Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 29., szombat Hegedűs Lóránt István József Dr. Maczó Ágnes Pozsgay Imre Czine Mihály Közéleti személyiségek a toleranciáról Egy hetes konferenciát rendezett Balatonszárszón a Magyar és a Református Népfőiskolái Collégium a toleranciáról. A rendezvényen politikusok, neves közéleti személyiségek mondták el véleményüket a türelemről. Szó volt a kisebbségek, a család, a parlamenti pártok, a nemzedékek és a nemzetközi együttműködés toleranciájáról. Szóba került a keresztyénység és a társadalom viszonya, a tolerancia etikai határa valamint az alkotmányozás és a tolerancia viszonya. Az előadások tetszést és vitát egyaránt kiváltottak. A Somogyi Hírlap neves közéleti személyiségektől kért választ három kérdésre. Nyilatkozatukat az alábbiakban adjuk közre. A tolerancia türelem — Mit jelent az Ön számára a tolerancia? István József, országgyűlési képviselő (FKGP), református lelkész: A tolerancia számomra a türelmet jelenti. Nem szeretem az idegen szavakat, de ebben a türelmetlen világban — bárhogy is nevezzük — nagy szerep van a toleranciának. Nem csak beszélni kellene róla, hanem gyakorolni is, hiszen a másik ember, a másság elfogadása gyakorlati kérdés. A héten sok jó előadást hallottunk és sokat tanulhattunk a türelemről. Dr. Hegedűs Lóránt, református püspök: A tolerancia számomra is türelmet jelenti. Azt a türelmet, amelynek a jellege meghatározza a lényegét is. Formailag szinte mindent lehet türelemnek nevezni és ennek határtalansága sokszor nélkülözhetetlen az ember életében. Sokaknak ki kell bírni mindhalálig a gyógyíthatatlan rákot, míg másoknak egy olyan történelmi korszakot, amelybe beleszülettek, s az évtizedeken keresztül kínozza őket. Az egyedüli lehetőség mégis: túlélni a diktatúrát. Ha az Isten ad elegendő időt, és erőt és ha az embernek hatalmában áll a döntés, akkor toleráns ember létére az igazsághoz kell tartani magát. Az igazsághoz viszont mindig türelmesen kell viszonyulni. A tolerancia igazság nélkül üres, az igazság tolerancia nélkül vak. Az emberiséget a XX. században is fenyegette a két véglet: az üres tolerancia közömbössége és a toleran cia nélküli igazság elvakultsága. G. Nagyné dr. Maczó Agnes, országgyűlési képviselő (FKGP), a parlament alelnöke: A tolerancia egyenlő a türelemmel. Azt jelenti: embertársaink iránt olyan igényekkel lépjünk fel, amit magunktól is elvárunk. Ez a tolerancia a mai magyar politikai közéletben hiányzik. Ha a hatalmi elit más gondolatokkal találkozik, mint ami az ő érdekeit szolgálja, elveszti türelmét. Vége a toleranciának! Pedig a türelem azt is jelenti, hogy példát adunk, amit megszívlelhetnének a jelenlegi kormánykoalíció pártjai is. Pozsgay Imre, egyetemi tanár, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke: A tolerancia megértést és a másik ember elfogadását jelenti. De ahhoz, hogy a másik ember elfogadható legyen, benne is értékeknek kell lennie. Ha röviden és praktikusan akarom meghatározni a fogalmat, akkor a tolerancia értékek összehasonlítását, összemérését is jelenti. A tolerancia dolgában a többségi nemzeteknek mindig nagyobb a kötelezettségük, hiszen a kisebbségeknek naponta kell küzdeniük önrendelkezésükért, helyzetük jobbrafordulásáért. Czine Mihály, egyetemi tanár, irodalomtörténész: A toleranciáról sok embernek megegyezik a véleménye. Remélem abban is, hogy tolerancia nélkül élni és dolgozni nem lehet. Az ember természetes élethelyzetéből fakadóan rá is kényszerül arra, hogy türelmes legyen. Az persze kérdés: mikor és milyen mértékig legyen toleráns? Az is fontos mennyire kölcsönös a türelem az emberek, a nemzetek és a generációk között. Az a nemzet, amely türelmetlen nem toleráns más nemzetekkel a jövőjét is kockára teszi. Türelmetlenség, a tolerancia hiánya — Tapasztalták-e a tolerancia hiányát? István József: Időnként a magyar parlamentben éreztem a tolerancia hiányát. Főleg a kritikai észrevételek esetén figyelhető meg a türelmetlenség. De ezt is meg kell tanulni, még az országgyűlési képviselőknek is. Hegedűs Lóránt: Átéltem a totális diktatúra évtizedeit. Sokszor kellett menekülnöm az enyéimmel gyilkos türelmetlenségek elől. Hadakoznom kellett a gondolati türelmetlenség sokaságával is. Néha már a hallgatásomat is merényletnek fogták fel, amikor tudták, hogy szinte mindenki hazudik, mégis majd mindenki úgy tett mintha elhitte volna. Minimális ellenkezésemet fenyegetésekkel társították. Nagyon sok ember hiszi magáról, hogy kis isten, pedig csak kis ember. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes: A tolerancia, a türelem nekem az igaz jézusi gondolatokat jelenti. Ha valaki elveszti a türelmét, a másként gondolkodást arrogánsán fogja fel, én nem válhatok intoleránssá. A parlament alelnökeként is igyekszem mindenkivel szemben toleránsnak lenni. Úgy érzem ez sikerült is. Pozsgay Imre: Elég gyakran éreztem és érzem a hiányát. Pedig az európai intézményekbe készülő nemzetek számára elfogadhatatlan a türelmetlenség. Éppen ezért nagy keserűséggel érzékelem, hogy egyébként nagy reményű, újjászületésre érdemes népek, ha többségi helyzetbe kerülnek, nehezen viselik el kisebbségüket. A Kárpát-medencében tolerancia nélkül a jövő elképzelhetetlen. Czine Mihály: Sajnos találkoztam a tolerancia hiányával. Természetesen nemcsak az 50- es évekre és azok túlkapásaira gondolok. Az elmúlt évtizedekben valamennyiünknek sűrűn volt randevúja a türelmetlenséggel a nagypolitikában, a nemzetek egymással szembeni megnyilatkozásában, az egyes emberek véleménynyilvánításában, fiatalok és idősek kapcsolatában, kor- és küzdőtársak megnyilatkozásaiban. Határ az emberi tűrőképesség — Van-e a toleranciának határa? István József: Ezen még nem gondolkodtam, de úgy gondolom, hogy mint minden jónak, a toleranciának sincs határa. A toleranciát a hit, remény, szeretet alapjára kívánom építeni, amelyeknek nincsenek határai. Hegedűs Lóránt: A tolerancia határa, ha a türelem árán a halált készíti elő valaki, s türelmet követel, hogy a halál minél előbb beállhasson. Az élet nevében a toleranciának határa van! G. Nagyné Maczó Ágnes: A toleranciának van határa, ez pedig az emberi tűrőképesség. Előadásomban is említettem: a nemzet a tűrőképessége határa jutott. A hatalmi elit nem toleráns a nemzettel szemben, viszont a legnagyobb toleranciát várja el a polgároktól. Ez a határ! Pozsgay Imre: Van a toleranciának határa. Ahol az érték- tiprás, közösségek szétverésévé válik maghatározóvá, ott nem lehet türelmesnek lenni. Ott határozottan követelni kell! Czine Mihály: Hogyne volna határa a türelemnek! Ez a határ érzékeny. A legteljesebb tolerancia sem engedhet az igazságból. Fontos, hogy együtt legyen jelen a megértés, az emberség, az emberi érzés, s ehhez társuljon az elv és a gondolat. Arra kell törekedni, hogy az elv se sérüljön, s a magatartás is emberi maradjon. Lengyel János SZIRMAY ENDRE Visszanéző 1. Emlékszem... akkor szendergő éveim egén leskelő ölyvek lustán köröztek; a réteken árnyékok imbolyogtak és túl a bokrokon varázstündérek táncoltak hullongó ködbe öltözötten. 2. Emlékszem... akkor a falumban éjszakánként lusta tüzek fojtó füstöt faltak; a lángot már nem táplálta senki minden józanság, balga reménység befordult a nyirkos vályogfalnak. 3. Emlékszem... akár nyűtt cipőd kopogott a kövön akár sóhajod szárnyalt a galambokkal tudtam: sorsunk törvénye így közös; — elvásta az idő cipődet, tüdődet más ritmus köszönti a most érkezőket sejtik-e, ki a szerencsés örökös...? ROZSOS GÁBOR Két tanka — Mio je, Buddha papja írja — Cseresznyefámon csöppnyi madár énekel. Szégyellem magam: hajnalban szedtem le az utolsó szem cseresznyét. Rozoga lámpám fényében öreg tücsök melegszik. Apró teste ijesztő árnyat vet a tornác falára. EGRI BÉLA Nyár Hajlott délután még erősen pirít a nap, a kapás menyecske mögött elhervad a gaz. A gyönge szél mélyen kivágott blúzába kap, hófehér keble csaknem kiömlik — szentigaz. Feláll, körülnéz, és sóhajt nagyon nagyot, zsebkendőjével megtörli izzadt homlokát. Ahol az imént abbahagyta, folytatja ott, és beakasztja a földbe ismét a kapát. Ahogy múlik az idő, úgy fogynak a sorok, az asszony lassan-lassan már a végére jár. Én szemközt a keskeny, árnyas úton ballagok, s a fán hirtelen megszólal a kakukkmadár. Csipetnyit várok a sűrű diólomb alatt, elmerengve hallgatom a fenkölt muzsikát. Szememmel kutatom a szorgalmas madarat, de a dús levél-harangon nem láthatok át. Elhunyt Rózsa Miklós Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Rózsa Miklós háromszoros Oscar-díjas, magyar származású amerikai zeneszerző. ő szerezte - sok egyéb mellett - az 1959-ben bemutatott Ben Húr és az 1942-ben készült Dzsungel könyve zenéjét. Halálának oka tüdőgyulladás. Rózsa Miklós Lipcsében, Párizsban és Londonban tanult, s a 30-as évek közepe óta írt kísérőzenét filmekhez. Londonban Korda Sándor vállalatánál dolgozott, majd Hollywoodban telepedett le. Igen népszerű volt; a filmzeneszerzők testületének vezetőjévé választották. Zenét is tanított a University of Southern California hallgatóinak. Néhány kiemelkedő alkotás rendkívül gazdag életművéből: Gonosz varázslattal (1945) Kettős élet - Othello (1947), Aszfaltdzsungel, Ivanhoe, Julius Caesar és A nap szerelmese. Már eddig is százezreknek adott élményt az előadás István, a király a Margitszigeten A héten kétszer, illetve ma és holnap, majd augusztus 17-én, 18-án, 19-én és 20-án kerül színre Szörényi Levente és Bródy János klasszikus remekműve a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az alkotók így nyilatkoztak az István, a király bemutatója alkalmából: Szörényi Levente: „A darab egyetemes felelősségérzetet hirdet a nemzet sorsa iránt. 1983-ban még meg sem fogalmazódott a nemzeti oldal gondolata. A darab lényege a nemzet jövőjéért érzett aggodalom, és ez az, amit minduntalan megpróbálnak elkenni azok, akiket más célok vezérelnek. ők mindig megpróbálják kisajátítani a két pólust — István és Koppány szembenállását... Az Európába menetelés közhelyét bújtatják István szerepébe azért, hogy Koppány táborát lejárassák, holott mind a kettő a mi örökségünk... A magyar közönségnek vérében van mindaz a zenei és képi jelrendszer, amit mi színpadra viszünk. Csak egy példa: a kardét, amely annyi üzenetet hordoz a magyar kulturális archetípusban. A közönség pedig megérti, hogy mi zajlik a színpadon, és kifejezheti véleményét.” Bródy János: „A királydombi ősbemutatón olyan egyértelmű volt a siker, hogy a függetlenség és a nemzeti önrendelkezés iránti vágy, a szabadság iránti lelkesedés minden elemző kritikát félresöpört. Most már egyértelmű, hogy nem csupán az 1983-as helyzetre vonatkoztatható az előadás: a rockopera dramaturgiája a magyar történelemben állandóan ismétlődő tragikus feszültségekről szól. És a jelenlegi magyarországi helyzet sok tekintetben hasonlatos a Szent István-kori dilemmához. Ilyen értelemben aktuálisabb a mű, mit valaha... A lényeg az lenne, hogy mindenki úgy érezze, Istvánnak kés Koppánynak egyaránt örököse. Az 1993-as bemutató zászlaja a magyar függetlenség zászlaja volt. Ma már az egész előadás mást jelent. Többet.” Koltay Gábor a rendező: „Kevés olyan mű van, amely kapcsán bizonyíthatóan érezni lehet, hogy a közönség köreiben eltűnnek a minket manapság sokfajta módon megosztó gondolatok. Életkorra, nemre, vallásra, pártállásra és ki tudja mi egyébre tekintet nélkül az István, a király a bemutató óta eltelt 12 évben Magyarország megszerette. Külön érdekes és megható, hogy a gyerekek, a felnövekvő fiatalok körében is osztatlan sikert arat a mű. Ma, amikor jelentős ellentétek osztják meg a magyar társadalmat, a sokféle irányból szított gyűlölködés súlyos identitászavar és értékválság idején az István, a király-nak integráló ereje lehet, s erre égetően szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy Magyarország az ezredfordulóra szellemi és anyagi értelemben se roskadjon össze.”
