Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19 / 273. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. november 19., szombat Nem osztrák, hanem olasz volt a gleccserember Ötzi koporsója Élénken foglalkoztatja a régészeket, antropológusokat az Ötztali Alpokban talált 5500 éves gleccserember, akinek tetemét szinte teljes épségben őrizte meg a koporsójává vált jégpáncél. Az Ötzi néven emlegetett ősférfi nemzeti, pontosabban helyi hovatartozásáról eddig kétségek sem merültek föl; a lelet helyéről magától értetődőnek tekintették a kutatók, hogy a mai Ausztria területén élt. James Dickson, a glasgowi egyetem munkatársa azonban ezt kategórikusan cáfolja. Megállapította ugyanis, hogy Ötzi egy neckera complamata nevű mohafajtát használt bőrének tisztogatására. Ez a ritka moha azonban kizárólag a mai Olaszország területén levő Vinsch- gau-völgyben honos. A gleccserember tehát a skót tudós szerint csakis onnan kerülhetett ausztriai nyugvóhelyére. Szekrénymúzeum Két belga formatervező, Go- deris és De Smet praktikus gardróbszekrénnyel lepte meg a kortárs képzőművészet kedvelőit. A különleges bútordarab nem egyedi vonalaival lopta be magát a műpártolók szívébe, hanem tartalmával. A szekrény ugyanis nem ruhák tárolására hivatott: a 72 fiók és 68 ajtó a mai belga festészet mintegy 150 jeles képviselőjének egy-egy alkotását rejti. A tervezők a hordozható múzeummal megrendelésre házhoz mennek, így a kliensek meghitt otthoni környezetben, a fárasztó utazást megtakarítva ismerhetik meg napjaink piktúráját. A kényelemért ugyan mindenkinek fizetnie kell, de a díjtétel változó: minél magasabban lakik a műélvező, annál borsosabb a tarifa. Megcsonkított cápák Még a legmegátalkodottabb ínyencnek is torkán akadna a falat, ha tudná, hogy milyen kegyetlen mészárlás után kerül tányérjába a drága és előkelő cápauszony leves. Ausztrália partjai mentén a tiltott cápavadászat az egyik legvirágzóbb üzletág. Az indonéziai szigetvilágból érkező orvhalászok kizárólag az uszonyáért ölik le a tengerek félelmetes ragadozóját, a trópusi fehér cápát. A fejedelmi állat még él, amikor lehasítják róla az uszonyát, amelyet többnyire Kínába szállítanak. Az ausztrál hatóságok tehetetlenek a többszáz vadorzóval szemben, s a pusztítás már ökológiai katasztrófával fenyeget. Az utóbbi időben a ritkuló állomány vadászata tovább nőtt, ugyanis a cápauszonyt sok helyen az AIDS elleni gyógykezelésben is felhasználják. A károk felbecsülhetetlenek, a zavarosban halászók haszna ellenben dollárezrekben mérhető: egy kiló cápauszonyért 500 dollárt kérnek. Népcsoportok szerint - sajátos jegyek Barbie színváltása Az amerikai játékgyáraiban évtizedekig úgy készültek a néger babák, hogy egyszerűen barnára festették a kékszemű, hamvas bőrű Barbie-kat. Egy afro-amerikai asszony, Yla Eason megelégelte, hogy gyermekei olyan figurákkal játszanak, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak rájuk. Céget alapított, amely a sötétbőrű csemeték számára olyan fekete és kreol etno-babákat készít, amelyek végre magukon viselik a különböző népcsoportok sajátos jegyeit. Az ötlet óriási sikert aratott. A páratlan üzleti lehetőségre felfigyelt a Barbie-kat gyártó Matel cég vezetése is, s betársult Eason asszony gyorsan gyarapodó vállalkozásába. A tíz éven aluli amerikai gyerekek 18 százaléka fekete, 16 százaléka spanyol bevándorlóktól származik, így nem csoda, ha a Shani névre keresztelt etno-barbiek polgárjogot nyertek a játékboltokban. Astérix a legszebb férfikorba lépett Világverő kis mokány A legszebb férfikorba lépett egy bálvány: Asterix 35 éves lett. A kedves kis harcos, aki 1959 óta vívja csatáit a rómaiakkal, nemcsak az évek múlását állja rendületlenül: idó'közben meghódította az egész világot - írja a dpa. A gallok hőse - aki a hatalmas termetű Obelixszel és többi barátjával a Krisztus előtti ötvenes években ellenáll Róma terjeszkedésének - már rég nemzetközi hírnévre tett szert. A rajzoló Albert Uderzo legfrissebb közlése szerint az ő Aste- rixe 57 nyelven, köztük latinul is megszólalt már. A rajzfilm megálmodóinak szándéka megvalósult: minden nyelven érződik a furfang és a humor a falu lakóin, akik közül leginkább Asterix és Obelix tartja meg eredeti nevét. Miraculix druidából - akiknek varázsitala nélkül Asterix nem boldogulna - angol változatban például Getafix lett, Troubadix, a falu bárdja a Ca- cofonix nevet kapta, míg Majes- tix Vitalstatistix néven szerepel. A mokány kis szőkének azonban nemcsak ez sikerült. Azonkívül, hogy a 68-as nemzedék bálványa lett, a 90-es évek tizenéveseit is meghódította. Asterix minden ellenséget legyőzött, aki ellen harcba küldték, még Amerika Mikiegerét és supermanjait is. Az Asterix-ki- adványok példányszáma százmilliókban mérhető, a mozikban az „Asterix Amerikában” című rajzfilm egy csapásra az első helyekre került. Asterix és Obelix tehát a piaci viszonyok között is megállja a helyét: a Párizs melletti Asterix-park méltó vetélytársa a város másik végén lévő Disneylandnak. „Somogybán is jött az ablakra csendőr” A hatmillió zsidó meggyilkolásáról mindenki tud, a zsidó nép szörnyű tragédiájáról mindenki beszél —, de a cigányság tragédiájáról alig beszél valaki, alig né- hányan tudják, hogy a náci megsemmisítő' táborokban félmillió cigány veszett oda. A cigányság tragédiája soha nem vonult be igazán az emberek tudatában, bizonyára azért, mert ezekkel a sötétbőrű — India mélyéről Európába érkezett — emberekkel szemben továbbra is előítélet és elutasítás tapasztalható. A cigányokkal, mint nemkívánatos népcsoporttal szembeni támadások a náci Németországban már 1993-ban elkezdődtek. Már az első évben kirajzolódtak annak a tervnek a körvonalai, amely alapján a romákat — a zsidókkal együtt — meg kell semmisíteni. A Harmadik Birodalom fajelméleti hivatalnokainak osztályozásában a cigányság kezdetben a szlávok és a zsidók között helyezkedtek el. Ennek megfelelően alakult a cigányokkal szembeni bánásmód, amely 1937-re egy jól felismerhető megsemmisítési rendszerré kezdett átalakulni. A cigányokat a legnagyobb számban Auschwitzban gyűjtötték össze, ami egyszerre volt egy hatalmas kényszermunkatábor, illetve egy tömegekre méretezett megsemmisítő központ. Először tizenhatezer cigány férfit, nőt és gyermeket deportáltak Auschwitzba Európa minden részéből. A romákat általában a többi deportálttal (zsidókkal) együtt hurcolták el. Néha azonban külön vagonokba zsúfolták őket, melyeket a zsidókat szállító szerelvényekhez kapcsoltak. A velük való bánásmód nem igazán különbözött a zsidókétól, az őrség tagjai is ugyanúgy viselkedtek velük: nem ismerték végzetüket, nem kaptak vizet és táplálékot, a vagonokat nem fűtötték, az őrök megkülönböztetés nélkül ütötték őket és lőttek rájuk. Magyarországon 1994-ig szervezett cigányellenes intézkedések csak az 1928-as BM rendelet végrehajtása során volt tapasztalható. A rendelet óvatos és igen tágan értelmezett formában írta elő a rendszeres cigányrazziák tartását. Az 1944-ig végrehajtott raziák hatékonyságának egyik fő akadályát az illetékes hatóságok pénzügyi erőforrásainak szűkös volta képezte. Az 1930-as évek végétől évente kétszer májusban és októberben tartottak cigány razziákat, amelynek célja a kóborló és munkakerülő cigányok meg- rendszabályozása és helyhez kötése volt. A német megszállás után sem változott meg a helyzet egyik napról a másikra. 1944 tava- szán-nyarán a hatóságok és a közvélemény figyelmét (a frontról érkező hírek mellett) a zsidókérdés végső megoldása kötötte le. A zsidó deportálások után a BM és a HM illetékesei a zsidó munkaszázadok mintájára elkezdték a cigány munkaszázadok szervezését. 1994. július 22-én jelzésértékű cikk jelent meg az Új Fehérvár című újságban „A magyar faj fennmaradása, illetve boldogulása érdekében a kormányzat dűlőre vitte a zsidó kérdést. Mármost ha ezt a vérbe, húsba vágó kérdést végre elintéztük, már ne álljunk meg félúton, hanem intézzük el az inkább kellemetlen ügyet, a cigánykérdést is.” Somogy megyében is megszaporodtak a cigány ellenes intézkedések. Már 1944. január 4-én a szigetvári főszolgabíró a szokásos évnegye- des jelentés során javasolja, hogy „kívánatos volna azon cigányoknak, kiknek rendes lakásuk nincsen, egy helyre való telepítése.” Erre a célra Révfalú község cigánytelepét tartaná alkalmasnak. 1944 tavaszán a cigánytelepre 1166 fő cigányt gyűjtenek össze, megfosztva őket lakásuktól, megélhetésüktől. A tabi főszolgabíró jelentésében 1944. június 30-án javasolta, hogy „a cigányügyben ugyanolyan megoldás történjék mint amilyen a zsidóügyben történt." „A cigányok ugyanúgy paraziták a társadalomnak, mint a zsidók voltak.” Ugyanez a főszolgabíró 1944. szeptember 30-án jelenti, hogy „A legutóbbi kormányintézkedések szerint a kóbor cigányoknak munkatáborba való elszállítása megtörtént, így további intézkedésre szükség nincs.” Kaposváron is megtartották a szokásos cigányrazziákat, ezek azonban a jelentések szerint eredményre nem vezettek. 1944. szeptember 21-én a Somogyi Újság is sürgeti, hogy vigyék közmunkára Somogy megyében is a cigányokat. „Ez az intézkedés Somogy-vármegyében sem lenne káros, mert vármegyénkben is meglehetősen nagy számmal vannak kóbor cigányok, akik a közre mindig káros tevékenységet fejtenek ki.” Szeptember 28-án már az eredményről tudósít ez az újság „A kaposvári járás községeiben is végigfésülték csendőreink a cigánytelepeket és mindenütt, ahol munkátlan csavargó cigányokat találtak összeszedték őket, mint a gazdasági életre káros és a közbiztonságra nézve veszélyes elemeket, majd elszállították őket munkatáborba”. A katonai helyzet rosszabbodásával egyidőben október 16-án megjelent a déli hadműveleti kormánybiztos intézkedése a kóbor cigányok megrendszabályozására. A megyei alispánok részére megküldött intézkedés a déli megyékben radikálisan korlátozta a cigányok mozgásszabadságát és tág lehetőséget biztosított az önkényeskedésre. A katonai szolgálatra eddig be nem hívott férfiakat, a munkaképes nőket és a börtönben lévő férfiakat különböző táborokba hurcolták. Somogy megyéből csak a munkaképes férfiakat vitték el. Cigánytáborokat állítottak fel Szekszárdon, Véménden, Szentkirály szabadján, Pécs- váradon, Marcaliban és Sárváron. A nyilas hatalom átvétel után megkezdődött a cigány családok összeszedése is. Az útirány először a komáromi várba vezetett. A beszállítot- takat itt szelektálták, itt vették át őket a németek és indították útnak a koncentrációs táborok felé. A cigány elfogottak egy- részét a kazamaták előtti szabad térségben helyezték el. A kisgyerekek tucatjával fagytak meg a nagy hidegben. Később a munkaképtelenek, a nők és a gyerekek közül pár száz főt Dachau elengedtek egy felülvizsgálat során, a többieket deportálták Németországba. A nyilasok és a csendőrök részéről több alkalommal került sor tömeggyilkosságokra, így a Várpalota melletti Gráber tónál a nyilasok több mint 100 cigány férfit, nőt és gyereket lőttek agyon. A Tolna megyei Lengyelen két csendőr a Sárközi család 16 tagját lőtte agyon. Több szerencséje volt annak a 103 nagyatádi cigánynak, akiket tévedésből Sárvár helyett Lentibe vittek. A lentin főszolgabíró „103 fő cigányt vissza származtatta Nagyatádra”. Kaposvárról a vészkorszak idején a cigány lakosságból csak a munka- nélküli férfiakat vitték el. Somogy megye településeiről azonban több száz férfit, nőt, gyereket hurcoltak el, ezek többsége soha nem tért visz- sza. Ezekre az időkre a Nádasdi utca környékén lakók így emlékeznek. Sánta Ferenc festőinas volt, amikor zsidó mestere mondta neki, hogy „a zsidók után a cigányok jönnek”. Bevonult katonának és — mint mondja — „harcolt a hazáért mint a magyarok. Ott nem volt különbség”. Három hónap hadifogság után belép a demokratikus hadseregbe. „Muszály volt. Itthon meg elvitték a romákat. Nem tű dtam, hogy mi van itthon. 1946-ba 1 szereltek le”. Karcagi Ádámné ebben az időben Barcson lakott. Szemtanúja volt 1 malom épületébe zárt zsidói szenvedésének. Emlékszik, I gy a faluban azt beszélték, he y a zsidók után őket is elviszi^.' L.átta amikor a cigány férfiaka összegyűjtötték és elhun olták. Orsós György volt cigá vajda az apjától hallotta, he a vagonokat már kiállítóti a húskombinát elé a melle ígányra. A németek el akart, gányokat. Az emi kültek. Ha az o. jönnek, minket is e Hogy hány cigány zatul, nem tudjuk, f nevét nem írta fel se lök féltek beszélni, módjuk listákat össze; megmenekült űzött va életét. 1945 te megítélésükben nem történt. Somogy Bizottsága 1945 vármegy’É^V vinni a etek menetük nem znek. ” att áldo- dozatok a túléli volt ni, aki it élte ialmi >zás réti ne? m .c--er 20-án feliratban fordult c mányhoz. A Magyarors, ° kóborló cigányok ügyébe, .< szágos rnedezést hozni szí % $ kedjék, illetve törvényt a hogy a kóborló cigányokat az országból telepítsék ki, illetve eltávolításukról valamiképpen gondoskodás történjen.” Puskás Béla Auschwitzi emlékmű: krematórium kemencéi ■'=>W
