Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. nov. 25., szombat Űj könyvek KEN FOLLETT Tű a szénakazalban Ken Follett művei nem ismeret­lenek az olvasok előtt; e regé­nyéből készült világhírű filmet is sokáig vetítették. Remekmű! A fantasztikus kémhistória egy nagy romantikus szerelem tör­ténete is. (Könyvklub, 450 Ft) ASTRID LINDGREN A rabló lánya A svéd erdők mélyén élt Mattis, a rablóvezér. Kislánya, Ronja fölcseperedve lassan megismeri a körülötte levő világot, és el­lenségük fiát, Birket is. Elhatá­rozzák: ők másként fognak élni, mint a szüleik. (MKK, 388 Ft) 55 híres opera A sikeres kötet a zeneirodalom 55 híres operájának bő tartalmi kivonata, zenei aspektusainak, cselekményének finom ötvöze­te és a zeneköltők pályájának rövid méltatása. (784 Ft) HERNÁDI SÁNDOR Helyesírási önképző Közvetlenül segít az íráskultúra óvásában, anyanyelvűnk műve­lésében. Szabálygyűjtemény és egyben munkafüzet. Elsősor­ban tanároknak, középiskolá­soknak és a felvételizőknek ajánljuk, de alapvető kézikönyv mindenkinek. (489 Ft) SIDNEY SHELDON Ha eljön a holnap A gyönyörű, fiatal Traceyre gazdaság, szerelem, boldogság vár - „ha eljön a holnap”. A holnapot azonban árulás, bűn­tény napolja el. A maffiával ke­rül szembe, és 15 évre börtön­be csukják. Csak a bosszúvágy tartja benne a lelket. És halá­los elszántsággal száll harcba. (Magyar Könyvklub - 590 Ft) A lélek belső fényei Könyv a szerzetességről —A Vatikán pincéjében is kutatott Puskely Mária, a Vatikáni Rádió magyar adásának egy­kori munkatársa, számos könyv szerzője és fordítója volt a vendége a kaposvári püspökségnek. A Miasszo­nyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregáció­jának tagja tartotta az egy­házmegye papjainak a lelki napot. Árról folyt a csendes elmélkedés, hogy miként van jelen a rejtett Isten önma­gunkban és Magyarország történetében. — Balás Béla megyéspüs­pök a magyar egyháztörténet jelentős eseményének tekin­tette a mostani papi rekollek- ciót, mivel nem férfi, hanem egy nő tartotta a lelki elmél­kedést. — Egy kicsit túloz Balás püspök — mondja Kordia nővér. — Ez a nyugati orszá­gokban mindennapi dolog, csak Magyarországon nem. Mi harminckét országban működünk: sokezres lét­számmal, a legkülönbözőbb területeken. Még kispapok lelki vezetőjeként is. — Ön tanárként, íróként éli a szerzetesek életét. — Budapesten végeztem az egyetemet. Munkáskáder voltam, s így beiskoláztak a Lenin Intézetbe; orosz nyelv és irodalom szakon végez­tem. Szeretem az orosz iro­dalmat és a nyelvet is csodá­latosnak találom, de magyar­latin szakos tanári diplomát is szereztem. Tíz évig tanítot­tam abban a szerzetesi gim­náziumban, amelyet a felosz­latás után az egyetlen női rend számára biztosítottak Budapesten, illetve Debre­cenben. Aztán bejártam a Tá­vol-Keletet. A tajvani tanul­mányút után visszakerültem Európába. Rómába hívtak a Vatikáni Rádió magyar adá­sában. 1970-től 1981 végéig dolgoztam együtt két jezsui­tával és egy világi kollé­ganővel. — Milyen volt a vatikáni rádió? — Olykor kicsit bolondok­házának tűnt, mint ahogy ez más médiák székházaiban is előfordul. A hetvenes-nyolc­vanas években nagy szükség volt az objektív tájékozta­tásra, s mi teljes erőbedobás­Puskely Mária, Kordia nő­vér FOTÓ: TÖRÖK ANETT sál dolgoztunk. Együtt írtuk és szerkesztettük a magyar adást, s mellette könyveket publikáltunk. A rádiózás vé­remmé vált. Ott vetemedtem arra, hogy papírra vessem is­mereteimet. 1975-ben, Ró­mában jelent meg az első könyvem, Akik hittek a szere­iéiben címmel. Szerencsére a rend igen nagyvonalú volt — Rómában van egyébként a kongregáció központja —, lehetővé tették, hogy nagy ta­nulmányutakon vegyek részt, így megfordultam a Szent­földön, Amerikában, Spa­nyolországban, Angliában, Kölnben Edith Stein nyomá­ban jártam, akit azóta már boldoggá avattak. Mészáros Márta készített filmet róla. Kíváncsian várom, milyen lesz, hiszen a forgatások előtt velem is konzultált. Tizenkét év után otthagytam a rádiót; mást akartam tanulni. Újra egyetemre jártam. Rómában tanultam teológiát. — Közben pedig sorra jöt­tek a könyvek. Tizenöt kötetet írt, harmincat fordított. — Szükség volt rá, mert Magyarországon az elmúlt évtizedekben igazi szellemi, teológiai, spirituális irodal­mat nem lehetett kapni egy- egy elvétett kiadványon kí­vül. Munkatársaimmal Teo­lógiai Kiskönyvtár sorozatot szerkesztettünk, sőt kiadtuk a vaskos Biblikus teológiai szó­tárt is. Azóta mindkettő már idehaza is megjelent a Szent István Társulatnál. — Úgy tudom, előkészített a Vatikán számára egy bol­doggá avatási ügyet is. — László István kismartoni püspök felkérésére össze­gyűjtöttem az anyagot, és megírtam az 1870-1931 kö­zött élt dr. Batthyány László­nak, a „szegények orvosá­nak”, európai hírű szemor­vosnak és kora szociális apos­tolának úgynevezett doku­mentált életrajzát. Három évig dolgoztam rajta. A bol­doggá avatási eljárás lénye­gében befejeződött. Titkos reményem, hogy ha II. János Pál pápa jövőre Magyaror­szágra jön, akkor sor kerülhet a boldoggá avatásra. — Kutatott a vatikáni pin­cékben is. Hogy lehet oda be­jutni? — Bogner Mária Margit boldoggá avatási ügye kap­csán jutottam a szenttéavatási kongregáció pincéjébe. A nagybecskereki lány Ausztri­ában lépett be egy szemlé­lődő kolostorba, s Érden halt meg 1933-ban. Sírja ma is za­rándokhely az érdi templom mellett. Az ő boldoggáavatási eljárása már megindult. Ezen azonban még sokat kell dol­gozni. A szentté avatási kongregációt a 70-es években kerestem meg, s elmondtam, mit akarok. Az volt a szeren­csém, hogy egy jóakaratú, idős monsignore-ra találtam; a kongregáció levéltárosa volt, s levitt a pincébe. Meg­döbbentő látvány fogadott. Ott sorakozott középen Bog­ner Mária Margit és mások iratanyaga, amelyekre rá volt téve egy papír. Olaszul az állt rajtuk: érdeklődés hiányában a per abbamaradt. Évtizedek óta senki nem foglalkozott vele. — A szerzetesség történe­tének is régi kutatója. Mikor jelenik meg a könyve? — A pannonhalmi bencés kiadó karácsonyra jelenteti meg a Keresztény szerzetes­ség, Történelmi és spirituális kalauz című munkám első ré­szét. A folytatása húsvétra kerül ki a nyomdából. Lőrincz Sándor Zákeus jutalma Siklósi Erika kíváncsi az Is­tenre, aki az emberben lakik; gyakran - sőt leggyakrabban - észrevétlenül, s mindvégig fel- fedezetlenül. Mert e felfedezés az önismeret legmagasabb szintjén lehetséges csupán, az emberek többsége pedig úgy hagyja itt az „ámyékvilágot”, hogy sejtelme sincs arról, ki­csoda ő tulajdonképpen s mi végre munkálkodott, szenve­dett, örvendezett itt, hozzá ha­sonló felépítésű, gondolkodni, kommunikálni képes lények - kortársak - között, netán egy „ismeretlen nagy úr vendége­ként”, aki esetleg megbánta, hogy meghívta őt a vendég­ségbe, ahol méltatlanul visel­kedett. Siklósi Erika interjúalanyait sikeres embereknek nevezi, mert általában éppen azokat a társadalom által rendre siker­nek elismert eredményeket ke- vesellik - kevesellték - önma­guk számára, amelyek elérése után mások elégedetten dőlnek hátra karosszékükben és bölcs­nek tetsző, ám üres dolgokat mondanak az újságírónak. Ép­pen ezért a kötet nem válogatás eredménye (az esetben ugyanis legalább háromszor ennyi anyagból kellett volna kiválasz­tania a megfelelő írásokat), ha­nem előre megtervezett s azok­kal a személyiségekkel történt beszélgetések esszenciája, akikről Siklósi valamiképpen sejteni véli, hogy a „nagy titkok kapujában állnak”. Egy móri sebészfőorvos például - tudo­mányos fokozattal, jól felsze­relt fővárosi klinikák után - meggyőződéssel vallja, hogy a szegényes kis vidéki kórházak­ban is lehet (sőt, kell!) olyan eredménnyel gyógyítani, mint nevezetes intézetekben. Persze, ahhoz a szaktudáson és a mű­szerezettségen kívül szükséges még valami... Hogy mi? Felte­hetőleg a természetes jóságnak, a visszafogott részvétnek, a te­remtő nyugalomnak olyan kö­zege, amely eleve gyógyít, mert harmonikus lelkiállapottal ajándékozza meg a beteget és ápolóját. Van itt úszóedző, tes­tépítő világbajnok, író, újság­író, zeneszerző, operaénekes és természetesen a psziché külön­böző felfogású kutatója, mér­nök feltaláló, buddhista gon­dolkodó, teológus az ország kü­lönböző részeiből; különböző foglalkozású emberek, meghí­vottak, de választottak is. Vajon valóban van-e, és mi a titkuk? A szerző - úgy tetszik - szinte visszafojtott lélegzettel várja a választ kérdéseire, amelyek természetesen udvariasak, időnként elfogódottak, de va­lami túlfűtöttséget (mohóságot) lepleznek, mintha ezeken a vá­laszokon múlna a kérdező lelki békéje is. Szó esik - szinte va­lamennyi beszélgetésben - ba­rátságról (ma, amikor régi, ki- próbáltnak vélt barátságok mé­retnek meg újra, és bizony, könnyűnek találtatnak), szere- tetről, együttérzésről, tehetség­ről, a megalapozott tudás fon­tosságáról (ma, amikor az egy­mással szolidáris, félművelt középszer a hangadó, s a szel­lemi érték kivándorol vagy csendesen kallódik az úgyne­vezett „leszakadók” közé ve­gyülve. Nincs szó viszont „fortélyos félelemről”. Mammonról. Sik­lósi Erika A nagy titok kapuja című interjúkötetét olvasva a bibliai Zakeus jutott eszembe, aki látni akarta Jézust, de nem láthatta az őt körülvevő soka­ság miatt. Ezért kivált a tömeg­ből, előreszaladt, s fölmászott egy fügefára. Amikor Jézus odaért, fölnézett rá, és a nevén szólította: „Zakeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell maradnom. ” A „vámosok feje” - a gazdag és bűnös em­ber - boldogan fogadta a Mes­tert, és rögtön elhatározta, hogy vagyona felét a szegényeknek adja, s az általa becsapottak ká­rát négyszeresen megtéríti. Jé­zus erre ekképpen szólt: „Ma üdvössége lett e háznak..., mert az Emberfia azért jött, hogy ke­resse és üdvözítse, ami elveszett vala Szapudi András Szenzációs lelet Luxorban Frank Sinatra a 80. születésnapjára rendezett ünnep­ségen barátaival - Gregory Peck, Roseanne, Tom Selleck - a New York, New York című számot énekli fotó: feb-reuter Páll Endre vadászkalandjai Kanadában és Somogybán Újra megtelt a tarisznya Amit a cím tudtunkra ad, az sem több, sem kevesebb, mint az, hogy a nyugdíjban is aktív va­dászmester Páll Endre ismét megtöltötte a vadásztarisznyát. Erre rendszerint két oka van. Amikor messzire utazik, Kana­dába mondjuk, medvét lőni, vagy ha nem megy sehova. „Csak” itthon marad Somogy­bán, hogy erdeinket gyakorta békés szándékkal járva, mégis­csak telibe trafáljon egy-egy jó vadásztörténettel. Hogy a vadászmesterséghez különleges szeme van, azt szak­írói munkássága mellett immá­ron szépirodalmi trófeák is tanú­sítják. Ä korábban írt Vadászta­risznya históriáit kétszer is kiad­ták, s most a TerraPrint jóvoltá­ból, bontóján a kanadai ősrenge­teg képével, megjelent legújabb könyve, Újra megtelt a tarisz­nya címmel. Az első rész élén az áll: Medvét lőttem Kanadában, a második rész történetfüzérét Itt­hon is vadásztam cím alatt fog­lalta össze. Nomármost a címek láttán, ha valaki a szokványos kalandokat várja, az még nem olvasott Páll Endrétől egyetlen sort sem. A vadászmesterrel ugyanis most is együttjár útjain a felfedező kedvű utazó, egy régi barátság szálait újraszövő jópaj­tás, a természet sokszor prózába rejtőző lírikusa, s egy derűs tréfa­leső. A kiváló vadász természe­tesen nem fosztja meg olvasóit a „les” izgalmaitól sem. Ugyanak­kor bőkezű a tanulságok közrea­dásában is. így aztán együtt hat­nak a somogyi vadászhétközna­pok nem mindennapi esetei, s egy kanadai útinapló krónikás érdekességei, közben képet ka­punk arról is, miként alakult az 1956-ban emigrált soproni egye­temisták sorsa. Hogy mit is pa­kolt pontosait a vadásztarisz­nyába, annak élményét-örömét az olvasóra bízom, nem lenne il­lendő csak úgy turkálni abban. Elégedjünk meg kedvcsinálónak egy vallomással. Ugyanis szer­zőnk egy helyütt a jogszabályt idézi, miszerint: „ A vadászat a vad elejtésére, vagy elfogására irányuló közvetlen tevékeny­ség. ” Páll Endre ehhez csak annyit fűzött hozzá: „Ha csak ez lenne, biztosan nem lennék va­dász. ” Hogy mit jelent vadász­nak lenni, arra ismét egy kitűnő könyvvel válaszolt. (Tröszt) Salzburgban Solti, Schiff Hoffmannsthal Akárkijével kezdik jövőre is a salzburgi játékokat. Beethoven Fideli- óját pedig Solti György - Sir Georg Solti - irányításával új feldolgozásban mutatják be. Műsorára kerül két Mo- zart-opera: a Figaró házas­sága és a Don Giovanni, va­lamint Stravinskytól A léha­ság útja. Gerard Mortier művészeti vezető bejelen­tette azt is: ezúttal nem lesz pénz A rózsalovag és a Tra- viata bemutatására. Az új­donságok között említette, hogy három 30-40 év kö­zötti zeneszerző művét is bemutatják, és sor kerül Schiff András Bach-művek- ből összeállított, Polifónia című koncertjére. F. Zs. Huszonnégy termet fedeztek föl a legnagyobb luxori fáraó­sírban - jelentette be Kent We­eks amerikai archeológus. Ez­zel 91-re nőtt a már feltárt he­lyiségek száma a híres temet­kezési helyen. Szarkofágok és múmiák százait találták; való­színűleg II. Ramszesz fáraó 52 gyermekének sírja ez. A régé­szek fontos kincseket remélnek, mert a termek még érintetlenek.

Next

/
Thumbnails
Contents