Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-09 / 290. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. december 9., péntek Áldatlan állapotok Kaposváron a Bethlen téren Csípjenek le kicsit a füves területből Telefonra várva Jogszabályok vadonéban s farizeus hivatal A háborgás háttere a Géza utcában Kaposváron a Bethlen téren közlekedési szempontból már régóta áldatlan állapotok uralkodnak. Már beletörőd­tünk, hogy ez a csomópont nem kap forgalomirányító lámpákat. Néha csúcsforga­lomban rendőrök irányítják itt a forgalmat. Ez is egy kis se­gítség. Most én is egy javas­lattal állnék elő, ami — ha csak egy apró pontot is — de segítené az itt áthaladó for­galmat. A centrum felől érkező autók, ha a Petőfi utca felé akarnak kanyarodni, elsőbbséget kell hogy adjanak a Zselic áruház felöl érkezőknek. Balra kanya­rodási szándékukkal, megállá­sukkal megállásra kényszerítik a tovább egyenesen a Zselic A pedagógusok mindig is a „nemzet napszámosai” voltak. Főleg most, amikor annyi vita folyik anyagi és erkölcsi elismerésükről, na­gyon fontosnak tartottam, hogy tollat ragadjak sok szülő nevében. Kislányom nagycsoportos óvodás, és már sokfajta, kü­lönböző intézmény által szer­vezett foglalkozáson, szakkö­rön vett részt. Mint általában minden szülő, én is próbálom keresni azokat a területeket, ahol gyerekem a képességét a legjobban kibontakoztat­hatja. El kell mondanom, hogy ezekről a csoportos foglalko­zásokról vegyes érzelmeim alakultak ki. Szerencsénkre az idén a Szakszervezetek Műve­lődési Házában óvodások számára meghirdetett nép­tánctanfolyamra jelentkez­tünk. Ott ismerhettünk meg egy olyan ízig-vérig pedagó­gus egyéniséget, akinek sok köszönettel tartozunk. Általában minden óvodába elmegy egy, a jövendő első osztályban tanító pedagógus szülői értekezletet tartani, is­merkedni és elmondani saját iskolája lehetőségeit. Az óvónő vezetésével a gyerekek is látogatást tesznek valame­lyik általános iskola első osztá­lyában. Ha ez a látogatás jól A Globál-Sport Kft két — más-más cégekkel közösen kidolgozott — pályázattal indult a versenyen. Az egyik ajánlat a Globál-Sport Kft, Kaposklinker Kft, Somogy Terv Kft közös fővállalkozói ajánlata, a másik a Glo­bál-Sport Kft és a Somogy Aszfalt Kft fővállalkozói ajánlata volt. A pályázatokat a verseny- tárgyalás harmadik fordulójá­ban — szóban — számunkra érthetetlen módon, formai okokra hivatkozva a bizottság elutasította, de ugyanakkor hivatalosan nem hirdetett eredményt sem. Természete­sen azonnal óvást nyújtottunk be, és az óvásunkban a formai kifogást egyértelműen cáfolni tudtuk. Az óvásra még írásos válasz ezidáig nem érkezett. áruház felé tartó autókat is. Eb­ből meglehetősen nagy dugók alakulnak ki, különösen ha a balra kanyarodó éppen egy ta­nuló vezető, aki természetesen nem kockáztathat, nem mer „bevágni”. Ilyenkor teljes a ká­osz. Úgy gondolom, ezt a hely­zetet egy nagyon egyszerű és talán olcsó megoldással orvo­solni lehetne. Csupán az ott levő füves területből kellene egy sávnyi (vagy egy fél sávnyi) terü­letet forgalmi sávvá változtatni. Az egyenesen haladók számára csak ott, a kanyar kritikus pont­ján. Néhány méterről van szó csupán. Remélem autós társaim is örülnének ennek a megoldás­nak, az illetékesek pedig talál­nának módot a megvalósításra. Egyed Tamás Kaposvár, Kinizsi-ltp. 6. sikerül, akkor a gyerekek bol­dogan vesznek részt majd az iskolai foglalkozásban. Mi, szülők is sokat mesélünk az iskolai életről. Gyermekünk, aki a mi sze­münkkel nézve egészen ere­deti, szép, okos, ügyes, beke­rülve egy másik csoportba az iskolában talán nem a leg­szebb, vannak okosabbak is nála, és az ügyessége sem az igazi. Az, hogy kiderüljön, mi voltunk-e elfogultak — ami természetes —, azon múlik, milyen a majdani közösség és főként milyen a tanító néni. Ha sikerül jó képet kialakítani a gyermekünkben az iskoláról, a tanító néniről, akkor már pozi­tív élményekkel lép az isko­lába, és jó barátnak látja a pe­dagógust. Megszűnnek benne az átmenet görcsei, és várva várja az iskolát. Az én kislányom itt, a nép­tánc szakkörön találkozott a tanító nénivel, Németh Ág­nessel. Biztosan vannak ná- lamnál hivatottabbak, akik jobban meg tudják ítélni, hogy szakmailag milyen sokat tud adni, de érzelmileg mint egy csodára, úgy néznek fel rá a gyerekek. Köszönjük, hogy sok ilyen pedagógus van, aki az anyagi, erkölcsi elismert­ség hiánya ellenére tudása, szeretete legjavát adja. Torma Lászlóné Kaposvár, Toponári u. 174. így a megjelent cikk tartalma, véleményünk szerint nem a valóságot tükrözi, és ilyen formában etikátlan. A cikkben megjelent 100 millió forintos költség sem helytálló, mert a cikkben nyer­tesnek megnevezett két pá­lyázónak a beadott — nyertes — ajánlata ennél jóval maga­sabb összegű. Az általunk benyújtott Glo­bál-Sport, Somogy Aszfalt ajánlat viszont valóban 100 millió forint alatti összegű volt. (Ezen maximális értékhatárt az előzőekben maga a bizott­ság határozta meg.) Az infor­mációt adó valószínűleg a bi­zottság valamelyik tagja lehe­tett, akinek az óvásról is egyértelműen tudomása volt. Molnár András a Globál Építő és Kereskedő Kft ügyvezető igazgatója Több mint negyedszá­zada, hogy a Nádasdi út 27. (ma már 33.) számú lakásba költöztem a 48-as ifjúság út­járól, ahol telefonos laká­som volt. Elköltözésemkor kértem a távbeszélő igazgatóságot a te­lefon áthelyezésére. Közölték, hogy nincs bekapcsolási kapa­citásuk ebbe az utcába, s egy­ben azt ajánlották, hogy mond­jak le a vonalról, mert hosszú távon sincs esélyem a bekap­csolásra. Azt tanácsolták, ha lemondok, egyben egy új ké­relmet nyújtsak be, s ha lesz vonal, az elsők között kapok te­lefont. Mindez 25 éve történt. Azóta új kábelhálózatot fektet­tek. Többszöri érdeklődésemre közölték: nem kell új kérelmet Szeretnék köszönetét mondani Siófok város veze­tőségének az illetékes hiva­talnokoknak és a leköszönő képviselő testületnek, hogy lehetővé tették számomra, azt az óriási munkát és után­járást, amelynek eredmé­nyeként a Foki-hegy köreik­hez közelálló telektulajdo­nosainak és vállalkozóinak megnyílt a lehetőség egy igazán színvonalas és nagyvolumenű építkezésre. 1991 -ben, négy évvel ezelőtt kezdtem el ezt a sziszifuszi munkát, mert az ott lévő telke­men családi házat szerettem volna építeni. Ehhez azonban belterületbe kellett vonatnom 10 hektárnyi területet, melyen 57 tulajdonos volt érintett. Bízva az emberek tisztessé­gében felvállaltam a tulajdono­sok ügyeinek intézését, mivel az önkormányzat így rendelke­zett. Hatmillió forint helyett 860 ezer forintért oldottam meg a belterületbe vonást, mert tud­tam cserekultivációs földet szerezni. 1992 tavaszán meg volt a határozat a belterületté nyilvá­nításról. Ám isten malmai las­san őrölnek, és nem mindig annak, aki a gabonát megter­meli. így történt ez az én ese­temben is. A belterületre ren­dezési terv kellett, de akkor már nem járult hozzá a hivatal, hogy ezt én rendeljem meg. Etikai okokra hivatkozva, nem akarták a tulajdonosokra hárí­tani a tervkészítés költségeit, és telekalakítási kérelmünket elutasították. Ezzel körülbelül 1 évet hátráltattak. 1992 decemberében a So­mogyi Hírlapban újságcikk je­lent meg, miszerint Istvánéi Sándor vállalkozó a Foki-hegyre skandináv lakóte­lepet álmodott, és reményei szerint a tavasszal megkezd­heti az építkezést, hiszen a vá­ros főépítésze és a városfej­lesztési bizottság is mellette áll. 1993 tavaszán el is kezdett építkezni, igaz, nem lakótele­pet, hanem a Club Serenia nevű üdülőtelepet építette fel. Ezen a tavaszon fantasztikus gyorsasággal elkészült a ren­dezési terv is. Azonnal meg­kapta az építési engedélyeket dr. Nádasy és Winkler úr (akikkel 1992-ben együtt hoz­tuk létre a telekalakító társu­lást) és megtörtént a Ba- logh-féle telek és a tsz-terület telekegyesítése, majd beépí­tése, annak ellenére, hogy idő­közben kiderült: a nagy siet­ségben a polgármesteri hivatal illetékese nem készíttette el az 1:1000-es alaptérképet, amely nélkül rendezési terv nem ké­szülhet. Emiatt a földhivatal a telekkialakításokat a további benyújtani, mert az előző nem veszti hatályát. 1993 őszén megjelent egy brigád. Felmérte a helyzetet és megkérdezte, továbbra is igényt tartok-e a te­lefonra. Mondtam, hogy igen. Közölték, hogy karácsonyra meglesz. Közben kaptam egy levelet, melyet nem igazán ér­tettem, ezért bementem a Ma­táv Fő utcai irodájába. Ott azt ígérték, ha egy készüléket be­kapcsolnak, az az enyém lesz. Hát nem így történt. Azóta több mint ötöt bekapcsoltak, közülük egy sem negyedszá­zada kérte, mint én. Már csak az a kérdésem, hogy még 25 évnek kell eltelni? Ha igen, ak­kor az unokáim fogják hasz­nálni ezt a technikát, s nem én. Tóth István Kaposvár, Nádasdi út 33. telkeken, így az enyémen sem engedélyezte. Újabb egy év tel el folytonos ügyintézéssel, ki­lincseléssel, míg végre 1994 nyarára pótolták a hiányokat és megkezdődhetett a telkek ki­mérése, földjeinkből az utak ingyenes leadása. Ám építke­zésre még mindig nem gon­dolhatok, mert az időközben és mindig utólagosan meghozott előírások értelmében meg kell építeni az összközművesítést is, amit ismét a polgármesteri hivatal fog megterveztetni — egységesen az egész terü­letre. Ez a csúcs! Egységesen, mondják ak­kor, amikor a fent említett épít­kezésekhez már évekkel ez­előtt megadták az engedélye­ket külön, a szomszédos ut­cákban lévő közművekhez csatlakozva, pedig hatalmas területeken 50 és 60 lakó, il­letve üdülőegységeket építet­tek úszómedencével. Itt nem volt gond az oly nehezen meg­szerezhető szennyvízkontin­gens sem. Az én telkem, köz­műves utca folytatásában, az utolsó háztól a 4. telek és egy­ben az utca vége is lesz, még­sem engedélyezik az összesen 8 telket érintő 120 méteres közműszakasz megépítését, bár ennek kivitelezési lehető­sége adott, az illetékes vállala­tokkal egyeztetett. A közműé­pítési költségek igen magasak, és ha az egész területen ki kell építeni nagyon soká valósul meg. Meglehetősen sajátsá­gosán értelmezik itt Siófokon az etikát, a jogot és a kezde­ményező készséget, ha az ke­rül hátrányos helyzetbe, aki a lehetőségeket megteremtette. Ha fel nem vállalom a terület- rendezések ügyét, szó sem le­hetett volna itt építkezésekről, nagy pénzekért telekeladásról. Ma már látom, csak addig és annyit léphettem, amíg általam valakik előnyös pozícióba ke­rülhettek. Míg mások építkez­tek, az én pénzem elvitte az inf­láció (megszűnt az áfa-vissza- térítés) pedig csak egy kis há­zat akartam, ahova magamhoz vehetem egyedül élő idős anyámat és meghalt húgom mostoha körülmények között élő gyermekét. Ez végülis ne­kem 4 év kitartó küszködés után sem adatott meg. Gratulá­lok a szerencséseknek, és óva intek minden hozzám hasonló kisembert, hogy közös ügyet fizetség nélkül, önzetlenül fel­vállaljon! Nem igazán értékelték tény­kedésemet. Olyannyira nem, hogy utánajárásom költségeit is elfelejtette rendezni az a sok ember, akinek az ügyét a pol­gármesteri hivatal rámtestálta. Luszka Józsefné Siófok Nem mellettünk emelt szót Kiss Kálmán Géza utcai la­kos a Somogyi Hírlap no­vember 1-i számában, de írá­sáért köszönettel tartozunk. Mi is (a Balázs János u. 3-7. szám alatti lakások tulajdo­nosai) sejtettük, hogy a fák elültetése csupán ürügyült szolgált a „tyúk-perhez”. Stószné előbb-utóbb okot talált volna hivatalos regulá­zásunkra. Kiss úr végre meg­fogalmazta azt a „valami más”-t, ami a két és féléves procedúránk lényege: a Géza utca érintett háztulajdonosai a Balázs János utca megnyitá­sát, kiépülését tartották, illetve tartják alapvető sérelmüknek. A cikk írója - a velünk per­lekedő Stósz Jánosnéhoz ha­sonlóan - az utca kiépülésé­hez kapcsolt sérelmeiért ben­nünket tekint felelősnek, s nem veszik figyelembe, hogy a több mint 20 éve történt terü­leti változásokhoz semmi kö­zünk. Mi a várostól közműves építési telekként vásároltuk meg a területet. A kisajátítás körülményeit nem ismerjük, az viszont bizonyos: az érintettek jogos vagy vélt sérelme nem szolgálhat alapul az irántunk való gyűlölködésre. Különö­sen nem indokolt Stószné esetében, hiszen hátsó - a Balázs J. u. felőli - kerítése körülbelül 2 méterrel kíjebb van, mint telkének határa. A cikk írója is úgy nyilatko­zik: a „kedélyek lecsillapod­tak”, sikerült a gondokat köl­csönös érdekekre figyelem­mel megoldani. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a kellemetlenségeket nem szándékosan okozták. A mi házaink előtti szakaszon ha­sonló esetek nem fordultak elő. Itt az út és a töltés nyugati lejtésű. A feltöltés sem a tör­melék „leggazdaságosabb” elhelyezését szolgálta. Több mint száz köbméter földet ho­zattunk a terület rendezésé­hez, saját költségünkön, s rendezését a városgondnok­ság engedélyével és irányítá­sával végeztük. A terület ren­dezését részben az egységes utcakép kialakítása, részben pedig az útszakasz baleset­veszélyessége tette indo­kolttá. A feltöltés széle Stószné telkének kerítésétől 1,2 méterre húzódik. Kiss Kálmán a Géza utcai lakosok nevében nemcsak azt sérelmezi, hogy kertjeik hátsó részét a 70-es évek elején ki­sajátították, de azt is „rová­sunkra” írja, hogy a területet a 80-as évek közepén közmű- vesítették. Furcsa álláspont. Mint már jeleztük: a város ne­künk közműves telekként adta el. Miért érte ezért sérelem a Géza utcában lakókat és miért ok ez a viszálykodásra? Egyébként, ha a Géza utcában lakók tenni kívánnak valamit a városrész fejlesztéséért (lenne mit), a Balázs J. utca polgára­ira bizton számíthatnak. Nem egészen értelmezhető a cikk írójának az a szemre­hányása, mely szerint a „köz­területet... a Balázs J. utca la­kói kizárólagos joggal a saját céljaikra hasznáí”-ják. Az a bi­zonyos közterületi sáv a Ba­lázs J. utcában van, nem lehet a Géza utcába áttolni. A ren­dezési terv szerint úgyneve­zett zöldsáv, vagyis fásított te­rület és a Balázs J. utcához tartozik. A területnek nem használói, hanem gondozói vagyunk. Különbség! Nyírjuk a füvet, gondozzuk a fákat a sa­ját költségünkön. Hasznunk a szép környezet. Kiss Kálmán megjegyzése, hogy a Géza ut­cában lakók „kertes házat vet­tek”, mi pedig „sorházat építet­tünk”. Erre nem lehet mást vá­laszolni: így hozta a sors. De ezért, a Géza utcai „tulajdono­sok” véleménye ellenére, nem érezzük magunkat másod­rendű állampolgárnak. Kiss Kálmán a konkrét ügy­ben vagy egyoldalúan tájéko­zott vagy nagyon elfogult. Megállapítása, mely szerint „vannak emberek, akik képte­lenek belátni, hogy másoknak is vannak jogaik és érdekeik” helytálló, de nem ránk vonat­koztatva. Ugyanis helyzetün­ket úgy jellemezhetjük, hogy nekünk nem volt tanácsos az út képzeletbeli felezővonalát átlépni. Stószné (Géza u. 48. sz. alatti lakos) telkének hátsó kerítése és a közút által hatá­rolt Balázs J. utcai közterüle­tet, a szó igazi értelmében „ki- zárólagos”-an a „saját cél- jai”-ra kívánta hasznosítani. Meg sem várta az építési terü­let felszámolását, már rendez­kedett. (Igaz, később ezt úgy állította be, hogy ő takarította el utánunk a szemetet). A la­kásaink előtt 8-10 méterre levő útpadkára rakatta le a kertjébe hozatott trágyát, oda gyűjtötte és ott égette el a különböző kerti hulladékokat. Napokig nem lehetett ablakot nyitni. Észrevételeinket elutasította, mondván: „betolakodóknak” szavunk sem lehet és jobban tennénk, ha visszaköltöznénk a sávházba... Azért is mi kap­tunk szemrehányást, amiért a gázvezeték az útburkolat keleti és nem a nyugati pereme mel­lett nyert elhelyezést. Kiss Kálmán arról sem tesz említést, hogy Stószné a Ba­lázs J. utcában, telkének hátsó kerítése és az útpadka közötti közterületen zöldsé­geskertet létesített, a „saját” hasznára. Természetesen engedély és használati díj fi­zetése nélkül. Ez miért jog­szerű? Feltehetőleg azt a vá­laszt kapnánk, hogy a kérdé­ses terület vagy annak egy ré­sze a kisajátítást megelőzően Stószné tulajdona volt. De 20 éve már nem az övé, s nyilván a vételkor (1972-ben) tudta is, hogy telkének hátsó részét 1973-ban kisajátítják. A gyümölcsfák ültetésével nem okoztunk kárt, az út­padka - ahova a fákat ültettük - Stószné kerítésétől kb. 8-10 méterre van, 1,5 méter szint- különbséggel és nyugati irányban. Nem kell komplikált számításokat végezni annak belátásához, hogy a majdani árnyékolás (10-15 év múlva) sem jelentett volna veszélyt Stószné ingatlanára. Az a körülmény, hogy az út­padkára ültetett fák és a terü­letrendezés „birtokháborítás"-i üggyé dagadt, a hivatal jogér­tékét minősíti. Ennek tagla­lása nem tartozik a levél kere­tébe, csupán azt kívánjuk megjegyezni: ha a hivatal a korábbi döntésével okozott sérelmet akarta így kompen­zálni, rossz megoldást válasz­tott. Döntése így senkinek sem szolgálta az érdekét. A hivatal az esetlegesen jogos sérelem orvoslása helyett a paragrafusok dzsungele mö­götti farizeuskodásával a „dö­göljön a szomszéd tehene is” szemléletet juttatta érvényre. Azt pedig, hogy a fák kitépe- tése Stósznén kívül más Géza utcai lakosnak, illetve háztu­lajdonosnak is elégtételül szolgált, nem akarjuk minősí­teni. Legfőbb azon tépelődhe- tünk, hogyan is jutunk így kö­zelebb Európához? Toldi Gyula, Svenda István, Szabados János Balázs János utcai lakosok A tanító pedagógus egyénisége fontos Pályázat óvással: ki építi a pályát? Építkezés Siófokon a Foki-hegyen

Next

/
Thumbnails
Contents