált értéket - köztük műszaki cikkeket, sőt még egy kistraktort is - ma­gukkal vittek. Szezont nyújtana az OIH új elnöke Székely György: A Balaton ma csődtömeg — A Balaton az ország egyik turisztikai attrakciója lehetne, de ma csődtömeg; környezeti­leg és gazdaságilag, területfej- lesztésileg és építészetileg egyaránt — ezt Székely György, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal új elnöke mondta a Somogyi Hírlapnak. — Ez az ország legsűrűbben beépített területe, és az év túl­nyomó részében a legritkáb­ban lakott. Sehol a világon nincs ehhez hasonló pazarlás: itt kétmillió ember számára építenek infrastruktúrát, s azt tíz hónapig nem vagy alig használják. Örökölt ez az álla­pot, de meg kell vizsgálni, hogy miképpen lehet legalább három évszakra kinyújtani a szezont. Ennek érdekében 10-15 év alatt olyan vonzási központokat kellene kialakí­tani — például Siófokon, Földváron, Fonyódon, Keszt­helyen, Tihanyban és Balaton- füreden —, amelyek egész év­ben képesek vendéget csalo­gatni.’ — Az OIH az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium fő­osztállyá lett. Új helyzete lehe­tővé teszi-e a megfelelő érde­kérvényesítést? — Aránytévesztések nem az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium belül, hanem közte és más tárcák között vannak. Az átszervezések során 48-ról harmincra csökkent miniszté­riumunkban az osztályok száma. Egy osztály foglalko­zik például- Magyarország egész iparával; ehhez képest rangot jelent, hogy az OIH is főosztály. A nemzeti összter­mék 10 százalékát adja a me­zőgazdaság, az IKM-hez tar­tozó cégek pedig a 70 százalé­kát. Ennek alapján mondom: az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztériumnak kellene a gaz­daságpolitika legnagyobb sza­vazójának lenni. — Nem szorítja-e háttérbe az Országos Idegenforgalmi Hivatal jelentőségét az a tény, hogy kormánybiztos dolgozik a Balatonért? — Én bízom abban, hogy dr. Nemcsók János véghez vi­szi a dolgait. Van ehhez egy szépen hangzó funkciója, mi­nimális apparátusa, és az a pénz, amit több minisztérium ad össze neki. — Egyre kevesebb a Bala­tonra fordítható pénz; leg­utóbb például zárolták az Idegenforgalmi Alap milli- árdjait. — A kormány elfogadta a Balaton megmentésének, a tu­risztika fejlesztésének prog­ramját. Én nem hiszem, hogy a környezetvédelmi alap pén­zét véglegesen zárolnák, mert ezt nemcsak az állami költ­ségvetés fizette oda, hanem ál­lampolgárok, cégek kifejezet­ten erre a célra adóztak. ígéret van arra, hogy az állam leg­alább annyival hozzájárul a tennivalókhoz, mint a vállal­kozók; ők az idén 1,2 milliárd forintot fizettek be. Úgy gon­dolom, ha az állam kevesebbet ad, akkor ennek arányában csökken a döntési képessége is. — Milyen szerepet szán a Balatoni Intéző Bizottságnak, amelynek kis létszámú appa­rátusában tapasztalt szakem­berek dolgoznak? — Egyelőre felületes isme­reteim vannak az elmúlt há­rom-négy év dolgairól, most tájékozódom. Annyit már most tudok: az intéző bizott­ságok anyagi forrásai kiapad­tak, szerepük meghatározha- tatlanná vált. Elvem, hogy minden struktúrának alulról kell építkeznie; a Balatoni In­téző Bizottságnak, ha lesz sze­repe, akkor azt kifejezetten he­lyi szervezetbe integrálva játszhatja el. — Mi a legsürgősebb ten­nivalója? — Készülünk a millecente- nárium eseményeire; az ezzel egybeeső Magyarország '96 rendezvénysorozat szervezése csúszott, a legfontosabb dol­gom ennek a késésnek a beho­zása. Sürgősen meg kell jelen­tetni a jövő évi prospektuso­kat. Ezekben a napokban tisz­tázzuk azokat az elveket és költségvetési számokat, ame­lyeknek alapján 1996 nyaráig nyolc-kilenc külképviseletet hozunk létre; ezek kialakíta­nák az ország, a magyar turisz­tika imázsát. Czene Attila Gondos gazda módjára bánnak a község pénzével Edde komfortot akar Megyeri János eddei pol­gármester nem álmodozik: nagyon is a realitások föld­jén él. Azt mondta: nem lesznek látványos, nagy fej­lesztések a faluban, hiszen nincs rá pénz. A gázprogram megvalósítása kiürítette a pénztárcájukat, most arra kell vigyázni, hogy a kiskö­zség önkormányzata meg­őrizze működőképességét. Eddén azonban a pénztelenség ellenére sem tétlenkednek: ap- róbb-nagyobb ötletekkel igye­keznek komfortosabbá tenni a falut. A napokban tartották az idősek napját, ahol apró aján­dékokkal és az iskolások mű­sorával köszöntötték az öre­geket. A millecentenáriumra készülődve 1100 vöröstölgy- csemetét ültettek el a polgár- mesteri hivatal melletti park­ban, s ugyancsak ,1100 nyárfa­csemetéből ültettek egy fasort, amely az utódokat is emlékez­tetni fogja. Megyeri János szerint gon­dos gazda módjára bánnak a pénzzel az eddei önkormány­zatnál. A vezetékes gáz elju­tott az iskolába, az orvosi ren­delőbe és a váróba, de nem ju­tott el az egész polgármesteri hivatalba. Máshol talán for­dítva tették volna, de ők azt nézték, hogy mennyi pénzük van, és mi a fontosabb. A pol­gármesteri hivatal felébe jutott csak konvektor. A többi hely­ségbe csak akkor szerelik be a készülékeket, ha jut majd rá pénz. Most arra kellettek a fo­rintok, hogy a rászorulóknak, öt családnak kamatmentes hi­telt - egyenként hetvenezer forintot - tudjanak adni a gáz­bekötésekhez. A tavasszal folytatni akarják a park kiala­kítását: padokkal, vendégváró asztalokkal. S hogy erre se kelljen fölöslegesen pénzt ki­adni, közhasznú munkásokkal végeztetik el a feladatot. Nagy Jenő A volt igazgató lett a felszámolóbiztos Kapuzárás szilveszterkor (Folytatás az 1. oldalról)- Ha hirtelen, váratlan helyzet eredményeként kellene szembe­néznem azzal ami most van, ak­kor nagyon nehéz lenne elvi­selni. - mondja Pap János a La- tinka-ház volt igazgatója és mos­tani felszámolóbiztosa. - Ez vi­szont egy vajúdó, hosszú folya­mat eredménye. A működési, fenntartási gondok már a nyolc­vanas évek közepétől jelentkez­tek, de akkor még áthidalhatóak voltak. Aztán újabb hullámvöl­gyek és stagnáló periódusok vál­tották egymást. Mégis reménye- kedtünk és a nyolcvanas évek második felében a munkatársa­immal „vérszerződést” kötöt­tünk, hogy csináljuk tovább, alakuljanak bárhogyan is a kö­rülmények... A volt igazgató szavaiból az­tán kiderül: mégis a „körülmé­nyek”, mindenekelőtt a pénz­ügyi gondok váltak meghatáro­zóvá. A nyolcvanas évek köze­péig tartó „fénykort” hamar be­árnyékolták. Evről-évre csök­kent a költségvetés, voltak évek, hogy huszonöt százalékkal is. A korábbi fenntartó után az MSZOSZ lett az épület tulajdo­nosa, de már nem lett feladata közművelődési intézmények működtetése. A korábbi állami támogatás pályázati úton el­nyerhető összege csak töredékét biztosította a szükséges pénz­nek, ha sikerült is alkalmanként segítséget kapni a várostól vagy a megyétől, azt egyes kezdemé­nyezésekre, rendezvényekre költhették. A két önkormány­zatnak elegendő gondot jelentett saját intézményeinek a működ­tetése. A színházteremre és néhány klubra zsugorodott intézményi övezet felett sem rendelkezhet­tek már kezelői joggal a múlt év eleje óta. Igaz mindez jogszerű volt, ugyanakkor elősegítette a sorvadást.- Művelődési ház lettünk, ház nélkül - közli a diagnózist Pap János. - Amíg nem voltak gon­dok a fenntartással, ez nem je­lentett problémát. Hiszen kez­detben nálunk volt az első kép­magno Kaposváron, volt film­felvevőnk, járműparkunk... Mi is próbáltunk nyitni természete­sen később, nálunk jött létre az első ILCO-klub, az elsők között láttunk neki a munkanélküliek számára a tanfolyamszervezés­nek, az orosztanárok átképzésé­nek. Sok minden sikerült is, csak tartósan megkapaszkodni, a mű­ködés feltételeit, biztonságát megteremteni nem. A szűkülő intézményben szűkült az apparátus is, végül négyen maradtak, a napokban köszöntek el egymástól, min­denkinek új megélhetés után kell néznie. Minden azért nem múlik el - tájékoztat tárgyila­gosan, immár felszámolóbiz­tosi számvetéssel Pap János -, ugyanis a színházterem, amely­nek karbantartása, felújítása előbb-utóbb sürgetővé válik, valamint a klubok, a tulajdo­nostól, az MSZOSZ-től, bérbe vehetők különböző rendezvé­nyek céljaira. Az MSZOSZ megyei képviselete kedvező hozzáállásának köszönhetően továbbra is otthona lesz az épü­letben a nyugdíjas közösségek­nek, s remélhetően a Somogyi Fotóklubnak is. „Csupán” egy intézménnyel lesz kevesebb Somogybán. Pap János a remények, vára­kozások, viták után végre ki­fújhatja magát. Most már jut ideje a vendégkönyveket la­pozgatni, legszívesebben a kö­zönségre gondol vissza, főleg a gyermekekre, meg a kollé­gákra, hiszen az elmúlt har­mincöt évben legalább hetve­nen dolgoztak itt. Tervezi, hogy megírja a művelődési központ históriáját, de még nincs itt a „szintézis” ideje. Marad egy kis irodája az épületben, hogy a rendezvények megtartásában közreműködjön, ha igénylik... Egyébként kiváltotta a hivatá­sos zenész működési engedélyt, korábban erre nem volt lehető­sége, s amire most nincs szó, azt muzsikával mondja el. Ta­lán azoknak leginkább, akik „szintén zenészek” voltak egy­koron. Tröszt Tibor Amivel elégedett a múzeum könyvtárosa Megmentett ritkaságok A megmentett könyvritkaságok fotó: király j. Béla Ha egy értékes tárgy a múze­umba került, még nem biztos, hogy végképp megmenekül az enyészettől. A restaurálás sok­szor elengedhetetlen, mind­azonáltal alig van pénz rá a költségvetésben. Forrni Márta a megyei múzeum könyvtárosa már jóideje szembenézett a helyzettel, de méginkább azon könyvek sorával, melyek sorsa —, lerongyolódott, tönkrement állapotuk miatt —, felettébb aggasztó. Úgy látszik jó szószó­lója volt a nagy értékű ritkasá­goknak, mert dr. Kolber Ist­vánnak a megyei közgyűlés el­nökének, Szita Károlynak Ka­posvár polgármesterének, dr. Gyenesei Istvánnak a megyei és a városi közgyűlés tagjának a személyében támogatókra ta­lált, segítséget kapott a Bázeli Magyar Társaságtól, a Bázel­ban élő Poldesz Alberttól külön is, és eredményesen pályázott a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Elkezdődhetett tehát a legféltet­tebb és leginkább rászoruló művek „megmentése”^ az Or­szágos Széchenyi Könyvtár So­ros Könyv- és Papírrestaurátor Műhelyében. A könyvtáros elégedett a szakemberek munkájával, a rá­fordított egymillió forintból sokszoros érték vált ismét szemlélhetővé és a kutatók által 'használhatóvá. Ilyen becses emlék például Berzsenyi Dá­niel evangélikus énekes könyve, amelyet 1740-ben ad­tak ki. Feltárhatja titkait, az asz­talfiók számára dolgozó neves somogyi közéleti személyiség­nek, a Bajomi Helikon „házi­gazdájának”, Sárközy István­nak a kéziratos kötete is, amely a hetvenes években Együd Ár­pádnak köszönhetően került a közgyűjteménybe. A 16-18 század közötti, hazai és kül­földi, vallásos és világi tárgyú művek között van például a ké­sőbb szentté avatott Bellar- mino, római jezsuita hittanár híres Disputációja is 1593-ból: Viták a keresztény hit kétségbe­vonhatatlan kérdéseiről a kor embereivel. Az 1676-ban Ley- denben kiadott Comeille-kötet már fedelével is meglepetést okozott, ugyanis restauráláskor előkerült egy alkalmi borítónak használt korábbi metszet is. Az ugyancsak restaurált rajzon kü­lönös szerkezet látható, egy úgynevezett zászlótartó kocsi, haranggal. Hogy mi célt szol­gálhatott - máris alkalom a fej­törésre a muzeológusok között. Forrai Márta szerint a tűzoltók előtt járt, hogy figyelmeztesse a veszélyre az embereket... T. T. Kifizetetlen villanypénz Hatvan millió forinttal tar­toznak a Dédász Rt kaposvári üzlet igazgatóságának. Ebből 1 45 millió forint a nagyfo­gyasztóké. Legrosszabb a helyzet Kaposváron és kör­nyékén. A lakosság itt 10 mil­lió forinttal tartozik. Dombó­váron 3 millió forintra hízott a követelésük, míg Igáiban és környékén alig egymillió fo­rint. Legkisebb összeggel a nagyatádiak tartoznak: össze­sen 200 ezer forinttal. A la­kossági fogyasztóknak átla­gosan ezer forint tartozásuk de, tudnak olyan családról is, aki 29 ezer forinttal adós. Lé­nyegesen rosszabb a helyzet a vállalkozásokkal. A nagy- fogyasztók közül igazán két kaposvári cég emelkedik ki. Megszűnik a kaptárgyártás Szabó István, a tabi Kaptár­gyártó Vegyesipari és Szolgál­tató Kft ügyvezetője a cég jog­utód nélküli megszüntetését kezdeményezte a Somogy Me­gyei Bíróságon. A Kaptárgyártó Kft csaknem 20 hónapja folyamatosan pénz­ügyi gondokkal küszködik. Az utóbbi másfél évben tízmillió forint feletti adósságot halmo­zott föl, s azóta nincs rendsze­res termelés és értékesítés. A társaság csak vegetál, a dolgo­zókat — nyolc kivételével — már elbocsátották. — A többségi tulajdonos Hungaronektár Rt állandó ha­logató taktikája miatt társasá­gunk elvesztette piacait, termé­keink iránt jelentősen vissza­esett a kereslet — mondta Szabó István. — Forgóeszköz hiányában és a hosszú ideje tartó bizonytalanságból adó­dóan, komolyabb megrendelé­seket már nem vállalhatott föl a társaság. Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents