Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. szept. 16., szombat Űj könyvek BORSOS MIKLÓS Üzenet 77 képben Az eddig ismeretlen gyűjtemény a művész életét, alkotómunkáját jellemző szenvedélyes érdeklődés bizonyítéka. S üzenet is - az utókornak. (Dunakönyv, 2090 Ft) KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Ferenchegyi esszék Az eseményekre érzékenyen reagáló, játékosságra mindig kész író huszonöt kisesszé- jét, cikkét tartalmazza ez a kötet, és irodalmi csemegéket is. (Belvárosi, 348 Ft) HANS KÜNG Vallások etikája Nincs esélyünk a fennmaradásra ethosz nélkül; nincs világbéke vallásbéke nélkül. Ehhez szükséges a párbeszéd is. (Egyházfórum, 390 Ft) VIRGINIA C. ANDREWS Éjféli suttogások Dawn és Jimmy végre megtalálta boldogságát. Lányuk, Christie 16. születésnapját ünnepli, s a bálon ott van Gavin is. A két fiatal szerelmére azonban lesújt a családi átok... (Könyvklub,570 Ft) WALLINGER ENDRE Emberi méltóságot! Félelem, rettegés korszakában a biztonságot jelenti; segítő kezet, és emberséget. A Magyar .Vöröskereszt tagjainak szerteágazó munkáját villantja föl a háború szörnyűségeitől napjainkig, a menekültek és hajléktalanok támogatásáig a Kaposváron is ismert újságíró, 150 oldalon, fotókkal. Okulásul, az ifjúságnak. (M. Vöröskereszt) Hétszer szökött át a határon - hogy tanulhasson Csurgói diák Pozsonyból Ozsvald Árpád a gimnázium dísztermében, az első iskola alapítását megörökítő festmény előtt fotó: táborszki istvánné Mintha csak pótolni akarta volna a 45 évi lemaradást, a legkorábban érkezett Csurgóra, a nagy diáktalálkozóra. Csaknem fél évszázad múltán, 14 kötettel a háta mögött lépte át újra az alma mater küszöbét. Lakóhelye, Pozsony; kisebbségi sorsban, a szülőföldjén szolgál. A néhány, sok megpróbáltatást átélt diák büszkén vállalhatja az életművet. Mintha a Jókai-regény Csittvári krónikájának szerzőihez hasonlóan tettek volna fogadalmat: Ozsvald Árpád a Hét című pozsonyi lap főszerkesztő-helyettese, Fonód Zoltán a Komenszky Egyetem magyar tanszékének profesz- szora. Turóczi Gyula azonban Magyarországon maradt -, a Budapesti Műszaki Egyetem docenseként vonult nyugdíjba. Mindhárman 1942-ben, a Felvidékről kerültek Csurgóra. Lelkészek toborozták a tehetséges gyerekeket, hogy jöjjenek a református gimnáziumokba: a nyugati megyékből Pápára vagy Csurgóra, keletebbről Sárospatakra. Csak két évig tanultak zavartalanul. Közeledett a front - s ők voltak a legvédtelenebbek. 1944 októberében megszűnt a tanítás, mindenkit hazaküldtek. Intemátusában - a mai városháza melletti Éhn Kálmán-féle házban - az akna- vetősök állomásoztak. Három napig köztük aludt, s amikor indulhatott, a légiriadók miatt kétóránként leálltak a vonatok. Tizenkét éves volt akkor. Szülőföldjét - túl a Dunán - már karácsonyra megszállták az oroszok, a magyar-csehszlovák határt pedig lezárták. Nem is tudott tavasszal visszajönni Csurgóra, csak 1946 őszén, a negyedik osztályba. Az Ipolyon szökött át. Több tízezer magyarral együtt akarták áttelepíteni. Édesanyja is megkapta a „fehér levelet”; már kinézték nekik a házat, de jött a bíró: ,Jolán, te nem jöhetsz, mert a fiad már átszökött.”- Hétszer szöktem át - mondta Ozsvald Árpád. - Abban az időben 14—15 éves voltam. Volt, hogy ökrös szekéren. Szete község határában az Ipoly egy helyen szlovák területen folyik, a szeteiek földje meg ideát volt. Amikor átértünk az Ipolyon, jöttek a határőrök: „Jó napot, Jóska bácsi! Ki az ott magával? - A keresztfiam...” Aztán gyalog vagy autóstoppal lementem Szobig, ott szálltam vonatra. A derekamat is érzem már. No, nemcsak ezért. A gimnázium birkózócsapatának nem volt légsúlyú versenyzője. Alacsony, tömzsi gyerek voltam, s testnevelő tanárom, Egyiid Árpád biztatott: egyest kapsz (akkor az volt a legjobb), ha jársz edzésre. Hetente kétszer edzettünk; Pécsre, Barcsra jártunk versenyezni. Sokszor kidobtak a szőnyegen kívül vagy be kellett tömi a hidat. Csurgón gyerekként találkozott a legnagyobb magyar írókkal. 1947-ben itt járt Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Passuth László. Ozsvald Árpád sok verset írt Csurgón - stílusosan a Csokonai-padnál, a parkban. Egyik verse országos lapban, a Március 15-ben jelent meg; a Dunántúli Napló szülőföldjéről szóló írását közölte. Érettségije óta Csurgón csak egyszer járt, 1984-ben. Örül, hogy még egyszer találkozott a gimnázium előtt Pókos Ferenccel, híres, szigorú tanárával... Szívesen beszél a Kaposvári Tavaszi Fesztiválról is. Négy éve meglepte egy levél; csak ennyi állt rajta: Ozsvald Árpád, a Hét Szerkesztősége, Bratis- lava-Pozsony (a pontos címet címet Csurgón sem tudták). Kellemes meghívás volt; a Berzsenyi Társaság ülését választotta. Takáts Gyulát régóta ismerte: Gyulán, egy másik fesztiválon derült ki, hogy Takáts Gyula édesanyja is Ozsvald szülőfalujából, Nemesorosziból származik. Ozsvald Árpád tagja a szlovák és a magyar író- szövetségnek is. Az Új Szóban sorra megjelentek versei. Legújabb kötetét, a „Nincsenek szemtanúk” címűt magával hozta. Kisregénye, a „Kispos- tás” három kiadást ért meg, ötezer példányban Magyarországon is forgalomba került. Nagyon nagyra értékeli azokat a nagy szlovák írókat, akik még jól tudtak magyarul; Emil Boleslav és Smrek szerették a magyar irodalmat, sokat fordítottak. A készülő szlovák nyelvtörvényben nagy veszélyt lát. Tudja, hogy aki az anyanyelvét elhagyja, az előbb-utóbb a magyarságát is elhagyja. De bízik: a józan ész fog győzni. Egy évvel előtte végzett csurgói diáktársa, Kovács Kálmán A magyar irodalom történetében Ozsvald Árpád egyéniségét ilyennek látja: „Tiszta, rendtartó szavai elkerülik a hangoltság lázálmait, inkább a töprengés szűrői felé terelik az élményt.” Horváth József A vendéglős álma Áldomás Orbán pápával Amióta a siófoki autóbusz-pályaudvar megépült, a váróterem melletti bisztrót vezeti. Nem illik hozzá a „bisztró” kifejezés, noha az üzlet kezdettől fogva jellegének megfelelően kifogástalanul működik. Mayer László ugyanis — testi és lelki alkata szerint — olyan magyar vendéglős típus, amilyen ma már igen ritka, amilyenekkel valaha Eötvös Károly találkozhatott Balaton körüli utazásai közben. Feltehetően maga Krúdy Gyula is szívesen elbeszélgetett volna vele egy-egy pohár bor mellett régi királyokról, ehető fogásokról, vagy éppenséggel a főzés művészetéről, amelynek Mayer László ugyancsak elismert művelője. — Szülőfalumat főként egy Arany ballada tette híressé — mondja — mégpedig a Tengeri hántás című, amelynek egyik sora így hangzik: „Törik már a tengerit Adonyban”. Nos, ez az Adony Duna-parti falu és az említett balladán kívül még sok mindenről híres; például, van egy szigete, amelynek gazdag madárvilágát maga Brém Alfréd is tanulmányozta. Szomorú eseményre emlékeztet egy hely- történeti emlék, mely szerint második Lajos király Mohács felé tartva, Adonyban letáborozott, és a sátrában segélykérő leveleket írt különböző uralkodóknak — mint, tudjuk, feleslegesen. Inkább aludt volna szegény... A „császárszállásnak” nevezett hely (140-150 éves gesztenye fáival) pedig első Ferenc Józsefre emlékezteti a falumbé- lieket, akik a régi papoktól, tanítóktól tudják, hogy a császár — második Lajossal ellentétben — igen jól aludt, amikor a hajó Adonyhoz ért vele. Jöttének hírére kivonult a nép a Duna-partra, de nagy csalódására a felség nem jelent meg a fedélzeten. Aludt. Másodszor is eljött, akkor viszont vadászott a szigeten. — No és Orbán pápa?! Akivel (képzeletben) koccintani szoktak az Orbán-napi búcsún az adonyiak a pinceszeri áldomásokon? — Hozzátartozott a gyerekkoromhoz Orbán pápa legendás alakja. — mondja Mayer László.— Ő — aki, ha jól emlékszem, Krisztus után a második században elrendelte az áldozáshoz szükséges kehely bearanyozását — a szőlősgazdák védőszentje. Az őseink kápolnát emeltek tiszteletére a szőlőhegyen, s egy ismeretlen vándorfestő készítette az oltárképet: Or- bán-pápa portréját. A búcsú napján rengeteg koszorúval díszítik a kápolnát, hogy mise után mindenkinek jusson egy-egy szál megszentelt virág, amit a gazda présházába, pincéjébe visz, hogy óvja a birtokát, jégtől, pusztító vihartól, kártékony esőktől. Ezen a napon sok a vendég a hegyen. Áz asszonyok süt- nek-főznek, a férfiak a legjobb boraikat kínálják. Megérkeznek az „elszármazott” rokonok, megidézik emlékeiket, s áldomást isznak Orbán pápával. Magam is hazatérek olyankor a családommal, s rendszerint siófoki barátaim közül is elkísérnek néhányan. Halászlét főzök, vagy húst sütök a kemencében, mint a régi szakácsok. — Az ősei között voltak-e vendéglősök, netán fogadósok? — Nem tudok róla. Szőlősgazdák és iparosok voltak a felmenőim, (apám például fodrász, majd villanyszerelő) de az asszonyok (anyán és nagyanyám) híresek voltak főztükről és szívélyes, magyaros vendéglátóként ismerték őket. Az asszonyoknak nagy szerepük volt a családban. Míg a férfiak a mesterségüket gyakorolták (vagy éppen háborúban voltak), az asszonyok művelték a szőlőt, s az abból származó jövedelem mindig kisegítette a családot. Mayer Lászlónak van egy régi álma: egy fogadó. Egy beszálló vendéglő valahol a Balaton környékén, szép, de csendes tájon, ahol a vendégek valóban pihenhetnek és magyarok is lennének köztük: talán még írók, művészek is. Amikor — évtizedekkel ezelőtt — megismertem, tekintélyes bajuszt viselt. Azt mondja: újra megnöveszti, ha végre-valahára megvalósul az álomfogadó. Szapudi András Luciano Pavarotti, a világhírű tenor kíséri Lady Di-t szerda esti koncertjére, amelynek címe: Luciano Pavarotti és barátai a boszniai gyermekekért. A barátok: Bono, Meat- loaf, Michael Bolton, Simon Le Bon, Brian Eno és a Cranberries. FOTÓ: FEB-REUTERS A bizakodó korosztály értékrendje Magyarországon az utóbbi években gyakoriak a közvéleménykutatások, de eddig még sohasem kérdezték a jövő nemzedékét a kilátásaikról. A Reader’s Digest Válogatás 1995 májusában fölkérte a Szonda Ipsos média-, vélemény- és piackutató intézetet, hogy végezzen exkluzív felmérést a népesség 15 százalékát jelentő 15-24 év közöttiek körében. 500 fiatalt kérdeztek meg, akik nemük, koruk és lakóhelyük szerint képviselik korosztályukat. A felmérés eredményeiről olvashatnak a Reader’s Digest Válogatás legújabb számban, a magazin munkatársának, L. Takács Zsuzsannának A bizakodó korosztály című írásában. A válaszokból kiderül, hogy a fiatalok többségének az a célja, hogy a rossz kilátások ellenére képezze magát, öt éven belül megfelelő munkahelye, saját lakása, jó autója legyen. A többség véleménye: ennek feltétele az iskolázottság, legalább egy idegen nyelv ismerete, és nagyon fontos a kitartás is. A fiatalok reménykednek abban, hogy aki igazán akaija, előbb-utóbb talál megfelelő munkát, és van reménye az előmenetelre is. — Nekem nagyon lényeges, hogy a munka és a munkahely egyaránt jó legyen — mondta egy 17 éves lány. — Hiába keres valaki sok pénzt, ha reggelenként rosszkedvűen ébred, mert dolgozni kell mennie. A megkérdezettek ugyanazokat az értékeket fogadják el, mint szüleik és nagyszüleik: 81 százalékuk szeretne családot, 65 százalékuk két gyereket. Az érdemben válaszolók jelentős része valamiért büszke a magyarságára, az ország természeti adottságai, a magyar nyelv szépsége, a magyar tudományos élet sikerei, esetleg a sportsikerek miatt. 78 százalékuk legalább két okot is megnevezett, amiért büszke, kétharmaduk pedig nem kívánt megnevezni olyan okot, ami miatt szégyellné azt. — Büszke vagyok a csodálatos magyar építészetre — mondta egy 18 éves —, pedig kis országban élünk, és pusztított a világháború is. A fiatalok jól látják és érzik koruk hiányosságait is. 40 százalékuk fél a bűnözéstől, 50 százalékuk egy esetleges környezeti katasztrófától. Gazdasági téren a többség — 50 százalék fölött — az inflációt nevezte meg fő veszélyforrásként. A felmérés leglényegesebb eredménye az, hogy az új nemzedék — annak ellenére, hogy jól látja a nehézségeket — végül is bizakodó: csupán 12 százalék vallotta magát pesszimistának. Egy 17 éves középiskolás szerint: — Én optimista vagyok, mert pesz- szimista módon nem érdemes élni. A felmérés érdekes következtetései: 72 százalék mondta, hogy tanulmányainak anyagi támogatása elsősorban az állam feladata. A válaszolók fele hívőnek vallja magát, ám csak 11 százalékuk jár rendszeresen templomba. 73 százalékuk támogatná az ország majdani csatlakozását az Európa Unióhoz, illetve a NATO-hoz.
