Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1995. július 24., hétfő Kérdések fent és lent Kihúzza-e az adminisztráció? Figyelem az embereket, vásáron, piacon, lakodalomban, hiszen ha a kalapomat látják, a kérdések özönét kapom. Antaliról éppúgy, mint az MDF-ről, a Kisgazdákról ugyanúgy, mint Torgyánról. Az MSZP-ről, mint Horn Gyuláról. Rekviem egy iskoláért A Somogyi Hírlap június 26-i számában megjelent, a vörsi polgármesterrel, Farkas Lászlóval készített, A zsáktelepülés nem zsákutca című interjúra kívánok reagálni. Hiába állítja a polgármester, hogy nem akar iskolaellenes hangulatot kelteni, a beszélgetés szelleme és a mondandó lényege mégis csak az, hogy túl sokba kerül az iskola, a pedagógusok bérezése is több a kelleténél, tehát mielőbb meg kell szüntetni. A megoldást abban látja, hogy az alsó tagozatot is be kell vinni Balatonszentgyörgyre. Ezt a mentalitást több szempontból is helytelennek tartom. Először is — sok példa volt és van rá — ha nincs egy községben iskola, az bármilyen frekventált helyen van is, óhatatlanul sorvadásnak indul. Másodszor: merénylet egy hatéves kisgyermekkel szemben, ha hóba, sárban, főleg télen hajnali hat órakor felzavaiják, hogy le ne késsé a hét órás buszt, aztán valamikor este ér haza holtfáradtan, amikor legfeljebb már csak ahhoz van ereje, hogy a tv-t bekapcsolja, de ahhoz már nincs, hog egykét meghitt szót váltson szüleivel, netán játsszon valamit testvéreivel. Harmadik okként pedig azt hoznám fel, hogy miközben a kisiskolákban tanuló gyermekek tudásszintje semmivel se marad el a nagyobb településen tanulókétól, szeretetben, emberségben lényegesen többet kapnak (kaphatnak), mint azokban a nagyobb iskolákban, ahol nem egyszer a ka- számyaszellem az uralkodó. Arról nem is szólva, hogy ha pályázaton elnyert közpénzen iskolabuszt állítanak be, ez előnyt jelenthet az önkormányzatnak, de a beszerzés és fenntartás hosszú évekig lényegesen többe kerül az államnak, mint a kisiskolák fenntartása. Nem tudom, honnan veszi a polgármester, hogy „A korábbi kormány döntése szerint minden iskolának kell lenni igazgatójának.” Ez így nonszensz, hogy kedvenc kifejezésével éljek. Mert magától értetődő, hogy az önálló iskolának kell, hogy legyen igazgatója, de hogy egy tagiskola — ami a vörsi is volt 1944-ig — önállóvá váljon, ahhoz a helyi önkormányzat ilyen irányú döntése szükséges. Vajon miért döntöttek másfél évvel ezelőtt így, ha ezt a község nem bírja el, s ha már bakot lőttek, miért másra akarják hárítani a felelősséget? A megbízott igazgatótól lehet sokallani a 16 000 forintos vezetői pótlékot — amiben van is némi realitás —, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő soha egy lépést sem tett azért, hogy igazgató lehessen, pályázni sem pályázott, csak más lehetőség híján maradt rá ez a pozíció, mint szamárra a fül. Egyetlen célravezető és hasznos megoldás lenne — amit már sok éve papolok —: segíteni a fiatalokat abban, hogy ne menjenek el a községből, hanem itt rakjanak fészket maguknak. Mert különösebb közgazdasági képzettség nélkül is nyilvánvaló, hogy ha nem 22, hanem 44 gyermek jár az iskolába, nem százezer forint, hanem sokkal kevesebb jut egy-egy gyerekre helyi támogatásként. Ám Vörsön egy fillért se kapnak az építkező fiatalok, mondván: igazságtalan lenne, hogy most egyesek kapnak, akik eddig építkeztek pedig kimaradtak ebből a kedvezményből. De hadd kérdezzem meg: azok az önkormányzatok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, mind igazságtalanságot követtek el? S az nem igazságtalan, hogy némelyek szociális és jövedelempótló támogatásban részesülnek, míg mások személyi jövedelemadójából százezrek folynak be az önkormányzat kasszájába. Azt hiszem, az eddigiekből kiderült, hogy nem vagyok híve az ismételt körzetesítésnek — újbóli falurombolásnak —, és azt szeretném, ha unokáim itt, helyben járhatnának iskolába. Tóth Dénes Vörs, Alkotmány u. 8/b. Nem vagyok azonos Leázás Legalább három éve leázok a tetőn át. A falak penészesek, az előszoba, a rendszer- seen ázik. Legalább három hete bejelentettem, de azóta semmi intézkedés nem történt. Felháborítónak tartom, hogy a lakbért folyton emelik, ezzel szemben semmilyen szolgáltatást nem nyújtanak. Kos Józsefné Kaposvár, 48-as ifjúság útja 58. Forintos bonyodalmak Július 20-án elmentem a kaposvári 4-es számú postahivatalba, hogy feladjak egy ajánlott levelet. 40-50 forint értékű régi pénzérmével akartam fizetni. Az ott dolgozó hölgy azt mondta: ha összejön annyi pénzem, hogy berollnizhatom, akkor és csak akkor fogadják el. Nekem mindössze 8-10 db 1 forintos, 5-6 db 2 forintos és 4-5 db 5 forintos érmém volt. Kérdésem: ha nincs már forgalomban a régi pénz, akkor honnan gyűjtsék ösz- sze többet? Miért az én dolgom ez? Lehet, hogy a kaposvári 1-es számú postahivatalban elfogadják a régi érméket, de mit tegyen egy hasonló helyzetben levő vidéki ember? Szűcs Géza Kaposvár, Bartók B. u. 146. Seregélyriasztó kerestetik Pár évvel ezelőtt tudomást szereztem arról, hogy városukban van egy kft vagy valamilyen cég, amely seregélyriasztó sasokat gyárt, de a címéhez nem tudtam azóta sem hozzájutni, bár sokaktól érdeklődtem. Most kénytelen vagyok önökhöz fordulni, mert már nem tudunk védekezni a madarak ellen, és sok kárt okoznak. Amennyiben tudomásuk van a cégről, s a címét is tudják, kérem, szíveskedjenek közölni velem. Szilágyi Dezsőné Bázakerettye, Rákóczi u. 8. Sajnos, seregélyriasztót gyártóról mi sem tudunk. A levelet azért adjuk közre, hogy aki tud róla, jelentkezzen. (A szerk.) Magam inkább azt választottam, hogy beszéltetem „vallató- imat”. Tehetem, hiszen a legtöbb esetben nem azt akarják, hogy én beszéljek, hanem hogy ők öntsék ki érzésüket, gondolataikat. Csak a kis „rávezetés” kell, és megindul az áradat. Most már csak össze kell hasonlítani a véleményeket, az állampolgárokét a politikacsinálókéval, s azonnal kiderül, hogy a választópolgárt változatlanul ostobának tartják. Lett-légyen az előző koalíció, avagy a jelenlegi. A választópolgárok kezelése ugyanaz. Sőt, talán egyre „cinikusabb”. A kilencvenes választásokon a szomszéd választókerület jelöltje Horn Gyula volt, a jelenlegi miniszterelnök. Majdnem győzött. Szavazói kilencvennégyben is kitartottak az MSZP mellett. Ezek az emberek a szomszédaim. Vitapartnereim voltak. Ma dilemmában vannak: tanácsoltam nekik, hogy voksaik ellenében kérdezzenek! Joguk van megtudni például, hogy kik azok, akik az Agrobanktól fedezet nélkül hitelt kaptak és mennyit. Kik kaptak egzisztencia hitelt és menynyit? Joga van tudni az állampolgárnak, hogy mi történik a háttérben. Ugyanis a sokat emlegetett feketegazdaság ellen a legjobb eszköz a nyilvánosság. Jó lenne többet tudni a magánosításról és hogy mi miért történik. Engem ugyanis a miniszter úr nem győz meg, de a választóit sem, hogy ha egy külföldi megveszi az energiaipart. Tulajdonképpen az én problémám ebben az ügyben az, ami a választópolgároké: nevezetesen, hogy ehhez nekünk annak idején mint a kormánynak, mint többségi parlamentnek nem volt jogunk, nem volt felhatalmazásunk. Ez az ország szét- hordása egyetlen koalíciós pártnak sem volt a programja. A pártoknak, különösen az uralkodóknak nincs joguk eltérni a programjuktól. Ez nemcsak etikátlan, de elfogadhatatlan is! Ezt az elmúlt választások megmutatták. Elsöpörte azokat, akik semmibe vették választóik bizalmát. Jó lesz odafigyelni! Figyelnek ám a választók is! S az sem igaz, hogy a választó- polgárok tehetetlenek. A beszélgetési körökben keményen fogalmaznak. Nálunk, a kisgazdáknál — miután megindult egy egyesítési folyamat, nem kis nehézséggel — az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e beismerni a hibáinkat? Képesek vagyunk-e toleránsak lenni? Képesek vagyunk-e megtisztulva a közös célt szolgálni? Vannak vélemények, melyek úgy fogalmaznak, hogy a dolgok kezelése már kifutott a pártkeretekből, nemzeti összefogást sürgetnek. Ez figyelmeztető. A kérdés nem kevesebb, mint az, hogy kihúzza-e a Hom-adminisztráció a teljes időszakig? Drámaian fontos kérdés! Magam személy szerint szurkolok nekik. Mi, az előző kormány és koalíció feladtuk a programunkat, elsikkasztottuk a rendszerváltást és a tulajdonrendezést, helyette ezt a minősíthetetlen kárpótlást hoztuk, melyet még az unokáink is szenvedik, s kilencvennégyben a választók minősítették munkánkat, felhozták Homékat. Ha Horn Gyula belement ebbe az alagútba, ez az ő dolga, s vigye el a balhét. Mert hogy valakinek a balhét el kell vinni, az biztos. Én vitatom, hogy ezt Horn Gyulának kellene. De ami ennél is fontosabb, kell-e a vissza- lévő három év arra, hogy népünk összeszedje magát? Bizony kell, még akkor is, ha már most keményen dolgoznánk a következő választásig. Valaki Homék szavazótáborából rám kérdezett imigyen: Jenő bátyám, te hogy vagy Horn Gyulával? Nos, barátok ugyan nem vagyunk, hiszen barátság az amit mindkét oldalon igazolnak. Hogy ezt a kérdést Horn Gyula miniszterelnök úr hogy jegyzi, az az ő dolga. Én mindenesetre a reformerek érdemeit sosem hagytam elkisebbíteni. Ez akkor is igaz, hogy amit most csinál Horn Gyula, az nem a reformerek feladata. Ettől függetlenül azt hiszem, ha találkoznánk, a megszólítás miniszterelnök úr — Jenő bátyám lenne. ő — ebben a felállásban — a baloldalon áll, én a jobbon. Semmi balközép, semmi jobbközép. Napjaink politikai bénasága ide vezethető vissza. Vitányi Iván egy riport alkalmával a nyugati államok baloldalait elemezve így nyilatkozott: ahol jobboldal létezik, ott kell lenni baloldalnak is. Ez tökéletesen igaz ránk vonatkoztatva is. Nálunk van baloldal, aztán a szunnyadók balközépen és jobbközépen. Nos, hol a jobb? Hiszen értelmezhetetlen az egyik a másik nélkül. A fenn megköveteli a lent. A botnak is két vége van! Igenis, itt is meg kell lennie a jobbnak. Meg is van! Ha a parlamentben nem is, de abban a hatvan százalékban, akik nem mentek el voksolni. A hátteret megtalálva, öregapám tanácsaival élve azt az erőt kell kiszabadítani abból a letargiából, ahova háttérerő beszorította, s továbbra is szeretné tartani. Végül egy sajátos megállapítás a Hom-adminisztrációról, de különösen Horn személyéről. Történelmi a küldetés. .Ha végig viszi a teljes időt, és ezzel viszi a kikerülhetetlen szorításokat, ezzel kétségtelen kiváltja a választók elégedetlenségét, s gyengíti a baloldalt, közben időben és térben segíti egy alternatíva kialakulását. Drámai lenne egy hirtelen Hom-össze- esés. Horn Gyulát a maga keménysége tartja. Csak magában bízhat, sem koalíciójában, sem pártjában. Az is természetes, hogy az antalli úton haladó vagy Antall csónakjában ülő Horn Gyulát a valós elkötelezett baloldali párttagjai nem kívánják követni. Ha nem tudja, nem búja átvinni a három évet, ezzel szintén akaratlanul történelmi feladatot hajt végre. Sürgeti, kimozdítja a politikai aktivitást, a felelősségvállalást, a közéleti szereplést az értelmiség és a parasztság összefogó megmozdulását. Ennek az összefogásnak az eredményeképpen, és csakis így kialakulhat a civil parlament, illetőleg egy parlamenten kívüli ellenzék, amely ha kell, segítheti konstruktiven, ha kell, bírálhatja a kormányt. Figyelmeztetheti, hogy az ország nem eladó. Felszólíthatja, kötelezheti a nyilvánosságra, kinyilatkoztathatja mondjuk a szabálytalanságok, netán a bűnös, korrupt ügyletek megsemmisítését, s a szereplők, a kárt okozók felelősségre vonását. Ez a magyar nép a két háború után már sok nehézséget átélt, illetőleg túlélt. Voltak nehezebb gazdasági helyzetek. Elvesztettük az első világháborút, fizettük a hadisarcot. Majd a másodikat és a jóvátételt fizettük. De sem Horthynak, sem Rákosinak eszébe nem jutott, hogy eladjuk az országot. Megaláztak, meggyaláztak bennünket, elviseltük. El kellett viselnünk és el is viseltük egyszerűen azért, mert mások tették velünk. De ha magunk gyaláz- zuk meg magunkat, az elviselhetetlen. Gerbovits Jenő az első Antall-kormány volt tárcanélküli minisztere, Zics Július 10-én a Somogyi Hírlap első oldalán megjelent Vízparti csúcsforgalom című fénykép a megtévesztésig hasonlít rám, holott a képen nem én vagyok, s emiatt sok kellemetlenségem adódott. Kérem, közöljék lapjukban, hogy a képen szereplő hölgyet nem Barbarics Anitának hívják. Barbarics Anita Bat, Kossuth u. 26. Szúnyogok és vendégek Naponta találkozunk a Balatonnal és az idegenforgalommal kapcsolatos írásokkal, véleményekkel. Ismerjük már a gondokat, és ki-ki igyekszik javaslatot is tenni ezek mielőbbi orvoslása érdekében. Tudunk a korábbi nyarak halpusztulásáról, a keszthelyi öböl algásodá- sáról, és az ezek ellen részben már megtett és tervezett intézkedésekről. A turizmusra gyakorolt negatív hatások megszüntetése szinte azonnali cselekvést, s főleg jelentős pénzösz- szegek ráfordítását követeli. Ennek pedig manapság híján van az ország. Ezért az idén már a balatoni viharjelzés, sőt a korábban már szintén megszokott, rendszeres helikopteres szúnyogirtás finanszírozása is problémát okoz. így a változatosság kedvéért az idén szúnyoginvázióval leptük meg az idelátogató, már amúgy is jócskán megfogyatkozott külföldi turistákat. Talán ők még nem tudják, de mi, magyarok már olvashattuk, hogy az árvaszúnyog az idén védetté nyilváníttatott. Gyanítom, ők jobban értékelnék, ha nem a szúnyoglárvákkal borított Balatonban hűsíthetnék magukat. Mi több, nem feltételeznék róluk a korábbi évek halpusztulása után, hogy talán már semmitől sem undorodnak. A sürgős feladatmegoldások sorában mint eddig, az idén is már nyár elején jó lett volna áldozni a szúnyogirtásra. Tudjuk, hogy egy hónapra rövidült már a főszezon, és a pozitív változások mellett is van még tennivaló az ideérkező vendégek jó közérzetének és színvonalasabb kiszolgálásának érdekében. Statisztikák szólnak arról, hogy az idelátogatók számukhoz mérten keveset költenek valutájukból. Kereskedők tapasztalata szerint egyre kisebb pénzű turisták jönnek, de az árak már a divatos tengerpartokéval vetekednek. Csökkenő forgalmukra panaszkodnak az amúgy gomba módra szaporodó utazási irodák. Ezt főként a fekete szobakiadás rovására írják. Sok villatulajdonos azonban fizetővendéglátó engedélye birtokában, az előző nyarak kedvezőtlen tapasztalata miatt mellőzi ma már az irodák közreműködését, mivel a teljes nyári szezonban csak két-három hétre tudtak számukra vendéget biztosítani. Cserében ezért kaptak egy jelképes összeget. Most pedig, hogy megtalálják a számításukat, kénytelenek táblával vendéget fogni nyaralóikba. Korábban többször elhangzott a médiákban, hogy a minőségi turizmus fejlesztése kapjon prioritást a mennyiségivel szemben. A jövőben ennek feltételei kaphassanak hangsúlyt. Vannak már elegáns szállodáink a parton, de ezek telítettsége a főszezonban sem a legjobb. Persze a gazdagabb turistákat sem a szúnyogok hadával lehetne a Balatonhoz édesgetni. Sokkal inkább azzal, hogy a nyári vakációjukhoz, életstílusukhoz már megszokott, és számukra nélkülözhetetlen motoros jachtjaikat és vízi járműveiket nálunk, a Balatonon is használhassák. Szabad idejüket ily módon, kedvükre tölthessék el. Nekik a jet-sky vagy a vízisíelés nyújt kedvelt kikapcsolódást. Jelenleg azonban, ha üdülni jönnének a Balatonhoz, vízisport gyanánt legfeljebb az óriáscsúszdán csúszhatnának le néhányszor, mivel a Balatoni Szövetség legújabb állásfoglalása szerint továbbra is tilos a motorcsónakok használata a Balatonon. Ha így ösztönözzük a minőségi turizmust, akkor a nagyobb pénzű turisták jachtjai jövőre is az adriai vagy más tengeri kikötőkben fognak horgonyozni. Tulajdonosaik pedig az ottani és nem a balatoni szállodákban pihenik majd ki fáradalmaikat. Bár jóllehet ott a lent parkoló BMW-t reggelre nem fogják exportálni valamelyik szomszédos keleti országba. Nálunk ha más nem is, de ez már ilyen gördülékenyen működik. Nehezen múló nyári élményben részesítve ezzel a még csak fel-felbukkanó, de vissza már kevésbé térő, gazdagabb külföldi vendégeinket. Szomor Csaba Balatonkeresztúr
