Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-08 / 158. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1995. július 8., szombat Csomag készül a kormány asztalára A biztos receptje a Balatonra Dr. Nemcsók János: Minden nádszálért harcolni fogok! Dr. Nemcsók János, a Balaton kormánybiztosa Dr. Nemcsók Jan is, a Balaton kormánybiztosa, államtitkári rangban. A jövő héten nyújtja be Horn Gyula miniszterel­nöknek a régió problémáinak felszámolását célzó cselekvési programját. Várhatóan a hó­nap végén kerül a kormány elé. — Jó ideje ismert, hogy a Keszthelyi öbölből ered a tó szervesanyag-terhelése, ezért onnan kiindulva a csatornaháló­zat bővítését és a foszfátmente­sítést kell mielőbb megolda­nunk — mondta erről a prog­ramról. — Fontos, hogy a Bala­tonba befolyó vizek tisztaságát is folyamatosan ellenőrizzék. Haladéktalanul megkezdjük azokat a vizsgálatokat is, ame­lyek két éven belül választ ad­nak arra, hogy melyek azok a körülmények, amelyek veszé­lyesek lehetnek a tóra nézve. A balatoni nádasokat visszatele­pítjük. Harcolni fogunk minden nádszálért, hogy ne vágják ki. Megpróbálunk kidolgozni egy módszert, amelynek segítségé­vel a kékalgákat irtani lehet. Nem tartom hatékonynak az iszapkotrást, nincs rá elég pénz és néhány év is beletelne, míg befejeződik. Első követelmény a tisztaság — Nemrég négyezer bala­toni turistát kértek meg arra,hogy harminc problémát rangsoroljon. Az első és a má­sodik a tisztasággal volt kap­csolatos, csak a huszonhete- dikként említik a vízminőséget. — A tisztaság területén tud­nánk rövid idő alatt a leglátvá­nyosabbat lépni. Egy részletes programon dolgozom, s azt jú­lius végén a kormány elé ter­jesztem. Ez cselekvési program lesz — mellékelve hozzá a pénzigényt is. Radikálisan meg akatjuk változtatni a strando­kon, vasúti váróhelyekben a mellékhelyiségek tisztaságát. Finanszírozni kívánjuk azokat az ifjúsági táborokat, amelyek lakói hajnalonként összeszedjék a szemetet a parton. — Evekig működött egy környezetvédelmi tábor Siófo­kon, a gyerekek négyezer ta­licska szemetet szedtek ki a tó­ból. Idén nincs tábor. — Szomorúsággal hallom. Azt gondolom: a jövő évtől több helyen is kell szervezünk a parton. — Kiknek a segítségére számít leginkább? — Optimista vagyok, mert ritkán tapasztalható összefo­gást, segítőkészséget látok nemcsak kormányzati, hanem önkormányzati szinten és a civil szervezetek esetében is. Ez számomra vitamin injekció. — Mennyi a pénze e külde­tés teljesítéséhez? — Ez az ország tűrőképessé­gétől függ. Nem számolok a Vi­lágbanki hitelekkel, és más kül­földi érdeklődők és befektetők támogatásával. Ez majd további pluszt jelenthet. Az önkor­mányzatokat tovább már nem lehet terhelni. A beruházásukat legfeljebb csak véleményezem és kérem, hogy milyen cél­irányba forduljanak. Pénzt tőlük elvenni nem alkarok, ennek fel- használásába direktórikusan be­leszólni nem kívánok. Főhadiszállás Siófokon — Mikorra vár érzékelhető eredményt? — Ha az idő hűvös marad, akkor feltehetőleg nem lesz halpusztulás. Ha jó nyarat zá­runk a vízminőséget és az öko­lógiai állapotot figyelembe véve, ahhoz ugyanúgy nem sok közöm lesz, mint ha katasztro­fális halpusztulás vagy algain­vázió támad ránk. Néhány éven belül várom a javulást. — Mennyire figyeli testkö­zelből a történéseket? — A miniszterelnöki hivatal­ban hét tagú stáb segíti a mun­kámat, de én már leköltöztem a Balatonra. Jelenleg Akaiiban lakom, az apósoméknál. Három főhadiszállásom lesz; a kutatá­sok irányítása Füredről, a mű­szaki beruházások szervezése Siófokról, a Keszthelyi öböl munkáinak irányítása a tó zalai fővárosából történik. — A Balaton körül nagy hagyományai vannak a szőlé­szetnek. Nem lehetne-e vala­miképpen rehabilitálni a me­zőgazdaságot? — Dehogynem! Léteznek azok az új, környezetbarát tech­nológiák, amelyek profitot is hozhatnának. Az elgyomoso­dott réteket a világ legegysze­rűbb módja rehabilitálni: legel­tetni kell, és akkor a szerves anyag nem kerül a Balatonban, hanem hús lesz belőle. Tervem, hogy őshonos szürke marhákat és úgynevezett pecsenyelovakat hizlaljunk e területeken, és olyan állatokat, amelyeket jó pénzért, egzotikumként kínál­hatnánk az éttermeknek. A kormány szabad kezet adott — Az imázst eléggé lerontot­ták az utóbbi időszakban, kü­lönösen a külföldi újságok. — A Balatonnal kapcsolato­san sokan egymásra licitáltak, hogyan tudnak minél rosszab­bat, szörnyűbbet mondani. Az én véleményem az: a Balaton vízminőségéről, a tó állapotáról csak szakértők nyilatkozzanak, szakszerűen. Kormánybiztos­ként azt fontolgatom: ha valaki olyan állítást tesz, ami kimeríti a hitelrontást, illetve a jövedel­mek elmaradását okozhatja, ak­kor ellene polgári pert indítunk. Egyébként bátorítanám egy ba­latoni újság, rádió és televízió működését. — A tennivalókhoz meny­nyire kap szabad kezet a kor­mánytól? — Horn Gyula miniszterel­nök és a kabinet tagjai rendkí­vül nagy befolyást engedtek számomra a koordinációs mun­kában. A parlament és a kor­mányzat előtt legalább egyszer be kell számolnom az elvégzett munkáról. Tételes költségvetést készítek az illetékes tárcák egyetértésével. Ha ez elkészül, nekem kell betartatnom. — Mi az, ami legjobban bosszantja Önt a Balatonon? — Az, hogy olyan dolgok is problémát okoznak, amelyek szemléletváltással, összefogás­sal könnyen orvosolhatók vol­nának. — A térségben élőket leg­jobban mostanában a szúnyo­gok bosszantják. — Én azt gondolom: lesz pénz a célszerű szúnyogirtásra. Két éven belül kizárólag bioló­giai módszerre szeretnénk rá­térni. Ennek nemzetközi hírű ismerője és végrehajtója Sárin­ger Gyula, a keszthelyi Pannon egyetem rektora. — Az itt élők annak örülné­nek, ha több német turista jönne. Milyen új módszerrel lehetne idecsalogatni őket? — Családi vendéglátásra ala­puló éttermi hálózatot kellene kialakítani, és ennek a tájnak a jellegzetes ételeit kínálni. Le­hetne például állítani pecsenye- ház-éttermeket, ahol a szürke­marha márványos húsából, a mangalica disznó húsából, a kendermagos, a kopasznyakú csirkék húsából és hát a kapos­váriak által kitenyésztett, házi körülmények között tartható gímszarvas húsából ínyencsé­geket szolgálnának föl. Ameri­kának van egy Mac’Donalds há­lózata, miért ne tudnánk mi is hasonlót csinálni? Ráadásul meghatározott technológia sze­rint művelhetnék a gazdák a szőlőskerteket, ahol biobort, vagyis csak rézgálicos kezelésű bort ihatnának a turisták. Egy kérés az aranyhalhoz — A Balatonban főképp ponty él, fogas, meg kárász. No, és angolna. Ha fiólbuk- kanna egy aranyhal, mi lenne a három kívánsága a kor­mánybiztosnak ? — Csak egy lenne: hogy kormányzati szinten fogadják el a javaslataimat, és fordítsanak tartósan évi 5-10 milliárd forint közötti összeget a Balatonra. Ebből minden probléma meg­oldható lenne. — Tudjuk már, hogy hová igyekszik. Kérem beszéljen most arról, hogy honnan jött! — 1972-ben Tihanyba köl­töztem, és hét évig a Magyar Tudományos Akadémia kutató- intézetében dolgoztam, szakmai munkám a Balatonhoz, a tó ökológiai állapotához és a kü­lönböző szennyvíztisztítási technológiákhoz köt. Czene Attila A szolgálat szentsége Egy siófoki délután Tüskés Tiborral Öt évvel ezelőtt fenyvesi nya­ralójában beszélgettünk a „Tüskés évtizedekről”. Akkor a hatodikat töltötte be éppen. Azóta kénytelen volt megválni kedves pihenő- és alkotóhelyé­től, ahol nemzedéktársain kí­vül olyan személyiségeket is vendégül látott, mint Veres Pé­ter vagy Németh László. Hat­vanötödik születésnapját Sió­fokon, a Kálmán Imre múze­umban ünnepelte, meglehető­sen közel ahhoz a vasúti őr­házhoz, ahol a világra jött. Somogyi, „túlsóparti” barátok, írók, képzőművészek köszön­tötték a József Attila díjas iro­dalomtörténészt, kritikust, iro­dalomszervezőt, szépírót, a Somogy című folyóirat főszer­kesztőjét, aki ma is fáradhatat­lan a munkában, s pontos,,,ki­számítható” a szolgálatban. Az utóbbi kifejezést földije, nem­zedéktársa, barátja, a Kossuth díjas Fodor András használta, aki „kérdező” szerepet vállalta az irodalmi délutánon, s arról beszélt, hogy a vasutascsalá­dokban (mindketten vasutas dinasztiából származnak) a szolgálat szentség volt. Ezt a hagyományt testálták a vasutas apák fiaikra, akik alkotó értel­miségi pályájukon egy sajátos „szellemi menetrend” szerint tevékenykednek. Tüskés Tibor — személyi igazolványa szerint — Bala- tonszántódon született. Ilyen nevű helyiség persze nincs, (születésekor sem volt) a tér­képen. Volt viszont Szántód- Kőröshegy a vasútállomáson, aztán Szántódpuszta, mint köz- igazgatási hely, s Szántód-Rév, mint a Tihany-Rév párja. Tény: vasúti őrházban jött a vi­lágra, de ez nem egy bakterház volt, hanem szolgálati lakás. „Ma nem lakik benne senki” — jegyezte meg az író szo­morkásán. „Félő, hogy előbb- utóbb lebontják, s azután már én sem mondhatom el, amit oly sokszor jólesően hangoz­tattam, hogy nekem még van szülőházam”. Nagykanizsán töltötte isko­lás, gimnazistaéveit, ott élte át a háborút, majd a negyvenes évek végén (1948-ban) Buda­pestre került egyetemre. „Kez­detben — mondta, olyan volt, mint egy igazi universitas, de decemberre már ülni is oda kellett, ahová a helyemet kije­lölték”. Az 1952-ben papírra vetett káderjelentés szerint te­hetségesnek tartották, aki al­kalmas lett volna tudományos pályára, „ha ideológiai fejlett­sége” ehhez megfelelőnek bi­zonyul. Mivel azonban nem volt megfelelő, irány egy vi­déki (dombóvári) középiskola. Tulajdonképpen az említett káderjelentésnek köszönhető az a Tüskési életmű, amely a vidéki Magyarország sajátos közegében, európai igénnyel, színvonalon teljesedett. Emlé­kezetes korszaka a Jelenkor című folyóiratnak (és neki is) az a fél évtized, amikor ő szer­kesztette a Pécsett megjelenő periodikát, amely akkor a leg­érdekesebb, legmodernebb or­gánum volt Magyarországon. Itt publikált a többi között We- örös Sándor, Kodolányi, Mé­szöly Miklós, Takáts Gyula és Mándy Iván. A „Tüskés-féle” érték (és csakis érték) — köz­pontú szerkesztői elv ma is példa. Elfogadta és tudomásul vette, hogy a magyar iroda­lomban nemcsak a klassziku­sok, hanem a kortársak között is vannak értékek, ám ha avantgárd, akkor Kassák-, ha népi, akkor Illyés-rangú legyen az a mű. De mindkettőnek „van helye a nap alatt”, egyik sem rekeszthető ki a folyóirat­ból. E rokonszenves szerkesz­tői (esztétikai) elv igazát bizo­nyította egy-egy életművet elemző könyveivel is: értő, meghatározó jelentőségű esz- székötetet írt Nagy Lászlóról, Illyésről, de Pilinszkyről és Csorba Győzőről is, akiket egy nagyon primitív leegyszerűsítő irodalom-szemlélet, napinak vagy urbánusnak nevezett. Az éveken át Balatonakarattyán élő, alkotó, nyomorgó (világ- irodalmi méretű) Kodolányi Jánosról is ő írta a legmarkán­sabb protré-esszét. A születésnapi rendezvé­nyen köszöntötte Takáts Gyula Kossuth díjas költő, a Berzse­nyi Társaság elnöke; a Szán- tódi Tudományos Bizottság nevében dr. Kovács Miklós, a Siotour vezérigazgatója, Za- márdi nevében pedig (az a bi­zonyos földdarab, amelyen a szülőház áll, Zamárdihoz tar­tozik) Vincze Béla tanár, kul­túrotthon vezető. Szépírói munkáiból egykori tanítványa, Papp János színművész adott elő emlékezetes színvonalon. Szapudi András Hajmetszö Jack A holland rendőrség mostanában buzgón lapozgatja a büntető törvény- könyvet, hogy letartóztathassa Haj­lemetsző Jacket, akit Nagy-Britannia Hasfelmetsző Jackje nyomán becéz­nek így. A 36 éves férfinak az a bete­ges mániája, hogy megnyírja a leg­szebb lányokat. Divatmodelleket hív fel azzal, hogy fodrászverseny miatt szüksége van egy jó fejre, s aztán ne­kivág ollózni, amiben kevés a köszö­net. A rendőrség nyolc kontár hajvá­gás után eredt a nyomába. Kómában szült Amiben senki sem hitt, mégis bekö­vetkezett: egy tíz héttel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, s azóta kó­mában fekvő brit asszonynak gyer­meke született. Bár a mamát immár több, mint hetven napja csak a gépek tartják életben, méhében a magzat normálisan fejlődött, s a terhesség hu­szonnyolcadik hetében császármet­széssel világra hozták. A mama után Karennek elnevezett kicsi 1417 grammal látta meg a világot. A lányok, a lányok... Egy gyerek nem gyerek — de csak akkor, ha az az egy lány. legalábbis Kínában így vélik. Amióta a távol-ke­leti szuperhatalomban az egygyerme­kes családmodell a követendő példa, azóta a fiatal szülők jó része csak a fiú utódot hajlandó elfogadni. Ha balsor­suk mégis lánnyal veri meg őket, haza sem viszik a kórházból. Jelenleg több, mint százötvenezer kicsi lány vár örökbefogadókra. Terápia ovisokkal Különleges program indult az ameri­kai Medicenter nevű idősek otthoná­ban. Az intergenerációs program lé­nyege, hogy az otthon 110 lakóját rendszeresen meglátogatják a közeli óvoda apróságai. Az úttörő vállalko­zás valósággal fölvillanyozta a legfá- sultabb öregeket is: a külvilágtól ad­dig elzárt életunt emberek ismét visz- szanyerték vitalitásukat. Háromgyerekes tini A walesi Dawn Hendy a világ legfia­talabb háromgyermekes anyjaként szerepel a Rekordok Könyvének kö­vetkező kiadásában. A tizenhat esz­tendős lány négy esztendeje él együtt gyermekeinek apjával, akivel a sok terhesség és szülés miatt még nem volt ideje összeházasodni. Az első kis­lányt 14 évesen hozta a világra, s a következő két évben is egy-egy le­ánygyermeket szült. Pénzért olvasnak A 10 éves Erica Coleman tíz hét le­forgása alatt huszonkét könyvet olva­sott el. No nem azért, mert ennyire szeretné az irodalmat, a kislányt sok­kal inkább a pénz vonzza. A washing­toni Lucy Ellen Moten általános isko­lában ugyanis bevezették, hogy a gyermekeket minden elolvasott köny­vért két dollárral jutalmazzák. Még­hozzá pedagógia megfontolásokból, ezzel akarják bebizonyítani a gyere­keknek, hogy nemcsak kábítószer-ke­reskedéssel vagy lopással lehet ke­resni. Gyermek-rabszolgák A harmadik világ országaiban ma is létező gyermekek rabszolga-kereske­delem úgy tűnik, a XXI. század kü­szöbén Európában sem ismeretlen je­lenség. A milánói csendőrség ugyanis egy nagyszabású nyomozás keretében virágzó gyermekkereskedelem szála­ira bukkant. Jól szervezett bandák tíz és tizenhét év közötti srácokat adnak el rabszolgamunkára. Az emberke­reskedők albán városokból szerzik be a kiskorúakat úgy, hogy a szülőkkel szabályos szerződést kötnek. Schindler tananyag A brit Holocaust alapítvány finanszí­rozásában az ország valamennyi kö­zépiskolája megkapta Steven Spiel­berg megrázó filmdrámájának, a Schindler listájának videóváltozatát. A művet egy 19 perces történelmi be­vezető előzi meg. A londoni nevelési minisztérium azt ajánlja mind a hét­ezer tanintézetnek, hogy 14-16 éves diákjaiknak az iskolákban tegyék kö­telezővé a film megtekintését. Összehajtható autó Az autó és a motorbicikli erényeit egyesíti az az új svájci mini-autó, amely eredeti megoldást kínál a nagyvárosok parkolási gondjaira. Az apró, kétszemélyes járgányt használat után össze lehet hajtogatni, s így mé­rete tovább csökkenthető. Ha még a csomagolás után is gondot jelentene a parkolás, a szerkezetet egy ember is könnyűszerrel az oldalára fordíthatja.

Next

/
Thumbnails
Contents