Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. júl. L, szombat Könyveket ajánlunk GERARD DURRELL A véznaujjú maki meg én Durrell azzal a céllal indult az expedícióra, hogy a ma- dagaszkári őserdőben már csak kis számban élő álla­tokból találjon néhányat, hogy aztán híres állatkertjé­ben megmentse őket a ki­pusztulástól. A könyv re­mek humorral mutatja be a bennszülöttek életét is.(Eu­rópa, 698 Ft) NADJELJKO FABRIO Város az Adrián A regény egy soknemzeti­ségű család történetét kíséri végig a tizenkilencedik szá­zad elejétől századunk köze­péig. A fordulatokban gaz­dag történet színhelye Ri­jeka. (Hogyf Editio, 363 Ft) KEN FOLLETT A rejtekhely Ha egy gazdag vállalkozó­nak sikerül megvalósítani tervét, akkot a partnerek mellett számos ellenséget is szerez magának. És ha egy szállodát építene egy elha­gyatott filmstúdió helyére, biztos lehet benne, hogy ez többeknek nem tetszik majd. Kémek veszik körbe a vállalkozó házát és behatol­nak az állítólagos stúdióba. (Alaxandra, 450 Ft) HANS FALLADA Mi lesz veled, emberke? HANS FALLADA Mifesvebd emberke? A világhírű regény a társa­dalom kivetettjeinek pers- pektívátlan sorsát ábrázolja az egykori weimari köztár­saság kritikus krónikája­ként. (Dunakönyv, 463 Ft) Nyugdíjba ment a bankár Dékány Ferenc nyugalmazott bankigazgató a negyvenhárom év emlékeit tartalmazó fotóal­bummal, amelyet kollégáitól emlékbe kapott fotó: lang Róbert Igazgatóváltás volt a Magyar Nemzeti Bank Somogy Me­gyei Igazgatóságának élén: Dékány Ferenc — nyugdíjba vonulása miatt — megvált az intézmény irányítói székétől és a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Stampf Ferenc eddigi igazgatóhelyettest bízta meg július 1-gyel az intézmény irányításával. Dékány Feren­cet tegnap a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatói és a barátok búcsúztatták nyug­díjba vonulása alkalmából. Előző nap a bank dolgozói és a Magyar Nemzeti Bank ve­zetői köszöntek el tőle. Dékány Ferenc nyugdíjba vo­nult. Azt mondja: nyolc évet húzott rá. Nyugodtan letagad­hatná. Most 68 éves, de 60-nak sem nézem. Mindig bankár volt, munkája az elmúlt 43 esz­tendő alatt a pénzhez kötötte. Mégsem lett gazdag ember. Tisztes polgári megélhetést biz­tosított a családjának. Mit jelent neki a pénz? Nevet. Benyúl a szekrényébe és az asztalra tesz egy nylon fóliába préselt, tégla­lap alakú, kemény tárgyat. ■»— Ezt. Forgatom. — Mi ez? — Hát pénz. Csupa 500 fo­rintos: csak bezúzva. — Aztán komolyra fordítja a szót. — Nekem a pénz ugyanolyan munkaeszköz, mint az újság­írónak a papír. — És mire tanítja az embert a pénz? — A pontosságra és a fegye­lemre. Marcaliban kezdte élete pá­lyáját, ott volt fiatalon hivatal- vezető, aztán Kaposvárra ke­rült, sokáig igazgatóhelyettese volt a Magyar Nemzeti Bank­nak, és hosszú ideig igazgató. Pártnak soha nem volt tagja, de nem volt párt, amelyik ne adott volna szakmai véleményére. Azt, hogy okleveles könyv- vizsgáló is, kevesen tudják. Könyvvizsgálói jogosítványa 2001-ig szól. — Mi lesz ezután? — Lesz munkám. A Magyar Nemzeti Bank kétezer dolgo­zója alapított nyugdíjbiztosítót. A biztosító felügyelőbizottsá­gába engem is beválasztottak. A volt kollegáim nyugodt nyugdíjas éveiért dolgozom. És hát könyvvizsgálóként is lesz mit elvállalnom. Azt mondják, Dékány Ferenc akart most, 68 évesen nyug­díjba menni. A bank mint biz­tos emberére számított volna még rá. Maga választotta ki utódját, s javasolta Staub Fe­renc bankigazgatói kinevezé­sét. — Jól megvoltunk, hiszen már egy éve itt dolgozik ná­lunk. Korábban, amikor az OTP igazgató-helyettese volt, ugyancsak figyeltem a munká­ját. Dékánytól kérdezem: elége­dett? — Én mindig elégedett vol­tam azzal, amit tettem s amit elértem. Este mindig nyugodtan pihentem le. (Kercza) Kern András kapta a Karinthy emlékgyűrűt A Magyar Rádió elnöksége idén - a Rádiókabaré műsorai­ban teljesített több éves kie­melkedő tevékenységért - Kern András színművészt jutalmazta a Karinthy Frigyes emlékgyű­rűvel. Az elismerést pénteken Szirányi János, a rádió elnöke adta át az intézmény székházá­ban. A Karinthy Frigyes em­lékgyűrűt 1975-ben alapította a Magyar Rádió elnöksége a sza­tirikus és humoros műfaj kie­melkedő szerzőinek és előadói­nak elismerésére és ösztönzé­sére. A díjat azóta minden év­ben az író születésének évfor­dulóján adják át. Somogy még tartja magát Tönk szélén a bíróságok — Az új alkotmány terve­zete sok kívánnivalót hagy maga után — állítja dr. Makai Lajos megyei bünte­tőbíró, aki a Magyar Bírói Egyesület elnökségének és választmányának tagja, és dr. Sebestyén Tamás megyei polgári kollégium vezetővel képviseli a választmányban a somogyi bírókat. A testü­let évenként egyszer ülése­zik és most a kormány kéré­sére az új alkotmány kon­cepcióját véleményezte. Jellemző a tervezet hibá­jára, hogy a bíróságokat — a harmadik hatalmi ágat — a közigazgatás címszó alatt he­lyezi el. A választmány sze­rint — külön költségvetési fe­jezettel — egységes bírói szervezet létrehozására volna szükség. Ennek része lenne a Legfelsőbb Bíróság és a köz- igazgatási bíróság is és ide kell integrálni a ma még kü­lönálló munkaügyi bíróságot is. — Egyetértünk azzal — folytatta dr. Makai Lajos —, hogy szüntessék meg az igaz­ságügyminiszter „külső” igazgatási funkcióját. (Ilyen például a bírák kinevezésének joga.) Helyette — a bírói füg­getlenség elvének megfele­lően — ezt a feladatot az igazságszolgáltatási tanács lássa el, elnöke legyen a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, tagjai pedig a bírák közül kerülje­nek ki. Az Országos Bírói Tanács helyett csak megyei bírói tanácsok működnének. Szükséges a bírói független­séget és javadalmazást az Eu­rópa Tanács ajánlásának meg­felelően rögzíteni. Dr. Makai Lajos elmondta: a választmányi ülésen elemi erővel tört fel a bíróságok működésével kapcsolatos kri­tikus helyzet. Rendkívül le­hangoló a kép a bíróságok és a bírók anyagi körülményei­ről. A súlyos pénzhiány miatt az országban több helyütt el­lehetetlenült a bíróságok mű­ködése. Nem jut pénz vil­lanyra, postára, útiköltség té­rítésre és így tovább. Szeren­csére Somogy még — ki tudja meddig — tartja magát. Ráa­dásul az utóbbi időben a bün­tetőeljárás módosítása követ­keztében előállt helyzet (pél­dául újabb szakértők kirendelése a vádlott és vé­dője kezdeményezésére) óri­ási kiadásokat ró újfent a bí­róságokra. Korábban, ha a bíró a bűncselekmény megíté­lése szempontjából nem látta szükségesnek, hogy a vádlott vagy védője által kért szakér­tőt kirendelje, elutasíthatta az indítványt. A jövőben ezt nem teheti meg. Elképzelhető, mibe kerül ez, amikor ma már bizonyos szakértői vélemény akár a 100 ezer forintot is el­érheti. Nyilvánvaló, hogy az újabb szakértő bevonása to­vább növeli a már amúgy is hosszúra nyúló büntetőeljárá­sok átfutási idejét. A költség- növekedés ellenére a jövő évi költségvetés csupán 200 mil­lió forinttal juttatna többet az előző évinél, noha 6 milliárd többletre lenne szükség. Csak sietteti az ellehetetlenülést a bírók újból megindult elván­dorlása a pályáról. (Győrben egyszerre négy bíró vette a kalapját.) Lehangoló, hogy a korábbi fizetésemelést követő mennyiségi és minőségi fel­lendülés után a kontraszelek­ció és az ügyek még nagyobb elhúzódása fenyeget. A pályaelhagyást elsősor­ban az idei fizetésemelés el­maradása, a nominálbérek 3-4 ezer forintos csökkenése, a reálbér év végéig várható 50 százalékos megcsappanása idézi elő. Nehezíti a bírók helyzetét, hogy a törvény kizárja a kü­lön munka vállalását. Sokuk már napi megélhetési gon­dokkal küzd. A választmány álláspontja szerint — ha fize­tésemelésre nincs is mód — jó lenne a fizetés 35 százalé­kának erejéig emelni a bírói pótlékot, amely némileg el­lensúlyozná a számukra tiltott mellékállás elmaradásából adódó kiesést. Fenntartva per­sze továbbra is a fizetéseme­lés iránti igényt. A választmány a kormány­hoz eljuttatott állásfoglalása szerint sürgős intézkedésekre van szükség, mert a mai gon­dokat a bírói kar már nem lesz képes tovább elviselni. A bí­róságok anyagi csődje és a fenyegető „roló lehúzás” könnyen vezethet az ország életének komoly zavaraihoz, hiszen a jogvitákat csak a bí­róságok oldhatják meg. Szegedi Nándor Zsanett és édesanyja fotó: lang Róbert A szemfény ragyogó világa Zsanett mostanában sokat itatja az egereket. Ilyenkor csöpp kezével, vagy éppen az „élesre állított”, mindig a keze ügyében lévő cumival vigasz­talja magát. Ha pityereg, akkor rágicsál is valamit. Akit meg­érintett már a gyermekáldás öröme, az tudja: lassan kibúj­nak a kicsi első fogai. A kaposvári Cserhalmi csa­lád, amint ez talán a fentebbi­ekből is kitűnt, némileg távo­labb került a csecsemő születé­sekor bekövetkezett szeren­csétlenségtől. Gondolataik már nemcsak az alattomos daganat körül járnak, életük folyása mindinkább visszatér a normá­lis, hétköznapi mederbe. Mindez annak köszönthető, hogy elhalt, és azóta mind­egyre zsugorodik az a szem- ideghártya-daganat, amely a hét hónapos Cserhalmi Zsanett bal szemének világát veszé­lyeztette. Ezt a múlt héten, az esseni szemklinikán elvégzett kontroll állapította meg, amely során a német orvoscsoport a márciusi kontakt irradiációs, besugárzásos kezelés óta tör­ténteket vizsgálta. A kislány jobb szemét, amint azt koráb­ban megírtuk, a retinoblastoma nagysága miatt már nem lehe­tett megmenteni. A mostani vizsgálat során a korábban be­tett protézist egy nagyobbra cserélték, mivel a pici nagyot nőtt azóta. Zsanett szeme gyönyörű ég­színkék. Gyógyulása esetén lá­tásának esélyeit részlegesre, 15-20 százalékosra teszik az orvosok, mivel a zsugorodó daganat a látómezőben helyez­kedik el. A család azonban en­nél bizakodóbb, hiszen a pici láthatóan jól reagál a körülötte lévő világ dolgaira, szemével követi a hozzá közel eső moz­gást. Ha mindezeket tökélete­sen talán soha nem is látja majd. De a remény még meg van, nem úgy akkor, ha itthon ma­radtak volna. A család szeme fénye (nem kisebbek persze az érdemei az ötéves, „tündéd” nagyfiúnak, Krisztiánnak sem) nincs világtalanságra ítélve. És ebben — szóban legalábbis — kifejezhetetlen köszönet illeti mindazokat, akik az alapítvá­nyi hozzájárulásokkal lehetővé tették a németországi kezelést. Köztük a Csalogány utca la­kóit, akik az első kezelés után adták át támogatásukat a haza­tért, és már szinte egy huncut fillérrel sem bíró családnak. A segítőkész felajánlások száma megszámlálhatatlan. A mostani repülőutat és a proté­zist már a biztosító fizette, csak a „szülők házában” eltöltött napok költségeit kellett az ala­pítványnak állnia. Úgy tűnik, hogy a következő, szeptemberi kontrollra is összeállt már a pénz. Zsanett öt-hatéves koráig ugyanis átlag három havonta, később évente vissza-visszatér Essenbe. Ahol szemének fényét nem hagyták kialudni... Balassa Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents