Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

1995. február 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Megélénkült Marcali üzleti élete Fürdőszobastúdió nyílt A nyitás napján sokan megfordultak az üzletben FOTÓ: KUN G. TIBOR Szakácsi többet akar Polgármesteri poszton szülőfalujában — Gondok közt is bizakodva Kövér István polgármester: kenyeret, kultúrát a falunak Annyira igazi polgára Nagyszakácsinak Kövér István, hogy jobban már nem is igen lehetne. Itt él családja, sőt idős szülei is. Most 33 esztendős. Ebben a „krisztusi” korban, most polgármesterként a cipók mellett igyekszik formálni szülőfalujának jelenét, s ki­csit a jövőjét is.- Szavazáskor Nagyszaká­csi, a hajdani királyi szaká­csok falujának polgárai pék­mesterüket választották első embernek. Netán a hasukra hallgattak?- Remélem, nem. Máshon­nan is hoznak hozzánk kenye­ret, és mi is viszünk a szom­széd községekbe... Tudom, kicsit „elhíresedtünk” a nyári szakácsrendezvények kap­csán; s bár semmiképp sem szeretnék ünneprontó lenni, meg kell mondjam: többet szeretnék.- Mi ez a több?- Van itt tennivaló bőven. A sorrendiséget a múlt heti fa­lugyűlésen egyeztettük a la­kossággal. Kapásból terítékre került az a több évtizedes gond, hogy nagyon hiányzik a Tapsony felőli buszjárat na­gyon is kívánatos alszegi megállója. Illenék továbbá rendezni a faluközpontot, s kicserélni a leépült cserháti buszvárót is. A képviselő-testület a „központi” tennivalókon túl sürgette - a lakosság igényei­nek megfelelően - a hegyi és a mellékutak járhatóvá tételét. Szeretnénk a közeljövőben restaurálni a templomot, a szobrokat, a ravatalozót. Nem is beszélve az elhanyagolt ár­kokról: esőzés idején elönti a kerteket a víz...- Közeli megoldást kíván a községben a közvilágítás kor­szerűsítése. - Nagyszakácsi polgármestere minél több vál­lalkozót szeretne látni itt. Úgy tűnik - említette egyebek kö­zött -, hogy Dávid László személyében lesz már üvege­sük, márciustól talán ács kisi­paros és tévészerelő is. A legnagyobb gond - mint kiderült -, hogy a lakosság kicsit „aluliskolázott”; kevés szakember él itt, s így arány­lag sok a munkanélküli és a jövedelempótló támogatásban részülő.- Hogyan lát munkához a testülettel?- Nem éppen ideálisak a körülmények az új képvi­selő-testület számára - össze­gezte Kövér István. - Mégis bizakodva látunk neki a fel­adatoknak, mert érezzük: a lakosság támogat bennünket. A nemrég tartott falugyűlésen többen is felajánlották segít­ségüket, emellett építünk a nevelőotthonnal kialakult jó kapcsolatra. Dr. Németh Im­rére, a falu jegyzőjére is min­denben számíthatunk. Kun G. Tibor Marcaliban szünetel majd az ügyfélfogadás Költözik a földivatai Megteremtik a gyorsabb ügyintézés feltételeit Hamarosan költözik a megyei földhivatal marcali körzeti fi­ókja. A kárpótlással és privatizációval megnövekedett terhek sokszorosára növelték a forgalmat, az aktahegyek rég kinőt­ték a Petőfi utcai öreg épület irathalmoktól roskadozó polcait. Ügyfelek és hivatali dolgozók egyaránt várják a jobb körül­ményeket. Marcali élénkülő kereskedelmi életére jó példa, a Petőfi utcá­ban megnyílt olasz fürdőszoba­stúdió. Mindössze néhány hét telt el az ölet és a megvalósítás között, s elkészült az új üzlet. A Kovács család újabb vállalko­zása a komplett olasz garnitú­rákon kívül spanyol termékeket is kínál. Csaknem 50 céggel állnak kapcsolatban — tudtuk meg Fehér Antaltól, aki maga is üzletember, s összekötő szál­lítóként egyik oszlopos tagja a marcali vállalkozásnak. Bemu­tatta a stúdió választékát. A burkolatok, csaptelepek, fürdő­szobabútorok és szaniterek a legigényesebb vásárló szívét is megdobogtatják. — Reggeltől estig cseng a te­lefon; még Barcsról és Siófok­ról is érdeklődtek — mondta Kovács Annamária, aki a ro­konsággal összefogva a nyitás előtti napokban sokszor hajna­lig takarított, csákányozott, já­rólapot ragasztott. — Megérte a fáradság — mutat körbe a csempék, a gránitok a zuhany­tálcák és kabinok, valamint a hagyományos és sarokkádak széles választékán. — Kataló­gus alapján bármilyen kérést teljesíteni tudnunk; egy-másfél hónapos átfutási idő után a kí­vánt áru megérkezik hozzánk. A marcali építkezők és la­kásfelújítók nagy megelégedé­sére. (Csíky) Ez az óhaj a múlt év végén valósággá vált. A marcali szö­vetkezet és a földhivatal ingat­lancsere-szerződést kötött. így a Petőfi utcából a Széchenyi utcába, egy majdnem kétszer akkora, ezerötszázharmincöt négyzetméter alapterületű épü­letbe költözik a hivatal — vár­hatóan még tavasszal. Dr. Hársing Arán ka, a föl­dhivatal vezetője elmondta: a tágas, egykori tsz-iroda lehe­tővé teszi a korszerűbb ügyin­tézést. A tulajdoni lapon keze­lőként a megyei földhivatal szerepel, ám a cseréhez szük­séges pénzt a minisztérium adta. A marcali szövetkezet an­nak idején toldotta is az egy­kori banképületet; de ahogy apadt a létszám, úgy vált egyre fölöslegessé a kiterjedt admi­nisztráció. Végül elcserélte az épületet, noha a szövetkezet — egyelőre — nem költözik a Petőfi utcai házba. A Széchenyi utcában zajló átalakítások már nagyon időszerűek voltak. A vizesb­lokk kialakításán túl villany- szerelés, tetőjavítások, néhány helyiség átalakítása van soron. A földhivatal munkatársai re­mélik, hogy legkésőbb május­ban birtokukba vehetik a meg­újult épületet. — Nagy feladat lesz a do­kumentumok és iratok átszállí­tása, a berendezkedésről nem is szólva — mondta a hivatal- vezető. — Valószínű, hogy a költözés után egy időre be is kell zárnunk, mert a zavartalan ügyfélfogadást nem tudjuk majd garantálni. A jobb mun­kafeltételek és a gyorsabb ügy­intézés feltételeinek megte­remtése végett azonban ezt is vállalni kell. Cs. K. E. Kelevízi konditerem Kelevízen a polgármesteri hi­vatal szobányi pincehelyiségé­ben egyelőre egy futó és egy evezőpad kapott helyet. A távlati elképzelések azon­ban egy komplett kondicioná­lóteremről szólnak; egy olyan falusi testépítőszalonról, ahová szívesen jönnek a környék sportot, kikapcsolódást kereső lakói, A Szerencsejáték Rész­vénytársaság pályázatán nyert pénzből vásárolt gépeket már a közeli jövőben használhatják az érdeklődők; a fizikai álló­képességjavítását, a jobb erőn­létet szolgáló eszközök a fe­szültség és a stresszhelyzetet oldására is kiválóak. Az egész­ségvédő program részeként ki­alakítandó pinceklubban kép­letes tagsági díjat szednek: nem is annyira a bevétel, mint inkább a kötődés fontossága miatt. A terem kialakításában sokat segítettek az önkor­mányzat közmunkásai, akik a szükséges szakipari teendőket jó minőségben és határidőre elvégezték. Nemcsak a konditerero, de a hivatallal egybeépült orvosi rendelő is gyarapodott nemrég. Zürich kanton jegyzői szövet­ségének adományából sok ér­tékes műszert és berendezést kapott Kelevízre. Az EKG és a vércukorvizsgáló készülék mellett vizsgálóágyat, karto- nozót, betegmankót kapott a község. Olvasóra és a meglevő kö­tet-állomány bővítésére vár a rendelővel egyidőben készült, az épület tetőterében elhelye­zett községi könyvtár. A mini társalgóval is ellátott olvasóte­rem — könyvtáros híján — egyelőre önkiszolgálóként működik; hivatali időben az önkormányzat alkalmazottai nyitják-zárják a könyvek pi­ciny birodalmát. Ottjártunkkor Jurij Uszanov marcali festő­művész képei díszítették a könyvtár falát; a képzőművé­szeti tárlatok megrendezése a falu kulturális életét hivatott színesíteni. (Csíky) Kolduló krisnások Nincs új a nap alatt. Nincs új koldus sem. Minden koldus ezeré­ves. Minden koldus végtelen ínség, fájás, gyötrelem. Megalázta­tás, megalázkodás; kényszer az életért. A koldulás: élni akarás - akkor is, mikor már nincs miből. Szerencsére ennyire koldus, ennyire abszurd és abszolút egyedülálló nincstelen - talán - ke­vés akad. A koldusnak is van legalább annyija, hogy van kiért s miért koldulnia, van szándéka: az, hogy valakinek valamit adni akar. Azért koldul, hogy adhasson. Tudja ezt mindenki. S ha nem tudja: érzi. Valahol legbelül, a szívére rakodott vastag kőré­teg alatt. Napjaink gyakorlatában a megszokott koldusok között feltűntek a krisnások. Azok, akik itt, Somogybán szeretnének lé­tesíteni indiai kulturális központot híveiknek, hitüknek, szelíden sugárzó, lelki békességnek. Papjaik, apostolaik a leghidegebb téli napokon is járják a környék településeit. Van, ki könyvet árul közöttük, van, ki csak kér(eget), s a kegyes adakozást né­hány szem, maguk készítette kókuszcsemegével viszonozza. Leginkább azonban nem ez különbözteti meg a krisnás kol­dust a többi szegénytől. Míg emezek csak kinyújtják fagyos ke­züket az utcasarkon, ők felkeresik a „klienseket”: házakat, laká­sokat, boltokat, kocsmákat, és nemcsak azt mondják meg, hogy kik ők, de azt is, hogy — mennyit akarnak. Nem 1-2 és nem is 10-20 forintokat, de százat, kétszázat. Arra biztatnám magamat, magunkat, aki csak teheti: adjunk nekik, hiszen jóra szánják. Csak az egész krisna-koldulásban ne lenne valami szelíd, jámbor erőszak. S ez az a pont, ami vissza­tetsző. Mert a kisna-koldulásnak ez a módja ellentmond önma­gának - önnön filozófiájának. Kun G. Tibor A marcali tévé heti programja Hétfő: 19.00: Tangó (angol so­rozat). 19.50: Veszedelmes vi­szonyok (francia film). Kedd: 19.00: Marcali híradó. 19.30: Sporthíradó. 19.40: Maga lesz a férjem (magyar vígjáték). Szerda: 19.00: Marcali híradó (ism.). 19.30: Sporthíradó (ism.). Csütörtök: 19.00: Éretle­nek (magazin). 20.00: Utolsó nyár Tangerban (francia film). Péntek: 19.00: Éretlenek (ism.). Sítáborban jártak a noszlopys diákok Sítáborba ment egy hétre az idén is a marcali Noszlopy Gáspár Általános Iskola diákjainak egy csoportja. A hagyományos téli sportkirándulásra még a múlt hónap végén utazott el a 44 ta­nuló, s egy hetet töltött Lip- tovszky Hrádok-Dovalovo üdü­lőfaluban. Ott a kezdőket és a már haladó szinten síző diáko­kat jól felkészült oktatók segítet­ték a tanulásban. A sporttábor­ból a hét végén tértek haza. Műveltségképünk az ezredfordulón Pécsen a Janus Pannonius Tu­dományegyetemen szervezték meg annak a konferencia-soro­zatnak a második rendezvényét, amelynek témájául a jövő vár­ható műveltségképe szolgált. A kétnapos tanácskozáson So­mogy megyét — a pedagógiai intézet munkatársai mellett — a marcali Petőfi Utcai Általános Iskola küldöttsége képviselte. Testületi ülés Szegerdőn A kis község képviselő-testü- lete február 7-én tárgyalja az idei költségvetési koncepciót. Két nappal később együttes ülést tart a sávolyi körjegyző­séghez tartozó valamennyi ön- kormányzat; ott a közös felada­tokat és ezeknek pénzügyi vo­natkozásait egyeztetik. Közös tárlat az emlékmúzeumban Pálfy István kárpátaljai festő és grafikusművész, valamint Szabó László, pécsváradi szob­rász közös kiállítására invitálja a nézőket a marcali Ber- náth-emlékmúzeum. A szerdán délután öt órakor nyíló tárlaton Kő Pál szobrászművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe a két kiállító művész alkotásait. Félszáz szakiskolás Somogyváron A somogyvári általános iskola és diákotthon a nyolcadikból kima­radt értelmifogytékos gyerekek­nek nyújt speciális szakiskolai képzést. Jelenleg csaknem 50 ta­nulója van. A megye különböző alsófokú oktatási intézményéből érkezett gyerekeket a kétéves, betanítottmunkási bizonyítványt adó kurzuson asztalos, lakatos, villanyszerelő, kertész és állat- tenyésztő szakmában képezik. Hajléktalanok segítése Marcaliban a múlt évben tíz alatt volt azoknak a hajléktala­noknak a száma, akik pénzügyi segítségért fordultak az önkor­mányzathoz. Többségük mun­ka és jövedelem nélküli, a ki­sebb hányad alkalmi munkák fe­jében szállást és ellátást kap az itt lakóktól. Az önkormányzat pedig ruha- és élelemcsomaggal támogatja a rászorulókat vagy a családsegítő központtal karöltve a legközelebbi hajléktalanszál­lásra, Kaposvárra irányítja őket. Öregasszony a buszon A tapsonyi elágazónál várta az öregasszony a buszt. Ami­kor Kaposvár felől megérke­zett a kora délutáni járat, nagynehezen felkapaszko­dott, s leült egy ember mellé. Amúgy öregasszonyosan, rö­vid hallgatás után beszélgetni kezdett. — Hova utazik, kedves? — Marcaliba. És a néni? — Én is oda. Gyógyszert kell hozni a beteg lányomnak meg az uramnak... Nehéz az élet, nagybetegek, nekem kell gondjukat viselni, 75 évesen. — De hiszen, egy kis gyógyszerért minek Marca­liba utazni? Tapsonyban is van patika, vagy nem? — Van. van kedves — mondta az öregasszony, aki közben már a nevét is elárulta :— Balázs Istvánná —, csak­hogy ilyen gyógyszert miná- lunk nem kapni. Megyek hát Marcaliba... Látja, ilyen öre­gen, és nekem sincs sok egészségem. Már fél tizenket­tőkor elindultam otthonról, mégis este hat óra lesz, mire hazaérek. — De hát, miért nem kéri le azt a gyógyszert a tapsonyi patika? Mennyi fáradságtól megkímélné az öregeket, akikből van éppen elég a fa­luban... — Vagyunk, bizony, va­gyunk sokan. De ehhez én már nem értek, nem vág eh­hez az én eszem. — Az enyém sem — mor­mogta az útitárs. — Ezt én sem értem... (Kun)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents