Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. szeptember 16., szombat Kulka János kalandjai Két színházi évad után ismét a kaposvári Csiky Gergely Színházban próbál Kulka János Jászai-díjas színész. A milliomosnő látogatása című, Ascher Tamás rendezte darabban alakítja Alfred Ilit. — Milyen érzés újra Kaposváron próbálni? Többet jelent-e mint régebben? — Dolgozni ugyanolyan jó, mint régen! Sőt! Az ember hajlamos illúziókba ringatni magát, mert amikor elmegy, úgy érzi: máshol is lehet ugyanolyan jól dolgozni, mint itt. Aztán rájön: ez másként van. így dolgozni csak Kaposváron lehet. Sem a munka intenzitása, sem a minősége nem változott. Nagy szerencse, hogy Ascher Tamással dolgozhatom együtt. — Két éve szerződött el Kaposvárról. Kicsit keserű szájízzel búcsúzott... — Keserűség amiatt volt bennem, mert nem tudtam: jól döntöttem-e. Azt éreztem, hogy menni kell, de nem láttam magam előtt a jövőt. Attól féltem, hogy nem lesz munkám, hogy nem kellek majd senkinek. Ilyen értelemben valóban pesszimista voltam, de az jólesett, hogy Babarczy Lászlóval úgy váltunk el: visszavár, szívesen lát vendégként. —A közelmúltban megjelent egy könyv önről; lemezen, kazettán is hallhatjuk. „Nagy fehérként” pedig kéthetente a Szomszédokban is feltűnik. Mit hozott még ez a két évad? — A lemezemre — a múlt év legjobb énekes színészeként — kaptam egy Emerton- díjat, aminek nagyon örültem. Most már talán másik lemezt csinálnék, de akkor ragaszkodtam azokhoz a dalokhoz. Amikor elmentem Kaposvárról, a nyár végén Franciaországban elkezdtünk dolgozni Jeles Andrással a Szervusz, Tolsztoj! című darabon. Ezt a szerepet meg kellett tanulnom franciául, s egy fesztiválon tízszer eljátszottam. Nagy kaland volt. Leszerződtem a Radnótiba. A Zsótér Sándor rendezte Görög című darabért Béres Ilonával együtt kaptunk Erzsé- bet-díjat. A legjobb férfialakítás díját pedig az idén vettem át a Szentivánéji álomért és a Háztűznézőért. Most, hogy folyamatosan dicsekszem, úgy vélem: igen eredményes két év áll mögöttem. Gyakran elgondolkozom azon, hogy általában olyan szerepeket játszom, amelyek jóval idősebbek nálam. A milliomosnő látogatásában is arról beszélünk Molnár Piroskával, hogy harmincöt évvel ezelőtt milyen szerelmesek voltunk... Olyan szerepeket is megkapok, amelyek még ráérnének tíz-tizenöt év múlva. — Baja van a korával? — A saját korommal kiegyeztem, de fiatalként alig vártam, hogy egyszer megöregedjem. Külön színészi erőket igényel, hogy elhitessem: a szerepben 15-20 évvel idősebb vagyok, mint valójában. A Szomszédokban is legalább 45 évesnek kellene lennem. — Főleg, hogy a nyolc év alatt nővé érett sorozatbéli lánya, Julcsi... — A sorozat feltartózhatat- lanul megy a maga útján. — Nem gondolkozott azon, hogy kilép belőle? — Ki lehetne, de bármenynyire is szépítgetjük: ez anyagi kérdés is. Es van bennem valamiféle hűség is Horváth Ádám iránt, aki apámnak volt jóbarátja. Együtt kezdtük el, s úgy érzem: becsapnám, ha abbahagynám a sorozatot. — Említette az anyagi biztonságot. Ma egy színésznek mennyivel nehezebb megélni, mint tíz éve? •— Akkor nem volt gond kocsival járni. Ma már igen. Akkor sem kerestünk jól, de akkor egy lakás is elérhetőbb volt, mint most. Spindler Béla nemrég mesélt egy kimutatásról. Ebben az állt, hogy húsz évvel ezelőtt anyagilag is az egyik legelismertebb szakma volt a színészeké. Azt hiszem, az ötödik volt, ma pedig a sokadik helyre csúszott a színészeké. Egy jó könyvelő háromszor annyit keres, mint mi. Természetesen kissé méltatlan munkákkal lehet ezt pótolni. — Kulka János milyen „méltatlanabb” feladatot vállalna el? — Egy rossz reklámban biztos, hogy nagyon rosszul érez- ném magam. Nem tudnám elviselni, ha a kedvenc újságomban minden reggel magamat látnám egy teljes oldalon... Lehet, ha felkérnének arra, hogy reklámozzam a kaposvári színházat, azt elvállalnám. — A kaposvári színháznak nem kell reklám. — Valóban, de én a minőségre gondoltam elsősorban. Talán azt, amiben hiszek, reklámoznám. Ha odaállítanának egy Porsche mellé, és azt mondatnák velem, hogy ez a legjobb autó, akkor ezt megtenném. — Az idei évadban miben látjuk? — A Fővárosi Operett Színházban a Valahol Európában című musicalben Hau- mann Péterrel felváltva játszom. Az is egy 50-60 éves szerep, de a halántékomat lehet egy kicsit őszíteni... A Radnótiban a Háztűznézőben, a Szarvaskirályban és A király mulat című darabban játszom. Az Új Színházban pedig továbbra is műsoron marad a Szentivánéji álom. Van egy estem is, amellyel járom az országot. Ülök a színpadon egy széken, és a lemezem dalait éneklem. Lőrincz Sándor Nincs folytatása az Akácos útnak „Az ördöggel is cimborálnék a fiúkért”... Bonyodalmak a tabi kollégium körül- Haldoklik, létének 24. órájához érkezett a magyar cigányzene - mondta Szirmai László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Országos Szórakoztatózenei Központjának igazgatója. - A sajnálatosan kusza, honi viszonyainkban. Az olcsó gépzene kiszorította az élőt, az igazit. Már kuriózum, ha valamelyik étteremben, uram bocsá’ kocsmában, akad egy-két szál cigány. Aki nem cincog, hanem gyönyörűségesen hegedül, cimbalmozik; aki felkorbácsolja a betegesen lefojtott indulatokat vagy ha kell, andalít... Alig van már ilyen; kihalóban a cigányprímás. Igaz, él, létezik még néhány remek, cigányzenész-dinasztia, a Lakatos, a Sánta, a Miskolci-Balog, a Lendvai Csócsi család, de egyre kevesebben lesznek... Az igazi cigányzene sorvad; hogy nincs már folytatása az „Akácos útnak”. K. G. T. Tabon évek óta nem felel meg az alapkövetelményeknek a Rudnay Gyula Szakközépiskola fiúkollégiuma. A tető- szerkezet korhadt, penészesek a falak. Szűk is a diákoknak. Ennek ellenére az új tanévben sem költöznek új helyre a kollégisták. A Somogy Megyei Közgyűlés több kísérletet is tett a kollégium kiváltására — eredménytelenül. Bezárása pedig nehezítené, esetleg leheteüenné tenné a diákok tanulását, hiszen többségük a megye távolabbi településein lakik. Ezért dr. Gruber Attila alelnök augusztusban hivatalosan is kérte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat siófoki intézetét a régi kollégium ideiglenes működési engedélyét az 53 tanuló elhelyezésére. Ezt 1996. június 15-ig kapta meg Tab. / Érdekellentétek Lelik Zoltánnénak, a szakközép- iskola gazdasági vezetőjének sok álmatlan éjszakát okozott már az ügy. Beszélgetésünkhöz hatalmas aktaköteget vett elő. — A gyerekek elhelyezési körülményeinek javítása érdekében még az ördöggel is hajlandó lennék cimboráim — mondta. — Úgy látszik, hogy a város és a megye érdeke nem azonos. A megyei közgyűlés május 30-i ülésén egyetértett a kollégium javasolt megoldási alternatívával. Támogatta a két tágas családi ház megvételét. Erre 16,5 millió forintot hagyott jóvá. A polgármesteri hivatal átalakítása valószínűleg lényegesen többe kerülne. Ä megvételre szánt házak Tabon a szakközépiskola közelében vannak, de az épületeket át kellene alakítani. Dr. L Szabó Tünde megyei főépítész az építési engedély kiadását javasolta. A helyi önkormányzat jegyzője július elején 2166/1995. számú határozatával engedélyt adott ki a két családi ház diákszállássá való átalakítására, ám ezt a négy szomszéd közül három megfolleb- bezte. A korábban békés utcában érzékelhető a feszültség. Félnek a fiúktól Kurucz Tibor és felesége, az egyik fellebbező szomszéd. — Idegileg egyre jobban megvisel már bennünket ez az ügy — mondta Kurucz Tiborné. — Sebestyén szomszédékkal is megromlott a korábbi jó viszonyunk. Megértjük, hogy el kívánják adni a házukat, de a kialakítandó kollégiumi épülettel kapcsolatban nekünk is vannak fenntartásaink. Zajt, lármát, egyéb kellemetlenséget okoznak a diákok. Véleményünket a módosított tervvel kapcsolatban is fenntartjuk. Kovácsné Vankó Edit és férje az Óvoda u. 60. szám alatt, szintén megfellebbezte az első fokú határozatot. — Kollégium esetén az eddigi nyugalmas lakhelyünk már kevésbé lenne az — mondta Kovácsné. — Kiskorú leánygyermekeink kamaszok esetleges zaklatásainak lennének kitéve, házunk értéke is — eladás esetén — a diákszálló miatt csökkenne... Dr. Pintér Zsuzsanna az év eleje óta tervezte, hogy eladja házát, ugyanis építkezik. — Áprilistól leálltam a hirdetéssel — mondta —, mert a tabi szakközépiskola, illetve kollégium igazgatója és a megye is úgy tájékoztatott, hogy a közgyűlés a két házat együtt kívánja megvenni. Azt is elmondták: határozat kell a vételhez. Kérték, hogy a házakat külön-külön ne adjuk el. — Azzal biztattak bennünket — mondta Sebestyén János, a másik ház tulajdonosa —, hogy az ügy júliusra lezárul, és fizetnek. Áz illetékhivatal által megállapított összeg egy részét 1996. február 28-ig fizették volna ki. Csak időhúzás — A megyei pénzügyi bizottság (ennek tagja Farkas István tabi polgármester is) júliusi ülésén a közgyűlési határozathoz képest újabb feltételeket szabott — mondta dr. Pintér Zsuzsa. — Akkor írható alá az előkészített adásvételi szerződés, ha az átalakításra szóló építési engedély jogerős lesz. Ez tovább bonyolította a helyzetet, közben múlik az idő. Dr. Kol- ber István, a megyei közgyűlés elnöke a napokban arról tájékoztatott: vételi szándékuk komoly volt és a szeptemberi ülésen végleges döntés születik. — Addig még tartjuk a megyének tett ígéretünket — hangsúlyozta Sebestyén János. — Ezt követően azonban nyilvánosan meghirdetjük a házaink eladását. Félévig biztattak, és ez a késedelemjelentős kárt okozott nekünk. — Mint a helyi képviselő-testület tagja úgy látom — mondta dr. Pintér Zsuzsanna —, hogy a polgármester mindenképpen a jelenlegi hivatal épületét szeremé átalakíttatni kollégiummá. Több képviselőtársam szerint is ez az egyetlen módja, hogy a testületi döntés nélküli beruházást — a volt Videoton belsőtelepi épület folyamatban levő átalakítását polgármesteri hivatallá — legalizálják. Már több millió forintot költöttek az épületre. Krutek József Flamingósok táncparketton Az első helyezett Boldizsár-Gadár páros fotó: kovács tibor Táncosok, de minden vágyuk az, hogy sportolóknak tekintsék őket. Mellőzöttnek, sehová sem tartozónak érzik most magukat, és hétről hétre küzdenek a talpon maradásért. A gyerekek lelkesedése, és a szülők áldozatvállalása tartja csak életben a kaposvári Flamingó Tánc- sportegyesületet. Tizennégy éves az egyesület, s az idei a legnehezebb évük. — A városi művelődési házban volt az otthonunk, kaptunk próbahelyet, kosztümöt, segítették az utazásainkat, rendszeres volt a megyei támogatás — mondta Balázsné Pomezanski Judit táncpedagógus. A ház nem tudott többé vállalni bennünket. Megpróbálunk hát a saját lábunkon megállni, de ez nagyon nehéz. Hagyományos és divattáncot tanítunk, a legkisebb tánciskolái tanítványaink 6-7 évesek. Tehetséggel és szorgalommal két év alatt a versenyzésig juthat el a fiatal, ám attól kezdve megnőnek a szülők terhei. Hétvégén szinte mindig utazunk: versenyre vagy fellépésre. Ez utóbbival a gyerekek egy kevés bevételhez jutnak, ám az csepp a tengerben. Ha sportegyesületként tartanának számon bennünket, akkor számíthatnánk némi támogatásra, mint erre az ország más tájain számos példa van. A táncosok teljesítményén nem látszik az egyesület küzdelme: rendre jó eredményekkel térnek haza a versenyekről. Legutóbb például Zánkán az országos ifjúsági táncfesztiválon remekeltek, a 26 induló klub közül a harmadikak lettek. Standard kategóriában az elsők dicsősége a Boldizsár Gábor, Gadár Kati párosnak jutott. Gábor négy évvel ezelőtt ragadt meg a Flamingónál, s mostanra érett be a tudása. Negyedik próbálkozásra talált megfelelő partnert: a táncnál alapvető követelmény az összhang, a két személyiség harmonikus kapcsolata. Rengeteg gyakorlás, aprólékos munka van a köny- nyed lépésekben, kitartás kell, míg a lendületes figurák tökéletesek lesznek. A negyedikes gimnazista fiú titkon előre bízott a sikerben, melyre előző eredményei biztatták. Nem hiába gyakorolt olyan sokat otthon a tükör előtt, a heti két foglalkozás ugyanis kevés. Rendszeresen nézi az Eurosport táncközvetítéseit: külföldön sokkal népszerűbb a versenytánc, mint nálunk. Gyors számolást végeztünk a fellépőruha áráról: a fiúknak húszezer forint egy öltözet, a lányoknak a duplája. A 4-5 ezer forintos tánccipők csak néhány hónapot bírnak ki a fokozott igénybevétel miatt. A versenyekre a szülők szervezik meg az utazást, hétvégeken öt-hét kocsiból álló konvoj indul útnak. Azt mondják, aki megszereti a táncot, az elkötelezettje is lesz — számíthat rá az egyesület. Nagy Sándor az egyesület elnöke napi gondjaikról beszélt. — Nagyon magas bérleti díjat fizetünk, éppen csak fenntartani tudjuk a sportegyesületet. Szükség lenne a fejlesztésre, hogy tánchoz illő környezetet teremtsünk. Szerencsénkre a szülők erejükhöz mérten segítenek. Minden lehetséges pályázati alkalmat megragadunk. Szeretnénk, ha a gyakorlótermünkben a nagy- közönségnek is bemutathatnánk, amit tudunk. A tánc mellett próbálkozunk dzsesszba- lettal és klasszikus balettal, gyógytornával és aerobikkal, s a gerincferdüléses gyerekek tornáját is tervezzük. Izményi Éva
