Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. jan. 14. szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ A Csárdástól a Csókolj meg, Katám!-ig Makrancos Mónika Csak Kulka János iszik pezsgőt a cipőjéből Készül a „makrancos hölgy” sminkje a gyorsöltözőben Fotó: Kovács Tibor Lengyeltótiból a chipek birodalmába Könyveket ajánlunk KARL RAHNER Az egyház szerkezetváltozása A szerző az egyházreform egyik legnagyobb szaktekintélye a német nyelvterületen. Könyvében a tudomány iránt érdeklődő, igényes olvasóközönség számára írta le nézeteit a II. vatikáni zsinat szellemében. (Egyházfórum-310 Ft) EDGAR ALLAN POE Arthur G. Pym Arthur Gordon Pym, egy jómódú nantucketi kereskedő fia már kamaszkorában megismerkedik a tengerrel. Kis híján végzetessé váló kalandja sem térítheti el céljától - és egy szép napon útra kel, újabb kalandok felé. (Európa, 2500 Ft) HABSBURG OTTÓ V. Károly Habsburg Ottó azzal a nem titkolt szándékkal írta meg művét egyik őséről, V. Károly (1500-1558) császárról, hogy megrajzolja benne politikai-szellemi előfutárának pályáját. A lelkiismeretes uralkodó alakját eleveníti föl Habsburg Ottó, sok családi történettel is gazdagítva képét. (Európa - 598 Ft) OSWALD SPENGLER A nyugat alkonya Spengler (1880-1936) német filozófus közvetlenül az I. világháború után adta ki monumentális művét, amely döntően befolyásolta századunk gondolkodását. A világtörténelmet a keletkező és elhaló kultúrkörök egymásutánjának tekinti. Úgy véli, a történelmet is az „átélő” intuíció segítségével ismerhetjük meg. (Európa - 2500 Ft) DANIELLE STEEL Megváltó szerelem Kezia Saint Martin gyönyörű leány, nagy vagyonnal, ranggal, írói tehetsége óriási munkabírással párosul, - de nyomasztja rangjának súlya, s nem találja élete értelmét, míg csak szenvedélytől űzetve el nem jut a józan önismeret tiszta világába. (Magyar Könyvklub - 450 Ft) CLAUDE LÉVI-STRAUSS Szomorú trópusok Régi hiányt pótol a kiváló francia író-etnológus alapművének újrakiadása. Ez a gazdagon illusztrált mű a primitív népek életében nyomozza a család, társadalom, szokások, jog, művészet és bölcselet ősi összefüggéseit - és vizsgálja az egyetemes művelődésnek a folyamatát. (Európa - 680 Ft) Sáfár Mónika, a budapesti Operett Színház tagja vendégként játszik a Babarczy László rendezte Csókolj meg, Katám! című darabban. A színpadon és a városban azonban otthonos; két éve szerződött el a Csiky Gergely Színházból. — Még főiskolás koromban megkaptam a Mária evangéliuma főszerepét. Próbaéneklésre hívtak,, s megfeleltem Máriának. Párhuzamosan játszottam a Madáchban is és Kaposváron is a Csárdásban. Ideszerződtem, mert tudtam, hogy ez az egyetlen jó hely, ahol szakmailag tanulhat az ember. Zenés szerepeket kaptam, annak dacára, hogy prózai szakon végeztem a főiskolán. Örültem ezeknek, de vágytam a prózára is. A találkozóról néhány percet késik; a kozmetikustól rohant. Elkéri a gyorsöltöző kulcsát, s már sminkel is. Nem a fotó, hanem a szerep kedvéért. Mindjárt kezdődik az előadás... Azt mondja, nem „derogál” fejen állva énekelni sem. És úgy sem, ha egyszerre hat férfi emeli a magasba, mint a My Fair Lady-ben... A tehetsége is a magasba emelte, hiszen főszerepeket kapott. Most A vöröslámpás ház bemutatójára készülnek. Ez a darab az Egy erkölcsös éjszaka című film átirata. Szegeden a Miss Saigonban ő az amerikai feleség. — Székesfehérváron játszottam A csókos asszony szubrett szerepét. Ennek különösen örültem, mert nekem általában primadonna szerepeket adnak. Itt meg végre kiélhettem a humoromat. Mert nekem az is van, csak kevesen tudják. Amikor A csókos Barátai, pályatársai körében, otthonában ünnepelte 86. születésnapját Méliusz József, a Bukarestben élő romániai magyar író, költő. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete nevében Kálmán Béla tanácsos, a romániai magyar írók PEN-klubja részéről Gálfalvi Zsolt üdvözölte Méliuszt, akinek asszony koreográfusával, Sebestyén Csabával dolgoztam, szinte megijedt tőlem, mert azt hitte, én csak — mint a Mária evangéliumában — a színpad egyik pontjára lefúrva tudok énekelni. Sáfár Mónika rácáfolt az „előítéletekre”, és még ki sem került a főiskoláról, már akkor a csúcson volt. Szinetár Miklós, az Operett Színház igazgatója nem is teketóriázott; kézen fogta Vereczkey Sylviát a Mohácsi János rendezte operettből, s vitte magával Pestre. Mónika viszont nem lett hűtlen Kaposvárhoz. Most a Csókolj meg, Katáml-ban játszik. — Mennyire jellemző magánéletére a makrancosság? — Az egyik oldalról azt hallom: ez egy hisztérika, csak a közelébe ne kerülj! A másikon meg: a Sáfár az egy tök helyes nő! Ilyen ellentmondásos vagyok, s ez nagyon zavar. Nem tudtam még magam rajtakapni a következetességen. Az ösztöneim gyakran magukkal ragadnak, és azt sem tudom mondani, hogy előadás alatt sohasem iszom szeszesitalt. Amikor elfelejtem egy pillanatra a szöveget, felzaklatnak valami miatt vagy az öltöztető nem jön be, lehet, hogy megiszom egy deci pezsgőt. Felrúgom az elveket, és így valóban nem vagyok következetes. Igazából kiismerhetet- lennek tartanak. Hallottam azt is: a Sáfár egy rettenetesen hideg nő. De azt is mondták: a Sáfárnál forróbb vérű nővel nem találkoztam. Nem látom magam kívülről, minden a végletekben van meg bennem. A makrancos hölgy is telitalálat. Itt nem kellett játszanom; egyetlen percig sem. Ez én vagyok... úgy, ahogy van. Sáfár Mónika nehéz szívvel életútja elismeréseként nemrég Göncz Árpád magyar köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta. „Születésnapi ajándékként” a budapesti Pont kiadó gondozásában megjelent a költő „Jitga- dal elégia” című verse, négy nyelven. Az elegáns kis kötet a ment el Kaposvárról. Nem tudta feltalálni magát, ha volt némi szabad ideje. Ha hosszú ideig vidéken kell lennie, depresszióba zuhan. Úgy véli, Budapesten több a lehetőség. Az Erzsébet körúton érzi jól magát. Ott, ahol özönlik vele szembe a nép, és rengeteg a kirakat. Azért a kaposvári kirakatokat is ismeri. Néhány napja elment, hogy vegyen egy kiló paradicsomot, és a zöldséges melletti üzletben harmincezer forintot hagyott ruhára. Rettenetesen haragudott magára a költekezéséért. Kaposvárral amolyan „se veled, se nélküled" állapotban van. Hiányzik a színház szellemisége, mert az Operettben nem úgy gondolkoznak a színházról, mint Kaposváron. Neki ez a nemzetközi etalon. Még akkor is, ha a múlt hét végén a televízióban bemutatott Csárdáskirálynőt megosztva fogadta a közönség. Az előadás után levelek tucatja érkezett a színházhoz: elküldték a fenébe a darabot vagy az egekig magasztalták. — Érdekes, hogy akik rosszakat vetettek papírra, sem írni, sem fogalmazni nem tudnak — mondja Sáfár Mónika. — A Csiky Gergely Színházat pontos i-vel írják, Mohácsi Jánost pedig Molnár úrnak nevezik, és mindenkit elküldenek a fenébe. — Kulka János Edvin hercegként oly élvezettel itta Sáfár Mónika színpadi cipőjéből a pezsgőt. Ki az ideálja? — Csak Kulka János iszik pezsgőt a cipőmből, s csak akkor, ha előadás van. Különben az álmaim lovagja egy 180 cm magas, fekete göndör hajú fiú. De ő nem álom, mert megvan a valóságban is. Lőrincz Sándor magyar eredeti mellett héber, román és angol nyelven tartalmazza a költeményt, amelyben a költő életének tragikus fordulataira emlékezve - őt bebörtönözték, első feleségét megölték, fiát őrületbe kergették a diktatúrában - él a zsidó siratódal formájával. A kiadványt Kálmán Béla adta át a szerzőnek. Napsütéses téli délutánon lengyeltóti otthonában különleges világba, a chipek birodalmába kalandozhattam dr. Gazsi Lajossal, a bohumi egyetem professzorával, a Siemens vezérkarának tudományos tanácsadójával. Bevallom, sok délután sem lenne elég, hogy megállapíthassam, tán most már nem tévedek el minden útvesztőnél, de egy órácska adatott bepillantani e szélsebesen átalakuló kutatásba. Talán szégyenkeznem sem kell, mert a professzor megjegyzi: — Az egyetemen el szoktam mondani a diákjaimnak, a terület, ahol vagyunk olyan gyorsan fejlődik, hogy nem tudok könyvet adni a tanulmányaikhoz. Tudni kell azt is, hogy Németországban másként kerülnek a fiatalok az egyetemre, mint nálunk: 19 éves korukban érettségiznek, aztán általában egy-két évet dolgoznak, hogy előteremtsék a pénzt a továbbtanulásra, így 25-30 esztendős, jó előképzettséggel rendelkező diákjaim is vannak. A világ legtermészetesebb módján hidalja át a távolságot Bohum és Lengyeltóti között. Nagyon kíváncsivá tesz, hogyan vezetett oda az útja. Papszt Lajostól, Lengyeltóti polgármesterétől tudom, hogy a professzor felesége Laky Krisztina operaénekesnő, ünnepli sok híres külföldi operaház közönsége. Amíg a házukhoz tartunk, találgatom: melyikük vezette a másikat a nemzetközi sikerhez. Dr. Gazsi Lajos története nagyon egyszerű. Kaposváron született 1942-ben és éppen tíz év múlva Péter-Pálkor költözött a család Lengyeltótiba. Az itteni általános iskolában élesztgették matematikus érdeklődését kiváló tanárok, amelyet aztán a kaposvári Táncsics gimnáziumban teljesített ki. (Nem mondja el, a polgármestertől tudom, hogy egyéb kategóriás lévén nem akarták felvenni a gimnáziumba, édesanyja eltökéltségének köszönhető, hogy a fiatalember mégis bizonyíthatott ott. Arról sem panaszkodik, hogy kitelepítés révén került ide a család a fővárosból.) Szóval innen már egyenesen vezetett az út a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára, ahol a műszer és méréstechnikai tanszéken maradva megírta a doktori disz- szertációját, majd 1972-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett hálózatelmélettel, nukleáris elektronikával foglalkozott. A feleségét mérnökbálon ismerte meg 1968-ban. Laky Krisztina az Interkoncert révén dolgozott együtt Bernben Gar- dellivel, majd Európa számos operaházába hívták. Mosolyogva emlékezik a profesz- szor-férj, hogyan gondolkodott akkor az „egyenjogúság jegyében”: a kandidátusi > disszertációval általában járt egy külföldi ösztöndíj, a Magyar Tudományos Akadémia altitkárának közreműködésével mehetett egy évre a bohumi egyetemre, persze, hogy a felesége után igyekezett. Hát, tényleg ilyen egyszerű a dolog, csupán volt egy kandidátusi cím a zsebében. Hogy újra kimehetett, magától értetődő, szüksége volt rá a Siemensnek, méghozzá a legfelsőbb vezetésben. Az egyetem és a gyár számára is fontos, hogy munkatársa tanít, illetve tanára a mindennapi kutatás részese, mert a bohumi egyetemen ebben a tanévben nevezték ki professzornak. A kutatómunkát érzékletesen jellemzi, gondolom minden hozzám hasonló rácsodálkozó laikusnak, ekképpen: a chipek világában az elmúlt 30 év akkora fejlődést hozott, mintha az autóiparban egy Jaguár 100 forintba kerülne és egymillió kilométer tenne meg egy liter benzinnel. Amit annak idején egy szobányi számítógép dolgozott fel, ma körömnyi méretű chipben tárolják. A Siemensnél külön osztály foglalkozik azzal, hogy újabb okos dolgok kerüljenek a produktumba. Gazsi Lajosnak húsz találmánya már benne van. Amit felvillant, félelmetes világ, mert a hallgató előbb-utóbb megijed, mi szükség van ezután az emberi agyra? Megnyugtat: igaz, a kapcsolási számok tekintetében lehagyták az agyat, de az asszociatív készség dolgában még szükség van ránk. Meg is magyarázza: az emberiség, ha elér valamit, másként csinálja mint a természet, példának okáért nincs a természetben kerék, és a madarak is másként repülnek, mint a gépóriások. A számítógép is a 0, 1 elemekkel dolgozik, de az agyunk azért rafináltabb. Mondja, a DNS feltárásával az ember kontárkodni tud a teremtésben, de az elektronika területén ettől még távol vagyunk. Ez aztán megnyugtató, de elmondja, hogy kidolgoztak már szinkrontolmács számítógépet, amellyel könnyen elbeszélget egy japán és német partner, vagy az orvosi technikában alkalmaznak olyan processzorokat, amelyeket végtagba építve az addig teljesen béna beteg könnyen le-felsétál a lépcsőn. Az úgynevezett neuro-chipek meg már tanulni is képesek bizonyos határok között. S ott a digitális jelfeldolgozás távlata. Gyakorlatilag örök életű. Senki nem teheti tönkre, hiszen akár le lehet jegyezni a 0, 1 számsorral, és ezer év múlva újra kódolni a gyönyörű muzsikát. A Siemens tavaly Drezdában épített gyáróriást az IBM-el kooperálva, legalább Lengyeltóti méretűt. Kevés cég, kevés ország engedheti ezt meg magának. Ahogy Gazsi Lajos megjegyzi, Magyarország valószínűleg nem épít chip-gyárat, nekünk a szoftverekben van keresnivalónk, vagyis az eszünket kell eladni. Mint a professzor, aki idehaza már nemigen tudná hasznosítani azt, amit csinál. Nézem — ahogy végtelen szerénységgel, türelemmel szól a számára természetes, másnak befogadhatatlannak tetsző dolgokról —, hiszen itt ül a példa előttem(!) A tudáshoz persze odaadó szeretet is kell, ez akkor tudatosul, amikor rájövök, a híres operaénekesnővel nem találkozhattam. Diszkréten félrevonult, legyen ezúttal a férjé a főszerep. Á nagyszülők egymás szomszédságába költöztek, hogy együtt lehessen a család, amikor a házaspár, többnyire az unoka, a gimnazista Krisztián szünidejében hazajön. Ilyenkor a nagypapa zongorázni tanítja a két hazában is otthont lelő fiatalembert. Húsvétkor várják vissza vala- mennyiüket, ilyenkor a lengyeltóti templomban csodaszép koncertben gyönyörködhet a város közönsége. Gáldonyi Magdolna Jitgadal elégia - ajándékként
