Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
22 SOMOGYI HÍRLAP — 1994 KARÁCSONYA 1994. december 24., szombat Tunézia fátylai Tunéziában ezekben a napokban kezdődött meg a legjelentősebb ipari növény az olajbogyó szürete. A nálunk vénasszonyok nyarának nevezett szeptemberies melegben javában érik a datolya is. A tengerparton hajladozó pálmák ligetében a télből jött turisták napfürdőznek, sőt a bátrabbak fürdőznek is a még 17-18 fokos Földközi-tengerben. Ilyen háttér előtt bizarr látványt nyújtanak a főként szállodákban és szórakozóhelyeken fölállított karácsonyfák. A tengerparti Sousse látképét uralja az egykori erődítmény, a Kashba Egy földbe vájt „falu”, a szaharai sivatag peremén Szuper- modellek a kulisszák mögött A reflektorok fényében egymásra mosolyognak, a függöny mögött gyakran egy kanál vízben megfojtanák egymást. Ez a szupermodel- lek világa. A boszorkány A 28 éves Cindy Crawfor- dot társnői csak boszorkányként emlegetik. Ha ugyanis bárki szóba hozza valamelyik kolléganőt, Cindy megjegyzései máris záporoznak: „Nincs igazán formában”, „sajnálom, hogy ilyen szörnyű a bőre”, „jól meghízott.” A fukar Linda Evangélistáról köztudott, ha valaki nem tetszik neki, addig „fúrja”, ameddig nem sikerül eltávolítania a csapatból. Rendkívül fukarnak tartják, aki nem szeret fizetni az éttermekben, elvégre legyenek megtisztelve a tulajdonosok, hogy egyáltalán helyet foglalt náluk, végszükség esetén, meghívatja magát. Claudia Schif- ferről különösen lesújtó a véleménye: X lábai vannak, ha szalad, csípője nem ring úgy, mint a többieké s vi-._ gyáznia kell a magas sarkokkal, mert néhányszor már majd orra bukott. A pofozkodó Naomi Campbell egyike a szakma legszeszélyesebb sztárjainak, aki rendkívül fegyelmezetlen, főként túlzásba vitt dohányzása miatt. Ha nem tetszik egy ruha, azt egyszerűen rákényszeríti egy másik modellre, s előfordult, hogy aki ellenkezett, azt pofonvágta. A lökdöső Az olasz üdvöske Carla Bruna gazdag családból származik, míg Naomi egy londoni szegénynegyedből jött: ezért állandó műsorszám, amikor egymás famíliáját szapulják. De többen észrevették azt is, hogy — mintha csak véletlen lenne —, lökdösték egymást a kifutópályán. A következetes Ebben a szakmában ritkán felejtenek. A holland Karen Mulder egy évvel ezelőtt nehezményezte, hogy az exotikus szépségű Yasmin Ghauri „elorzott” tőle egy esküvői ruhát. Hónapokig nem találkoztak, de amikor újra együtt szerepeltek egy bemutatón, Karen rálépett társnője hosszú ruhájának uszályára, és „lemeztelenítette”. Madonna kutyusa Madonna legújabb mániája a kiskutyája, amellyel együtt jelenik meg a legelőkelőbb éttermekben. A ku- tyus is asztalhoz ül, neki is terítenek, s mivel Madonna diétázik, ő kapja a legjobb falatokat. Körbenyalja a pincért és a közeli vendégeket, de senki nem meri rendre utasítani az ebet. Nem tudni, kitől tartanak jobban, a négylábútól avagy a szeszélyeiről ismert gazdájától. Tunéziában a lakosság 94 százaléka szunnita mohamedán vallású. A karácsony nem hivatalos ünnep, ám a dinamikusan növekvő turizmus hatására a vallást nem gyakorló helybeliek körében is egyre jobban terjed. Annál is inkább, mert a — Mohamed föltételezett születésnapjához kötődő — hagyományok hasonlóak a mi karácsonyi szokásainkhoz. Az emberek megajándékozzák egymást, pénzt osztanak a szegényeknek. Az ünnepi eledel a pulyka, melyet megosztanak a szükséget látókkal. Elzárkózás és kitárulkozás Az északon fekvő fővárosban, Tuniszban a turista még csak nyomait látja az arab világ egzotikumának. A dél-olasz, görög és arab jegyeket egyaránt viselő metropolistól mintegy 400 kilométerrel délre Sousse, majd még délebbre Gabes környékén azután egyszeriben a képzeletünkben élő Észak-Afrikába csöppenünk. Az utcákon egyre több az elfátyolozott arcú asszony. Itt már némi bátorságra is szüksége van az európai divat szerint öltöző helybeli nőnek. Meglehet a fátylat viselők között is lenne, aki szívesen megmutatná arcát, ám a hagyományok és a vallás parancsa számukra erősebb. A kitárulkozás szándékának és a hagyományokat óvó elzárkózás még élő reflexének egyidejűsége nemcsak az emberket, az egész országot is jellemzi. Tunézia nemzeti jövedelmének ötödét — tavaly 1,3 milliárd dollárt — a turizmus adja. Az országban több mint 300 szálloda működik, melyek közül 109 az elmúlt három évben épült. A dinamikus fejlesztést önálló idegenforgalmi minisztérium irányítja. Tunéziának fontos érdeke tehát a mind teljesebb nyitás, az hogy a világgal megismertesse magát. A Tuni- sair légitársaságnak és a Tunéziai Idegenforgalmi Hivatalnak is az ország népszerűsítése volt a nem titkolt célja, amikor kilenc magyar újságírót — köztük a Somogyi Hírlap munkatársát — egy tunéziai körutazásra hívott meg. A csoport helybeli idegenvezetője lelkesen mutatta be a nevezetességeket, a múzeumok és mecsetek sorát, ám zavarba jött, ha egy kérdés mondjuk nem az időszámítás — A svédek már december elején elkezdik készíteni a süteményeket. A ház illatozik a fahéjtól, minden asztal tele van finomságokkal, még az ablakokon is apró sütemények lógnak a fagyöngy mellett — emlékezik távoli vidékeken töltött karácsonyi ízekre és hangulatokra dr. Cey-Bert Gyula Róbert. — Legkorábban — december elején — a dánok kezdik a a karácsonyi ünneplést, ami aztán eltart Vízkeresztig. December első hetében végiglátogatják egymást a rokonok és a barátok. Ebben a hónapban nem sokat dolgoznak. Úgy vettem észre, hogy előtti Karthago, hanem a mai Tunézia életére vonatkozott. Az ártatlannak vélt kérdést például, hogy mennyi ma egy tunéziai munkás vagy közalkalmazott átlagfizetése, sehogyan sem akarta érteni. Másnap azután mikor nem volt jelen más honfitársa, mégis elárulta: 100-120 dollár az átlagos havi kereset. Ez az európainál szerényebb igényekhez és viszonylag mérsékelt élelmiszerárakhoz képest sem sok, mégis örül, aki ennyit kap, s egyáltalán van munkája. Elmondták, hogy a városok utcáit járva jó ha a turista fokozottan ügyel a holmijára, a hotelekben azonban nem kell lopástól tartani. Az alkalmazottak ugyanis inkáb maguk keresnék meg a tolvajt, semhogy kockáztassák állásukat. Baksisból élve A kairouan-i szőnyegszövő műhelyben varázslatos szőnyegek készülnek. Egy-egy ember egy nagyobb szőnyeg elkészítésén nemritkán egy évig is dolgozik. A szövőpad- ban ülő asszonyok nyomatékosan invitálták maguk mellé a vendégeket. Megmutatták a műveleteket, sőt a látogató némi segédlettel meg is köthetett egy-két csomót. Mindez kedves gesztusnak látszott, mígnem az önkéntes oktató a szőnyeg sarkát fölhajtva egy kis aprópénzkupacra mutatott. A tapasztalatlan turista még nem tudja milyen fontos jövedelemforrás vagy kiegészítő itt a baksis. Később már el sem indul anélkül, hogy néhány fémpénz ne csörögne a zsebében. Bármelyik humuszos bácsika szívesen közreműködik például a „Musztafa barátommal” című, otthon majd nyilván sikeres, fotó elkészítésében néhány száz miilémért, vagy pár szál cigarettáért. Matmata már a szaharai sivatag peremén fekszik. Itt nyaranta az 50 fokos meleg sem ritka, s decemberben is gyakori a huszonöt-huszonnyolc fokos hőmérséklet. Az emberek itt óriási földgödrök oldalába vájt bunkrekben élnek. Ugyan miből és miként, kérdezik egymástól a látogatók. Hiszen itt semmilyen növény nem terem meg, s vizet is talán ha kilométerekről hozhatnak. Míg erről tanakodnak, az idegenvezető fölhívja a figyelmet, hogy bizonyára örülnének egy-két dinárnak... így már viinkább az északi népeknél, ahol hideg a tél és nagy a hó, ott van családi jellege a karácsonynak. A trópusokon és a mediterrán vidékeken nem feltétlenül családi ünnep a karácsony, sokan töltik vendéglőkben. $ Dr. Cey-Bert Gyulát Bárdudvarnoktól messze sodorta az élet. Tizennégy évig a Távol-Keleten élt: előkelő szállodák marketing tanácsadója volt, emellett néprajzkutatásai foglalkozott. Párizsban az étkezési szokások pszichológiálágos: itt abból élnek, hogy szinte lehetetlen megélniük... Bazársokk A bazárnegyed szűk, fedett sikátoraiban elindulni nem veszélytelennek látszó vállalkozás, akkor sem, ha tudjuk, hogy Tunéziában viszonylag ritka az élet elleni bűncselekmény. Minden képzeletet felülmúló az árusok erőszakossága. Megmarkolják a turista karját és nemritkán erővel húzzák be a boltba. Ott a kezébe nyomnak valamit és azután nem segít, ha a megszeppent nézelődő olyan gyönge érvvel áll elő, hogy nincs szüksége a szóbanforgó portékára. Az árus erősködik, hogy mondjunk egy nekünk tetsző árat. Ha a vevő (ő még nem tudja, hogy az) úgy próbálkozik, hogy elfogadhatatlanul alacsony árat mond, máris bekapta a horgot. Ha például egy 60 dinárra (azaz ugyanannyi dollárra) tartott bőrhátizsákért 15-öt mond, pár perc múlva boldogtalan tulajdonos lesz, közben rájön, hogy esze ágában sem volt effélét venni. A mi fogalmaink szerint túl élénk adok-veszek okozta szorongás elmúltával már világosan látjuk: az árus, ha meg akar élni, nem is tehet mást. A többszáz bazár kínájából doktorált. Genfi tanácsadó cége élelmiszergyártó vállalatoknak, nagyáruházaknak, szupermarketeknek és repülő- társaságoknak nyújtott segítséget, az élelmiszerek csomagolásától kezdve a repülőn felszolgált ételek megnyugtató hatásáig. $ — Karácsony táján már több ezer évvel ezelőtt is ünnepeltek az emberek. Az ókorban úgy tartották, hogy december végén, amikor a legnagyobb a sötétség, akkor születik a világosság. lata ugyanis csaknem ugyanaz: réztányérok, vizi pipák, bőráruk, dísztárgyak... Aki nem tud bármiáron eladni, tönkremegy. Az árusok úgy látszik, a világ minden nyelvén tudnak legalább húsz szót. Legelőször azt igyekeznek megtudni, hogy honnan jött a turista, mert ebből következtetnek, hogy számára mennyi az olcsó. Deutsch... France... Spanish? Általában ötödik-hatodikra kérdezik: Madzsár? Ha igenlő a válasz, azonnal „magyarra váltanak”. „Szervusz vízibusz... Nem drága...” Sorolják a nyilván más magyar turistáktól összecsipegetett mondatokat. Tunézia 4 millió vendége közül az idén mintegy 20 ezer volt a magyar. Ez arányaiban nem sok, a növekedés azonban dinamikus, hiszen két éve még csak 7 ezer magyar járt itt. A Tunéziai Idegenforgalmi Hivatal most elsősorban a kö- zép-kelet-európai országokból szeretne több vendéget csalogatni. Tunéziában a másfél magyarországnyi területen 8 millió ember él. Alig hihető, hogy a lakosság több mint fele 20 éven aluli, akiknek túlnyomó része még tanuló. Tunézia állami költségvetési keretének harmadát fordítja oktatásra! 1956. március 20-án mikor több mint 70 évnyi francia A kereszténység elterjedése előtt a karácsony közösségi ünnep volt, amiben az egész település részt vett. A polinéziai szigetvilágban a sámán ilyenkor áldozatot mutatott be az isteneknek, majd szertelen, két-három napig tartó karnevállal ünnepelték a fény születését. A mai Hawai- ban ennek már csak a hagyományait tapasztaltam. $ Polinézia déli részén viszont még ma is igazi örömünnep, világosságünnep a karácsony; elfelejtenek minden „védnökség” után Tunézia elnyerte nemzeti függetlenségét, a lakosságnak még több mint kétharmada írástudatlan volt. Bár hatalmas utat tettek meg, az analfabétizmust máig sem sikerült teljesen fölszámolni. Az élő legenda A nemzeti függetlenség a tunéziaiak számára egyet jelent Habib Burgiba nevével. A ma 93 éves politikus, akit 1987-ben alkotmányos eszközökkel állítottak félre, azon kevesek közé tartozik, akinek már életükben mauzóleumot emeltek. Utóda — a korábbi tábornok — Zine El Abidine Ben Ali. A köztársasági elnök nagyméretű képe valamennyi közintézmény és szálloda falán látható. Magyar szemmel nézve akadnak ugyan visszatetszést keltő — leginkább a korábbi Romániát idéző — jelenségek, mégis tény: Tunéza ma az arab világ egyik leglibe- rálisabb, valóban demokratikus köztársasága. Az átlagturistát mindez amúgy sem érdekli, csak a tevék, a pálmaerdők, a télen is kellemes tengerpart, az egzotikum. Tunézia csodája A magyar újságírócsoport búcsúvacsoráján Djerba szigetén nem sokat pihentek a na- rancslé-facsarók. A közös élményeket idézgettük, s egyszerre csak rácsodálkoztunk magyarságunkra. Hiszen ezalatt az egy hét alatt olyan eltérő világnézetű és gondolkodású emberek között szövődött barátság, akik itthon talán beszélő viszonyba sem szívesen kerültek volna. A magyarság és a kollegalitás itt olyan tartalmat nyert, ami otthon többnyire rejtve marad. A másság tiszteletéről, közös felelősségünkről itthon is sokat beszélünk, ám igazán megélni ezt csak kétezer kilométernyire sikerült. Talán ez volt Tunézia legnagyobb csodája. Bíró Ferenc tabut, mulatoznak, vigadoz- nak. Remek íze van a rizses, fűszeres töltelékkel töltött banánlevelekbe csomagolt malacnak, amit földbe vájt mélyedésben sütnek meg. Kiváló kókuszdió borokat kortyolgattunk hozzá. Brazíliában karnevál jellegű a karácsony, az emberek kitódulnak az utcákra; esznek, isznak, táncolnak, énekelnek. Az ünnepi étel pörköltszerűen elkészített kagyló, rák és tengeri csiga, amelybe babot is főznek. Karácsony az ételek ünnepe is. Európában december 25-én sokáig a sült liba vagy Ünnepi szokások Brazíliától Hongkongig Karácsonyi kaktusz
