Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19 / 273. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. nov. 19. szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Az Alpok-Adria Munkaközösség hozománya Milliók ismerték meg Somogy nevét A megyei múzeum jeles napja Természeti örökség Új állandó kiállítás Kaposváron Ábrahám Levente muzeológus és dr. Szili Katalin államtitkár a kiállításon Kovács Tibor felvétele Könyveket ajánlunk ELENA BULGAKOVA Naplója Az író harmadik feleségének följegyzései a Mester és Margarita megírásának idejéből. Napról napra követhetjük így egy tragikus kor tragikus sorsú írójának és családjának életét. (Kráter Műhely - 348 Ft) Chénier versei Két nappal a jakobinus diktatúra bukása előtt fejezték le André Chénier-t, a 18. század végének legjelentősebb francia költőjét. Halálának 200. évfordulójára adták ki verseinek válogatott gyűjteményét, két nyelven. (K.u.K. Kiadó - 400 Ft) HELTAI JENŐ Századelő Heltai eddig kiadatlan írásai: versek, kisprózák - az átlagpolgár érzelmeiről. Egyik verse egyszerre hazafias és pacifista - a boldog békeidők befejezéséről. (Officina Nova - 550 Ft) BAKUCZ JÓZSEF Megalit A szerző a nyugati magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Műveinek nagy része máig kiadatlan, s jelentőségéhez mérten túl későn kerül az olvasók elé. A Megalit című könyv is immár posztumusz kötete. (Orpheusz — 479 Ft) TAKÁTS GYULA Az igazi poézis keresése A Kossut költő, a Berzsenyi Tái „íj elnöke a 90. évfordulór megjelent kötetében Bér; lyi Dánielről írott esszéit s i közre. A 12 írás több f zedes, figyelmes elemzőr lka hozadéka, mely a ma s; iára is aktuálisan értelmez nagy előd jelentőségét. A 'tetet Martyn Ferenc Berzs -rajzsorozata illusztrálja. Berzsenyi Társaság, Pan ia Könyvek - 200 Ft) JACK HIGGINS Vihar-fok / II. világháborús tenger- ç - "áró roncsaiban, a Ka- A 'fenger mélyén fontos iratok hatók. (Könyvklub, 499 Ft) JOHN BROOKES Kert a lakásban A népszerű szerző könyve segít abban, hogy szobanövényekkel „népesítsük be” a lakásunkat, s ezek a lakás hangulatát meghatározó növények a legmegfelelőbb helyet kapják. (Officina Nova - 1250 Ft) Két év telt el, s november 24-én Kaposváron, a városháza dísztermében dr. Gye- nesei István, az Alpok-Adria Munkaközösség soros elnöke átadja Szlovénia külügyminiszterének és miniszterelnök-helyettesének a munkaközösség zászlaját. A 19 régió munkaközösségének székhelye jövőre a szomszédos országba kerül. Az esemény számvetésre késztet. Mikor Somogy átvette az Alpok-Adria elnöki tisztét, Gyenesei István arról beszélt, hogy a megye nem kiváltságokat szerzett, hanem esélyeket nyert. Erről kérdezte a Somogyi Hírlap az Alpok-Adria Munkaközöség elnökét. — Kiemelkedő lehetőséget és esélyt kaptunk a munkaközösség elnöki tisztségével — mondta Gyenesei István. — Esélyt arra, hogy tudomást szerezzenek létezésünkről, és megismerjenek bennünket. Ne legyenek illúzióink abban, hogy a tőlünk délnyugatra, nyugatra eső országok lakói ismerik Somogyot. Amit ismernek, az a Balaton, de ami 10-20 kilométerrel beljebb van, arról már fogalmuk sincs. Európai értékek Az eltelt két évben azonban egy csaknem negyvenmillió lakosú körzetben tanulták meg leírni és ami még nehezebb: kimondani azt a szót, hogy Somogy. Sok millió ember tudatában rögződött az, hogy Magyarország megyékből áll; hogy a Balaton és a Dráva között levőt Somogynak hívják; hogy ennek székhelye Kaposvár, és így tovább. Ennek kialakításában meghatározó szerepe volt a médiáknak. Az Alpok-Adria Munkaközösség tartományainak tisztviselői kara és a tartományvezetők személyesen győződtek meg arról, hogy itt is, mint Európa legtöbb országában, józan gondolkodású, a kapcsolatokra nyitott, együttműködésre kész emberek, vezetők élnek. Én-tudatunk formálódásában is nagy szerepe volt ennek a két évnek. Miközben szóban és a gyakorlatban is e kis hazából mindenki Európába tart (vagy csak szeretne oda tartani), mi eredményesen kíséreltük meg Európának egy, számunkra nagyon fontos darabját idehozni. Ez idő alatt rájöttünk és rájöttek a partnereink is, hogy nemcsak nekünk fontos Európa, hanem mi is lehetünk értékteremtők, értékközvetítők Európa számára. Talán nem túlzás, ha ezek után azt mondom: a két év alatt kihasználtuk a rövid távú esély adta lehetőséget, és megalapoztunk Somogyország számára egy akár évtizedekre kiható esélyt. Hogy ezt miként sikerült majd hasznosítani, már nem csupán rajtunk, megyei vezetőkön múlik. — Az elmúlt két év fő célja az Alpok-Adria Munkaközösségbeli együttműködés új pályára állítása volt. Mennyit sikerült megvalósítani ezekből a törekvésekből? — Keserves munka ez, any- nyi bizonyos. Ha valaki úgy gondolná (bevallom én ezek közé tartozom), hogy Nyu- gat-Közép-Európában vagy más megközelítésben a Keleti Alpok országaiban az agykerekek gyorsabban forognak, mint nálunk és a bürokrácia csak a legszükségesebb mértékeket éri el, azt ki kell ábrándítanom. Partnereink kényelemből, megszokásból, meggyőződésből vagy nem tudom miért, de fantasztikus módon ragaszkodnak a kialakult formákhoz és gyakorlathoz. Hangsúlyozom: ezek a tapasztalatok a közhivatalokban, az állam és közigazgatásban dolgozókra vonatkoznak. De hát végül is ők a kulcsemberek az Alpok-Adria Munkaközösség jövője szempontjából. S velük rettenetes nehéz ötről hatra jutni. Féltenek minden kialakult formát, még akkor is, ha napnál világosabb, hogy változtatni kell. A hatásköröket pedig szinte istenként tisztelik. Mindenki csak annyit, csak akkor és csak ott hajlandó megtenni, amennyit a szabályok előírnak. De azt megteszik! Különösen áll ez az osztrákokra, a németekre és a svájciakra. Az olaszoknál a belpolitikai válságsorozat, a tartományi vezetők gyakori váltogatása nehezítette a munkát (Friuli-Venezia Giulia tartományban két év alatt a negyedik első számú vezetővel kellett kialakítani a kapcsolatot); Horvátország és Szlovénia pedig az ismert helyzet miatt végtelenül érzékenyen reagál mindenre; egymással szemben és a külvilággal szemben is bizalmatlanok. Új kapcsolatok Mindezek ellenére jelentős előrelépés történt a gazdasági kapcsolatok (kamarák, üzletember-találkozók, kiállítások) ügyében és az ifjúsági kapcsolatokban. Az idegenforgalmi munkacsoport tevékenysége mérhető módon fejlődött. Visz- szaesett azonban néhány területen a munka színvonala. Ide sorolnám például a kulturális munkacsoport tevékenységét. Szükségesnek tartjuk a munkaközösség struktúrális reformját, hiszen 16 év alatt megváltoztak Európának ezen a részén a körülmények. Nemcsak politikai szerepet kell betöltenie a munkaközösségnek, hanem részt kell vállalnia például a gazdasági kooperációk szervezéséből, s jobban be kellene kapcsolni a nemzetközi tevékenységbe a civil szférát is. Amikor ezt a munkát elindítottuk és amennyi energiát ebbe munkatársaim befektettek, több eredményre számítottunk, mint ameddig sikerült eljutnia. Mivel azonban a munka- közösség szabályai kimondják, hogy döntés csak egyhangúlag, ellenszavazat nélkül hozható, végül is elégedettek lehetünk a produktummal, amelyet határozati formában rögzít majd Kaposváron november 24-én az Alpok-Adria regionális kormányfők plenáris ülése. Ez inkább a munkában hasznosítható előremutató gondolatokat fogalmazott meg, mint konkrét változtatásokat. — Szlovénia és Horvátország önálló államiságával új kihívás elé került az Alpok-Adria Munkaközösség. — Európában is óriási változásoknak vagyunk tanúi. Ennek egyik eleme, hogy hihetetlen módon megnőtt a régiók szerepe, erősödött a regionális gondolkodás. Mi, somogyiak büszkék lehetünk arra, hogy megyénk két évig az európai regionális folyamatok egyik központja volt. A regionalizmus természetesen nem helyettesíti, sokkal inkább kiegészíti, segíti az államok közötti kapcsolatokat. Szlovénia és Horvátország egyébként egyelőre továbbra is úgy döntött, hogy önálló államként is tagja marad munkaközösségünknek. Ez is jelzi súlyunkat a térségben. Kovács László külügyminiszter három héttel ezelőtt, kaposvári látogatása során fogalmazta meg: „A jövő Európája akkor lesz igazán biztonságos, ha egyben a régiók Európája lesz”. S azt is kifejtette: hivatalból is elkötelezett híve és támogatója az Alpok-Adria Munkaközösség tevékenységének. — Mi az, amit szereteti volna megvalósítani, de nem sikerült? Szlovénia az utód — Egyik hibám, hogy többnyire két-háromszor annyi elképzelésem van, mint amennyit idővel, energiával győzni lehet. Ez nagyon feszített tempót és szellemi koncentrációt igényel környezetemtől és a partnerektől is. Az egy dolog, hogy ezt én felvállalom, s csinálom, amíg bírom, amíg lehet, de egy határon túl már nem várhatom el a kollégáimtól ugyanezt. Szerencsére jó a csapatunk, és nem kevés, amit a mérleg serpenyőjébe tudunk tenni. Gondolkodásomban az előttünk álló feladatok foglalják el a fő helyet. Természetesen hagyok egy kis részt a már megvalósult álmok, elért eredmények rögzítésére is, hiszen ez adja az erőt a továbbiakhoz. Ugyanakkor teljesen kitörlöm a konkrét kudarcok emlékét, csak a későbbiekben hasznosítható tapasztalatok maradnak meg. Elég, ha azt mondom: több mint száz eseményre, rendezvényre került sor az Alpok-Adria Munkaközösség szervezésében, és ennél jóval több viselte az Alpok-Adria emblémát. Talán elég lett volna kevesebb, de nagyobb hatású és több embert közvetlenül megmozgató rendezvény... — Szlovénia lesz az utódunk az Alpok-Adria közösség elnöki tisztében. Milyen tanácsot adna nekik? — Szlovénia az egyik legaktívabb tagunk. Úgy tűnik, jó kezekbe kerül az Alpok-Adria kormánykereke. Nincs szükségük a mi tanácsainkra, de szükségük lesz a segítségünkre. Ezért november 24-én déli 12 órakor, amikor a kaposvári városháza dísztermében átadom Szlovénia külügyminiszterének és miniszterelnök-helyettesének az Alpok-Adria zászlaját, kérni fogom az olasz Emilia-Romagna tartománnyal 19-re szaporodott munkaközösségi tagokat, a tartományok és a magyar megyék jelen levő vezetőit, hogy minden segítséget adjunk meg Szlovéniának a következő két évben. Szeretni, óvni, megőrizni — hangsúlyozta tegnap a természettörténeti állandó kiállítás megnyitója, dr. Szili Katalin, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium államtitkára. Mint mondta, a környezet védelmében gyakorta szükségesek a szankciók, a hosszútávú megoldás mégis a tudatformálásban, a nevelésben rejlik, s erre kiváló alkalmat nyújt a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának Természeti örökségünk című kiállítása. Az alkalom valóban hosszú távra szól, méltatta a különböző szakemberek széles és lelkes összefogása nyomán létrehozott kiállítást dr. Matskási István is, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. Emlékezteti: immár nyolc éve annak, hogy a sarkvidékek életét bemutató időszaki kiállítást nyitott Kaposváron, de már akkor megfogalmazódott itt a szándék, hogy a terület élővilágát megjelenítő és a lehetőségekhez képest áttekintő kiállítás készüljön. A teremtő, megőrző és a közvetítő mu- zeológiai munkálkodás mostanra beérett, s innen nagyszerű és változatos nevelési lehetőségeket nyújt arra, hogy azoknál a nemzedékeknél, ahol még úgymond „megnyerhető” a természet és környezetvédelem ügye, oly sok vereség után,hatásos eredmény szülessen is. Útravalóban tehát nem volt hiány tegnap, s szívesen tesszük hozzá: érdeklődőkben sem! A felnőttekkel együtt diákok sokasága járta be, szemlélődő, felfedező örömmel az első emeleten, a több mint kétszáz négyzetméren bemutatkozó állandó kiállítást. Ahol hajdanvolt gazdagságával megálljt parancsolt a rengeteg. Meg ami róla azól: „Manapság a megye területének csak mintegy 28 százalékát borítja erdő, ennek is nagy része monokultúra. A természetes erdő a maga sokezer fajos életközösségével ma már csak nyomokban van meg.” Van ahol remek technikáról árulkodó természetfotók, van ahol riasztó környezetkárosításról tanúskodó dokumentumok, másutt gondosan preparált állatok, növényritkaságok állították meg az első látogatókat. A szakszerűség olykor meghökkentő, elgondolkodtató, másutt pihentető, ízlésesen tervezett, művészi igényű látványba öltözött. Vizekről, lápokról, erdőkről, homokvidékről árulkodnak a tárlók, olyan életközösségekről is, melyekkel először és utoljára csak e kiállításon találkozhatunk. A jól tagolt, tájékozódást segítő térben, akarva-akarat- lan valamelyest szakavatottá válunk. Ha letérünk a „földtörténet” folyosójáról, egyik oldalon az erdők élővilága vár, a másikon a vizeké, aztán a lápok látnivalói közben békabrekegést, madárcsicsergést is hallhatunk, egy erdei pádon üldögélve. Aztán ballaghatunk a homoki gyepek között, a ritkaságok termében pedig (igaz a későbbiekben) audiovizuális programok is várnak ránk. Mint a kiállítás létrehozói, Ábrahám Levente és Juhász Magdolna elmondták: állandó katalógus készül, és sok meglepetés a diáknépnek. Például egy természettörténeti totó kitöltése. Remélhető, hogy nyertesei lesznek mindazok, akik a kiállítás létrehozóival együtt vallják: „meg kell tennünk mindent, hogy a Föld lakható otthonunk maradjon. " így kamatozik igazából a megye és Kaposvár közgyűlésének, a környezetvédelmi és a művelődési tárcáknak valamint a Sefag Rt Lábodi Erdészetének segítsége, melynek köszönhetően a termé- szetörténeti kiállítás tegnap Kaposváron kaput nyithatott. T.T.
