Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
1994 KARÁCSONYA Könyveket ajánlunk MISKOLCZY AMBRUS Eszmék, téveszmék Könyvről könyvre lehetne a kötet alcíme. Kritikai esszék a múlt és jelen vitás kérdéseiről. Egy-egy könyv elemzése kapcsán próbál megvilágítani olyan kérdéseket, melyek olykor nemzedékek egész sorát foglalkoztatták. Ilyenek a román nép eredete, Drakula öröksége, a politika Ceausescu Romániájában stb (Bereményi, 396 Ft) Soros-antológia A Soros Alapítvány az idén tízéves. Egy évtized alatt mintegy 350 művészt, irodalmárt segített munkájában ösztöndíjjal, irodalmi díjakkal. Közülük hatvanat kért fel az alapítvány, hogy adjon egy-egy írást - verset, novellát, esszét - e kötet számára. (Balassi - 400 Ft) CHRISTOFER SILVESTER Szellemidézés Interjúk filozófusokkal, politikusokkal, művészekkel, feltalálókkal, maffiózókkal 1859-től napjainkig. Csak néhány név példaként: Edison, Gandhi, Hitler, AI Capone, Hemingway, Margaret Thatcher vagy Marilyn Monroe. (Biográf - 1250 Ft) KAFFKA MARGIT Mária évei Kaffka Margit a magyar irodalom egyik legjelentősebb nőírója. Ezzel a regénnyel, amely egyetlenegy karakter végtelen finomságig kidolgozott rajza, indította most a kiadó a Kaffka Margit műveiből válogatott sorozatot. A kötethez Bodnár György irodalomtörténész írt értő utószót. (Bethlen, 330 Ft) Karácsonyi legenda Sí* ;> ä *£ vs » K 5* » » i » te * fc fe h K fcKS- :■!. ; KARÁCSONYI LEGENDA Karácsony misztériuma, az emberiség legszebb mítosza megérintette a magyar költők és írók szívét: alig tudunk olyan XX. századi szerzőről, aki legalább egy művében ne írt volna karácsonyról. E kötet legnagyobb meglepetése: a közölt költemények és prózai írások közül két tucatnyi most először jelenik meg itt, könyv alakban. (Magyar Könyvklub — 460 Ft) Balassa-kódex A XVII. században másolt Balassa-kódex Balassi világi verseinek legteljesebb gyűjteménye, minden Balassi-kiadás alapvető forrása. Eszmei értéke csak az Ómagyar Mária- siralomhoz vagy a Halotti Beszédhez mérhető: irodalomtörténetünknek egyik legféltettebb kincse. (Balassi - 1800 Ft) Szabadság, eletesely, biztonság Társadalmi tartópillérek Göncz Árpád: Szép és fontos tartozéka az ajándék az ünnepnek, de fontosabb ennél az együvé tartozás érzése Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlament Nándorfehérvár termében fogadta több vidéken megjelenő napilap főszerkesztőjét — köztük Kercza Imrét, a Somogyi Hírlapét —, és válaszolt kérdéseikre. Az egy órás találkozón a családi kis közösségek dolgai, a karácsonyi készülődés gond- jaiba-örömeibe közvetve vagy közvetlenül beleszóló jelenségek voltak a beszélgetés témái. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Elsőként az, hogy sokan élik meg nehéz körülmények között, ínséggel küszködve, létbizonytalanságban, munkanélküliként azt, hogy független, szabad ország polgárai, akik szabadon döntenek arról, hogy melyik pártra, melyik jelöltre szavaznak, kit választanak vezetőiknek, képviselőiknek. A kérdés, hogy sanyarú helyzetük szorításában valóban szabadok? Létbiztonság szabadsággal — Elvitathatatlan, hogy a szabadságnak sok eleme van. Szabadság az is, hogy mindenkinek joga van a híd alatt aludni... Annak azonban, hogy a szabadság valóban kiterjedt legyen, feltétele a szabad életforma választás, önmagunk megvalósításának lehetősége is. Mégpedig úgy, hogy ne menjen mások rovására. Szoktam mondani, hogy annak idején nekem, mint írónak, de gyakorlatilag a szocializmusban minden írónak, ki- szabatott a mindennapi kendermag. Elvárták viszont az embertől, hogy ezért a rendszer dicsőségét zengje. Most nyitva a kalitka: kirepültünk, de nincs kendermag kiszabva. Ugyanakkor senki nem kötelez bennünket, hogy a kendermagot osztogató kéz dicsőségéről áradozzunk. ízlés dolga, hogy ki melyiket választja... A szabadságnak sok eleme van. A kiteljesült szabadság a szabad életforma yálasztást és önmagam megvalósítását követeli meg, mégpedig úgy, hogy ne menjen az más rovására. Nem hiszem, hogy teljes egészében bármilyen társadalomban megvalósulhat ez. Kollégium az értelmiségért — A Somogyi Hírlap nevében a szabadság után most a lehetőségekről kérdezem. Beszédeiben, nyilatkozataiban többször utalt a népi kollégiumokra, kifejtve, hogy szükség lenne a népi kollégiumokhoz hasonló rendszer föltámasztására vagy létrehozására Magyarországon. Milyen társadalmi körülmények juttatták erre a következtetésre? — Elsősorban az, hogy egyre többe kerül az iskolázás. A tankönyvek többe kerülnek, a tandíj bevezetése miatt — legalábbis az iskolai felsőbb szinteken — egyre nehezebb az emberek számára. Most érezzük, hogy megszakadhatnak azok a hajszálcsövek, amelyek eddig az értelmiség utánpótlását biztosították. Az emberi tehetség pedig — meggyőződésem szerint — egyenletesen oszlik meg a társadalomban, de természetesen előnye van annak, aki olyan körülmények között indul: ha otthon két vagy több nemzedék óta könyvtár van, és ott az elővégzettséget meg lehet szerezni. Az indulási hátrányt valahogyan le kell győzni. A népi kollégiumok sajátos jellegét a kollégium és az egyén autonómiája adta meg és az, hogy a szálak fennmaradtak azzal a kis közösséggel, amelyik a fiatalt küldte. Ez a kis közösség igényelte a hűséget. A másik, ami fontos, hogy a kollégiumi rendszer nem diákszállót, hanem önkormányzatot jelent és a lehetőséget, arra hogy felzárkóztassa azt, aki hátrányos helyzetben van. Azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ország lakosságának huszonöt-harminc százaléka ne küldje oda a tehetséges fiait. — Tehát az intézményt és a szellemet tartja szükségesnek visszahozni. — Igen, de mai korszerű formában. A 21. század küszöbén ez többet jelent annál, mint hogy nem vaságyak vannak a kollégiumban. A nevelésnek és az együttélésnek is, a közösségi hűségnek és vannak azonban olyan elemei, amit nem szabad elfelejteni. — Az idei év a családok éve volt, s Kaposváron az eseménysorozat zárásán ön is részt vett. Milyennek látja a család helyzetét? A családpolitika társadalompolitika — Kaposváron két anyát tüntettem ki kiskereszttel. Azt mondtam nekik: tekintve, hogy az összes magyar anyát képviselik, úgy illett volna, hogy a legnagyobb keresztet a csillaggal adjuk. A családra szüksége van az embernek. Ha a családot védjük, akkor a család véd bennünket. Ez az a társadalmi értelemben vett anyaméh, amelyik a jövőt megszüli. Nincs külön családpolitika, nincs külön szociálpolitika, nincs külön lakás- politika. Társadalompolitika van. A család szerepe is változott. Korábban a társadalom utánpótlást két-három asz- szony teremtette meg egy családban. Sokkal magasabb volt a gyermekágyi halálozás és minden más mint ma. A magyarországi asszonyok halálozási statisztikája azonban ma is Európában valahol az utolsó helyek egyikén áll, bár az ország egyes részein és tájain változó. A cigánylakosság életkora például átlagosan 42 év. Ez is azt mutatja, hogy fenyeget az ország két részre szakadása. Az utóbbi két évben szinte katasztrofálisan esett vissza a szülési kedv. Amíg a lakáspolitika nem kielégítő, addig aligha lehet számolni javulásra. A fiataloknak már induláskor munkanélküliséggel kell számolniuk, és lakásra kilátásuk sincsen. Odáig még elmegy, hogy megnősül, de nehezen vállal gyereket. Az egész magyar politikának azt a célt kell szolgálnia, hogy a társadalom szinten tudja tartani magát. Meggyőződésem, hogy ez a kormány alapjában véve szociális gondolkodású, társadalomcentrikus, ennek következtében családcentrikus. Bár szeretnék markánsabb gyermekvédelmi szabályokat látni, mert előbb utóbb szembe kerülünk azzal, hogy a demográfia trendje visszaesést mutat, s a következménye az, hogy sokkal kevesebb embernek kell majd megtermelni az öregek eltartásának költségét, ami a társadalmi egyensúlyt alapjában rendíti meg. Társadalmi szociális háló — Tapasztaljuk: gyakran vesz részt olyan eseményeken, amelyekhez szociális jellegű rendezvények kötődnek. Felesége is gyakran vállal ilyen feladatokat... — Feleségem istenáldotta személyiség, mert 70 éves korában talált magának olyan munkát, amit lehet csinálni napi 10-12 órában hittel és meggyőződéssel. Ez a magyarországi fogyatékos gyermekek ügye. Ha egy családba születik egy ilyen gyerek, az rányomja bélyegét a családra és bizonytalanság-érzést is jelent. Ez szétzilálhatja a családot is. Az állami intézetek — tisztelem és becsülöm őket, mert gondoskodnak ezekről a gyerekekről — egy valamit nem tudnak adni; a család melegségét. A nyugati társadalmak 20-25 éve jutottak el oda, hogy tudják: a családnak kell lehetőséget biztosítani a gyermek ápolására, vagy pedig azt a kis közösséget kell létrehozni, amelyben a gyerek családi körben élhet. Az elmúlt négy esztendőben próbáltak létrehozni egy jó szociális hálózatot. Ezt próbálja alapítványunk támogatni azzal, hogy segít megszerezni a társadalmi támogatást. A támogatók között vannak egyházi, teljesen állami és világi intézmények is. Az igazság az, hogy minden ilyen intézmény nehézségekkel küszködik, mindegyiknek nehéz a dolga. Remélem, hogy előbb-utóbb kialakul egy jó hálózat. Azt mondom, hogy az Isten áldja meg azokat, akik ezt lelkiismeretesen csinálják. Isten áldja meg a feleségemet. Már több miniszter- feleség csatlakozott hozzá és önként segítik ezt a mozgalmat. — Amikor ez a beszélgetés az újságba kerül mindenki szentestére készül már. Hogyan zajlik a karácsony Göncz Árpádéknál? — Erről a feleségemet kellene megkérdezni. Négy család van nálunk a miénken kívül. Azt hiszem a nagylányo- méknál kezdjük, majd utána a kisebbik lányomékhoz megyünk. Minden család külön is karácsonyozik, és együtt is vagyunk. — Örömteli karácsonyt elnök úr! Dollár Will a Broadway-n A Csókolj meg, Katám! kaposvári előadásának, úgy hiszem, van egy tündéri trü- vája; és itt arra a mesteri fricska-gyűjteményre gondolok, amely a nagyestélyi produkció mély dekoltázsából előbuggyanó, túláradó szent- imentalizmus, végtére: a nyakló nélküli szépelgés finom és szerető, végtére: avatott kritikáját adja. Ebben a színház az, hogy a fricska a bal kettes zsöllyéből nézve látszik, de a kakasülőről már nem, vagy fordítva; pont mint gyerekkorom frankó találmányainál, amelyek ide-oda forgatásával a hölgyeket köny- nyedén lehetett pucérra vetkeztetni. Micsoda idők voltak azok, Katám! Babarczy László kedves szarkazmusa nem tolakodik és nem kíméletlen; mintha törékeny dáma lenne, úgy kezeli Cole Porter Kiss Me, Kate-jének bűbájos hangulatát. Azt a hangulatot, amelyben a Makrancos hölgy a New York-i Broadway-n szerez babérokat, s melyben William Shakespeare apoteózisa beteljesedik. Befektetés lesz, lángeszének helyére aprópénzeket szórnak a múzsának földi helytartói. Eközben a zenekari árokból 3/4-es ritmusok, a színpadról Porter korának forradalmi szótagszámai kapnak szárnyakat. A kar keményen dolgozik a Broadway kegyeiért. S a Bro- adway-közönség vas tapsával fizet meg ezért. B. T.
