Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-09 / 290. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. december 9., péntek Áldatlan állapotok Kaposváron a Bethlen téren Csípjenek le kicsit a füves területből Telefonra várva Jogszabályok vadonéban s farizeus hivatal A háborgás háttere a Géza utcában Kaposváron a Bethlen téren közlekedési szempontból már régóta áldatlan állapotok uralkodnak. Már beletörődtünk, hogy ez a csomópont nem kap forgalomirányító lámpákat. Néha csúcsforgalomban rendőrök irányítják itt a forgalmat. Ez is egy kis segítség. Most én is egy javaslattal állnék elő, ami — ha csak egy apró pontot is — de segítené az itt áthaladó forgalmat. A centrum felől érkező autók, ha a Petőfi utca felé akarnak kanyarodni, elsőbbséget kell hogy adjanak a Zselic áruház felöl érkezőknek. Balra kanyarodási szándékukkal, megállásukkal megállásra kényszerítik a tovább egyenesen a Zselic A pedagógusok mindig is a „nemzet napszámosai” voltak. Főleg most, amikor annyi vita folyik anyagi és erkölcsi elismerésükről, nagyon fontosnak tartottam, hogy tollat ragadjak sok szülő nevében. Kislányom nagycsoportos óvodás, és már sokfajta, különböző intézmény által szervezett foglalkozáson, szakkörön vett részt. Mint általában minden szülő, én is próbálom keresni azokat a területeket, ahol gyerekem a képességét a legjobban kibontakoztathatja. El kell mondanom, hogy ezekről a csoportos foglalkozásokról vegyes érzelmeim alakultak ki. Szerencsénkre az idén a Szakszervezetek Művelődési Házában óvodások számára meghirdetett néptánctanfolyamra jelentkeztünk. Ott ismerhettünk meg egy olyan ízig-vérig pedagógus egyéniséget, akinek sok köszönettel tartozunk. Általában minden óvodába elmegy egy, a jövendő első osztályban tanító pedagógus szülői értekezletet tartani, ismerkedni és elmondani saját iskolája lehetőségeit. Az óvónő vezetésével a gyerekek is látogatást tesznek valamelyik általános iskola első osztályában. Ha ez a látogatás jól A Globál-Sport Kft két — más-más cégekkel közösen kidolgozott — pályázattal indult a versenyen. Az egyik ajánlat a Globál-Sport Kft, Kaposklinker Kft, Somogy Terv Kft közös fővállalkozói ajánlata, a másik a Globál-Sport Kft és a Somogy Aszfalt Kft fővállalkozói ajánlata volt. A pályázatokat a verseny- tárgyalás harmadik fordulójában — szóban — számunkra érthetetlen módon, formai okokra hivatkozva a bizottság elutasította, de ugyanakkor hivatalosan nem hirdetett eredményt sem. Természetesen azonnal óvást nyújtottunk be, és az óvásunkban a formai kifogást egyértelműen cáfolni tudtuk. Az óvásra még írásos válasz ezidáig nem érkezett. áruház felé tartó autókat is. Ebből meglehetősen nagy dugók alakulnak ki, különösen ha a balra kanyarodó éppen egy tanuló vezető, aki természetesen nem kockáztathat, nem mer „bevágni”. Ilyenkor teljes a káosz. Úgy gondolom, ezt a helyzetet egy nagyon egyszerű és talán olcsó megoldással orvosolni lehetne. Csupán az ott levő füves területből kellene egy sávnyi (vagy egy fél sávnyi) területet forgalmi sávvá változtatni. Az egyenesen haladók számára csak ott, a kanyar kritikus pontján. Néhány méterről van szó csupán. Remélem autós társaim is örülnének ennek a megoldásnak, az illetékesek pedig találnának módot a megvalósításra. Egyed Tamás Kaposvár, Kinizsi-ltp. 6. sikerül, akkor a gyerekek boldogan vesznek részt majd az iskolai foglalkozásban. Mi, szülők is sokat mesélünk az iskolai életről. Gyermekünk, aki a mi szemünkkel nézve egészen eredeti, szép, okos, ügyes, bekerülve egy másik csoportba az iskolában talán nem a legszebb, vannak okosabbak is nála, és az ügyessége sem az igazi. Az, hogy kiderüljön, mi voltunk-e elfogultak — ami természetes —, azon múlik, milyen a majdani közösség és főként milyen a tanító néni. Ha sikerül jó képet kialakítani a gyermekünkben az iskoláról, a tanító néniről, akkor már pozitív élményekkel lép az iskolába, és jó barátnak látja a pedagógust. Megszűnnek benne az átmenet görcsei, és várva várja az iskolát. Az én kislányom itt, a néptánc szakkörön találkozott a tanító nénivel, Németh Ágnessel. Biztosan vannak ná- lamnál hivatottabbak, akik jobban meg tudják ítélni, hogy szakmailag milyen sokat tud adni, de érzelmileg mint egy csodára, úgy néznek fel rá a gyerekek. Köszönjük, hogy sok ilyen pedagógus van, aki az anyagi, erkölcsi elismertség hiánya ellenére tudása, szeretete legjavát adja. Torma Lászlóné Kaposvár, Toponári u. 174. így a megjelent cikk tartalma, véleményünk szerint nem a valóságot tükrözi, és ilyen formában etikátlan. A cikkben megjelent 100 millió forintos költség sem helytálló, mert a cikkben nyertesnek megnevezett két pályázónak a beadott — nyertes — ajánlata ennél jóval magasabb összegű. Az általunk benyújtott Globál-Sport, Somogy Aszfalt ajánlat viszont valóban 100 millió forint alatti összegű volt. (Ezen maximális értékhatárt az előzőekben maga a bizottság határozta meg.) Az információt adó valószínűleg a bizottság valamelyik tagja lehetett, akinek az óvásról is egyértelműen tudomása volt. Molnár András a Globál Építő és Kereskedő Kft ügyvezető igazgatója Több mint negyedszázada, hogy a Nádasdi út 27. (ma már 33.) számú lakásba költöztem a 48-as ifjúság útjáról, ahol telefonos lakásom volt. Elköltözésemkor kértem a távbeszélő igazgatóságot a telefon áthelyezésére. Közölték, hogy nincs bekapcsolási kapacitásuk ebbe az utcába, s egyben azt ajánlották, hogy mondjak le a vonalról, mert hosszú távon sincs esélyem a bekapcsolásra. Azt tanácsolták, ha lemondok, egyben egy új kérelmet nyújtsak be, s ha lesz vonal, az elsők között kapok telefont. Mindez 25 éve történt. Azóta új kábelhálózatot fektettek. Többszöri érdeklődésemre közölték: nem kell új kérelmet Szeretnék köszönetét mondani Siófok város vezetőségének az illetékes hivatalnokoknak és a leköszönő képviselő testületnek, hogy lehetővé tették számomra, azt az óriási munkát és utánjárást, amelynek eredményeként a Foki-hegy köreikhez közelálló telektulajdonosainak és vállalkozóinak megnyílt a lehetőség egy igazán színvonalas és nagyvolumenű építkezésre. 1991 -ben, négy évvel ezelőtt kezdtem el ezt a sziszifuszi munkát, mert az ott lévő telkemen családi házat szerettem volna építeni. Ehhez azonban belterületbe kellett vonatnom 10 hektárnyi területet, melyen 57 tulajdonos volt érintett. Bízva az emberek tisztességében felvállaltam a tulajdonosok ügyeinek intézését, mivel az önkormányzat így rendelkezett. Hatmillió forint helyett 860 ezer forintért oldottam meg a belterületbe vonást, mert tudtam cserekultivációs földet szerezni. 1992 tavaszán meg volt a határozat a belterületté nyilvánításról. Ám isten malmai lassan őrölnek, és nem mindig annak, aki a gabonát megtermeli. így történt ez az én esetemben is. A belterületre rendezési terv kellett, de akkor már nem járult hozzá a hivatal, hogy ezt én rendeljem meg. Etikai okokra hivatkozva, nem akarták a tulajdonosokra hárítani a tervkészítés költségeit, és telekalakítási kérelmünket elutasították. Ezzel körülbelül 1 évet hátráltattak. 1992 decemberében a Somogyi Hírlapban újságcikk jelent meg, miszerint Istvánéi Sándor vállalkozó a Foki-hegyre skandináv lakótelepet álmodott, és reményei szerint a tavasszal megkezdheti az építkezést, hiszen a város főépítésze és a városfejlesztési bizottság is mellette áll. 1993 tavaszán el is kezdett építkezni, igaz, nem lakótelepet, hanem a Club Serenia nevű üdülőtelepet építette fel. Ezen a tavaszon fantasztikus gyorsasággal elkészült a rendezési terv is. Azonnal megkapta az építési engedélyeket dr. Nádasy és Winkler úr (akikkel 1992-ben együtt hoztuk létre a telekalakító társulást) és megtörtént a Ba- logh-féle telek és a tsz-terület telekegyesítése, majd beépítése, annak ellenére, hogy időközben kiderült: a nagy sietségben a polgármesteri hivatal illetékese nem készíttette el az 1:1000-es alaptérképet, amely nélkül rendezési terv nem készülhet. Emiatt a földhivatal a telekkialakításokat a további benyújtani, mert az előző nem veszti hatályát. 1993 őszén megjelent egy brigád. Felmérte a helyzetet és megkérdezte, továbbra is igényt tartok-e a telefonra. Mondtam, hogy igen. Közölték, hogy karácsonyra meglesz. Közben kaptam egy levelet, melyet nem igazán értettem, ezért bementem a Matáv Fő utcai irodájába. Ott azt ígérték, ha egy készüléket bekapcsolnak, az az enyém lesz. Hát nem így történt. Azóta több mint ötöt bekapcsoltak, közülük egy sem negyedszázada kérte, mint én. Már csak az a kérdésem, hogy még 25 évnek kell eltelni? Ha igen, akkor az unokáim fogják használni ezt a technikát, s nem én. Tóth István Kaposvár, Nádasdi út 33. telkeken, így az enyémen sem engedélyezte. Újabb egy év tel el folytonos ügyintézéssel, kilincseléssel, míg végre 1994 nyarára pótolták a hiányokat és megkezdődhetett a telkek kimérése, földjeinkből az utak ingyenes leadása. Ám építkezésre még mindig nem gondolhatok, mert az időközben és mindig utólagosan meghozott előírások értelmében meg kell építeni az összközművesítést is, amit ismét a polgármesteri hivatal fog megterveztetni — egységesen az egész területre. Ez a csúcs! Egységesen, mondják akkor, amikor a fent említett építkezésekhez már évekkel ezelőtt megadták az engedélyeket külön, a szomszédos utcákban lévő közművekhez csatlakozva, pedig hatalmas területeken 50 és 60 lakó, illetve üdülőegységeket építettek úszómedencével. Itt nem volt gond az oly nehezen megszerezhető szennyvízkontingens sem. Az én telkem, közműves utca folytatásában, az utolsó háztól a 4. telek és egyben az utca vége is lesz, mégsem engedélyezik az összesen 8 telket érintő 120 méteres közműszakasz megépítését, bár ennek kivitelezési lehetősége adott, az illetékes vállalatokkal egyeztetett. A közműépítési költségek igen magasak, és ha az egész területen ki kell építeni nagyon soká valósul meg. Meglehetősen sajátságosán értelmezik itt Siófokon az etikát, a jogot és a kezdeményező készséget, ha az kerül hátrányos helyzetbe, aki a lehetőségeket megteremtette. Ha fel nem vállalom a terület- rendezések ügyét, szó sem lehetett volna itt építkezésekről, nagy pénzekért telekeladásról. Ma már látom, csak addig és annyit léphettem, amíg általam valakik előnyös pozícióba kerülhettek. Míg mások építkeztek, az én pénzem elvitte az infláció (megszűnt az áfa-vissza- térítés) pedig csak egy kis házat akartam, ahova magamhoz vehetem egyedül élő idős anyámat és meghalt húgom mostoha körülmények között élő gyermekét. Ez végülis nekem 4 év kitartó küszködés után sem adatott meg. Gratulálok a szerencséseknek, és óva intek minden hozzám hasonló kisembert, hogy közös ügyet fizetség nélkül, önzetlenül felvállaljon! Nem igazán értékelték ténykedésemet. Olyannyira nem, hogy utánajárásom költségeit is elfelejtette rendezni az a sok ember, akinek az ügyét a polgármesteri hivatal rámtestálta. Luszka Józsefné Siófok Nem mellettünk emelt szót Kiss Kálmán Géza utcai lakos a Somogyi Hírlap november 1-i számában, de írásáért köszönettel tartozunk. Mi is (a Balázs János u. 3-7. szám alatti lakások tulajdonosai) sejtettük, hogy a fák elültetése csupán ürügyült szolgált a „tyúk-perhez”. Stószné előbb-utóbb okot talált volna hivatalos regulázásunkra. Kiss úr végre megfogalmazta azt a „valami más”-t, ami a két és féléves procedúránk lényege: a Géza utca érintett háztulajdonosai a Balázs János utca megnyitását, kiépülését tartották, illetve tartják alapvető sérelmüknek. A cikk írója - a velünk perlekedő Stósz Jánosnéhoz hasonlóan - az utca kiépüléséhez kapcsolt sérelmeiért bennünket tekint felelősnek, s nem veszik figyelembe, hogy a több mint 20 éve történt területi változásokhoz semmi közünk. Mi a várostól közműves építési telekként vásároltuk meg a területet. A kisajátítás körülményeit nem ismerjük, az viszont bizonyos: az érintettek jogos vagy vélt sérelme nem szolgálhat alapul az irántunk való gyűlölködésre. Különösen nem indokolt Stószné esetében, hiszen hátsó - a Balázs J. u. felőli - kerítése körülbelül 2 méterrel kíjebb van, mint telkének határa. A cikk írója is úgy nyilatkozik: a „kedélyek lecsillapodtak”, sikerült a gondokat kölcsönös érdekekre figyelemmel megoldani. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a kellemetlenségeket nem szándékosan okozták. A mi házaink előtti szakaszon hasonló esetek nem fordultak elő. Itt az út és a töltés nyugati lejtésű. A feltöltés sem a törmelék „leggazdaságosabb” elhelyezését szolgálta. Több mint száz köbméter földet hozattunk a terület rendezéséhez, saját költségünkön, s rendezését a városgondnokság engedélyével és irányításával végeztük. A terület rendezését részben az egységes utcakép kialakítása, részben pedig az útszakasz balesetveszélyessége tette indokolttá. A feltöltés széle Stószné telkének kerítésétől 1,2 méterre húzódik. Kiss Kálmán a Géza utcai lakosok nevében nemcsak azt sérelmezi, hogy kertjeik hátsó részét a 70-es évek elején kisajátították, de azt is „rovásunkra” írja, hogy a területet a 80-as évek közepén közmű- vesítették. Furcsa álláspont. Mint már jeleztük: a város nekünk közműves telekként adta el. Miért érte ezért sérelem a Géza utcában lakókat és miért ok ez a viszálykodásra? Egyébként, ha a Géza utcában lakók tenni kívánnak valamit a városrész fejlesztéséért (lenne mit), a Balázs J. utca polgáraira bizton számíthatnak. Nem egészen értelmezhető a cikk írójának az a szemrehányása, mely szerint a „közterületet... a Balázs J. utca lakói kizárólagos joggal a saját céljaikra hasznáí”-ják. Az a bizonyos közterületi sáv a Balázs J. utcában van, nem lehet a Géza utcába áttolni. A rendezési terv szerint úgynevezett zöldsáv, vagyis fásított terület és a Balázs J. utcához tartozik. A területnek nem használói, hanem gondozói vagyunk. Különbség! Nyírjuk a füvet, gondozzuk a fákat a saját költségünkön. Hasznunk a szép környezet. Kiss Kálmán megjegyzése, hogy a Géza utcában lakók „kertes házat vettek”, mi pedig „sorházat építettünk”. Erre nem lehet mást válaszolni: így hozta a sors. De ezért, a Géza utcai „tulajdonosok” véleménye ellenére, nem érezzük magunkat másodrendű állampolgárnak. Kiss Kálmán a konkrét ügyben vagy egyoldalúan tájékozott vagy nagyon elfogult. Megállapítása, mely szerint „vannak emberek, akik képtelenek belátni, hogy másoknak is vannak jogaik és érdekeik” helytálló, de nem ránk vonatkoztatva. Ugyanis helyzetünket úgy jellemezhetjük, hogy nekünk nem volt tanácsos az út képzeletbeli felezővonalát átlépni. Stószné (Géza u. 48. sz. alatti lakos) telkének hátsó kerítése és a közút által határolt Balázs J. utcai közterületet, a szó igazi értelmében „ki- zárólagos”-an a „saját cél- jai”-ra kívánta hasznosítani. Meg sem várta az építési terület felszámolását, már rendezkedett. (Igaz, később ezt úgy állította be, hogy ő takarította el utánunk a szemetet). A lakásaink előtt 8-10 méterre levő útpadkára rakatta le a kertjébe hozatott trágyát, oda gyűjtötte és ott égette el a különböző kerti hulladékokat. Napokig nem lehetett ablakot nyitni. Észrevételeinket elutasította, mondván: „betolakodóknak” szavunk sem lehet és jobban tennénk, ha visszaköltöznénk a sávházba... Azért is mi kaptunk szemrehányást, amiért a gázvezeték az útburkolat keleti és nem a nyugati pereme mellett nyert elhelyezést. Kiss Kálmán arról sem tesz említést, hogy Stószné a Balázs J. utcában, telkének hátsó kerítése és az útpadka közötti közterületen zöldségeskertet létesített, a „saját” hasznára. Természetesen engedély és használati díj fizetése nélkül. Ez miért jogszerű? Feltehetőleg azt a választ kapnánk, hogy a kérdéses terület vagy annak egy része a kisajátítást megelőzően Stószné tulajdona volt. De 20 éve már nem az övé, s nyilván a vételkor (1972-ben) tudta is, hogy telkének hátsó részét 1973-ban kisajátítják. A gyümölcsfák ültetésével nem okoztunk kárt, az útpadka - ahova a fákat ültettük - Stószné kerítésétől kb. 8-10 méterre van, 1,5 méter szint- különbséggel és nyugati irányban. Nem kell komplikált számításokat végezni annak belátásához, hogy a majdani árnyékolás (10-15 év múlva) sem jelentett volna veszélyt Stószné ingatlanára. Az a körülmény, hogy az útpadkára ültetett fák és a területrendezés „birtokháborítás"-i üggyé dagadt, a hivatal jogértékét minősíti. Ennek taglalása nem tartozik a levél keretébe, csupán azt kívánjuk megjegyezni: ha a hivatal a korábbi döntésével okozott sérelmet akarta így kompenzálni, rossz megoldást választott. Döntése így senkinek sem szolgálta az érdekét. A hivatal az esetlegesen jogos sérelem orvoslása helyett a paragrafusok dzsungele mögötti farizeuskodásával a „dögöljön a szomszéd tehene is” szemléletet juttatta érvényre. Azt pedig, hogy a fák kitépe- tése Stósznén kívül más Géza utcai lakosnak, illetve háztulajdonosnak is elégtételül szolgált, nem akarjuk minősíteni. Legfőbb azon tépelődhe- tünk, hogyan is jutunk így közelebb Európához? Toldi Gyula, Svenda István, Szabados János Balázs János utcai lakosok A tanító pedagógus egyénisége fontos Pályázat óvással: ki építi a pályát? Építkezés Siófokon a Foki-hegyen
