Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-01 / 152. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 1., szombat Ferdeszemű skót dudások A Királyi Hongkongi Rendőrség dudásai szórakoztatják a hongkongi bevásárló központ látogatóit. Az ilyen és hasonló brit hagyományok már nem sokáig élnek, mert a koronagyarmat alig két év múlva Kína fennhatósága alá kerül fotó: feb-reuters Kíméletlen terrorista gyerekek Teljed a gyermekbűnözés Németországban. Minden hetedik elcsípett tettes 18 éven, minden 24. pedig 14 éven aluli. Egy év alatt 80 ezerről 88 ezerre nőtt a bűncselekmény miatt a rendőrséget megjárt gyerekek száma. A fiatalkorúaké pedig 187 ezerről 208 ezerre. Klaus Hurrelmann, a bielefeldi egyetem ifjúságkutató professzora szerint elsősorban a családi kötelékek szétesése kergeti az utcára, az alvilági lejtőre a gyerekeket. A német nagyvárosokban a gyerekek fele elvált, különélő szülők utóda. Kétmillió kis- és fiatalkorúról van szó! Évente 40 ezer gyerek menekül el hazulról a bizonytalanságba. A gyermekkori bűnözés másik fő felelőse a televízió. Az elemi iskolások ötödé heti 40 órán át bámulja a képernyőt. Hétvégeken a német tévécsatornák (a hírműsorokat nem számítva!) 800 erőszakcselekményt, közte 150 gyilkosságot sugároznak. Mire a gyerek betölti a 12. évét, elméletileg 14 ezer gyilkosság szemtanúja lehet a televíziókból. Erőszakossá válnak az iskolában sikertelen, kisebbrendűségi érzéstől kínzott gyerekek, elsősorban fiúk. Es azok is, akik iránt nem érdeklődnek a szüleik, hozzátartozóik, akik nevelés nélküli lelki ürességben ten- genek a világban. Megoldás? A szakemberek egybecsengő véleménye: a felnőtt társadalom bánjon utódaival emberként, szeretettel, legyen iránta figyelemmel, törődéssel, hallgassa meg gondját, örömét, vegye észre, hogy a gyerek a cselekedeteivel legtöbbször figyelmet akar kelteni maga iránt. Nincs borzasztóbb az elfojtott jajszónál, segélykiáltásnál. Egy régimódi úr Lengyeltótiból Somogyi és Tüskevári dr. Körmendi István — Vitézkedett valamelyik ősöm valami várbevételnél, ennyi az egész — legyint a lengyeltóti, szikár öregúr, Körmendi István, aki doktorált jogtudományból, anno 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten. — Megjegyzem, túlzottan nagy jelentőséget magam nem tulajdonítok ennek a vitézségi előnév-ügynek, lényeg a tény, hogy születtem 1909-ben itt, Lengyeltótiban, ebben az édesapám által négy esztendővel korábban, 1905-ben épített, Rákóczi utca 11. szám alatti házban, ahol ma is élek. Lipót császártól, az 1600-as évekből származik tehát ez a Somogyi és Tüskevári előnév, s kissé már avítt. Ami a korban közelebbi ősöket illeti, azok földbirtokosok voltak, s Gaál Gaszton birtokait bitorolták. Ez imigyen fogalmazva talán kissé groteszk, de tény, hogy 7-8 ezer holdnyi terület lehetett, s szegény, szintén jogász nagypapa — nyugodjon —, Gaál Gaszton úrral örökösödési perbe keveredett, s vesztett. A barátság maradt, a bogiári birtok odalett. Nagypapámról, Körmendi Edéről még annyit, hogy 25 esztendeig Gamás főjegyzője volt, fia pedig, az én édesapám — 1949-ig itt, Lengyeltótiban ügy- védkedett. Jómagam, a doktorátus után Kaposváron voltam ügyvédbojtár a nagyszerű dr. Csurgó György irodájában: Maradtam volna szívesen, de édesapám megbetegedett és nekem (ahelyett, hogy mint szívem diktálta, mentem volna hadbírónak) át kellett vennem az irodát itthon. Azóta is viszem, mert bár 1980. január 1-től nyugdíjba kerültem de — mint az áfész jogtanácsosa— 1955-től, ha szabad így mondanom: ma is aktív vagyok. Eddigi életem során csupán egyszer haltam meg, de a klinikai halálból Borsos Sándor főorvos marcaliban — 1993. október 18-án, a déli harangszó után — visszahozott. Azóta peacemaker! viselek, de jó egészségben. Az időben kissé előresiettem. Gondolom, érdekesebbek a régvolt lengyeltóti ügyek. Nos, ügyvédként leginkább polgári perekkel foglalkoztam, s ma is bánt, hogy kitűnő úrfi védencemmel gyermektartási ügyben buktunk egyszer egy nagyot, szegény évekig fizetett, mígnem a hirtelen fejlődött orvostudomány kimutatta: a ledér hölgy esetében sok mindenről szó lehet, csak arról nem, hogy kliensem lett volna gyermeke atyja. Gyilkosság is történt itt. Számomra igen emlékezetes: 1927- ben megöltek egy Simák An- talné nevű zsidóasszonyt. Mindenki szerette, itt volt trafikja, ahol ma úgy tudom, pizzeria. Szóval: szerették a tótiak azt az asszonyt, sok törzsvevője volt, köztük egy sánta rokkant, egy vasmankós. Hát ez egyszer bement a trafikba, és azt mondta: — Tudja-e Simákné, hogy tönkremegy a pénz a bankban — Mire az asszony: Jaj, ne, csakugyan? — Csakugyan — mondta a mankós. Néhány nap múlva, bement megint a trafikba a sánta. — Köszönöm, hogy szólt, mondta az asszony, kivettem a kis pénzemet a bankból, mivel szolgálhatok? Mire a sánta: — Jól tette, hogy kivette. Adjon egy pakli dohányt, niko- texet... A dohány pedig a polcon volt, s amikor a nő megfordult, hogy levegye, a rokkant a vasbottal fejbeverte. De hiába gyilkolt, a pénzt nem találta, a kasz- szából vitte el a néhány pengőt, ami abban volt, majd Pestre szökött, ott kapták el. Számomra az ügynek érdekessége az volt, hogy az én ügyvédbojtárkodá- som principálisa, a kaposvári kitűnő ügyvéd, Csurgó György védte. Sikerrel, mert a gyilkos, sánta gazember csak 14 évet kapott, nem kötötték fel. Hát ilyen az élet, kérem. Kész regény, mint szokás mondani. Van, aki írja, van, aki éli. Nekem míg a sors engedi, maradt még egy kevéske munkám,, és nézegetem néha a fák virágait, s eny- nyi elég is. Kun G. Tibor Tiszta szigorúság Ez a címe annak a kék borítós antológiának, amely 1963-ban látott napvilágot, s az akkori fiatal magyar költőket mutatta be Baranyi Ferenctől Csoóri Sándorig, Fodor Andrástól Ga- rai Gáborig, Kalász Mártontól Simon Lajosig. A Magvető Kiadó — miként a szerkesztő a fülszövegben írta — reprezentálni óhajtotta — „lírai költészetünk fiatal nemzedékének törekvéseit”, s dokumentálni „a szocialista líra felfrissülését, erőteljes fejlődését”. A kötet legfiatalabb szerzője, Nyerges András 1940- ben, a legidősebb, Váci Mihály 1924-ben született. Ezt a szép kiállítású, most már kissé viseltes külalaké antológiát a feleségem kapta egy bizonyos Piri nénitől ballagási ajándékul (dátum: 1964., május 4.), mert abban az időben még könyveket (rendszerint csak könyveket) kaptak a diákok ballagásra. És ami lényeges: el is olvasták ezeket a könyveket — a kissé megviselt bontó is ezt bizonyítja, sőt — azt hiszem, nem a megszépítő messzeség okán emlékszem így — folyóiratokat is olvastak, járattak a középiskolások (Gondoljunk az Új írás népszerűségére —, ma hihetetlennek tetsző — magas példányszámára.) Eseményszámba ment egy-egy új Weö- res-vers, Nagy László-kötet megjelenése, elkapkodták, többször kiadták Fejes Endre Rozsdatemetőjét, Sánta Ferenc Húsz óráját, irodalmi színpadon, s a Helikonon szavalták a diákok Jevtusenkot, Váci Mihályt, s vita tárgya volt Gal- góczi Erzsébet egy-egy falusi riportja. A fiatal Baranyi Ferenc csaknem olyan népszerű volt, mint Szörényi Levente, 10-15 ezer példányban fogytak a verseskötetei. Kétségtelen, a hatvanas évek, a „tiszta szigorúság”, az ember felemelkedésében vetett hit és a költészet esztendei voltak — tűnődtem a napokban, miközben a siófoki Kóma könyvesbolt felé tartottam, táskámban a régi antológiával. Kuriózumként vittem magammal a Baranyi-Soós Zoltán találkozóra, a két egykori fiatal költő közös kötetének a „Régi, aktuális versek” bemutatójára. Az antológiában, természetesen mindketten szerepeltek, s mint mindenki, fényképpel. Baranyi kissé megtestesedett, a haja megritkult, egyébként tartja „formáját”. Soós Zoltánra azonban nem ismertem volna rá a hajdani fénykép alapján. A fotón nincs bajusza, de feltűnően dús a haja. Most pedig bajuszt visel és nincsen haja. Hajaj, bizony, nemsokára ők is hatvanasak lesznek, mint ama bizalomkeltő évek... S a rajongók? Az egykori diákok? Ott voltak a találkozón. A meglett urak, hölgyek — talán nagyszülő is volt közöttük — lelkesen szavalták a régi, ám aktuális költeményeket. Szapudi András A gyógynövény nem csodaszer A természetgyógyászat újravirágzása és nem utolsó sorban a gyógyszerárak emelkedése a gyógynövényekre irányítja az érdeklődést. De nemcsak vásárolják, mind többen maguk is gyűjtik. Mire kell vigyázni a gyűjtés és a feldolgozásuk során — kérdeztük a Herbária Vállalat szakembereit. — A természetben sincsenek csodaszerek; a gyógynövények sem azok. Am a célnak megfelelő és szakszerűen begyűjtött, feldolgozott gyógynövény elősegítheti, esetenként helyettesítheti a gyógyterápiát — hangzott a válasz. Fontos azonban, hogy senki ne hagyja abba a gyógyszeres kúrát gyógynövényszedésért — anélkül, hogy orvosával megbeszélte volna. — Hazánkban napjainkban mintegy 200-250 féle gyógynövény terem meg — ezek jelentékeny részét a laikusok nem is ismerik. Olyan gyógynövényt ne gyűjtsünk, amit nem tudunk pontosan azonosítani. Ehhez érdemes a népszerű szakirodalmat igénybe venni. Mert — csak egy példát említve — a népszerű és sokoldalúan hasznosítható kamilla, közelebbről a sziki kamilla május végéig, június elejéig virágzik. De a hozzá virágzatában megtévesztésig hasonlító úgynevezett kutyakamillának, amely júliusban-augusztus- ban virágzik, nincs meg az a gyulladásgátló hatása, mint a szikinek, tehát nem érdemes szedni. Vagy: júniustól gyűjthető a zsurlóba, de ez könnyen összetéveszthető a mocsári zsurlóval, amely már nem gyógyhatású, hanem mérgező. A begyűjtött növényeket mossuk meg, de ne napon, hanem szellős, félámyékos helyen szárítsuk. Az 50 fok fölötti hőmérséklet azonban „elszívja” a hatóanyagot. Legjobb 2-3 cm-es rétegekben szárítani s időről-időre forgatni. A gyűjtésre alkalmas időpontok azok, amelyeknél a virágát használjuk, akkor szedjük, amikor a virág kinyílt, de még nem nyílt el. A herbákat (füveket) a virágzás kezdetén, a gyökérhasznosítású gyógynövényeket kora tavasszal vagy késő ősszel, a bogyókat és gyümölcsöket pedig a termés beérésekor takarítsuk be. Pető Gábor Pál Retúrjegyet a bíróságra! Szomorúan állapította meg Kaposváron a bíróság, hogy az aláírással átvett idézés ellenére se jött el a tárgyalásra a vidéki vádlott. Ennél szomorúbbak már csak a tanúk voltak. Ők ugyanis dolguk végezetlenül indulhattak haza azzal a bírósági útravalóval: a legközelebbi tárgyalási napon ismét jelenjenek meg. Akadt közöttük méltatlankodó is, aki napidíjának megtérítését követelte mondván: munkanélküli lévén fontos alkalmi munkát kellett elengednie a tárgyalás miatt. A bíró megértő volt, ám csak útiköltséget utalhatott ki. Azt is utólag. Hasonló jelenetek gyakran előfordulnak országosan a bíróságainkon. A távolmaradók többsége utólag arra hivatkozik: pénz hiánya miatt nem tudott beutazni vidékről, sőt bélyegre se futotta, hogy levélben kimentse magát. Az ilyen okokból elnapolt tárgyalások költsége óriási plusz terhet jelent a társadalomnak. A büntetés lehetősége természetesen fennáll, ám mit lehet azoktól „behajtani”, akiknek bélyegre se futja? Más megoldást kellene találni. Megfontolásra érdemes az, amit az egyik ügyésztől hallottam. Lényege: az útiköltség utólagos fizetése helyett idézéssel együtt kellene az illetékes bíróság székhelyére szóló retúrjegyet küldeni az ügyben érintetteknek. Ebben az esetben távolmaradás esetén nem lehetne pénzhiányra hivatkozni. Már szinte hallom az ellenvetést: mi van, ha a jegyet máskor, más célra használják fel? Ez a veszély kétségtelenül fennáll. Ám elejét lehetne venni a csalásnak. Legjobban talán úgy, hogy a közlekedési vállalatok az idézés felmutatásával együtt fogadják el a „bírósági retúrt”. Módszert persze sokfélét lehet találni. Egy a lényeg: legyen akarat a társadalom számára káros mai gyakorlat megszüntetésére. Szegedi Nándor Az indiai Miss Világszépe Sri Lankára érkezett. A szépségkirálynő gyerekek számára jótékonycélú körutat tesz. Harcol a kábítószer ellen, és küzd a jobb egészségügyi körülményekért FOTÓ: FEB-REUTERS