Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-27 / 227. szám

1995. szeptember 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Púpos parketta, málló festék a felújított épületben Kongó iskola Gigében Szóbeszéd és nagyívű tervek Az igali fürdő ígérete (Folytatás az 1. oldalról) Az idén 70 ezer vendég for­dult meg náluk. Ez a virágko­rát élő fürdő forgalmának csak a fele és 20 százalékkal keve­sebb a tavalyinál is. — Eddig a 100 vendégből 60 német volt, az idén elsősorban a magyar vendégek és a gyer­meklátogatók száma nőtt. Az idegenforgalom élénkítése ér­dekében nagyon komoly mar­ketingmunkát folytattunk a külföldi — főként ukrán, len­gyel és német — turistacso­portok szervezése érdekében. Ezek sikerrel jártak; akik itt megfordultak, várhatóan visz- szatérő vendégeink lesznek. A téli szünetet követő négy hét­ben, a rekonstrukciós munkák miatt valóban zárva lesz a fürdő, hogy aztán megújulva fogadhassuk a vendégeket. — A belépők ára hogyan alakult? — Tavaly július óta nem emeltünk árakat. Gondot leg­följebb az jelenthet, hogy lé­nyegesen megszigorítottuk a szabad bejárást és azok, akik eddig mint kiskirályok közle­kedhettek ki és be, most kény­telenek megvenni a belépőt. Aki szabad mozgást kíván, annak a bérletet ajánljuk: ez csak 28 forinttal kerül többe naponta, mint a jegy. Sértve érezhetik magukat azok is, akik eddig a fürdőn dolgoztak, de miután nem voltunk meg­elégedve a munkájukkal, el­bocsátottuk őket. Amióta a fürdőt átvettük, minden vállalt kötelezettségünknek eleget tettünk. Több tízmillió forintot költöttünk a felújítására és a szolgáltatások — óriás­Heti két alkalommal ingyen tanulnak úszni a kisiskolások csúszda, tangentor, súlyfürdő, masszőr, fürdőorvos — bőví­tésére. Egész nyáron, ezrelék­ben sem volt mérhető a pana­szok száma. Azt azonban tu­domásul kell venni, hogy ön­magában egy üzlet, egy vál­lalkozás nem indul be; utána kell menni a vendégnek. A sa­ját zsebünk kárára pedig nem jótékonykodhatunk. Harminc éven át egyik gazda a másik után jött, ám érdemben nem javítottak a fürdő helyzetén. Csodákra mi sem vagyunk ké­pesek, de hosszabb távon go- dolkodunk és gazdái akarunk lenni a fürdőnek. Több száz millió forintos fejlesztési ter­veink vannak, nem érdekünk a vendégek elriasztása. — A mozgáskorlátozottak sérelmezik: számukra sincs en­gedmény. — A mozgáskorlátozottak kedvezményeit elsősorban a tb- nek kellene biztosítani. Mi a nyitás óta — délután 3 órától 19 óráig — valamennyi igali, ráksi és kazsoki lakosnak fél­áron biztosítottuk a belépőt. A gyermekek és a nyugdíjasok ugyancsak kedvezménnyel, 120 forintért vehették igénybe a szolgáltatásainkat. Ez min­denkinek természetes, pedig én mint vállalkozó ezt a pénzt a saját zsebemből húzom ki. Az igali fürdő ügye nem vé­letlenül foglalkoztatja a kör­nyéken élőket. Az idegenforga­lom révén szerzett haszonból a település lakói is részesedni kí­vánnak. Czimmerman Árpád szerint azonban nem elég a vendégre vágyni, az infrastruk­túrát is fejleszteni kellene ah­hoz, hogy a külföldiek igénybe vegyék a magángazdák nyúj­totta szállást. A fürdő egy na­gyobb terv megvalósításának is záloga: a három éve épülő s je­lenleg is félkész állapotú isko­lát és tornatermet szeretnék az eladás révén nyert összegből tető alá hozni. Várnai Ágnes Polány betelepült németjei Hiába várták a tanévnyitót a gigeiek szeptemberben: a fel­újított iskolában most sem szólalhatott meg a csengő. Az előző önkormányzati ciklus­ban az egykori iskola felújítá­sáról döntöttek a képviselők, amihez pályázaton nyert pénzt és hitelt használtak fel. Kivitelezőként egy kaposvári Bt-t bíztak meg, mely tavaly augusztusban végzett a mun­kával, az önkormányzat pe­dig fizetett. — Ha elkészült az iskola, miért nincs oktatás? — kérdeztük Mike Tibortól Gige polgármes­terétől. — Tavaly a tanévkezdés előtti műszaki bejáráson több hibát találtak, ám a kivitelező nem tett semmit. Az új önkor­mányzat megalakulásakor is­mételt bejárást tartottunk, s kér­tük a garanciális javítást au­gusztus 15-ig. A kivitelező írásban közölte, hogy erre nem hajlandó. — Milyen hibákról van szó? — A parkettán 50-80 centis púpok keletkeztek, a központi fűtés nem szabvány szerinti, pereg a festék a falról; a régi nyílászárókat nem újították fel, a padlásszigetelés rossz, a gye­rekeknek szánt illemhelyekre felnőttméretű berendezést tet­tek, a parkettás terembe mini kézmosót. Eltér a szabványtól és veszélyes az ülepítőgödör fedése is. Ezek a hibák gátolták az üzembe helyezést, de vannak esztétikai kifogások is. — Nem volt jelen szakember a műszaki átadásnál? — A megyei önkormányzat beruházásszervező társulása végezte a műszaki ellenőrzést, az ő véleményük alapján történt az utolsó fizetés is. Ha akkor felhívták volna a figyelmet a hibákra, legalább az utolsó ösz- szeget visszatarthatta volna a testület.' Most nevet rajtunk a kivitelező, mi pedig futunk a falu pénze után. — Elismerte valaki a felelős­séget? — A műszaki ellenőr több­szöri kérésünkre némi javítást végzett, de a felelősséget senki nem vállalja. — A hitelt közben törlesztik? — Már befejeztük. Magas kamatozású, gyorsan törlesz­tendő hitelt vettek föl elődeink. A csaknem kétmillió forint mi­att meg kellett nyirbálnunk a költségvetést. Sajnos, épp a szociális oldal lett szűkebb; nagymértékben csökkent a nyugdíjasok támogatása, s le kellett mondanunk a fejleszté­sekről is. Az iskolai beruházás miatt elestünk a hátrányos helyzetű önkormányzatoknak adható támogatástól, annak el­lenére, hogy az épületet nem tudjuk hasznosítani. Állami tá­mogatásból élünk, s megpecsé­telődik a sorsunk, ha nem ju­tunk megfelelő pénzforráshoz. Az iskola körüli huzavonából a 46 iskolás semmit sem érez, továbbra is a négy kilométerre lévő csökölyi iskolába járnak. A képviselő-testület úgy döntött: bíróságra viszi az ügyet. Az ál­lami támogatást vissza kell fi­zetniük, ha nem hasznosítják az épületet. Ez alapjaiban rendítené meg a 350 lelkes falu költségve­tését. I. É. Erna és Horst Mayer éppen tíz­óraizni készült. Előtte szokás szerint nagyot szippantottak a levegőből, és belehallgattak a madárcsicsergésbe. Nem vélet­len, hogy ilyen nagyra értékelik a levegőt és a csicsergést: mindketten hamburgiak. — Hamburgban pedig a madárnál csak a jó levegő ritkább - mondja Erna Mayer -. Ráadá­sul a férjem aktív korában ké­ményseprő mester volt, s a kormos kémény sem kedvezett a tüdejének. Erna és Horst Mayer az év nagy részében Polányban lakik, és csak télen merészkednek vissza Hamburgba. Többé-ke- vésbé hasonlóan cselekszik másik tízegynéhány német csa­lád is, amely Mayerékhez ha­sonlóan néhány éve fölfedezte Polányt. Mayerék voltak Po­lány első németjei. Egy bala­toni nyaralásukkor tévedtek ide, és annyira megtetszett ne­kik a festői falu, hogy hamaro­san házat vásároltak. Ide csábí­tották ismerőseiket, rokonaikat is, ennek köszönhető, hogy ma már sok ház német családoké. Az itt lakó németek többsége nyugdíjas — Mayerék is túl­vannak a hetvenen —, a fiata­labbak csak szabadságukat tud­ják itt tölteni. — Polány a má­sodik otthonunk — mondja Erna —, s bár csak 1987-ben költöztünk ide, sokkal jobban szeretjük, mint a hamburgit. Polány mellett szól a jó levegő, a szép vidék, és persze olcsóbb is itt az élet, mint Németor­szágban, bár ez nem volt igazán lényeges szempont. Egyedül az jelenthetett volna gondot, hogy a fiunktól és családjától távol vagyunk, szerencsére azonban ők is megszerették Polányt, és gyakran jönnek. Ha pedig épp nincsenek itt, a sok barát feledteti hiányukat. Érdeklődésünkre, hogy az ország más táját is ismerik-e már, elmondták, korábban szí­vesen kirándultak; most már egyre nehezebben vágnak neki az országjárásnak. — Sok itt a látnivaló, de mi sem fiatalo­dunk. Van egy kiskertünk, már az is bőven kielégíti a mozgás­igényünket. A legfontosabb a nyugodt, egészséges élet, és ezt Polányban találtuk meg. (Nagy) Könyvtárat építenek Szentbalázson A szentbalázsi önkormányzat három millió hatszáz ezer forin­tot nyert a Művelődési és Köz- oktatásügyi Minisztérium pá­lyázatán községi könyvtár léte- ' sítésére. A négymilliós beruhá­záshoz a hiányzó négyszáz ezer forintot az önkormányzat állja. A tervek szerint a jelenlegi tűz­oltószertár átalakításával és bő­vítésével alakítják majd ki a mintegy hatvan négyzetméteres könyvtárhelyiséget és az olva­sótermet. Őrei iskolások támogatása Az őrei önkormányzat az idén is nyújtott támogatást a község diákjainak. Az általános iskolá­sok a tanévkezdéskor három­ezer forintot kaptak, a felső ta­gozatosoknak ezenkívül a buszbérlet megvásárlását is vál­lalta az önkormányzat. A kö­zépiskolás diákok négyezer, a főiskolások és egyetemisták öt­ezer forint támogatásban része­sültek. Összesen kétszáznyolc­vanöt ezer forintot szánt erre az önkormányzat szociális kereté­ből. Régi becézőnevek a Kapos-mentéröl Kaposfőtől Kapospuláig, mint­egy huszonkét településről gyűjtötte össze a Kapos völgyi becézőneveket dr. Fülöp László. A 18-19. században használt női és férfi becenevek­ről a Somogyi Honismeret ez évi első számában lévő tanul­mányában számolt be a kapos­vári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigaz­gató-helyettese. Nem kell fizetni a mocsoládi óvodáért Magára vállalta a felsőmocso- ládi képviselő-testület az óvo­dai és iskolai térítési díjak kifi­zetését. Ezen felül tanévkez­désre háromezer forinttal tá­mogatta az általános iskoláso­kat, ötezerrel a középiskoláso­kat. Az előbbiek ötvenen, az utóbbiak körülbelül húszán vannak. Nyitni akar Ecseny és Felsömocsolád Ha egy ecsenyi Szentgálos- kérre akar menni, az alig öt kilométerre lévő települést csak harminc kilométeres kerülővel érheti el. A felső- mocsoládiakkal ugyanez a helyzet, ha a négy kilomé­terre fekvő Kisbárapátit sze­retnék megközelíteni. — Ha nincs a rendszer- váltás, ez az utóbbi útsza­kasz már rég elkészült volna, hiszen éppen a váltás esztendejében kaptunk rá áldást — tudtuk meg Cser­nyák Lajos mocsoládi pol­gármestertől. Mint a polgármester el­mondta, tisztában van vele, hogy mihamarabb utat kell nyitniuk, mert a munkanél­küliség már most is nagy a két településen, és a szövet­kezet nehéz helyzetben van. — Márpedig ha az az egyet­len munkaalkalom sem ma­rad, valóban borzalmas ál­lapotok várnak a zsáktelepü­lésekre. Az útnyitás némi föllendülést, több munkaal­kalmat hozna, ami most úgy kell, mint egy falat kenyér. A pénz azonban mindkét te­lepülésen hiányzik. Október 10-ig pályázhat­nak útépítéseik támogatásá­ért az önkormányzatok. Ecseny belterületi út építé­sére már beadta pályázatát. Első lépésként ezeket sze­retnék rendbe tenni. Többre nem futja, s az átkötő út lé­tesítése is ezek függvénye. N. L. Nagypusztai káposztások A ház előtti udvaron menyével tiszto­gatja a káposztát Polotár Sándomé. A sá­ros, sérült levelektől fosztják meg az ép fejeket. A nagypusztai asszony szerint az időjárás kedvezett a zöldségeknek. — Odaadtam a fiamnak a földet, csi­náljon vele, amit akar. Én már nem tu­dom megművelni, legfeljebb csak segéd­kezek a kisebb munkákban — mondja az idős asszony. Polotár József egy félholdas területen ültetett káposztát. Tudta, hogy drága a permetszer, de belevágott; parlagon nem maradhat a föld. Most, betakarításkor pedig nem bírja a család a sok munkát. Polotárék napszámosokkal is dolgoztat­nak. Mint megjegyzik: 100 forintnál ol­csóbban senki nem jön el óránként. A hetvenhat éves asszony 12 eszten­deje él Nagypusztán. Férje halála után döntött úgy, hogy megveszi az út melletti kis házat. Gyerekei — négy fiút, két le­ányt szült — gyakran rányitják az ajtót. A ház mögötti kiskertben minden megte­rem, ami konyhához kell. Tízezer forin­tos nyugdíjából úgysem futná sokra! Ba­romfit is tartott, de már elment a kedve tőle. A közelmúltban mind a tizenötöt el­lopták. — Ennyi nyugdíjból alig lehet megélni — panaszkodik. — Ha nem volna elég ruhám, bajban lennék, mert újra nem telne! A faluban mindössze huszonnyolc ház van. Többségüket idősek lakják, de né­hány fiatal pár is tanyát vert itt. Polotárné amíg bírja, Nagypusztán marad. Csak akkor költözik be Kaposvárra a gyereke­ihez, ha már teljesen tehetetlenné válik. A most leszedett húsz műanyag zsák fejes káposzta Kaposvárra kerül. A ke­reskedő húsz forintot számol le kilójáért. Hogy mennyiért adja tovább? Ezzel már nem törődik a termelő. (Lőrincz) Bőven termett káposzta fotó: király Környezetvédelmi együttműködés és nyelvi tábor Bajomiak Schortensbe Négynapos látogatásra német- országi testvértelepülésükre, Schortensbe utaznak holnap a nagybajomi önkormányzat tag­jai. Az Ács Attila polgármester vezette nyolctagú küldöttségen kívül a falu több lakója és a ka­posvári Somogyi Aprók gyer­mektáncegyüttes kamaracso­portja is részt vesz a látogatá­son, melyet a Schortensben ha­gyományos Október fesztivál alkalmából szervez a két tele­pülés. — A kulturális programokon kívül hivatalos megbeszélése­ket is folytatunk az ottani veze­tőkkel - mondta Ács Attila polgármester -. Négyéves kap­csolatunk során számos terüle­ten kialakítottuk az együttmű­ködést: a diákok csereüdülte­tése, a közös környezetvédelmi program kidolgozása és a kul­turális rendezvények sikeresek voltak. Most az együttműködés lehetőségeit és a további teen­dőket beszéljük meg. Tervez­zük, hogy a fürdő területén, jö­vőre sátras nyelvi tábort szer­vezünk, szeretnénk meghívni a schortensi kórust is a nagyba­jomi falunapra. A környezetvé­delmi program is ad számos új feladatot. Tervezik a schortensi és a nagybajomi önkéntes tűz­oltók is a kapcsolatok erősíté­sét.- Fontos feladatunk még a szakmai tapasztalatcsere - mondta a polgármester. Ez az önkormányzat tevékenységét is érinti: tanácsokkal segítjük egymás munkáját. (Jakab)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents