Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. május 13., szombat A kisebbségek és a civil társadalom — A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeknek ma az a legnagyobb gondjuk, hogy nem használhatják anyanyelvűket kellő mértékben a közigazgatásban, a bíráskodásban, az államigazgatásban. Nincs egyeteme, főiskolája sem a romániai, sem a szlovákiai magyarságnak — mondta a Somogyi Hírlap munkatársának dr. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, amikor a kaposvári TIT-székházban tartott előadást. — Gond a gazdasági diszkrimináció is: a privatizációs folyamatokban bizonyos országokban hátrányban vannak a határon túli magyarok. Ha viszont kimaradnak a privatizációból, akkor csak munkavállalók lesznek. Fontos volna, hogy kialakuljon egy magyar vállalkozói rétege és középosztálya, végeredményben egy saját civil társadalom. — Mit tehet ilyen esetben a magyar kormány? — Közvetett eszközeink közül ilyen lehet a tárgyalások módszere, a megállapodások, az alapszerződések. Ilyen a minap aláírt magyar-román oktatási-kulturális egyezmény is. Olyan légkört próbálunk kialakítani, amelyben a szomszédos országok politikai elitje segíti az ott élő magyarságot. Ukrajna esetében ez például sikerült, Szlovéniával példamutató az együttműködés, és magyar- horvát viszonylatban is megkötöttünk egy kisebbségvédelmi megállapodást. Szlovákia esetében — azt hiszem —, az alapszerződés fontos lépés. A közvetlen eszközökkel pedig Magyarország megpróbálja támogatni a magyarság kulturális szervezeteinek a fennmaradását. Aktuális kérdés például a több évtizedes Cse- madok, amely összefogja a szlovákiai magyarság kulturálódási, közművelődési tevékenységét. A magyar kormány az ország teherbíró képességének megfelelően próbál segítséget nyújtani. — Hogy ítéli meg a Magyarok Világszövetségének jelenlegi helyzetét? — A világszövetség körül szerintem egy kicsit mesterkélt a mostani hangulatkeltés, de van valóságalapja. Gyökerei az előző évekhez nyúlnak vissza. A világszövetség magyarországi képviselete politikailag rendkívül egyoldalú, hiszen a Pofosz különböző tagszervezetire épül. A legutóbbi választDr. Tabajdi Csaba államtitkár FOTO: TÖRÖK ANETT mányi ülés is jelezte: bizonyos pénzügyi dolgokat felül kell vizsgálni. A szövetséget csak belülről lehet megreformálni. Ez egy önálló, fontos civiltársadalmi szervezet, a kormánytól függetlenül tevékenykedik. Nekünk az az érdekünk, hogy a világszövetség belülről újuljon meg, rendezze vitáit, mert egy ütőképes kisebbségpolitika csak úgy alakítható ki, ha a szövetség hatékonyan működik és jó a kapcsolata a kormányzattal. — Alakulnak a kisebbségi önkormányzatok. Gyakori a botladozás? — Történelmileg és nemzetközileg is példa nélküli a kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozása Magyarországon. A kisebbségi önkormányzatokra leadott 1 millió 700 ezer szavazat azt jelzi: rokon- szenvvel övezett ez a kezdeményezés; persze egy tanulási folyamatról is szó van, hiszen hiányzik a gyakorlat. Ezért egy rendszeres, három fázisú képzést indítottunk el a Belügyminisztériummal közösen, hogy felkészítsük a kisebbségi ön- kormányzat vezetőit, tagjait és az érintett település jegyzőjét is. Főként a nagyobb városokban és a fővárosban illeszkedtek be a közéletbe konfliktusok nélkül. A cigány kisebbségi önkormányzatok ügye azonban egy külön terület. A kisebbségi önkormányzatok általában az oktatási-kulturális kérdésekre jöttek létre, míg a cigányság problémái elsősorban szociális és foglalkoztatási problémák. Csak egy év múlva lehet felmérni, hogy a pénzügyi támogatás rendszere arányban van-e a végzett feladatokkal, hiszen a kisebbségi önkormányzatok rendkívül kicsi, 114 ezer forintos induló támogatással kezdték meg tevékenységüket. Lőrincz Sándor Csaták és emberek Beszélgetés Bencze Lászlóval, az Osztrák Magyar Monarchia hadtörténelmének kutatójával A Kaposvárról elszármazott Bencze László kandidátus a Hadtörténeti Intézet tudományos igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Három évtizeden át volt munkahelyére ma is naponta bejár, s kutatómunkáját változatlan szorgalommal folytatja. Az eredetileg kaszárnyaként szolgáló klasszicista épületben 200 ezer kötetes könyvtár, 150 ezer lapos történelmi térképtár, több kilométer hosszú levéltári állag segíti a búvárkodásban. Egykori osztálytársammal itt, a márványpadozatú folyosó egyik vendégváró sarkában beszélgettem pályáról. — Kitörölhetetlenek az emlékeim, mert ma is „kaposváriul” álmodom, kaposvári feleségemmel az otthon maradt hozzátartozókról beszélgetünk. Esküvőre, érettségi találkozókra hazajárok, a temetőben fekszenek szeretteim. Talán nem is illenék emlékekről beszélgetni, hiszen nekünk Kaposvár az odahaza és a budapesti lakás az otthon. Nincs választóvonal, az érzések összemosódnak. Ma is vidékiként élek Pesten, mint ahogy Bécsen is pestiként éltem. — Szóval nem engedett el a somogyi megyeszékhely. Kaposvári útravaló — Nem, mert nem engedtem el magamtól vagy magamból sem a város jól ismert képét, sem a hozzátartozók, a rokonok, a barátok, a szomszédok, az egykori szerelem kedves emlékeit. Házak, fasorok, osztály- termek élnek bennem, arcokkal, szavakkal, becenevekkel, hangulatokkal. Azokra is szeretettel emlékszem, akiktől nyaklevest kaptam. Kiing tanár úr hirtelenkezű ember volt, ha nem tudtam a német ragozást, baj lett belőle. Mégis hálával emlegetem a nevét. Akárcsak Ercsey Jakab vagy Borka Géza tanár úrét. — Mikor dőlt el, hogy történész leszel? — Ostoba kölyökként elmentem hivatásos katonának, de aztán az akkori stupid „seregi” környezetben sehogy sem találtam fel magam. Értelmetlen jövő állt előttem, egy üresen tátongó szamárlétra. A tudásigény belém volt oltva: egyetemre mentem, azután németül tanultam. Magyar-történelem szakos tanárként tanítottam tisztjelölteket, órákat adtam egy gimnáziumban, katonai középiskolán szolgáltam nevelőtanárként; szóval csupa előkészítő lépcsőt jártam meg. Érettségi utáni baklövésemet 1986-ban hozhattam helyre: akkor lettem tudományos munkatárs. — Abban az időszakban jártál egyetemre, amikor a voluntarista tudománypolitika jócskán átírta a múltat. Nem zavarta ez az ifjú történészjelöltet? — Én később jártam az ELTÉ-re, mint a korosztályom tagjai: 1963-ban kaptam meg a tanári diplomámat, amikor már a politikától való elzárkózás vagy irtózás kedvezett a pozitivista szemléletnek. Ekkor már nem voltak kommentátorok, vörös farkak, voltak azonban puskapor száraz adattömegek, évszámok, csatarendek; és versek, stílusok, szerzők, melyeket meg kellett tanulnunk. Tanáraim európai műveltségű professzorok voltak. Persze azért akadtak, akik átírták a történelmet. Bizonyos harmadosztályú agyak, akik a történelem tankönyvek írása közben — privilegizált csapat volt — nagy pénzekért az idiotizmust terjesztették. Az igazi tanárok azonban soha nem süllyedtek erre a szintre; igaz, nem is kerestek olyan jól, mint az írásra szerződtetettek. Egyébként az ELTE az én időmben az óvatos, reformista baloldaliság melegágya volt. így a történelemoktatás is. Nem élhetett meg benne a voluntariz- mus tartósan. Én egyébként nem a történelemmel kezdtem a „tudományos” munkásságomat: az egyetemen először József Attila prózája foglalkoztatott, a költő freudizmusa. Aztán filozófiatanárom furcsán új szellemi műhelyekkel ismertetett meg, így az amerikai Mills elitkutatásaival 1965-ben, az ún. voluntarista korban! Azonnal megtetszett a téma. A doktori dolgozatomat a magyar katonai elit születéséről írtam. Utána nem volt megállás. Katonai levéltár Tudni kell, hogy a magyar katonai történetírás évtizedekig nem adott megbízható eredményeket. Talán Markó Árpád bácsi volt a legutolsó, aki maradandót alkotott. így a fehér folt akkorának tűnt, hogy bárhol, bármilyen témában el lehetett kezdeni a kutatást. Mielőtt azonban valami nagyobb dologba belefoghattam volna, kaptam a felhívást, hogy menjek Bécsbe katonai levéltárosnak. Csuda egy intézmény volt ez. Trianon után a Monarchia két utódállama megegyezett, hogy nem bontják meg a Bécsben összegyűlt történelmi levéltári anyagot. Persze nem is lehetett, hiszen egy iratlapon például együtt szerepelt egy salzburgi és a budai várral kapcsolatos utalás. így kimondták: legyen a Kriegsarchivumban állandóan magyar levéltáros. Hat évig dolgoztam ott. Családom is velem élt. Elvégeztem a hivatali munkámat, mellette pedig osztrák kollégák által ajánlott témával foglalkoztam. Igen tisztelt barátom, ma az intézet vezetője, jelezte, hogy Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjával még senki nem foglalkozott. Később kiderült, hogy a königgrätzi csatával sem. Mindkét témát vállaltam, és így betagolódtam az osztrák-magyar közös múlt kutatásába. Az első témával megszereztem a történettudomány kandidátusa címet, munkámat az Akadémia Kiadó jelentette meg 1987-ben. Nemrég értesültem, hogy Törökországban is érdeklődnek iránta. A szarajevói válság óta több helyütt fontosnak tartják az egykori eseményekről szóló elemzést. Csak itthon nem. A Königgrätz című hadi leírást csak szórakozásból írtam. 1991-ben jelent meg. — Ehhez képest csaknem 300 oldalasra sikerült. Egyébként ezt olvasva az jutott eszembe, hogy milyen irdatlan adathalmazon kell a kutatónak átrágni magát: nevek, számok, dátumok, percidők sokasága adja az eseményleírások alapját. De mögöttük mindig ott az ember: a lehetőségeivel és felelősségével vívódó hadvezér, parancsnok és az éhező, hullafáradt, kiszolgáltatott közkatona. E két megközelítés teszi számomra ezeket az írásokat meggyőzővé, egyszersmind olvasmányossá. — Évtizedek óta érdekel a Habsburgok évszázada, a 19. század. Ami tulajdonképpen a leghosszabb század, mert 1789-ben kezdődött és 1914-ig tartott. Rengeteg német nyelvű cikk, tanulmány, könyv jelent meg róla, és csaknem valamennyi megtalálható a könyvtárunkban. Egy-egy témához kapcsolódva naponta több órát olvasok, így próbálom megfejteni a soha senki által nem olvasott levéltári iratok utalásait. Olyan részinformációk találhatók a poros aktákban, melyek egy összerakható társasjátékhoz hasonlók: valamilyen logika szerint kell rendezni őket. Egy csataleírásban például nemcsak az a fontos, hogy mekkorák az átütő erők, hanem az is, hogy a katonák hány órakor keltek fel és mitj kaptak reggelire. Egy üres kávéval nem juthattak messzire, de egy kiadós rántott levessel és fél kiló kenyérrel eltökélten verekedhettek. — Ehhez képest csaknem — Egy hat évvel ezelőtt Kaposváron rendezett tudományos tanácskozáson sikert a stílus hozott: száraz tudományoskodás helyett példák, sztorik sokaságával, sok humorral ragadtad meg a hallgatók figyelmét. Ez jellemzi ismeretterjesztő cikkeidet is. Szeretsz előadni, népszerűsítő cikkekkel foglalkozni. Amit az adatok is bizonyítanak: két terjedelmes könyved meg a húsz nagyobb tanulmány — néhány német nyelven jelent meg — mellett mintegy négy tucatnyi cikk jelent meg az IPM-ben, az Elet és Tudományban és más lapokban. írtál tankönyveket is. — Szeretem ezt a műfajt, szóban írásban is. A három évtizednyi olvasás-írás során hatalmas mennyiségű, mellékesnek látszó történetet, eseményt gyűjtöttem, melyeket érdemesnek tartok továbbadni. Vidám dolog igaz meséket mondani. Kaposváron például diákok előtt az első világháborúról kellett beszélnem. A lányok matrózblúzban voltak — egy ünnepség keretében zajlott az előadás —, és ezt látva elmondtam: a monarchia hadvezetői a háborús felkészülést, a flottaépítést új divattal, a lányok matrózblúzával népszerűsítették. Ferenc Ferdi- nánd propagandaötlete telitalálat volt. A lakosságnak tetszettek a ruhák, és a felnőttek kevésbé haragudtak az adók emelése miatt. Úgy emlékszem, a fiatalok jót mosolyogtak a sztorin. — Végül a szokványos zárókérdés: milyen téma foglalkoztat jelenleg? Az alpesi front — Nyugdíjazásommal nem szűnt meg a kutatási területem, így változatlanul a monarchia hadtörténelmét kutatom, de már két fiatal munkatárs segítségével. Jelenleg — már egy esztendeje — az első világháború alpesi frontja mintegy 500 ezer magyar katonának a sorsát igyekszem bemutatni. Három helyen harcoltak: Dél-Tirolban, a Grappe-hegytömb előtt és a Pustertal közelében. Elfelejtett háború volt ez, alig tud róla valaki. Zömmel alföldi magyarok védték a monarchia határát 2-4 ezer méter magasságban vagy a gleccserek gyomrába beásva. Szép és izgalmas téma. Kaposváriak is voltak a hegyekben, többek között nagyapám öccse is. Fel kell dolgozni a sorsukat, a világháborúba hurcolt „gyür- kőzzjánosok” állati alávetettségét, amikor a közlegényeknek a vérüket kellett áldozniuk a hazáért, 1000 kilométernyire a határoktól. Paál László Száz anya Sárdon a nézőtéren Somogysárdon másfél órás megható műsorral kedveskedtek az általános iskola alsó tagozatának gyermekei az édesanyáknak ezen a héten. A so- mogysárdi iskolában hagyomány, hogy az alsó tagozatos gyermekek közös műsorral készülnek erre a napra. így történt ez most is, és az idei műsorban minden iskolásgyermek szerepelt. Csaknem száz édesanya, nagymama figyelte örömtől sugárzó tekintettel gyermeke vagy kisunokája szereplését. Ne küldjék vissza a HTO-utalványokat A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvényt módosító 1995. évi XXVII. számú törvény alapján a HTO utalványrendszer 1995. május 1-jével a hatályát vesztette. Az 1994/ 1995-ös fűtési idényre a vámhivatalok által kiadott HTO- utalványok 1995. április 30-a után már érvényüket vesztették, így a Vám- és Pénzügyőrség Baranya, Somogy és Tolna megyei parancsnoksága felkéri az érintett lakosságot, hogy a lejárt HTO-utalványokat - amelyeknek most már semmi értékük nincs -, a jogosultságot igazoló engedélyt kiadó vámhivatalnak ne küldjék vissza. Folk- és blues fesztivál Kanizsán A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ — a helyi önkormányzat támogatásával — május 26-án első ízben rendezi meg a Dunántúli Fok- és Blues Zenei Fesztivált. A helyi ismert együttesek: mint az Igricek, a Patkó Banda, a Bojtár népzenei együttes, a The Innocents mellett többek között fellép a Maskarades Együttes, a Los Angelitos, Török Ádám és a Rabb, PMD-Apák és Fiúk, valamint Dinnyés József. A rendezők jó szívvel és barátsággal hívják — és várják — a folk- és blues zene somogyi rajongóit is a 18 órakor kezdődő nagykanizsai fesztiválra. Vallásközi tábor lesz Pécsen A GeSheR-HID Interreligious Relations and Research Pécsen rendezi meg harmadik nemzetközi és vallásközi ifjúsági táborát. A tábor július 31-től augusztus 7-ig tart. Az ifjúsági táborban római katolikus, evangélikus, református, keleti-ortodox, zsidó és moszlim vallási- és kulturális programok lesznek. A szervezők elsősorban 14-24 év közötti fiatalok jelentkezését várják, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A jelentkezési határidő: május 31-e. Információkat, illetve jelentkezési lapot az alábbi címen lehet kapni: GeS- heR-HID 2475 Kápolnásnyék, Pf. 6. Tel/fax: 06/22-368-297. Csokonai - videofilm eredeti helyszínen Elkészült Nagy László János „Vitéz Mihály ébresztése” című félórás videofilmje, amelyet a költő életének eredeti helyszínein, egyebek között Csurgón forgatott. Alkotása előzményének tekinthető a Bessenyei Györgyről készített film is, amelynek a címe: Merjetek gondolkodni! A két filmről, mely az iskolai oktatásban is igen jól használható, bővebb tájékoztatást ad a Hajdú-Bi- har Megyei Pedagógiai Intézet. Kristály alma díjat adta át Liza Minelli az olasz divattervezőnek, Gianfranco Ferre-nek, aki az AIDS-ellenes kampányban szerzett érdemeket. A díjat a művészek kezdeményezésére létrejött AIDS ellen küzdő társaság alapította, fotó: feb-reuters
