Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. február 6., hétfő Állásajánlat munkanélkülieknek A megyei munkaügyi központ számos állásajánlatai váija a hozzá forduló munkanélkülie­ket. így a barcsi kirendeltségen szakképzett varrónőket és üz­letkötőket, a kaposvárinál álta­lános iskolai tanárt, rádió- és tv szerelő jelentkezését várják. Jó eséllyel pályázhatnak az ácsok, az üzletvezetői pultos és a számítógépes szövegszer­kesztői ismeretekkel rendel­kező adminisztrátor a siófoki irodánál. Csatornát építenek Balatonfenyvesen szennyvíz- csatornát építenek a Veres Pé­ter, a Fenyvesi, a Pajtás és az Úttörő utcák egy szakaszán. A 700 méter hosszúságnyi csa­torna kiépítésével várhatóan május közepéig végeznek. A beruházás értéke 12 millió fo­rint. A rendház jövője Egyetlen csoport működik je­lenleg a memyei óvodában, amelyet a valamikori piarista rendház ódon épületében he­lyeztek el az illetékesek. Az önkormányzat régóta szeretné, ha a teljes épület ki lenne használva. A rendház állaga évről évre romlik, ám haszno­sításra nemigen akadt jelent­kező. A piarista rendház javára tíz évre van elidegenítési tila­lom bejegyezve. Miután a rend visszakapta az épületet, nemi­gen történt semmi. A közel­múltban viszont egy nagyka­nizsai piarista iskola érdeklő­dött az épület után. Gálosfai költségvetés A gálosfai önkormányzat az idei évben a tervek szerint 9-10 millió forintból gazdál­kodik majd. A község intéz­ményeinek fenntartása ennek több mint felét felemésztik. A bőszénfai, cserénfai és hajmási önkormányzat is támogatja a fenntartást csaknem 2 millió forinttal. Segélyezésre 100 ezer forintot szán a gálosfai önkormányzat. A szűkös anyagi lehetőségek miatt be­ruházásokra várhatóan nem jut majd. Szakmai nap Fonyódon A fonyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola február 10-én szakmai napot tart az szakkö­zépiskolásai számára. Az egész napos rendezvényen a tanulók vetélkedők keretében adhatnak számot tudásukról. Sor kerül a hagyományos fo­gadalomtételre is, ahol az elsős diákok esküt tesznek arra, hogy pontosan betartják a hi­vatali szabályokat a gyakorla­tok és munkájuk során. Gondot okoz a vízelvezetés Már régóta komoly problémát jelent Zselicszentpálon a bel­vízelvezetés. A megoldásra irányuló erőfeszítéseket már tavaly elkezdték a községben, ahol a vízelvezető árkok meg­tisztításától remélik a helyzet javulását. A munkákat ez év­ben is folytatják majd, mintegy 600 ezer forintot áldozva hét híd újjáépítésére, és az árkok további tisztítására. Hetvenkét kilós harcsát is fogtak a Desedából 24 ezer kiló ponty Több mint kétezren adták le fogási naplójukat a kaposvári Deseda Horgászegyesületnél, s az összesítést most fejezték be. Az eredmény kiemelkedő: a tagság tavalyi összes fogása 44 ezer 489 kiló hal. A megye legnagyobb horgász­egyesületének tagjai csak ponty­ból majdnem huszonnégyezer ki­lót emeltek ki a Deseda vizéből. S mint Hamarics Imre elmondta, ragadozó halból is számottevő a zsákmányuk: süllőt több mint 4000 kilónyit fogtak; harcsából 3800, csukából 1500 kilót. Most is többen távoztak sú­lyos szákkal a horgászhelyek­ről. Takács József a napló tanú­sága szerint pontyból 210 kiló­nyit fogott, és 177 kiló harcsát is. A hosszúbajszú ragadozóból Bagladi István összesen 376 ki­lónyit akasztott meg, Loncsár Mátyás pedig 305 kilót. Ebből egy a maga 72 kilójával re­kordnak számít. Összes zsák­mánya pedig 479 kiló hal. Hagyományosan pontyos víz a Deseda. Kétszáz kilón felüli átlagot hárman értek el: Kozári Imre (286 kiló), Polgár László (225) és Kaczián József (243). Évi száz kilón felüli pontyfo­gásról több mint húsz desedai horgász naplója számolt be. . A Deseda halbőségét mutatja ez a néhány adat. Korántsem a teljes, hiszen négy egyesület tagsága jár ide horgászni rend­szeresen, nem említve a napije­gyes vagy más megyéből jött pecásokat. S a fogási eredmé­nyüket másutt, saját egyesüle­tüknél összesítik. (Kurucz) Nagyatádi dühös dübörgés / Vámudvar kontra Acs utca Első ízben 1993 szeptember végén érkezett lakossági til­takozás a nagyatádi pol­gármesteri hivatalba az Ács utca l.szám alatti K és M Külkereskedelmi Vállalko­zásfejlesztési Tanácsadói Kft működésével együttjáró teherautó és kamionforga­lom ellen. Itt, a mai napig vámudvar is működik. Még 1993 novemberében az Ács utcai lakók aláírásával eljuttattak egy levelet a város polgármesteréhez is a nagy zajjal, rezgésveszéllyel és más környezetszennyező ha­tásokkal szemben féltve a la­kóutca-funkciókra méretezett utat és közműveiket is. A hi­vatal intézkedett: az Ács utca bejáratához egy 5,5 tonna súlykorlátozással kiegészített "Tehergépkocsival behajtani tilos" táblát helyeztetett ki. Újabb aláírásgyűjtések, tilta­kozások és intézkedések sora következett, de végleges megoldásra a mai napig nem került sor. A tábla kintmaradt, a vámolással a veszélyhelyzet azonban nem szűnt meg. Az új képviselőtestület egyik tagja a testület leg­utóbbi ülésen interpellációt nyújtott be a helyzet megol­dására. A ülésen részt vevők több érvet és ellenérvet felso­rakoztatva végül is úgy dön­töttek, hogy a veszélyes köz­lekedési helyzet megoldása érdekében értesíteni kell a közúti igazgatóságot, a közle­kedésfelügyeletet, a rendőr­séget, a vámhivatalt és a vál­lalkozót, hogy saját hatáskö­rükben tegyenek intézkedése­ket a veszélyhelyzet meg­szűntetésére. Az önkormányzat a Stra- bag telephelyén egy ideigle­nes, vámolásra alkalmas terü­letet ajánlott fel. Azóta a helyi vámhivatal vezetője úgy nyi­latkozott, hogy a vámolást a végleges döntésig a gazdál­kodó szervezetek telephelyein végzi el, a vámudvar környé­kén csak rendkívüli esetekben fordulhat elő vámolás. Németh István Erdőjáró, puskával és tollal A Vadásztarisznya tovább telik A hetvenegy éves Páll Endre joggal tekinthető a magyar va­dászok egyik doyenjének. A több évtizedes erdőjárás kisebb nyavalyáitól eltekintve, egész­séges természetét, jó kedélyét, ma is tevékeny buzgalmát a rengetegnek köszönheti. Mondhatni bölcsőhelye is volt, a nemcsak szép környezetű, hanem szép nevű zalai erdőben, Szentpéterfölde. Apja ott volt erdőmémök, abban a környe­zetben, amelynek „ősbükkösei, égbetörő fenyőszálfásai temp­lomi áhítatot keltettek. ” — Páll Endre szavai szerint. Az nem új, hogy az erdészek szeretettel szólnak az erdőről, szívesen mesélnek vadásztörté­neteket is, ám Páll Endre azok közé tartozik, aki ezt úgy tol­mácsolja, hogy irodalomként tarható számon. Szavait hall­gatva, sorait olvasva kiderül, hogy az apától örökölt hiva­tásszeretet nem annyira lírába oltott sorsegyengetés volt, ha­nem szigorú és fegyelmezett nevelés. Igaz, a légpuskát már hat éves korában kézbevette, de mint írja: „Hosszas böjtölés után, tizennyolc éves koromban — érettségim jutalmául — lő­hettem meg első szarvasbiká­mat. S bár később is kaptam bi­kára engedélyt, mindig csak akkor, ha méltónak bizonyul­tam rá. Erősen meg kellett dol­goznom ezért a kitüntető juta­lomért. Nem szólva arról, hogy csak kimondottan selejt bikákat lőhettem. Nekem, magamnak kellett minősíteni, kiválasztani és persze elejteni őket. A vadá­szatot mindig szigorú bírálat követte, s ettől függött a további engedélyek sorsa. ” Nem véletlenül idézem az if­júkori éveket, mert Páll Endré­vel diskurálva arra szeretnék rá­jönni, hogy honnan eredeztet­hető az a belső egyensúly, vagy harmónia, amely a természet- szeretet líráját, a következetes szakszerűséget, a vadászhiú­sággal szembeni puritánságot ilyen összeforrottá, természete­sen egyszerűvé teszi. Szinte magától értetődővé. Két szakkönyv is kikerült a keze alól, melyek ma is haszná­latosak, a soproni egyetemi Páll Endre, aki szerint a jó vadásztörténet nem erdei krimi. Fotó: Török Anett évek megalapozták azt a tudást, amely számára a SEFAG-nál, vagy a vadászkörökben nem­csak beosztást, hanem köztisz­teletet is jelentett. Mert nem kis dolog fővadásznak lenni. S közben csendben ott munkáltak Fekete István könyvének üze­netei, hogy a puska mellett tol­lat is ragadjon szépírói szán­dékkal... őszinte kitárulkozás­sal, belső derűvel, olykor mu­latságos helyzetekkel is. 1968— ban aztán a Mezőgazdasági Ki­adó megjelentette a Vadászta­risznya című kötetet. Gyorsan elfogyott, s most a Zalai Erdé­szet- és Faipari Részvénytársa­ság újra kiadta, ötezer példány­ban! A kaposvári Léva-közi lakásból gyakran indul a mar­cali vadásztársak közé főleg a gyótai területre. Vadászhat és kedvére járja az erdőt... Noha, mint mondja, a puska inkább megszokásból lóg sokszor a vállán...Igaz, tavaly fekete medvére vadászhatott még Ka­nadában, aztán újabb élménye­ket nyújtottak a somogyi erdők, s a legutóbbi históriákat végig kell gondolni. Vagyis újabb könyv van születőben, újabb vadásztörténetekkel. Páll Endre ars poeticája sze­rint a jó vadásztörténet nem af­féle erdei krimi, amely a sikeres lövéssel végződik. Az legfel­jebb a pont az i-n. S teljességé­ben ér valamit a betű, amely szálegyenes mint a fák, ame­lyek között ma is történetet ér­lel, könnyű derűt ébreszt a múló idő... Tröszt Tibor Az államkötvények vételi és eladási árfolyamai 1995. február 3. nettó vételi nettó eladási felh. kamat eladási árf.-hoz kötv. árf. % árfolyam % % ’ 1995.02.03. tartozó hozam % 1995/A 88,39 89,16 4,60 32,16 1995/B 87,34 88,18 3,18 32,07 1995/F 92,86 93,42 10,06 32,00 1995/G 92,32 93,00 9,46 32,30 1995/H 91,59 92,34 7,80 32,22 1996/A 77,12 78,67 1,67 33,21 1996/B 88,13 89,11 0,58 32,07 1996/F 84,33 85,55 12,56 32,45 1996/H 91,72 92,97 20,14 32,35 1996/K 93,20 94,83 5,33 33,09 1997/C 75,00 76,63 15,79 32,76 1997/D 98,50 100,00 2,14 1997/E 99,00 100,50 12,04 1997/H 87,96 90,03 17,26 31,18 1997/J 99,00 100,50 3,47 1997/K 98,50 100,00 0,00 — 1998/A 98,50 100,00 23,03 1998/D 98,50 100,00 6,11 Az MNB az árfolyamok napközbeni változtatásának jogát fenn­tartja. Az államkötvényeket bruttó árfolyamon forgalmazzuk. Bruttó árfolyam = nettó árfolyam + az esedékesség napjáig felhalmozott kamat. A megjelölt árfolyamok maximum 1 Mó Ft névértékű köt­vény vételére, illetve 3 Mó Ft névértékű kötvény eladására jelente­nek kötelezettséget. Az államkötvényeket az MNB Somogy Megyei Igazgatóság for­galmazza, ahol részletes információt nyújtunk az érdeklődőknek. (7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4., tel.: 419-411, fax: 412-959). Suttogó Suttogva mondom, csitt: kora­szülött lettem egy kicsit. Szület­tem ’94 novemberében, bár csak karácsonytájt lett volna itt he­lyem. De a doki suttogva sürge­tett: siess, siess, jövőre drágább lesz a gyerek. Szerencsés va­gyok, megúsztam, hogy kora­szülött vagyok. Inkubátorból gyorsan csecsszopó lettem, s közben a szülésznő mást se mondott, csak hogy — siessen, siessen, jövőre drágább lesz minden, többek között az anya­tej. Mit tehettem? Siettem. Már ’95-öt írtak, mikor böl­csődébe hívtak: „gyorsan, gyor­san, kis emberke, drágább lesz minden jövő hétre”. Hát persze, hogy igyekeztem, óvodás lettem hirtelen. Azt mondja az óvó­néni, siessetek, gyorsan, mind, ti... Keddtől drágább lesz a já­ték, szülinapra nincs ajándék. Kapkodtam hát gyorsan talpam, és a a suliba jutottam. Mit hal­lok, mit mond a diri? Egy-kettő, de mint a villám, vagy azt akar­játok, hogy megsúgjam: holnap­tól drágább a magyar, meg a ma­tek. Siessetek, siessetek! Mit tehettem, igyekeztem, itt sumákolok a gimiben. Kapok is az oszifőtől, siess, te tökkelütő- dőm, tízezer lesz az érettségi, százezer a főiskolás felvételi. De nem tőlem tudod, pupák, csak megsúgom, most ilyen a vi­lág... Mi történik? — alig va­gyok pár hónapos, s máris egye­temista vagyok. Ülök csendben a helyemen, tudománytól tök a fejem. És hát, mit hallok hirte­len, kis prof suttog a nagy fü­lemben, siessen, kollega, sies­sen: tegnaptól száz márka a dip­loma, gyerünk, gyorsan, kis doktorka...! Kapkodom kezem-lábam, fő­orvos vagyok a kórházban. Azt mondja a legfőbb rektor, siess, siess, kollega, úr: holnaptól mi fizetünk a betegnek, nyugdíjas­nak, nincstelennek. Képezd át magad — ha súgni szabad — történésznek. Ott még minden lehetséges. Elmentem hát, s ott is súgtak: vigyázz, vigyázz, hol­naptól drágább lesz a múltad... Alig három hónapos lettem, ím, ily gyorsan öregedtem. Kis­nyugdíjas, görnyedt gyerek, postást várok, jön is, itt van, s a fülembe súgja: írja alá, vegyen bármit eme kis sűrűfilléren, mit sem ér már a jövő héten. Mit te­hetek, elbicegek, egy palack fi­nom gázt hirtelen meg is veszek. Hazaviszem, kinyitom a záró­csapot, s lám, rossz fülemmel mit hallok: siess, siess! — szi­szeg a gáz, holnaptól méregd­rága az orvosság. Dobd fel a rossz bakkancsodat. De még ma, és ne ám holnap, ezért a kis nyugdíjadért — ne is várd, hogy el is hántolnák. (kgt) Kilenc községet lát el a Nagykanizsai Bányászati Üzem csombárdi gázelőkészítő állomása. A kitermelt gázt itt, helyben teszik alkalmassá a felhasználásra. A jó minő­ségű fűtőanyagból évente több millió forint értékűt forgal­maz az üzem. Képünkön: a felszínre érkező gáz nyomását ellenőrzik. fotó: kovács tibor

Next

/
Thumbnails
Contents