Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. dec. 31. szombat Könyveket ajánlunk JULIA ÉS DEREK PARKER Asztrológia Ez az egyedülálló, teljességgel megszerkesztett, több mint 400 oldalas összefoglaló munka azzal a céllal készült, hogy bevezesse a laikusokat az asztrológiába, inspirálja a gyakorló asztrológusokat, s meggyőzze a kételkedőket. A szerzők napjaink legismertebb gyakorló asztrológusai közé tartoznak, és itt 20 év alatt szerzett tudásukat foglalták rendszerbe. (Akkord, 3600 Ft) KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Ferenchegyi esszék Az eseményekre érzékenyen reagáló, játékosságra, humorra mindig kész író huszonöt ki- sesszéjét, cikkeit tartalmazza ez a kötet. Emlékezések, emberi vonzalmak, irodalmi csemegék adják az írások tartalmát. Belvárosi - 348 Ft) GÖRGEY GÁBOR Huszonegy vers Görgey Gábor eddigi életművéből válogatta ki huszonegy kedvenc versét. A huszonegy vers 21 téma - és 21 életérzés. (Belvárosi -218 Ft) S. BENEDEK ANDRÁS Kárpátalja története A szerző a régió történetének pontos és olvasmányos felvázolásán túl az itt élő néprészek és etnikumok sorsának változásaira is kitekint. Céljának megvalósulását a jól átgondolt szerkezet, az alapos tárgyismeret és egy kellően kiművelt, minden tekintetben élvezhető esszéstílus szolgálja. (Bereményi - 250 Ft) PHILLIP ALLAN Atlaszok atlasza Ez a több mint 300 színes illusztrációt bemutató exkluzív gyűjtemény a kartográfia múltját tükrözi. Felvonultatja a térképkészítés több évszázadának legszebb és legfontosabb lapjait - Ptolemaiosztól egészen a XIX. század végéig. (Budakönyvek, 3300 Ft) ILOSVAY FERENC Jó vadászatot! Ki gondolná, hogy milyen jókat lehet vadászni Szabolcsban. Ott, ahol a homok az úr, és se őz, se vaddisznó. Ám az igazi vadász, a természetet védő és szerető ember itt talál „kedvenceket”. Ilosvay Ferenc szinte elfelejtett könyve ezt a mára már elveszített szelíd vadászparadicsomot mutatja be. (Magyar Könyvklub — 498 Ft) SZÍNES HÉTVÉGÉ Huszonhárom éve együtt - Az álompartner plusz energiái Koltai keménységét kedveli a felesége Pogány Judit és Koltai Róbert a Sose halunk meg! nagy utazásakor a Charles Chaplin Múzeum bejáratánál Mindketten elszegődtek már Kaposvárról, de vendégként néha feltűnik Pogány Judit és Koltai Róbert is a Csiky Gergely Színház színpadán. Azt mondják: boldog éveket töltöttek Kaposváron. A színházban és a magánéletben is. Amikor megkezdődött az Oscar-díjra jelölt Sose halunk meg! nagy utazása, néhány napot együtt tölthetett Amerikában a népszerű színészházaspár. Ám amikor hazaérkeztek, újból folytatódott a papírfecniken hagyott üzenetek időszaka. Pogány Juditot akkor arról is kérdeztem, mit kedvel a férjében, miért néz fel Koltai Ró- bertre. — Sok keserves dolgot kell megérnie az embernek, hogy megszerezze azt a gazdagságot, amiből megél és a pályáján dolgozik. Mindent csodálok rajta! Az egész létezését, az érzelmi gazdagságát, az ötletgazdagságát, az akaratát, a határozottságát, a szervezőkészségét, a szigorát. A kegyetlenségét is; ha egyetlen mozdulat rosszul sikerült, képes volt akár harmincszor is felvenni a film egy-egy jelenetét. Azt a fajta keménységét kedvelem, ami nem tűri el a lazaságot, a pontatlanságot sem más, sem a maga munkájában. A film nagy utazását követően színpadi rendezés, szerepek sora várta Koltait, és hozzáfogott a Patika című, 14 részes televíziós sorozathoz. Néhány napja, amikor még az utolsó két részt vágták, arról faggattam, miért csodálja feleségét. — Huszonhárom éve vagyunk házasok, de már előtte is ismertük egymást. Jutkát azért szeretem, mert nekem ő az Ember. Tele van együttérzéssel a világ iránt, van beleérzőképessége, szereti az embereket, az állatokat, a tárgyakat. Mindent magára vállal. Ez a csodálatra méltó az egyéniségében. Úgy csinálta végig — nagyon magas szinten — a pályát, hogy fiunk nem sínylette ezt meg. Igaz, néha Judit egészsége bánta, hiszen gyakran az alvásidejét volt kénytelen csökkenteni. Szeretek vele játszani a szín: pádon és a forgatásokon is. Várható és váratlan energiákat tud játék közben adni, és ez megkönnyíti a szerep eljátszását. Álompartner. Ha valakit szeret az ember, azt a hibáival együtt szereti. Judit ebben is emberi. Mindketten rengeteget dolgozunk, sokszor türelmetlenek vagyunk egymáshoz. Nem habkönnyű élet a miénk, hanem kemény munka és harc. Biztos vagyok abban, hogy sokkal rosszabb lenne, ha egy kényelmesebb életet élnénk. Talán nem is lennénk képesek rá; bár mindketten tudjuk: meg kellene már egy kicsit állnunk, de erre nemigen van módunk. Lőrincz Sándor Pszichológiai szakszolgálat T anácstalan diákok Pályaválasztók a munkaügyi központban - Itt a füzet Somogybán néhány év alatt 5.800-ról 4.500-ra csökkent az általános iskolát befejező tanulók száma: az alapfokú iskolák elnéptelenedése tovább tart. A Somogy Megyei Munkaügyi Központba helyezték át néhány éve a pszichológiai szakszolgálatot, amely korábban a megyei pedagógiai intézet keretében működött. A szakszolgálat vezetője dr. Terényi Zoltánná. Képességleltár — számítógépen A munkaügyi központok a 70-es években hozták létre a pályaválasztási intézeteket, később a pedagógiai intézetekhez integrálták ezeket. A mi munkánk szépséghibája, hogy csak résztevékenység: a rászorulók pszichológiai vizsgálatát végezzük. Sokkal több gyerek szorulna ilyen tanácsadásra, ám sokszor egy jó szó is segíthetne a tanácstalanokon. Somogybán országosan egyedülálló számítógépes programot alkalmazunk a tanulók képességeinek vizsgálatához. Ezzel is hozzájárulunk, hogy helyesen válasszanak. — Mit tud a számítógép és mit a pedagógus? — A számítógép a rejtett képességeket is képes földeríteni, a pedagógus dolga, hogy a megfelelő pályára irányítsa a diákot. — Nem későn kezdődik így a pályaválasztás? — A kritikus helyzetekben alkalmazhatók a mi módszereink, amikor a diák pszichológiai tanácsadásra szorul. Sajnos az általános iskolában nem kísérik folyamatosan figyelemmel a a gyerek fejlődését. A pedagógust nem helyettesítheti a mi számítógépes rendszerünk. Divatszakmák pedig vannak — Vannak-e ma is divatos szakmák? — Nincsenek. A szülők a további tanulás esélyeit latolgatják azért, hogy húzzák-halasz- szák az elhelyezkedési nehézségeket. Divatos szakmának talán már csak a programozó képzést nevezhetjük. — Mi a szerepe a munkaügyi központnak, a megyei pedagógiai intézetnek, az iskolának a pályaválasztásban? Úgy érzem, nincs meg igazán az összhang. Kérdésünkre Pécsi Oszkár, a megyei munkaügyi központ szakképzési főeladója válaszolt. — A pedagógiai intézetek sokat tehetnek az iskolai pályaválasztási felelősök felkészítésében. Ehhez a munkaügyi központ pontos információkat tud nyújtani a továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségekről. Fontos számunkra a munka- nélküliség megelőzése is. A középiskolákat rendszeresen látogatjuk, hogy a végzős diákok figyelmét fölhívjuk a továbbtanulási lehetőségekre és a munkaügyi központ képzési programjaira. Tanácsadó — Nem tartja kampányfeladatnak a pályaválasztást? — Egyre inkább nem. Hiszen már a hetedik osztályos diákok és szüleik, a harmadik osztályos középiskolások is rendszeresen eljárnak a nyolcadik, illetve a negyedik osztályos tanulóknak tartott értekezletekre. Ez is azt jelzi, hogy a szülők mielőbb szeretnének tájékozódni gyerekeik jövőjéről, továbbtanulási és munkalehetőségeiről. Megjelent a Somogy Megyei Munkaügyi Központ gondozásában az 1995. évi pályaválasztási tanácsadó füzet. A részletes tájékoztatásban újkeletű, hogy a megyehatárokon túli lehetőségekre is felhívja a figyelmet. Horányi Barna Egy el nem küldhető levél Kedves Tamás! Ott a koporsódnál állva már tudtam, hogy levelet fogok neked írni. Látod, az utolsó két év, amit egy irodában töltöttünk, nem volt elég, mert nem tudtam, hogy mindent el kellett volna mondanom neked, amit gondoltam rólad és műveidről. Már akkor éreztem, hogy bajban leszek, mert még nem tudom, hogy vagy, vagy csak voltál. Bari Károly versei után sok év múltával színeid üvegszálain érkeztem meg egy percre világotokba (a te világodba). Tudod, nem hiszik el, hogy mi, akik csak önmagunkhoz tartoztunk (mert így akarják) mindig szeretnénk megérkezni valahova. Megérkezni a színek üvegszálain, a hangok rezgésszálain, a szavak varázslatos szálain, a tekintetek üveggolyóin, mi, akik a melegség sokaságával indultunk el, de te most úgy indultál el, hogy ne érkezz meg sohasem. Aztán keressük önmagunkat, s találjuk, ha úgy esik, mi együtt őket, vagy csak te engem és én tégedet (de téged már nem találunk meg soha). Nagy hazugságaink házatáján nagy igazságaink révén hol megtagadjuk, hol kihívjuk magunk ellen a világot. A te Saloméd szép, Judit egész egyszerűen gyönyörű. Amikor voltam egy kiállításodon, az emberek eltakarták előlem a képek feliratát, s én csak á szemüket láttam és azt mondtam magamban: köszönöm, hogy beüzentél Galilea világába. Aztán azt gondoltam, hogy roma lányok arcára ültetted Judea tekintetét, s Inka hercegnő szemébe mind a kettőt. S amikor elmentek az emberek, már láttam, hogy úgy nevezted őket, ahogy a bibliai történetekben áll. Mindenki önmaga. Sokszor gondoltam, hogy kérlek, menj el Júdeába, Ga- lileába, Názáretbe, nézd csak meg a szemüket, bár így is jól látod, legfőképpen jól láttatod őket. Jut eszembe, hogy egyszer, amikor a sivatag szélén voltam, láttam otthonában merengve sétálni egy lányt, valahol Samária határában. Nem tudom, hogy a hőségtől volt-e sápadt vagy a hőségtől láttam rosszul én, de a tekintete, feketén villogó szemei, sokezer éves poros kőarcból villantak rám. No, de a képeidről szólva nagy hazugságok azok, kis igazságodban, celofánpapírba csomagolt agyvelőd utolsó rezgései egy kaliforniai nagyáruház üvöltéseinek osztályán. De mondd csak, mi közöd neked a bohóchoz, a világ bohócához? Tudod te, hány szemmel nézik őt? Tudod te azt, hogy milyen dühödten nézik őt? Tudod, hogy lekaparják arcáról a festéket, hogy széttépjék tekintetét? Mert nem tudják milyen az arca, mert nem tudják, mit érez, mert tudják, hogy a maszk, a festékek mögött úgy nevet pofájukba, ahogy akar. Vicsorogva, kéjelegve, fájdalmában nyöszörögve, végsőket hörögve vagy csak egyszerűen megvetően. Miért van a te bohócodnak sok szeme? Több az arca felett, egy az ajka mellett, s miért van több ajka? Egyáltalán, te ki vagy? A bohóc, Cristofer Kolombó? Tudod te, hogy azért gyűlölik a bohócot, mert ők nem lehetnek, nem lehetnek szimpla arcúak, a keskenyaj- kúak, a feszített tekintetűek, a vibráló nézésűek, jéghideg szürkeszeműék, a ködevők. Ó tekintettél volna csak egyszer rájuk Judit, Salome, Eszter, Ráhel, Dávid szemekkel. Igen akár Dávid szemekkel, a fiad szemével. Hányszor kértelek barátilag, ne kiáltsd többé a világba, hogy te magyar cigány vagy. Lett volna elég neked, de nem fogadtad el tőlem, hogy te vagy, most már tudom, hogy te voltál egyedül, aki ablakot tudtál nyitni a világra, szemeket tudtál küldeni a sötétbe, színeket tudtál szórni Styxbe, te tudtál csak játékot adni Kolumbus kezébe, s csak te voltál képes a világ bohócát maszkírozni. Szinte látom, festettél egy arcot, egy kőarc tekintetet, fölcicomáztad, a földkéreg festékszínei alá rejtetted, hogy kinevethesd vele a világot, mert tudod, hogy te vagy, s én tudom, hogy te voltál a világ bohóca. O miért hazudott a pap, amikor arcunkba imádkozta, hogy te feltámadsz, mint a bibliai történetben az özvegyasszony fia. Ha nem hallottad meg gyászoló barátaid együtemű szívdobbanását a koporsódra hulló rögökkel, ha hagytad, hogy sírjon a hegedű, ahogy te mondtad, a „százlábú” cigányzenekar prímásainak kezében, ha nem rugaszkodtál el a deszkákról, akkor te nem támadsz fel soha. Néztem a festményedet a koporsód fölött, Jézus megbékélt arcát, ahogy búcsúzóul int a világnak. A te kezed intett. Isten veled Péli Tamás! Suchman Tamás Péli Tamás festőművész MSZP-s országgyűlési ké- pivselő, akinek bogiári és marcali tárlatáról a Somogyi Hírlap is beszámolt, a közelmúltban 47 éves korában, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Két ciklusban volt az MSZP országgyűlési képviselője.
