Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-14 / 294. szám

1994. december 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Vízvezeték épül a nyaralónegyednek Perbe fulladt milliók Igáiban Az 1994-es esztendőt min­den bizonnyal a „peres évek” jelzővel illetik majd az igaliak. Az egy hónapja ismét zárva tartó fürdő kétes ügyei miatt előreláthatólag 16 pert kell le­bonyolítania az önkormány­zatnak. A békétlenségből eredő költség máris 50 millió forintra rúg és újabb 36 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy a fürdő végre a saját ke­zelésükbe kerüljön. Amíg nem üzemel, addig ugyanis milliókat veszít rajta az önkormányzat. A pénz pedig másra is kellene. Például a tervezett vízvezeték és szennyvíztisztító megépíté­sére. — Ha ebben az évben nem kezdünk bele a vízműfejlesz­tésbe, akkor elveszítjük az ál­lami hitelt — fakadt ki Nagy At­tila, Igái exalpolgármestere. — Megpályáztuk a vízellátás bőví­tését és el is nyertük a céltá­mogatást. A pályázatunkra hét cég jelentkezett. A vízügyi vál­lalkozással történő egyeztetés után azt választottuk ki, ame­lyik a legkevesebbet — 12,8 millió forintot — kért a munká­ért. Felhatalmaztuk az akkori polgármestert, hogy írja alá a szerződést. Egy kis szépség­hibával ugyan, de négy nap múlva ez meg is történt. A szerződés ugyanis 19 millióról szólt. Minderről most vettünk tudomást. Ha ezt megtudja a többi versenytárs, beperelik az önkormányzatot mondván: ők arról nem tehetnek, hogy itt őskáosz van és az ex-polgár- mester a hátuk mögött elöntött. A szennyvízrendszer bővíté­sére ugyancsak elnyertük a pá­lyázatot, de az is odavész, ha nem lépünk. Márpedig pénz, az nincs. Eddig is minden fize­tésre bérhitelt kellett fölvenni. A falu lakossága felemás módon fogadja a kellemetlen híreket. Annyi bizonyos, hogy 19 millió forintot kellene előte­remteni a költségek fedezé­sére. — Végre sikerült egy olyan vállalkozót találni, aki vállalja a víztorony alapjának megépíté­sét — mondja Nagy Attila. — December 10-én megrendelték a 200 köbméteres víztartályt. 1992-ben már hoztak egyet, de az, a kisebb űrtartalom miatt alkalmatlan volt a kivitelezésre, s a Táncsics telepen kicsi lett volna a nyomás. Az új, három- lépcsős rendszerben, a fürdő fölött épülne a hidroglobusz és a nyaralónegyedet látná el. A kutatások azt mutatják, hogy bőséges, jó minőségű, 20 Cel­sius fokos ívóvízre számítha­tunk. Az önkormányzat azt tervezi, hogy a jövő évi adót erre a célra fordítja. Ehhez azonban némi önerőre is szükség lesz. — A kezdéshez az üdülők ajánlottak pénzt; a következő lépcsőben beindított munká­hoz pedig a 63 újonnan rend­szerbe kapcsolt nyaraló ad tá­mogatást. Körülbelül hét millió forintos önerőre lehet számí­tani. A többit nekünk kell előte­remteni. A Víz-Coop Káefté jó­voltából így egy kézbe kerül a víz- és a szennyvízelvezetés; másfél millió forintból felújítjuk a kompresszorokat. Ha a két új levegőztető is elkészül, akkor megbízhatóan üzemel majd a rendszer. Alkalmassá tesszük a szippantott szennyvíz befo­gadására s lehetőség nyílik egy szilárd hulladéklerakó kia­lakítására. A rendszerbe Ráksi, Kazsok és Somogyszil is bekapcsolódik. A munka há­rom évig tart, 1986-ig el kell készülnie. (Várnai) Tartályos gáz Göllében Mintegy 70 göllei család por­tájára már bekötötték a gázve­zetéket, s várhatóan januárban nyomás alá helyezik a rend­szert, tudtuk meg a körjegyző­ségen. Mint már megírtuk: Göl­lében, hasonlóan más telepü­lésekhez, tartályos pb-gázas rendszer beruházását végezteti mintegy nyolcmillió forint­ból az önkormányzat a beru­házó szegedi Szeb-gáz Kft-vel. Tóbiás Ernőné körjegyző kérdésünkre elmondta: a tele­pülésen már végeztek a veze­tékek fektetésével, azt három műszaki átadáson a bányakapi­tányság átvette. Ezt követően építették meg a négy tartály­parkot, amelynek környékén az utolsó simításokat végzi a be­ruházó. B. T. Szeretetükkel sok gondot feledtetnek Cigányiskola Büssüben Türelemmel segíti át őket a nehézségen a fiatal tanítónő — Én magánnyomozó sze­retnék lenni! — Én meg IFA-vezető! — kiáltják lelke­sen a fekete hajú, fekete szemű fiúk, a büssüi általános iskola tanulói. Két kézzel ra­gadják meg a margarinos ke­nyeret és majszolják az ön- kormányzat biztosította tíz­órait. Kitörő örömmel roha­mozzák meg az udvarra nyíló ajtót; nyomukban a legkisebb leány hangtalanul szedegeti össze a hímzett asztalikendő­ket. — Kisírt szemekkel jött reg­gel az iskolába — mondja Bréda Péternétanítónő. — Va­lami történhetett este a csa­ládban, de nem hajlandó róla beszélni. Bréda Péterné elsőtől a ne­gyedik osztályig 13 nebulót tanít betűvetésre, olvasásra, számtani alapműveletekre. — A mechanikus dolgokat könnyen elsajátítják, de a lo­gika nem az erényük. A min­dennapos tisztálkodás, fésül- ködés sem. A szülőktől nem várhatunk semmit; nehéz őket becsalogatni az iskolába. A tanszereket is az önkormány­zat vásárolta meg. A tanítónő szerint mindezek ellenére akad közöttük tehet­séges gyerek, csak elsikkad. A szülők gyógynövény-gyűj­téssel, kosárfonással foglal­koznak, sokat vannak távol az otthontól. A gyerekek pedig te­Vuk, a rókakölyök — és ez talán nem is csoda — még mindig sláger, de a Donald kacsa is hasonlóképp jól tartja magát, mint gyakori megren­delés a marcipánfigurák köré­ben. Érdekes ugyanakkor, hogy a Flinstone család elhí- resült fejének, Frédinek, meg a botcsinálta haverjának, Bé­ninek a megformálására még nem érkezett felkérés, amint annak idején, mikor befutott, a Tyrannosaurus Rexre sem. Pedig de jól festett volna egy habostorta tetején, a kedves... — A megszokott figurák mellett azért voltak különös megrendeléseim — mondja a kaposfői Székelyfi Józsefné cukrászmester, marcipánfi- gura-készítő. — Egyszer La- jos-napra kellett elkészítenem Pillanatok alatt készül el egy-egy kis figura jes jogú tagjai a családnak, ugyanúgy élnek, mint a felnőt­tek: délutánonként kukoricát koboznak, játszanak, cigaret­táznak, s este a Thomas Magnummal térnek nyugo­vóra. — Nagyon hiányzik egy tor­naterem, ahol rendszeresen mozoghatnának — mondja a tanítónő. — Sajnos, mostaná­ban nem lesz rá pénze az ön- kormányzatnak. Örülünk, hogy a tüzelőre valót előte­remtik. Pár lépéssel arrébb, egy tá­gasabb tanteremben leányka hajol a munkafüzet fölé. Kövér könnycseppek gördülnek vé­gig az arcán: nem sikerült a szorzás. Dobosné Lángi Zsu­zsa a kispad előtt guggolva, türelmesen segít megoldani a feladatot. A siker nem marad el. — A három alsótagozatos osztályban délelőtt 19 kisegítő osztályos, délután 9 előkészí­tős gyermeket tanítok — mondja a fiatal pedagógus. — Talán nem látszik rajtuk, de mindannyian cigánynak vall­ják magukat. Tanító vagyok, szociálpedagógiai végzettég­gel, ám ehhez a munkához nagyon hiányzik a gyógype­dagógiai ismeret. Amolyan „vak tyúk is talál szemet” ala­pon tanítgatom őket. Állítom, hogy sokuknak nem kellene gyógypedagógiai osztályban egy életnagyságú hegedűt, amin még a húrok is rajta vol­tak, épp csak megszólaltatni nem lehetett. Egy ifjú pár szintúgy nem mindennapi ötlettel állt elő: megismerkedésük idejének fontos momentumát gondolták előállíttatni marcipánból, amint egy csónakban üldögél­nek s pecáznak. Kérésük nem maradt kielégítetlenül. Aminek a megformálását az anyag le­hetővé teszi, azt Székelyfiné meg is formázza. — Egyszer egy biciklit is rendeltek tőlem, ami igen ne­héz volt. A mandula és cukor alapanyagú marcipán nem áll meg „két keréken”, így hát ezt csak elfektetve tudtam meg­csinálni — mondta a mester. Székelyfi Józsefné öt éve foglalkozik saját elképzelésű marcipánfigurák készítésével, s mint mondja, kézügyességét tanulnia, ha az otthoni környe­zet nem volna olyan mostoha. Legtöbbjük egy-két év alatt behozza a lemaradást. A tízórainak — láthatóan — itt is nagy a keletje. Óriás ko­sárból kerül elő a friss zsemle, tej. — Amikor megkezdtem a tanítást, nem tudtam, miért kókadoznak a második óra tá­ján. Kiderült: nem ettek regge­lit, és éhesek. A pályázaton nyert összeg azonban elfo­gyott. Elképzelni sem tudom, mi lesz ezután. A ruhákat még csak-csak összeszedjük a családban és a Vöröskereszt is segít, de élelmet nem tu­dunk adni. Az önkormányzat minden tőle telhetőt biztosított eddig. Most kimerültek a tarta­lékai. A fiatal tanítónő szeretettel neveli a hátrányos helyzetű kisdiákokat. Sokszor mégis úgy érzi: szélmalomharc, amit csinál. A falu lakói is ferde szemmel nézik a lurkókat. Fő­leg amikor beáll a hideg és a szülők jönnek a gyerekekért. Olyankor hazafelémenet el-el tűnik egy tyúk, miegyéb. — Én már annak is örülök, ha nem dobálóznak féltéglával vagy ha az iskolába jövet jó reggelt köszönnek a falusiak­nak - mondja Dobosné. — A szeretetükkel pedig mindent feledtetnek, mindent me_g tud­nak hálálni. Várnai Agnes édesapjától, Sáfrány Jánostól örökölte. A két gyermek közül a‘ másodikos középiskolás Borbála mutat érdeklődést a marcipános foglalatosság iránt. Magát az alapanyagot azonban szerencsére nem szeretik a gyerekek, említi meg Székelyfiné. S míg mind­erről beszélgetünk, sorra ké­szülnek a figurák: a mester gyakorlott mozdulatai nyomán pillanatok alatt „megszületik” egy-egy erdei manó, sün­disznó vagy éppen egy orosz­lán. A marcipánkészítő, mint mondja, abban a kivételes helyzetben van, hogy azt csi­nálja, amit szeret. De a marci­pánhoz szeretet nélkül nem is lehet nyúlni, teszi hozzá. Ta­lán ennek köszönhető, hogy a figuráinak arca van. És ez a vélemény hiteles, hiszen gye­rekek mondták. B. T. Kisgyaláni szűkös lehetőségek A költségvetési források szűkössége ez évben nem tette lehetővé, hogy Kisgyalán önkormányzata különösebb beruházásokba, fejleszté­sekbe kezdjen. Kisebb mun­kákat azonban így is sikerült elvégeztetni, így a temető be­kerítésének gondját orvosol­ták idén. A temetőkerítés épí­tését az önkormányzat finan­szírozta. Az utolsó nagyobb beruházás még a múlt év előtt történt, amikor egy régi épüle­tet, amely a kultúrháznak, a könyvtárnak, az orvosi rende­lőnek és a polgármesteri hiva­talnak ad otthont nagy átalakí­tással felújították, és vizesb­lokkot is kialakítottak benne. A 300 lelkes kisközség kultúrhá- zában alkalmi az élet, legköze­lebb pénteken találkoznak ott a falu nyugdíjasai, több mint százharmincán. Ho- es időmérő Sántoson A sántosi önkormányzat jói­deje gondot fordít a település egységes arculatának kialakí­tására, szépítésére. Ennek je­gyében állították föl az elmúlt években a fa buszvárókat, kö­zérdekű információk közlé­sére alkalmas táblákat, vala­mint a szemeteseket Sánto­son. A közelmúltban felállítot­tak a település központjában azt a hő- és időmérő szerke­zetet is, amelyet az önkor­mányzat finanszírozott a költ­ségvetéséből. Bővítés előtt a szennai hálózat A szennai önkormányzat megállapodást kötött a Matáv Rt-vel, miszerint a közeljövő­ben várhatóan a telefonháló­zat bővítésére számíthatnak a szennai igénylők. A tervek szerint a jövő évben több mint hatvan új vonalat kötnek be a településen, és egy új telefon- központot is üzembe helyez Szennában a részvénytársa­ság. A legutóbbi fejlesztés önerőből készült el a települé­sen. Művésztanár kiállítása A napokban nyílt kiállítás az igali művelődési házban Soós Tibor festő-rajztanár alkotása­iból. A tárlaton a művésztanár festményeiből és grafikáiból látható válogatás. Fejlesztések Mezőcsokonyán A mezőcsokonyai önkor­mányzat egyik legnagyobb beruházása a közelmúltban kétségkívül az iskolabővítés és a tornaterem-építés volt, amelynek értéke megközelí­tette a negyvenmillió forintot. Emellett azonban másra is fu­totta az önkormányzat lehető­ségeiből: a napokban fejező­dik be az orvosi rendelő tető­javítása, valamint az egykori mozi, mára kultúrházzá avan­zsált épület felújítása és át­alakítása. Dinót még nem rendeltek a kaposfői mestertől Marcipán Vük és az ehető hegedű * <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents