Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-16 / 218. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. szeptember 16., szombat Kulka János kalandjai Két színházi évad után ismét a kaposvári Csiky Gergely Színházban próbál Kulka János Jászai-díjas színész. A milliomosnő látogatása című, Ascher Tamás ren­dezte darabban alakítja Alf­red Ilit. — Milyen érzés újra Ka­posváron próbálni? Többet je­lent-e mint régebben? — Dolgozni ugyanolyan jó, mint régen! Sőt! Az ember haj­lamos illúziókba ringatni ma­gát, mert amikor elmegy, úgy érzi: máshol is lehet ugyan­olyan jól dolgozni, mint itt. Aztán rájön: ez másként van. így dolgozni csak Kaposváron lehet. Sem a munka intenzi­tása, sem a minősége nem vál­tozott. Nagy szerencse, hogy Ascher Tamással dolgozhatom együtt. — Két éve szerződött el Ka­posvárról. Kicsit keserű száj­ízzel búcsúzott... — Keserűség amiatt volt bennem, mert nem tudtam: jól döntöttem-e. Azt éreztem, hogy menni kell, de nem lát­tam magam előtt a jövőt. Attól féltem, hogy nem lesz mun­kám, hogy nem kellek majd senkinek. Ilyen értelemben va­lóban pesszimista voltam, de az jólesett, hogy Babarczy Lá­szlóval úgy váltunk el: vissza­vár, szívesen lát vendégként. —A közelmúltban megjelent egy könyv önről; lemezen, ka­zettán is hallhatjuk. „Nagy fe­hérként” pedig kéthetente a Szomszédokban is feltűnik. Mit hozott még ez a két évad? — A lemezemre — a múlt év legjobb énekes színésze­ként — kaptam egy Emerton- díjat, aminek nagyon örültem. Most már talán másik lemezt csinálnék, de akkor ragaszkod­tam azokhoz a dalokhoz. Ami­kor elmentem Kaposvárról, a nyár végén Franciaországban elkezdtünk dolgozni Jeles Andrással a Szervusz, Tolsz­toj! című darabon. Ezt a szere­pet meg kellett tanulnom fran­ciául, s egy fesztiválon tízszer eljátszottam. Nagy kaland volt. Leszerződtem a Radnó­tiba. A Zsótér Sándor rendezte Görög című darabért Béres Ilonával együtt kaptunk Erzsé- bet-díjat. A legjobb férfialakí­tás díját pedig az idén vettem át a Szentivánéji álomért és a Háztűznézőért. Most, hogy fo­lyamatosan dicsekszem, úgy vélem: igen eredményes két év áll mögöttem. Gyakran elgon­dolkozom azon, hogy általá­ban olyan szerepeket játszom, amelyek jóval idősebbek ná­lam. A milliomosnő látogatá­sában is arról beszélünk Mol­nár Piroskával, hogy har­mincöt évvel ezelőtt milyen szerelmesek voltunk... Olyan szerepeket is megkapok, ame­lyek még ráérnének tíz-tizenöt év múlva. — Baja van a korával? — A saját korommal kie­gyeztem, de fiatalként alig vár­tam, hogy egyszer megöreged­jem. Külön színészi erőket igényel, hogy elhitessem: a szerepben 15-20 évvel idősebb vagyok, mint valójában. A Szomszédokban is legalább 45 évesnek kellene lennem. — Főleg, hogy a nyolc év alatt nővé érett sorozatbéli lá­nya, Julcsi... — A sorozat feltartózhatat- lanul megy a maga útján. — Nem gondolkozott azon, hogy kilép belőle? — Ki lehetne, de bármeny­nyire is szépítgetjük: ez anyagi kérdés is. Es van bennem va­lamiféle hűség is Horváth Ádám iránt, aki apámnak volt jóbarátja. Együtt kezdtük el, s úgy érzem: becsapnám, ha ab­bahagynám a sorozatot. — Említette az anyagi biz­tonságot. Ma egy színésznek mennyivel nehezebb megélni, mint tíz éve? •— Akkor nem volt gond kocsival járni. Ma már igen. Akkor sem kerestünk jól, de akkor egy lakás is elérhetőbb volt, mint most. Spindler Béla nemrég mesélt egy kimutatás­ról. Ebben az állt, hogy húsz évvel ezelőtt anyagilag is az egyik legelismertebb szakma volt a színészeké. Azt hiszem, az ötödik volt, ma pedig a sokadik helyre csúszott a színészeké. Egy jó könyvelő háromszor annyit keres, mint mi. Természetesen kissé mél­tatlan munkákkal lehet ezt pó­tolni. — Kulka János milyen „méltatlanabb” feladatot vál­lalna el? — Egy rossz reklámban biz­tos, hogy nagyon rosszul érez- ném magam. Nem tudnám el­viselni, ha a kedvenc újsá­gomban minden reggel maga­mat látnám egy teljes olda­lon... Lehet, ha felkérnének arra, hogy reklámozzam a ka­posvári színházat, azt elvállal­nám. — A kaposvári színháznak nem kell reklám. — Valóban, de én a minő­ségre gondoltam elsősorban. Talán azt, amiben hiszek, rek­lámoznám. Ha odaállítanának egy Porsche mellé, és azt mondatnák velem, hogy ez a legjobb autó, akkor ezt meg­tenném. — Az idei évadban miben látjuk? — A Fővárosi Operett Színházban a Valahol Euró­pában című musicalben Hau- mann Péterrel felváltva ját­szom. Az is egy 50-60 éves szerep, de a halántékomat le­het egy kicsit őszíteni... A Radnótiban a Háztűznézőben, a Szarvaskirályban és A király mulat című darabban játszom. Az Új Színházban pedig to­vábbra is műsoron marad a Szentivánéji álom. Van egy es­tem is, amellyel járom az or­szágot. Ülök a színpadon egy széken, és a lemezem dalait éneklem. Lőrincz Sándor Nincs folytatása az Akácos útnak „Az ördöggel is cimborálnék a fiúkért”... Bonyodalmak a tabi kollégium körül- Haldoklik, létének 24. órájá­hoz érkezett a magyar cigány­zene - mondta Szirmai László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Országos Szórakoztatózenei Központjának igazgatója. - A sajnálatosan kusza, honi viszo­nyainkban. Az olcsó gépzene kiszorította az élőt, az igazit. Már kuriózum, ha valamelyik étteremben, uram bocsá’ kocs­mában, akad egy-két szál ci­gány. Aki nem cincog, hanem gyönyörűségesen hegedül, cimbalmozik; aki felkorbá­csolja a betegesen lefojtott in­dulatokat vagy ha kell, anda­lít... Alig van már ilyen; kiha­lóban a cigányprímás. Igaz, él, létezik még néhány remek, ci­gányzenész-dinasztia, a Laka­tos, a Sánta, a Miskolci-Balog, a Lendvai Csócsi család, de egyre kevesebben lesznek... Az igazi cigányzene sorvad; hogy nincs már folytatása az „Aká­cos útnak”. K. G. T. Tabon évek óta nem felel meg az alapkövetelményeknek a Rudnay Gyula Szakközépis­kola fiúkollégiuma. A tető- szerkezet korhadt, penésze­sek a falak. Szűk is a diákok­nak. Ennek ellenére az új tanévben sem költöznek új helyre a kollégisták. A Somogy Megyei Közgyűlés több kísérletet is tett a kollégium kiváltására — eredménytelenül. Bezárása pedig nehezítené, eset­leg leheteüenné tenné a diákok tanulását, hiszen többségük a me­gye távolabbi településein lakik. Ezért dr. Gruber Attila alelnök augusztusban hivatalosan is kérte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat siófoki in­tézetét a régi kollégium ideiglenes működési engedélyét az 53 tanuló elhelyezésére. Ezt 1996. június 15-ig kapta meg Tab. / Érdekellentétek Lelik Zoltánnénak, a szakközép- iskola gazdasági vezetőjének sok álmatlan éjszakát okozott már az ügy. Beszélgetésünkhöz hatalmas aktaköteget vett elő. — A gyerekek elhelyezési kö­rülményeinek javítása érdekében még az ördöggel is hajlandó len­nék cimboráim — mondta. — Úgy látszik, hogy a város és a megye érdeke nem azonos. A megyei közgyűlés május 30-i ülé­sén egyetértett a kollégium java­solt megoldási alternatívával. Támogatta a két tágas családi ház megvételét. Erre 16,5 millió forin­tot hagyott jóvá. A polgármesteri hivatal átalakítása valószínűleg lényegesen többe kerülne. Ä megvételre szánt házak Ta­bon a szakközépiskola közelében vannak, de az épületeket át kel­lene alakítani. Dr. L Szabó Tünde megyei főépítész az építési engedély kiadását javasolta. A he­lyi önkormányzat jegyzője július elején 2166/1995. számú határo­zatával engedélyt adott ki a két családi ház diákszállássá való át­alakítására, ám ezt a négy szom­széd közül három megfolleb- bezte. A korábban békés utcában érzékelhető a feszültség. Félnek a fiúktól Kurucz Tibor és felesége, az egyik fellebbező szomszéd. — Idegileg egyre jobban meg­visel már bennünket ez az ügy — mondta Kurucz Tiborné. — Se­bestyén szomszédékkal is meg­romlott a korábbi jó viszonyunk. Megértjük, hogy el kívánják adni a házukat, de a kialakítandó kol­légiumi épülettel kapcsolatban nekünk is vannak fenntartásaink. Zajt, lármát, egyéb kellemetlen­séget okoznak a diákok. Vélemé­nyünket a módosított tervvel kap­csolatban is fenntartjuk. Kovácsné Vankó Edit és férje az Óvoda u. 60. szám alatt, szin­tén megfellebbezte az első fokú határozatot. — Kollégium esetén az eddigi nyugalmas lakhelyünk már ke­vésbé lenne az — mondta Ko­vácsné. — Kiskorú leánygyerme­keink kamaszok esetleges zakla­tásainak lennének kitéve, házunk értéke is — eladás esetén — a diákszálló miatt csökkenne... Dr. Pintér Zsuzsanna az év eleje óta tervezte, hogy eladja há­zát, ugyanis építkezik. — Áprilistól leálltam a hirde­téssel — mondta —, mert a tabi szakközépiskola, illetve kollé­gium igazgatója és a megye is úgy tájékoztatott, hogy a közgyűlés a két házat együtt kívánja meg­venni. Azt is elmondták: határozat kell a vételhez. Kérték, hogy a há­zakat külön-külön ne adjuk el. — Azzal biztattak bennünket — mondta Sebestyén János, a másik ház tulajdonosa —, hogy az ügy júliusra lezárul, és fizet­nek. Áz illetékhivatal által megál­lapított összeg egy részét 1996. február 28-ig fizették volna ki. Csak időhúzás — A megyei pénzügyi bi­zottság (ennek tagja Farkas Ist­ván tabi polgármester is) júliusi ülésén a közgyűlési határozat­hoz képest újabb feltételeket szabott — mondta dr. Pintér Zsuzsa. — Akkor írható alá az előkészített adásvételi szerző­dés, ha az átalakításra szóló épí­tési engedély jogerős lesz. Ez tovább bonyolította a helyzetet, közben múlik az idő. Dr. Kol- ber István, a megyei közgyűlés elnöke a napokban arról tájékoz­tatott: vételi szándékuk komoly volt és a szeptemberi ülésen vég­leges döntés születik. — Addig még tartjuk a me­gyének tett ígéretünket — hang­súlyozta Sebestyén János. — Ezt követően azonban nyilvánosan meghirdetjük a házaink eladását. Félévig biztattak, és ez a késede­lemjelentős kárt okozott nekünk. — Mint a helyi képviselő-tes­tület tagja úgy látom — mondta dr. Pintér Zsuzsanna —, hogy a polgármester mindenképpen a je­lenlegi hivatal épületét szeremé átalakíttatni kollégiummá. Több képviselőtársam szerint is ez az egyetlen módja, hogy a testületi döntés nélküli beruházást — a volt Videoton belsőtelepi épület folyamatban levő átalakítását polgármesteri hivatallá — legali­zálják. Már több millió forintot költöttek az épületre. Krutek József Flamingósok táncparketton Az első helyezett Boldizsár-Gadár páros fotó: kovács tibor Táncosok, de minden vágyuk az, hogy sportolóknak tekintsék őket. Mellőzöttnek, sehová sem tartozónak érzik most magukat, és hétről hétre küzdenek a tal­pon maradásért. A gyerekek lelkesedése, és a szülők áldo­zatvállalása tartja csak életben a kaposvári Flamingó Tánc- sportegyesületet. Tizennégy éves az egyesület, s az idei a legnehezebb évük. — A városi művelődési ház­ban volt az otthonunk, kaptunk próbahelyet, kosztümöt, segí­tették az utazásainkat, rendsze­res volt a megyei támogatás — mondta Balázsné Pomezanski Judit táncpedagógus. A ház nem tudott többé vállalni ben­nünket. Megpróbálunk hát a sa­ját lábunkon megállni, de ez nagyon nehéz. Hagyományos és divattáncot tanítunk, a legki­sebb tánciskolái tanítványaink 6-7 évesek. Tehetséggel és szorgalommal két év alatt a versenyzésig juthat el a fiatal, ám attól kezdve megnőnek a szülők terhei. Hétvégén szinte mindig utazunk: versenyre vagy fellépésre. Ez utóbbival a gyerekek egy kevés bevételhez jutnak, ám az csepp a tenger­ben. Ha sportegyesületként tar­tanának számon bennünket, ak­kor számíthatnánk némi támo­gatásra, mint erre az ország más tájain számos példa van. A táncosok teljesítményén nem látszik az egyesület küz­delme: rendre jó eredmények­kel térnek haza a versenyekről. Legutóbb például Zánkán az országos ifjúsági táncfesztivá­lon remekeltek, a 26 induló klub közül a harmadikak lettek. Standard kategóriában az elsők dicsősége a Boldizsár Gábor, Gadár Kati párosnak jutott. Gábor négy évvel ezelőtt ragadt meg a Flamingónál, s mostanra érett be a tudása. Negyedik próbálkozásra talált megfelelő partnert: a táncnál alapvető kö­vetelmény az összhang, a két személyiség harmonikus kap­csolata. Rengeteg gyakorlás, aprólékos munka van a köny- nyed lépésekben, kitartás kell, míg a lendületes figurák tökéle­tesek lesznek. A negyedikes gimnazista fiú titkon előre bí­zott a sikerben, melyre előző eredményei biztatták. Nem hi­ába gyakorolt olyan sokat ott­hon a tükör előtt, a heti két fog­lalkozás ugyanis kevés. Rend­szeresen nézi az Eurosport táncközvetítéseit: külföldön sokkal népszerűbb a verseny­tánc, mint nálunk. Gyors szá­molást végeztünk a fellépőruha áráról: a fiúknak húszezer fo­rint egy öltözet, a lányoknak a duplája. A 4-5 ezer forintos tánccipők csak néhány hónapot bírnak ki a fokozott igénybevé­tel miatt. A versenyekre a szü­lők szervezik meg az utazást, hétvégeken öt-hét kocsiból álló konvoj indul útnak. Azt mond­ják, aki megszereti a táncot, az elkötelezettje is lesz — számít­hat rá az egyesület. Nagy Sándor az egyesület elnöke napi gondjaikról beszélt. — Nagyon magas bérleti dí­jat fizetünk, éppen csak fenn­tartani tudjuk a sportegyesüle­tet. Szükség lenne a fejlesz­tésre, hogy tánchoz illő kör­nyezetet teremtsünk. Szeren­csénkre a szülők erejükhöz mérten segítenek. Minden le­hetséges pályázati alkalmat megragadunk. Szeretnénk, ha a gyakorlótermünkben a nagy- közönségnek is bemutathat­nánk, amit tudunk. A tánc mel­lett próbálkozunk dzsesszba- lettal és klasszikus balettal, gyógytornával és aerobikkal, s a gerincferdüléses gyerekek tornáját is tervezzük. Izményi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents