Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. júl. 29., szombat Szambázik a víg hajósné Cecíliaként A csárdáskirálynőben Spindler Bélával és Lugosi Györggyel fotó: kovács Tibor Könyveket ajánlunk DANTE ALIGHIERI Isteni színjáték A világhírű mű újabb kia­dása - Babits Mihály örök­értékű fordításában. A kö­zépkor tükre lenyűgöző köl- tőiséggel - díszes kötés­ben (Kossuth, 2150 Ft) VALACHI ANNA A színjátékos életei Olyan színész alakját idézi ez a kötet, akinek a nevével volt csak kifejezhető a mű­vészete, egyénisége: őze Lajos. Életrajza egyben ér­dekes kor- és színháztörté­net is. (Könyvklub - 560 Ft) BAKÓ ZSUZSA A szépség festője Az elegáns album a 19. szá­zad egyik legjelentősebb művészének, Lotz Károly- nak hangulatos, romantikus tájképeit, csodálatos női portréit és freskóit mutatja be. (Dunakönyv, 2250 Ft) KEN FOLETT A rejtekhely Ken Folett bestsellere re­mek szórakozást ígér. Ha egy gazdag vállalkozónak sikerül megvalósítania ter­vét, rengeteg ellenséget is szerez. Es kémek veszik kö­rül... (Alexandra, 360 Ft) JOY FIELDING Menekülj, Jane! Egy délután Jane Whittaker elindul otthonról bevásá­rolni. Nem sokkal később Boston utcáin bolyong véres ruhában, és nem tudja ma­gáról azt, hogy kicsoda. (Magyar Könyvklub, 570 Ft) — Mivel telik a nyara? — kérdeztük Molnár Piroskát, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház Kossuth-díjas színésznőjét. — Munkával, mint mindig. Az évad befejezése után a rá­dióban játszottam Csiszár Imre réndezésében. A magyar kirá­lyokról van egy sorozata, annak az egyik epizódjában kaptam egy fontos szerepet. Ezután Csokonai Kamyónéját próbál­tam Zalaegerszegen Merő Béla rendezésében. Pár napot Buda­pesten töltöttem, de leszalad­tam kaposvári barátaimhoz és a színészházban lévő virágaim­hoz is. — Kőszegen milyen szerep várja? Szerencsés az az ember, aki tör­ténelmi környezetben nőhet fel. Még szerencsésebb, ha korán tudatosodik benne a múlt tiszte­lete, s igyekszik környezete éle­tét ennek a szellemében for­málni. Nem 16 éves korban szokott a férfiember lokálpatri­ótává érni. Kollár-Kovács Tibor so- mogyvári diák, a Csurgói Cso­konai Vitéz Mihály Református Gimnázium tanulója még csak ennyi idős. Jól ismeri faluja tör­ténetét, az ásatások rendszeres látogatója volt. Az idei év szá­mára nagy esemény, hiszen jú­lius 29-én lesz kilencszáz éve, hogy Szent László király meg­halt, és Somogyváron temették el. — A Várszínházban a Fi­garó házasságában Marcelinát játszom. Ez egy kisebb, de fon­tos szerep. Egy kicsit nyaralás­sal egybekötött munka a Kar- nyóné után, ami elég sok ener­giát kivett belőlem. Nagyokat alszom, olvasok és uszodába já­rok. Egyébként jubilálok is, mert ez az ötödik nyaram Kő­szegen. Augusztus elején né­hány napig Pesten pihenek, az­tán megkezdődik Koltai Róbert filmjének, a Szambának a for­gatása. — Fonyódligeten nemrég vá­sárolt egy átalakításra szoruló épületet. Kire marad a műveze­tés? — Valóban balatoni telektu­Bár Csurgóról csak három hetente utazott haza, lélekben mindig otthon volt. Iskolatársai előtt, a történelem szakkörben, az internátusbán igyekezett tu­datosítani a nem mindennapi évfordulót. Egy emlékmű állí­tásáról álmodott. Kapcsolatba lépett a Képzőművészeti Lekto­rátussal, egy alapítvány létre­hozása mellett szorgoskodott. A kupavári napok ünnepi programjában örömmel fedez­hetjük föl munkája nyomát. Csurgói osztályfőnökének, Hirka Mónikának mestere volt Varga Nándor Lajos. Az ő 40 szép metszetét a művész lányá­tól, Varga Leótól kérte kölcsön a rajztanár-osztályfőnök. A Magyar múlt című történelmi lajdonos lettem. Az átalakítás tervei már megvannak, s ahogy időm és pénzem engedi, folyta­tódnak a munkálatok. A nya­raló most egyelőre nagyobb te­her, mint öröm. Amellett, hogy ez a ház ajándéka az életemnek, mert az első olyan dolog, amit magaménak tekinthetek. Ez a Víg hajós vendéglő, s amikor megvettem, akkor a volt tulaj­donosnő azt mondta: örül, hogy nekem adhatta el, és imádkozik értem, hogy nekem nagyobb örömöm legyen benne, mint ami neki valaha volt. Remélem, hamarosan már nem gondot, hanem valóban a jósolt örömöt jelenti majd a felújított épület. (Lőrincz) fametszet-sorozat méltó része lesz az ünnepségnek. A vadőr nagyapa vadászkiállítás rende­zésével segítette unokája fára­dozásait. A falu népművészete szőtteskiállítással tárulkozik ki a látogatók előtt. A Mária evangéliuma című rockopera előadásáról is Kovács Kollár Tibor gondoskodott. Az ifjúi hév fél év alatt emelt volna egy új Szent László- szobrot. A mai alapkőletétellel közösségi összefogással meg­valósul. Somogyvár-Nagyvá- rad testvéri kézfogását Tempfli József püspök ünnepi szentmi­séje hitelesíti. A fiatalok lendülete magával viheti a falut. Horváth József Csurgói diákként Somogyvárért Alázat vértjében vaskezű király Szobrának alapkövétrakják le ma. Somogyváron, ahol apát­ságot épített - pogány ősei birtokán, Isten dicsőségére. S emlékét idézzük ma, halálá­nak 900. évfordulóján. Szent László - míg élt - többször megpihent itt, országát járva, a Kupavárdomb magaslatán. Az egykori bencés apátság hatalmas templomának tor­nyait messziről is láthatta a középkori utazó. Vad érintet­len volt akkor a táj. Erdők mindenütt; a rejtelmes vízi vi­lág Somogyvárig nyúló nád­rengetege a völgyben - kar­nyújtásnyira. Ahogy közel volt az öldöklő testvérháború: trónviszályok, kereszténység és ősi vallás vérontása, gyil­kos hadjáratok. S a határokon - gyepükön - át ellenség tört az országra mindenfelől. Ezért Szent László életének meghatározó eleme volt a harc, az ország oltalma. A csaták szünetében pedig épí­tése. A rend és törvényalkotás. Ezt tanúsítják a krónikák, és a nép körében - századok múl­tán is - mesés történetek. Ár­pádházi uralkodóink sorában nincs még egy ennyire „élő” személy. A talán Istvánnál is népszerűbb király, kultusza egyesült a lovag ideáljával. Egyetlen magyart sem font körül úgy, mint Szent Lászlót, a valóságos és mesés ele­mekre épülő mondák gazdag, sokvirágú koszorúja - vallja egyik tudós kutató. Sajátos nemzeti vonás, hogy a régi „pogánykori” elemeket is be­leszövik: a fehér menyétet, a fohászára kővé változó ara­nyat (Szent László pénze). S az erdélyi monda: szétnyílt a tordai hegy s a hasadék. mé­lyébe hullottak üldözői. Küz­delmeit a kunokkal régi temp­lomképek sora örökíti meg. A megemlékezők a „magyar Mózesaként is emlegetik. Imájára szarvascsorda jött, s ez mentette meg az éhségtől elcsigázott katonák életét. Csodálatos vízfakasztásokra utalnak a szent kutak - ma gyakorta búcsújáró helyek. Milyen ember volt valójá­ban László, a király? „Beszé­dedben éhes, karodban erős, tekintetedben embereknél kedvesb” - írta a középkori énekes. A fiatal herceg Szent László képe (1320) ugyanis páratlanul népszerű volt, s „vállal magasb minde­neknél”. Tekintélyt paran­csoló; vakmerő lovas - a kró­nikák szerint -, és messze az első a harcosok között. Élete jelentős részében csatázott: a nyugati végeken, a Drávánál, a Szepességben, Nádorfehér- vámál... És különösen sokat Erdély hegyei között. Ret­tenthetetlen, szenvedést tűrő harcos, de távol van tőle a durvaság. A „haza bajnoka.” Keresztényi alázatára már kortársai figyeltek. S jóaka­raté; „igazságos az ítéletben, a korholásban pedig derűs” - nevelte kortársait. A hízelgő világi dicsőséget „esendőnek” tartotta, s átmenetinek. „Mi­kor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot is­teni végzésből magának tu­lajdonítsa, nem igyekezett felkerekedni..., nem azért töl­tötte be a királyi méltóság fel­adatát, hogy első, hanem hogy hasznos legyen.” Ott volt mögötte nemcsak a fegyverek hatalma, hanem az ősi nemzetségi jog is, mely­ben a törvényesség és alkal­masság elve találkozott: a legkiválóbbat emelte legma­gasabbra. S László integrálva hazánkat kora Európájába, így lett méltó uralkodó, em­beri példakép. Somogyváron temették el. Testét később vitték - csodás útmutatásra - a nagyváradi bazilikába. (Kurucz) A bárdudvarnoki polgármester varázskertje FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Virág és termés még együtt a banánbirodalomban Kaposdada felől vezet az út a Botroc tanyára. A kies völgykatlanban mes­terséges tó. Benne valamennyi, ha­zánkban megtalálható halfajta. Odébb égszínkékre festett fürdőme­dence az unokáknak. A két hektáros ősi juss gazdája Forintos László bárdudvarnoki polgármester. — Húsz éve, nagyapámtól örököl­tem ezt a terméketlen földdarabot. Kultúrnövény nem maradt itt meg, tel­jesen elgazosodott. Két év kellett arra, hogy kitisztítsam — mondja a biroda­lom ura, akinek szájából sohasem hiá­nyozhat a pipa. — Nem maradt hasz­navehetetlen a terület, hiszen az örök­zöld fáknak, díszcserjéknek remek az itteni klíma. Az egykor gondozatlan terület mára Somogy egyik legszebb arborétuma lett. A húsz év alatt háromszázhúsz faj telepedett meg. Némelyikből több is. 2000 darabos a gyűjtemény, s nincs kedvenc. A gazda egyformán szereti valamennyit. Tavasszal a rhododend- ronok színorgiája nyűgözi le, nyáron a banánvirágoknak „drukkol”. Százhúsz banánfája van. Most még csak egyen van termés. Késő őszre érnek be telje­sen. Tíz-tizenkét cm-re nőnek csak meg, s a zamata eltér a piacon vásárol- takétól, de édeskés ennek is az íze. Eggyel kezdte, és már egész banán­liget van itt. Általában 6-7 év alatt for­dul termővé a fa, de utána már nem hoz gyümölcsöt, csak új hajtást, alul, a gyökerénél. Huszonhét fajta terülő és kúszó bo­róka között sétálunk. Kalauzunk sorra mutatja kincseit. A kolbászfenyőt, amelynek körkörösen helyezkednek el tűlevelei, s a fa törzse felé dőlnek. A kínai szúrós fenyőt, a mammutfenyőt, a tulipánfát, a piros levelű nyírfát, az ecetfát, a szebbnél szebb tujákat. A sziklakért igazi ékszerdoboz, amely­ben a süvegfenyő és a tiszafa aranyos változata is helyet talált magának. Az akác sok változata szintén meghono­sodott itt, s a tó partján jól érzi magát a bambusz is. Nemcsak a növényeknek paradi­csomi otthona ez a vidék, hanem a lo­vaknak is. Háromról gondoskodik a gazda. A karám közelében tágas sza­letli, hosszú asztalokkal padokkal. Ol­dalán vadrózsa-lugas. Csak ritkán ma­rad idő itt megpihenni. Pedig ha ide ki­jön a „pipás ember”, pihenni akar. Neki a kora reggeli kaszálás is az. A madárfütty, a sok zöld, a patak gyógyít. Az arra járó meg tanul. Mert amit a Botroc tanyán lát, s amit a gaz­dától hall — életstílus-váltásra szólítja fel. Lőrincz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents