Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25 / 277. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. november 25., szombat A politikus legyen tisztességes, körültekintő Vastagh Pál igazságügy-miniszter a főzésről, a politikáról, a jogalkotásról — Bevezetőül engedjen meg miniszter úr egy személyes kérdést: hogyan sikerült az az ebéd, amit szülei 50. házassági évfordulójára főzött? — Valóban azt terveztem, hogy így kedveskedem a szüleimnek, de sajnos, másként alakult. Délben volt az aranylakodalom a nagyszénási községházán, és én még délelőtt tízkor egy közeli községben dijakat adtam át azon a pályázaton, amit amatőr nyugdíjas irodalmároknak rendeztek. Magára az eseményre azonban sikerült odaérnem. — A főzés hobbi vagy ki- kapcsolódás? — Kikapcsolódás. Sajnos, mostanság ritkán van alkalom főzőcskézésre, mert rendszerint a szombat és a vasárnap is munkával telik el. — Ilyenkor vannak a pártrendezvények... — Részben pártrendezvények, részben a miniszterséggel kapcsolatos nemzetközi vagy vidéki kötelezettségek. Egyelőre azért bírom erővel. A politikus ideálja — Ön szerint miből tevődik össze az ideális közéleti személyiség? Volt vagy van példaképe arra, hogy mi jellemzi az eszményi politikust? — Szerintem a politikus nem olyan kategória, ami felmentést adhat az egyetemes emberi értékek képviselete alól. — A közvéleményben ez nem egészen így él... — Számomra fontos, hogy a politikus legyen tisztességes, tudjon kötni kompromisszumokat, magatartását ne jellemezze az erőszakosság. Rendelkezzen bölcs körültekintő képességgel, mértéktartással, ugyanakkor pedig képviselje határozottan az álláspontját. — Mondana nevet is? — Számomra ilyen politikus a kortársak között Nyers Rezső. A már elhunyt politikusok közül Bajcsy Zsilinszky Endre életpályája példaértékű, aki hatalmas utat tett meg addig, hogy a nemzeti függetlenség és a nemzeti ellenállás szimbólumává, s társadalmi reformok kezdeményezőjévé válhasson. Kettős felelősség — Nyilván előfordulnak konfliktushelyzetek, amikor jogászként másként foglalna állást, mint politikusként. Milyen módszere van ezeknek az ellentmondásnak a feloldására? — Az efféle konfliktusok nem a semmiből jönnek elő, tehát sok-sok egyeztetés előzi meg azt, amikor egy ilyen döntési helyzet kialakul. A problémával tehát nem a döntés pillanatában szembesülök először, számos politikai-szakmai egyeztetés zajlik le, s az utóbbi időben arra törekszem, hogy miniszter-kollégáimmal személyesen is megvitassam a kényes témákat. így történt például legutóbb az adóhatóság nyomozati jogával kapcsolatban. Félévig folyt a vita és a kötélhúzás, aminek során a pénzügyminiszter urat is meghívtam az Igazságügyi Minisztériumba, hogy álláspontjának módosítására rábíijuk. Nem volt egyszerű az egyeztetés, hiszen a pénzügyi tárcának is meg voltak a maga racionális érvei, számos külföldi példát hoztak fel álláspontjuk igazolására. Mi viszont azzal érveltünk, hogy bármenynyire is bevált valahol egy gyakorlat, nekünk Magyarországon, a magyar alkotmányos rendszerben kell megtalálni a megfelelő megoldásokat. A kompromisszumkeresés módját mindannyian csak most tanuljuk. — A menetközben való tanulás azt is jelenti, hogy történnek melléfogások. Vegyük a márciusi stabilizációs programot, amit a jelek szerint Ön is elsősorban politikusként szavazott meg. Később az Alkotmánybíróság a csomag számos pontját megsemmisítette. Szakmailag ez elég kínos lehetett Önnek. — Ez valóban nehéz helyzetet okozott számomra. Kollégáimmal azóta is sokat gondolkodunk, beszélünk arról, hogyan lehetett volna a konfliktust elkerülni. Nem kívánok mentsége- ket-magyarázatokat keresni, nem ez a lényeges. Lelkiismereti problémát azonban azért nem érzek, mert a tárca számár a korábbi alkotmánybírósági rendelkezések alapján a csomag nem tűnt alkotmányellenesnek. Lehet, hogy ha több időnk van rá, néhány pontban változtatást kértünk volna az előterjesztőtől, de valamit hangsúlyoznom kell: ennél a tárcánál nagyon komoly törvényelőkészítő munka folyik. Hiba lenne tehát úgy felfogni a dolgokat, hogy bizonyos esetekben jól dolgozik a minisztériumi szakértő gárda, máskor meg rosszul. Valójában tehát arról van szó, hogy egy más feltételezésből indultunk ki, amikor a stabilizációs program alkotmányosságát vizsgáltuk. S amikor az Alkotmánybíróság korrigált, valójában továbbfejlesztette saját maga korábbi álláspontját is az érintett kérdésekben. — Mennyire tud az igazságügyi tárca kezdeményező lenni a jogalkotásban? A kompromisszumkötést most tanuljuk — Komoly szerepe van. Szeretném kiemelni, hogy az Igazságügyi Minisztérium dolgozza ki a jogharmonizáció éves programját. Ez azt is jelenti, hogy szorosan összekapcsolódik a jogharmonizációs és a jogalkotás folyamata, ami viszont lehetőséget ad a jogalkotás egészének a befolyásolására. Csupán 1995-ben az országgyűlés 11 ilyen törvényt fogadott vagy fogad el — a devizatörvényt, a vámtörvényt, a közbeszerzési törvényt, a takarmányozási, a környezetvédelmi és. a vízgazdálkodási törvényt, stb. —, amelyet a belső modernizáció szempontjából is lényegesek. Ezen kívül a tárca mond véleményt abban, hogy valamely javasolt szabályozás törvényi vagy kormányrendelet szintű legyen; ez szintén komoly befolyásolási lehetőséget jelent. A jogrendszer és a jogalkotás egészét illetően ugyancsak jelentős a szerepünk. Mérlegen a tárca — Első nyilatkozataiban azt hangoztatta, hogy erős miniszter kíván lenni... — Ezzel a szándékaim komolyságát kívántam hangsúlyozni. — Közben viszont olyan tervek vannak napirenden, hogy — talán épp az Ön tárcája rovására — erősítsék a Miniszterelnöki Hivatal kodifikációs tevékenységét. — Ez az elképzelés legalább húsz vagy inkább harminc éves. A meglévő jogszabályok — az Alkotmány, a jogalkotási törvény, a kormány ügyrendjéről, az igazságügyi minisztérium feladatköréről szóló rendelet -— világos rendszert rajzol fel. Ezek megváltoztatása nélkül nem lehet semmiféle új elképzelést megvalósítani. Számos országban egyébként az igazságügyi tárca feladatkörébe csak a szaktörvények — az igazságszolgáltatáshoz, büntetőjoghoz, családjogi-közjogi kodifikációhoz kapcsolódó törvények — gondozása, előkészítése tartozik. Én nem látom az esélyét annak, hogy Magyarországon a közeljövőben változás történne ezen a téren. — A rendszerváltozás utáni jogalkotás tempóját illetően ellentmondásos nyilatkozatok jelennek meg: egyesek szerint túl lassú, elmaradásban vagyunk, mások szerint pedig éppenséggel elsietett a törvényalkotás. • — Nem vagyunk elmaradásban, különösen, ha a térség többi országához viszonyítjuk magunkat. Azt mondhatnám: összhangban vagyunk a lehetőségekkel és a szükségletekkel. A társadalom modernizálása természetesen még nagyobb tempót diktálna, mivel azonban az utóbbi 5 évben a jogalkotás rendszerén belül a törvényalkotás vált meghatározóvá, figyelembe kell venni az országgyűlés teljesítőképességét is. A parlament így is várhatóan minden rekordot megdönt az idén, s inkább a józan mértéktartásnak kell érvényesülnie. Az átmeneti időszaknak szükségképpen kísérőjelensége a felfokozott jogalkotási igény. Ez azt jelenti, hogy az egész átalakulás a legalitás keretei között megy végbe, az egész átalakulás eszköze a jogi szabályozás, s ennek hihetetlenül nagy politikai jelentősége van. Magyarországon nem következett be az, hogy bárki éles határvonalat húzott volna az új alkotmány előtti és utáni törvények között. A legalitásból fakadó folyamatosság, a folyamatos építkezés jellemezte tehát a jogalkotást; azok a szabályok veszítették el csak az érvényüket, amelyek tartalmilag szembekerültek az új alkotmánnyal. Ez hatalmas munka volt, és most már lassan azokhoz a törvényekhez kell hozzányúlnunk, amelyek az átalakulás kezdeti időszakában születtek. Ilyen a versenytörvény, a társasági törvény, s maga a jogharmonizáció is megköveteli azt, hogy szakaszosan, időről-időre fejlesszünk tovább egy-egy szabályozási kört. — Ez így valóban jól hangzik, de kérdés, megnyugtatja-e majd azokat a kisvállalkozókat, akik saját hétköznapi ügyeik- ben sokszor hiába keresik a megfelelő jogszabályt. — Nem nyugtatja és nem is nyugtathatja meg. A közelmúltban megnéztem a változtatások arányát, és azt tapasztaltam, hogy az adótörvényeket négyszer kellett módosítani, a költségvetést nyolcszor, vagyis a gazdasági életet érintő jogszabályok esetében a legkevésbé stabil a helyzet. —%A napi gond az, hogy sokszor alig tanulja meg a vállalkozó az új jogszabályokat, már ismét változnak a feltételek. Vajon meddig tart még ez az állapot? — Valószínűleg még sokáig tart az, hogy a jogrendszer egésze stabilizálódjon. Ha a különböző jogágakat nézzük, talán most, hogy a jövőre várhatóan megszületik az új alkotmány, a közjogi intézményrendszerben nyugalmi állapot következhet be. Azért az alapvető közjogi tartalmú törvények módosítására nem került sor. Az alapjogok — egyesülési jog, gyülekezési jog, a politikai szabadságjogok — intézménye stabilizálódott. Gazdasági téren más a helyzet. De itt sem a jog érték- vesztéséről van szó, hanem, arról, hogy a gazdasági feltételek változása arra kényszeríti a jogalkotót, hogy módosítson. A gazdaság működését szabályozó paragrafusok, a versenytörvény, a gazdasági társaságoloól szóló törvény, a mostani szabályozást követően már bizonyosan hosz- szabb távra szólnak. Jogi út Európába — Szélesebb összefüggésekben nézve a jogalkotást, hol tart az Európai Uniós tagságot előkészítő kodifikációs tevékenység. Egyáltalán, mi az elsődleges: a gazdaság felcsatlakoztatása, vagy előbb a jogharmonizáció? — 1993-ban megfogalmazódott, hogy a társuló országok számára a legnehezebb a gazdasági feltételek teljesítése. Ami a jogi feltételeket illeti, Magyarország az 1994. évi I. törvénnyel cikkelyezte be és hirdette ki a társulási megállapodást az Európai Unióval. Ez megjelölte számunkra azokat a fontos jogterületeket, ahol a teljes tagság eléréséig át kell alakítanunk a jogrendszerünket. A törvény alapján indult el a jogharmonizáció, amelynek első ötéves programját épp az idén teijesztette be a kormánynak az Igazságügyi Minisztérium. A társulási szerződés lényeges tulajdonsága, hogy bennünket a lehetőségekhez képest kötelez a jogharmonizációra. Tehát nem kell olyan esetben jogszabályt alkotnunk, amikor a társadalom és a gazdasági fejlettségi szintje nem felel meg az Unióénak. Nem kell felépítenünk egy jogi patyomkin-falut, ami mögött nincs semmi; a kötelezettségünk az, hogy — akár kis, visszatérő lépésekkel — folyamatosan, fokozatosan haladjunk a jogi szabályozás terén. Amennyire ismerem a környező országok tevékenységét, nekünk nincs szé- gyellnivalónk ezen a téren. Természetesen a jogharmonizációval is szeretnénk elősegítem az ország integrációs képességét, s hogy 1997-ben induljanak meg a tárgyalások a teljes tagságról. — Folytassuk ismét személyes kérdéssel: tanít-e még az egyetemen? — Sajnos nem. 1990 végén abbahagytam az oktatást, mert nem fér bele a munkarendembe. Ha marad szabad órám, azt igyekszem a választókerületem ügyeivel tölteni. — Úgy is mondhatnák, hogy most már végérvényesen politikussá vált? Es akkor is az marad, ha valamiért meg kellene válnia a miniszteri széktől? — Erre nem tudok válaszolni, mert nem az én szándékomtól függ. Nagyon szívesen voltam az egyetemen, s amíg a politikai forgószél nem kapott föl, örömmel láttam el a dékáni teendőket. Minden esetre nem tekinteném fájdalmas fordulatnak, ha oda vissza kellene térnem. Párbeszéd a lelátón — Önről köztudott, hogy az „egyszerű” állampolgárokkal nem csak képviselői fogadóórákon találkozik, hanem az Újpest lelkes szurkolójaként is. — A focimeccsen szerencsére a fő téma a csapat teljesítménye, de a szünetben komolyabb észrevételek is megfogalmazódnak. Például, hogy hiányolják a kormány nem magyarázza meg elég körültekintően, melyek a jelenlegi helyzet kulcskérdései, miért van szükség megszorító intézkedésekre, sürgetik az erőteljesebb fellépését a feketegazdaság ellen... Jónéven veszem ezeket a véleményeket, mert úgy érzem, még mindig bíznak bennem, s van mire támaszkodnom. — Befejezésül: mi az a fontos feladat, amit maga elé tűzött? — A legfontosabb feladatunk természetesen az alkotmányozás segítése, az abban való részvétel. Ezen túlmenően a közeljövőben meg akarjuk oldali az eljárásjogok kodifikálását, szeretnénk korszerűsíteni az ingatlannyilvántartást, illetve szeretnénk egy új szövetkezeti törvényt kidolgozni. Munkánkat természetesen 1996-ban az koronázná meg, ha a honfoglalás 1100. évfordulójára megszületne a Magyar Köztársaság új alkotmánya. Csák Elemér Ino ** * “erSZá: ffer** ‘freienmüany^ most csak: 1995. nov. 25-től dec. 2-ig. Szerszámvilág Kft., Kaposvár, Ady E. u. 11. Tel.: 316-829 (1669) Üzleti felhívás! A BALATONSZENTGYÖRGYI DÉL-BALATON MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZET 1996. január 1. napjától három esztendőre bérleti jogviszony keretében kívánja üzemeltetni a balatonszentgyörgyi GULYA CSÁRDÁT (Vasúti felüljárónál) A csárda üzemeltetésével kapcsolatosan információt adnak a szövetkezet központi irodájában, Balatonszentgyörgy, Battyánpusztán, ill. a 85/377-411 sz. telefonon. Vállalkozók és társaságok írásban tehetnek ajánlatot, 1995. december 6. napjáig. Az ajánlatnak tartalmaznia kell: a bérlő által elképzelt éves bérleti díjak összegét, az éves bérleti díjak fizetésének ütemezését, valamint a bérleti díj fizetésének egyéb garanciáit (előleg, óvadék, jelzálog stb.). Az írásos ajánlatokat 8710 Balatonszentgyörgy, Battyánpuszta Dél- Balaton Mg.Sz. Igazgatósága címére kell megtenni. A bérbeadó szövetkezet fenntartja a jogát arra, hogy az üzleti ajánlatokat visszautasítsa. (1670) A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ Rt. t4biztosító rt. Somogy Megyei Igazgatósága Somogy megyében élő, jó kommunikációs készséggel és széles ismeretségi körrel rendelkező, agilis munkatársakat keres, újonnan szervezett életbiztosítási csoportjába. Azok jelentkezését várjuk, akik képesnek érzik magukat arra, hogy menedzselni tudnak egy kiváló termékcsoportot és képesek hatékonyan megőrizni és fejleszteni a rájukbízott ügyfélkört. Az alkalmazás feltételei: - középfokú iskolai végzettség,- saját gépkocsi és vezetői engedély- erkölcsi bizonyítvány. Ajánlatunk - a képzés alatt - garantált jutalék,- a későbbiekben - kötetlen munkaidő,- üzletkötési jutalék,- folytatólagos (megtartási) jutalék,- gépkocsi átalány. Jelentkezésüket írásban vagy személyesen a HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. Somogy Megyei Igazgatóságán, , Kaposvár, Fő u. 55. 7400 Telefonon: 82/315-355 várja Jandzsó János szakmenedzser. (1934)
