Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-14 / 62. szám

SOMOGYI HÍRLAP

1995. márc. 14. kedd

SZÍNES VILÁG

Sajtótükör a múltból

"| március 16-i-Lc/OtJ.számában a Somogyi Néplap az ünnepi megem- lékezéről 1848 eszméinek igazi örököse a magyar munkásosztály címmel számolt be.

„A magyar uralkodó osztály szavakban mindig a negyveny- nyolcas hagyomány jogos örökösének tartotta magát. Azonban ez az osztály alárulta a népet, az országot. A magyar nép azonban mindig hű marad az eszmékhez. A Tanácsköztársaság valósította meg először a gyárak, a bányák, a bankok államosítását, a termelőeszközök tulajdonbavételét és biztosította az állampolgároknak a jogok gyakorlását. Megoldotta a nemzetiségi kérdést. így vált ebben a történelmi időben a párt vezette munkásosztály 1848 igazi örökösévé, szellemének hordozójává”.

1 070 március 15-én 1Í7 I U.Petőfi Sándor Dicsértessék a nép neve című költeményével köszöntötte március idusát.

— Republicans vagyok, lel- kestül, testestül az voltam mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ez adta ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez adja most férfikezembe az önbecsülés pálmáját. Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet.

E lapszámban olvashattuk Le- onyid Pervomajszkij szovjet költő versét Radó György fordításában Petőfi Sándorhoz cim- mel. A szovjet költő részt vett az 1944-45-ös felszabadítási harcokban.

Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam.

És nem te dúltad nálunk szét a kertet,

de háború van. Toliam mellett kardom,

így jöttem országodba. Jönnöm kellett.

"J március 15-én-L XJ I *_) • számolt be a Somogyi Néplap arról, hogy fölavatták Noszlopy Gáspár szobrát Kaposváron a közgazdasági szakközépiskola udvarában. Vezércikkében a politizáló ifjúságról ezt írta:

„Kilencedszer ünnepük az idén fiataljaink a forradalmi ifjúsági napokon a három tavaszt. Napjaink ifjú forradalmárai emlékeznek 1848 hőseire, akik a haladásért, az önálló nemzeti létért küzdöttek, köszöntik 1919 harcosait, az első magyar proletár- diktatúrát. 1945 április 4-e legnagyobb ünnepünk. Kiindulópontja annak a folyamatnak, amely minden eddigi forradalom célját egyesíti.”

A Somogyi Hírlapban M. D. azon meditál, mit várunk az ifjúságtól?

„Szocialista társadalmunk építését, a hétköznapok nem mindig látványos, nem mindig könnyű feladatának megoldását. Ez idő szerint például a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben, szakmai vetélkedőkön, pályázatokon, társadalmi munkaakciókban való részvételüket.”

"1 QQfYban Márciusi -L u O V7 irigység címmel közölt vezércikket a Somogyi Néplap.

„Irigyelljük őket, mert nem lehettünk ott velük a Pilvaxban, nem szórhattuk a 12 pontot tartalmazó röpcédulákat, nem cipelhettük Táncsicsot a vállun- kon, később nem korteskedhettünk Petőfi mellett a szabadszállási képviselőválasztáson, nem verekedhettünk Vasvári oldalán az Alföldön. Legyünk hát irigyek ezekre a fiatalemberekre. Nem a tehetségtelen, tunya emberek kicsinyességével, hanem a nagyságra, a talentumra felnézni tudó hazafi áldozatával és csodálatával.”

Q Q Emlékezetes nap XÍ70U címmel emlékezett meg a Somogyi Hírlap március

15-ről. ,

— Ma már tudjuk, hogy bár megszabadultunk a nyomor rabságától, nem könnyű a gazdasági kényszer, a történelmileg kialakult körülmények béklyóitól is megszabadulni.

1990 március idusa előtt utoljára ült össze az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. Németh Miklós miniszeterelnök beszédét Csendes forradalom Magyarországon címmel közölte a Somogyi Néplap.

„A parlament, a kormány, a pártok és társadalmi mozgalmak együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarországon egy csendes forradalom menjen végbe. A nép most szabad választáson döntheti el, hogy milyen tartalommal tölti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő számára megfellebezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első szakaszát.” H. B.

Ünneplő történelem

Huszonhét éve áll a katedrán Pellion Jenő, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára. Jó okunk van tehát feltenni a kérdést, hogy Március 15, a naptárban piros betűvel jegyzett nemzeti ünnep miről üzen.

— Jellemző a magyar nép történetére az ünnep helye is, módja is. Mert ahány korszak volt, mindegyik másféle megközelítésben hozta elő. És ez most is így van. Mert megint „többféle” megemlékezés lesz... A kiegyezés után nem volt ünnep Március 15-e, Ferenc József hallani sem akart róla, mégis emlékeztek rá. Kitaláltak egy kölcsönösen „elfogadható dátumot, április 11-ét, s ez az egész dualista korszakban érvényes volt. Mert V. Ferdinánd ezen a napon szentesítette a törvényeket. 1948 után sem tudtak mit „csinálni” vele. Hiszen ott volt a „függetlenség”, de azt az oroszok verték le. Ebben az ünnepben benne van hősiességünk és tragikumunk is. Sajnos külpolitikailag is. Hiszen az angol Palmerston a saját szemszögéből mondta később, hogy végezzenek velünk mihamarabb, mert a legyengült, de független Ausztria és Magyarország között szabad lett volna az oroszok útja. Ezért a cár „ugrott” az angol „ugratásra”, mert amilyen abszolutisztikus volt, olyan rövidlátó is. Az uralkodóház csak hálás lehetett az angoloknak... Vagyis: egy polgári társadalom önérdekű álláspontja, a polgári forradalom ellenében. Bonyolult a képlet, amelyből szinte következik, hogy minden korszak igyekszik kisajátítani magának. Nekem, a történelemtanárnak, egy óriási kísérletet jelent, a legnagyobbat 1541 óta, hogy függetlenek legyünk. Hatalmas, heroikus kísérlet volt.

— S ezt miként viseli „ünneplőben” a történelemtanár?

— Jómagam belül ünnepeltem sokszor, másként, mint ahogy a hivatalos rendezvény szólt. A katedráról sem látom másként: szeretem erről a nagy történelmi eseményről meggyőzni a diákokat. HangPellion Jenő: A történelmet az emberek csinálják

FOTÓ: TÖRÖK ANETT

súlyozom: meggyőzni, és nem rájuk tukmálni a véleményemet, hogy ők is lássák, ez a heroikus erőfeszítés nemzeti egységben fogant! Mert például rendre összekeverik negyvennyolcat és negyvenkilencet. 1848 márciusában forradalom volt, — hangsúlyozom — a bosszú szándéka nélkül, a vértelenség igényével! — mint ez a márciusi eszmékből, a tizenkét pontból, majd az áprilisi törvényekből fakadt. A szabadságharcot viszont ránk kényszerítették! Mondhatnám úgy is, Kossuth elkeseredésében „csinálta”. Ez viszont kényszerűen megosztotta a nemezetet, mert például a tisztikar nagy része nem értett egyet az elszakadással, hiszen a nemzetközi körülmények is abszolút kedvezőtlenek voltak. Ilyen értelemben tehát más „március” üzenete...

— Ez az ünnepi üzenet mennyire ragadja meg a mai ifjúságot?

— Attól is függ, milyen eredményes a nevelésünk, mennyien mennek el és milyen ünnepélyre, megemlékezésre. Mi a Táncsicsban olyan megemlékezést tartunk, melyen nem kötelező a részvétel, a diákok mégis mindig szép számmal megjelennek.

— S a márciusi ifjak „tablóképén” találnak példaképet?

— Őszintén szólva, nem tapasztaltam ilyent. Lehet, hogy kiválasztanak egy-egy megragadó személyiséget, de nem mondják. Közrejátszik ebben az is, hogy milyen világban élünk. Engem például Vasvári Pál a történelemtanár és szabadcsapat-szervező példája ragad meg.' Erdélyben harcolt és román felkelők gyilkolták meg.

Tipikusan jellemző pálya és sors, nem? A mai valóság viszont rendkívül rideg, másra kényszerít. Gondjaik vannak a tanulóknak pályaválasztáskor: felveszik, nem veszik..Ha

nem, akkor hol fog dolgozni? Ha felveszik és végez, akkor ismét a kérdés: hol fog dolgozni? Ezzel számolnunk kell.

— És mivel számol a történelemtanár a pályája során?

— Például azzal, hogy a történelmet úgy tanítom, s ebben a tankönyvek egyes, változó kitételei nem különösebben érdekelnek, ahogy Ránki professzor tanította annak idején, a debreceni egyetemen. Az „alappontok” ugyanis nem változtak meg. Mert igaz, hogy az egyetemnek nem az a fő feladata, hogy az emberbe belesulykoljon egy bizonyos tudást, hiszen ezt a szakirodalommal bővítheti azután is, mint ahogy én is teszem, hanem az, hogy szemléletet adjon. Én úgy érzem, hogy akkor, ott ezt megkaptam.

— Akkor e „muníció” birtokában, hogyan kell jól ünnepelni?

— Bátran vállalva azt, hogy ne csak az értelemre, hanem az érzelmekre is hassunk! Kossuth például sok esetben az érzelmekre apellált és ezzel volt sikere. A toborzó körutakon például. Most az lenne a jó, ha erre az iskolán belül törekednénk következetesen. Természetesen úgy, hogy érzékeltessük: ők is emberek voltak, Kossuth is, Petőfi is, Széchenyi is, erényeikkel és gyarlóságaikkal együtt. Mert a történelmet nem istenek csinálják, hanem emberek.

Tröszt Tibor

Érzelemváltozatok

Mit jelent az ön számára március 15-e? -— ezzel a kérdéssel állítottunk meg embereket (főleg fiatalokat) Kaposváron. íme a válaszaik.

Horváth Miklós, tanár:

— Vegyes érzelmekkel élem meg. Végre méltán megünnepelhetjük, mivel munkaszüneti nap lett. Kicsit kicsavartnak érzem, nem egészen arra emlékezünk, ami volt, sok a belema- gyarázás. A félremagyarázások miatt önös politikai érdekeknek rendelik alá a nemes nemzeti érzést. 1948. március 15-én nemzeti összefogás volt, ma pedig a nemzetiségek között feszültség van. Ezeket a kapcsolatokat rendezni kellene, s tiszta gondolatokkal kellene megemlékezni az ünnepről.

Acs András, tanuló:

— Az ifjúsági fúvószenekar tagjaként sokat szerepelek március 15-én. Ez az ünnep jelenti a legnagyobb összetartó erőt a nemzeten belül.

Balogh Tamás, Kocka Gábor, Szigeti Richárt 10 éves gyerekek:

— Anyák napja? Nőnap? Felszabadulás napja? Forradalom? Nemzeti ünnep!

Berke Csaba, tanuló:

— Magyarország polgári forradalma. Értékelem történelmi jelentőségét, de személyes kötődésem nincs az ünnephez. Olyan, mint minden nemzeti ünnep.

Bellái Orsolya, Kovács Kornél, tanulók:

— A világ változása miatt a fiatalok nem épp élik meg az ünnepet, mint az idősebb korosztály. A fiatalságot be kellene vonni az ünneplésre, például eljátszani a forradalom eseményeit, így újra élhetnénk azokat.

Takácsné Magyar Margit:

— Március 15-e a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Minden magyar ember kötelessége megemlékezni róla, bár régen nem ünnepeltük. Sohasem mulasztom el a Petőfi vagy a Kossuth téri ünnepélyt. Nagyon szerettem volna ezen a napon élni.

Szita Károly, polgármester:

— Nem elég csak megfogalmazni a célokat és azt mondogatni, hogy mit szeretnénk csinálni és mit szeretnénk elérni. Tettekre lenne szükség.

Szolnoki Szilvia Szász Andrea

Az író kizárólag író akar lenni

Disney, mint keresztnév

Az angliai Grantham városkában élő Tina és Stuart Abbott nagy-nagy tisztelője Walt Disney-nek, ezért nemrégiben született leányuk életében is döntő szerepet játszik a rajzfilmkirály. Azt mesélik, hogy a gyerek fogantatása a Pinocchio című film 24. megtekintésének idejére esett — nyilván már ők is unták —, a szülési fájdalmak a Dzsungel Könyve alatt jelentkeztek, mire a papa egy mikiegeres telefonon értesítette a kórházat. A pici szobáját mikiegeres tapéta díszíti, ágyhuzatán Donald kacsa virít, csakúgy, mint a pici pelenkáin. És a legfontosabb: a kislány a ke- resztségben a Disney nevet kapta.

Március 15-e küszöbén az írók mindig számot vetnek. Napjainkban a legtöbben talán éppen arról, miről is kellene számot vetniük?

— Ha végigtekintünk a történelmen, egyértelművé válik, hogy forradalom idején, forradalmi helyzetben az irodalom képviselői a változás elősegítői voltak, vagy legalábbis a támogatók táborába tartoztak — mondta dr. Czine Mihály irodalomtörténészt. 1848 márciusában Petőfi nemcsak verseket írt, hanem fegyvert is fogott. Általában elmondható, hogy óriási várakozás előzte meg minden cselekedetüket. Hiszen a cél a független Magyarország megteremtése volt. A forradalom elbukott, de a fellángolás nem múlt el, s áthúzódott a XX. század elejére is. 1918-ban

is egy független, demokratikus Magyarország és az Európához való felzárkózás késztette az írókat a cselekvésre. Móricz járta a falvakat, Babits a katedrán szónokolt, Krúdy haditudósításokat írt. Mindez annak volt köszönhető, hogy a forradalmárok és az irodalmárok szándéka találkozott. 1945 a megújulást hozta, sok, akkor fiatal író reményekkel telve nézett a jövőbe. Ez magyarázza a 40-es évek végén keletkezett művek optimista hangulatát. Aztán hamar ráébredtek a költők, hogy a szép álom megvalósítása nem könnyű. Az 50-es évek „eszmélői" már e felismerésüket vetették papírra. 1956-ban ismét számos író csatlakozott a forradalomhoz, hiszen a cél megint a függetlenség kivívása volt, Európához szerettünk volna csatlakozni. Ezzel sokan egyetértettek.

Nyíltan már csak 1989-90-ben teríthették ki kártyáikat az írók. Ekkor a 48-as, 56-os eszmélés gondolatai újra időszerűvé váltak.

— Most mintha alább hagyott volna a lelkesedésük. Azok, akik eddig nyíltan politizáltak, visszatértek az íróasztal mellé...

— A visszahúzódás egyik oka, hogy módosultak azok az irodalmi eszmék, amelyeket már Petőfi úgy fogalmazott meg: „A néppel tűzön-vizén át". Az író ma már elsősorban — kizárólag — író akar lenni. Ez a folyamat Nyugaton már lejátszódott, Magyarországon még csak most kezdődik.

— Ez mivel magyarázható?

— Nálunk hosszú évekig hiányoztak a jó politikai jelszavak, sokszor az íróknak kellett ezeket

megfogalmazniuk. A rendszer- váltást követően ez aztán fokozatosan veszített a jelentőségéből, az irodalom és a politika különvált. Az egyik út, amit a magyar írók zöme választott, nem szólni bele közvetlenül a politikába. írnak maguknak, egymásnak, no és azoknak, akik hajlandók megvenni, elolvasni a műveiket. A másik út, hogy mindez lelkesítő- leg hasson az írókra, egyenlőre még várat magára. Reményeim szerint előbb-utóbb a történelmi vágyak, a tények valósággal való szembesítése, az erkölcs kedvező irányú átalakítása, és a nemzettudat erősítése — ami mindig is az író emberek egyik legfontosabb feladata volt — ismét szerepet kap.

— Ha meg kellene megfogalmaznia a mai „csend” okát, mit mondana?

— Van, aki úgy látja, a politika vélhetően kedvező irányba viszi az országot. Van, aki azt gondolja, megkezdődött a politikai útkeresés, ha nem is alakult még ki a jövőkép. S van persze olyan író is, aki „csupán” önmagát kívánja kifejezni, a nyelvre összpontosít. Nincs forradalmi helyzet, az írókat — belátásuk szerint — teszik a dolgukat.

— Március 15-e sem a „régi”?

— De igen! Ez az a nap, amikor a világ magyarjai együtt ünnepelnek, függetlenül attól, hogy mely országban élnek. Ennek az ünnepnek még ma hatalmas ösz- szefogó, összetartó ereje van, amely nem függ az írók viselkedésétől. Ez az ünnepünk éppen ezért olyan csodálatos, annyira nemzeti.

Szalóky Eszter