Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-11 / 266. szám
12 SOMOGY HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. november 11., péntek Gyerekrajz pályázat A családok nemzetközi éve alkalmából a kaposvári városi Sportcsarnok gyerekrajzpá- lyázatot hirdetett, amelyre 14 éves korig jelentkezhetnek az érdeklődők. Három korosztály számára nyílik lehetőség a bemutatkozásra, a 3-6, a 7-10 és a 11-14 éves gyerekek rajzait várják november 25-ig az intézménybe. A legsikerültebb rajzokat a Sportcsarnok előterében állítják ki és a megnyitón három díjat adnak át. Otthon a kórusnak Tavaly alakult meg a 23 tagú kórus Kőröshegyen. A helyi szereplésekkel a község kulturális életének fellendítését tervezik. A nemrégiben átadott faluházban otthonra talált a kórus, megoldódott többéves gondjuk. A próbákat már az új intézményben tartják. • • üvegművészek Somogyért A bárdudvarnoki üvegszim- pozium több tagja is fölajánlotta segítségét a megyének régi színes üvegablakok felújítására. Az alkotók elsősorban a megrongálódott templomi ólomberakásos üvegablakok rekonstrukcióját tűzték ki feladatul. Éneklő Magyarország Hangversenykórus címmel kitüntetett együttesek kaptak meghívást a 11. alkalommal megrendezésre kerülő Éneklő Magyarország című országos díszhangverseny-sorozatra. A Debrecenben kezdődött találkozó újabb állomása a ma Kaposváron, a Somogy Megyei Művelődési Központban tartandó hangverseny, amelyen a Somogy Megyei Pedagógus Nőikar, a Vám- és Pénzügyőrség Liszt Ferenc Férfikara és a zalaegerszegi Caterina kamarakórus mutatkozik be. Öbölből vödörbe Guy Foissy kortárs francia író, Öbölből vödörbe című fanyar komédiájával vendégszerepei a Tatabányai Jászai Mari Színház-Népház a fővárosban. A kétszemélyes kamaradarabot a XI. kerületi Karinthy Színházban tekinthetik meg az érdeklődők vasárnap, illetőleg kedden 19 órai kezdettel. A házaspár szerepében Sára Bernadett és Cseke Péter lép színpadra. Az előadást Éless Béla rendezte. A darab premierje a Komárom megyei városban volt. 53 éve történt Elindult a katona- vonat Kaposvárról A szerző haditudósítóként indult el Kaposvárról a második világháborúba. Visszaemlékezéseiben — amelyet a Somogyi Hírlap rendelkezésére bocsátott — azt adja kézre, amit az emlékezet 53 év után is megőrzött. A dokumentumok — az étkezési jegy, s a fotó — eredetiek. Az x-el jelzett személy a szerző. Mivel leszerelés nem történt, új behívót a háborúba nem kaptunk, így ezt az egész helyzetet magunk között elkereszteltük átszerelésnek. Mi még nem érzékeltük a jövendőn szelét, de a szülőktől, a hozzátartozóktól érkező aggódó, személyes vagy levélbeli kérdések (kérdéseinkre adott válaszok) nyomán már felsejlett, hogy nem éppen vidám, ami ránk vár. Az „átszerelés” után sok minden megváltozott. Szabadabb lett a mozgás és nagyon büszkék voltunk az új ruháinkra. Bevonultattak sok pár lovat, szekereket. A lovak olyan jó állapotban voltak, hogy majd kicsattantak. Természetesen a fogatolt járműveknek nem volt hely a laktanyában, így azután a kaposvári Berzsenyi utcában egy nagykereskedő jó nagy udvarában és istállójában helyezték el az egységet. A lovak mellé beosztott legénység is ott lakott az istállóban. A legénység élelmét mindennap szállítani kellett, no meg a lovak porcióit is. A nap tulajdonképpen lóápolással, szerszám karbantartással telt el, meg ha valahol igényeltek szállításhoz járműveket, akkor befogtak és elvégezték azt. Élelmet szállítottunk, lótápot, szalmát vittek vagy csak a raktári készleteket mozgatták. Bőven jutott idő cigarettára és beszélgetésre is. Ezek az egymás közötti meghitt beszélgetések kezdtek már borongóssá válni. Hiába jöttek a hírek a „dicsőséges” előnyomulásokról, nem hatottak ránk vigasztalóan. Még nem tudtuk, hogy mikor indulunk, de közeledhetett az idő, mert kezdett felgyorsulni a készülődés: fegyvertisztogatások, ellenőrzések folytak. Egy napon jött a parancs, hogy a következő napon lesz a búcsúztatás. A kimenőket beszüntették, elvégezték az utolsó ellenőrzéseket a katonák felszerelését illetően. A megadott napon azután rendben, fegyelmezetten felvonultunk a Turul pályára. A lovak nyilván nem értették a fegyelemre való felhívást, mert a „gulyáságyu- val”, vagyis a konyhakocsival kétszer is körbenyargalták a salakpályát. Ez a jó erőnlét azonban sajnos, odakint másfél-két hónapon belül semmivé vált... A búcsúztatón megjelent előkelőségek igen lelkesítő beszédekben fogalmazták meg hazafiúi kötelességünket, s szóltak a ránk váró dicsőségről, feladatunk teljesítése után. A lelkesítő beszédekben azonban nem nagyon szerepelt az a lehetőség, hogy nem mindenki tér vissza szeretteihez vagy, hogy meddig kell távol lenni a hazától. A beszédek után az áldás következett majd az egységek díszelvonulása a megjelentek előtt. Már csak a beva- gonírozás volt hátra, ami elég bonyolult feladatnak bizonyult: a kaposvári állomás és környéke visszhangzott a vezényszavaktól, a felszerelések, a szekerek zörgésétől, a lovakkal való kiabálásoktól. A lovak nem mindegyik akart ugyanis bemenni a vagonba. A szekerek és egyéb felszerelések elhelyezése is igen nagy zajjal járt úgy, hogy az állomás környéke látványban is és a hangzavarban is igazi háborús készülődést mutatott. Valamikor a mozikban láttunk hasonlókat az első világháborús felvételekben. Az emberekkel volt a legkevesebb baj. Megkaptuk a szalmakötegeinket, azt szétterítettük a vagonokban és mindenki csinált egy vackot magának az elkövetkező napokra. Nem emlékszem, hogy hányán voltunk egy vagonban, de sok hely nem jutott az biztos. A hírek már akkor is a szellők szárnyán vagy valami más módon terjedtek. Tény, hogy az állomás és környéke tele lett szülőkkel, hozzátartozókkal, akik a legutolsó pillanatig szerették volna látni gyermeküket, férjüket. Este felé elült a nagy lárma, befejeződött a berakodás, elhelyezkedés. Mi katonák a „szobarend” elkészülte után kiültünk vagy álltunk a vagonok ajtajában, hogy a leszálló sötétedésben mi is utolsó pillantásokat vethessünk az itt- homaradottakra. Vonatunk az ötödik vagy hatodik vágányon állt a nagy prüszkölő pöfékelő fekete vasparipával és a nekirugaszkodásra várt. Ahogy este lett és múltak az órák, úgy fogyott a várakozók száma is és úgy lettünk mi is egyre fáradtabbak az egész napos testi és lelki igénybevételtől. Én is elküldtem édesanyámat haza, ne várakozzon bizonytalan ideig. Azzal búcsúztam tőle, hogy majd írok és valamikor jövök. Ez kettőnk között olyan természetes volt, hogy fel sem merült az, hogy nem is biztos, hogy így lesz. Máig sem tudom, hogy így tervezték-e az indulásunk at, számítva arra, hogy majd csak elfogynak az állomásról a hozzátartozók vagy pedig a vasút vonala telítettsége okozta a késői indulásunkat. Tény, hogy 1941. november 3-án hajnali fél négykor mozdultak meg alattunk a kerekek. Ezzel kezdődött életünk korszaka, amely előre nem látható meglepetésekkel volt tele. Karai Sándor egykori honvéd 36/II zlj. 5. szd.-Él. r? r ' — & ,'sï7 fő. Reggeli : Ebéd Vacsora Élelmezési létszám Kiszolgáltatási ................jegy az ...konyha részére. K aposvár, 194<í.:..évi ......hó.Mii-.*. G.2. lI.B7.eEzzel símben pint ÜletAko>a kind ilott Nevezetesen j ogy ffi után fejenként- - ---Á ogyaet i sBzenen . i gramm gramm tirLevestészta i 25 Bab 70—140 Burgonya 200-600 hoo j v Cukor 20 .............1 Dara Liszt ( 25 10—190 M. U# Fokhagyma ! 5—10 1 — öt Hagynia 5—10 Marhahús 190—200 Káposzta 300 Kolbász 50—100 1 Mák 10 Paprika 0-5 o 'Xj ! Ç.Î7.S 35—100 ü Só f 20 1 <£> 1 _ SzaletSfcUU 50—70 AQo Zöldség 10—15 Zsir 10—20 . Í£ Sertéshús 200 &C0 Bors 005 ] ! í Babérlevél 005 Tehéntúró j 60 ' ...... . Ecet ! 0'3 cl. Tej 10 cl. I_... ......... _ i Tejfel Kávékonzerv 1 .■ _____ j 2 adag---- f Húskonzerv 1 adag ! Toj&iv 10 fő utAn 3 darab Tarhonya ~Vj> 3^. Paradicsom >r "sr _ í; 1 ______; , A ;*t, _. — ji ti li Átvettem : A fiók és a kastély „szelleme” Állami gondozottak Nágocson A nágocsi nevelőotthon ódon kastélyépülete körüli parkot az ősz minden szépségével elhalmozza, ám a vastag falak mögé melegséget nem tud csempészni. Az épület sokmindenre alkalmas lenne, csak épp arra nem, amire 32 éve használják: gyermekotthonnak. Az elmúlt évtizedek ilyen intézményeiben a „közösségi szellem” kapott nagy hangsúlyt, a kollégiumi mintát másolták, életkor és nemek szerint csoportosították az állami gondozott gyerekeket. Ma már hazánkban is a modern pedagógiai elveket követik, a nyugaton jól bevált gyakorlat ismeretében próbál tevékenykedni a 115 magyar nevelőotthon többsége.Előtérbe kerül az egyén, a személyiség, s a családi modellt igyekeznek utánozni. A rideg 8-10 ágyas hálótermeket felváltják a családi ötvözetek, ahol hivatásos nevelőszülők vagy pedagógusok élnek a különböző korú és nemű gyerekekkel együtt, családként. Rideg otthon A nágocsi kastély helyenként 5 méteres belmagasságú szobáiban 106 fiú éli életét, még a néhány személyes tárgy sem tud otthonosságot kölcsönözni. Rideg, riasztó. Persze ez is széppé válik sokuknak, mikor látogatóba hazamennek. Az épület alkalmatlan azokra a feladatokra, melyeket ellát, teljes belső és külső felújításra szorulna. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által támasztott követelmények azonban lehetetlenné teszik, hogy otthonos belsőt alakítsanak ki. Simor Péter igazgató azonban "kicsiben" megpróbálkozott vele. Az a hálóterem magáért beszél, mintha nem is ugyanabban az intézményben járnánk. Faszerkezetű galériát építettek az egyik szobába, így minden lakónak jut egy kellemes zug, saját konyhájuk van, a nyers fabútorok vidámságot árasztanak. Ütköző érdekek — Nagy harcot vívtunk ezért a műemlékvédelmisekkel, s jövő év végéig kaptunk a szobára fennmaradási engedélyt. Elvileg akkor le kell bontani. Szerettük volna ezt a többi hat hálóteremben is megcsinálni, de reménytelen. A hatóságot a legkevésbé sem érdekli a gyermekek érdeke — mesélte az igazgató. Az átalakítás tehát sem jól, sem gazdaságosan nem oldható meg (előzetes számítások szerint többe kerülne, mint maga az épület értéke). Idegenforgalmi, turisztikai célokra lehetne hasznosítani, ám a tulajdonjog körül sem tisztázott minden. Egy biztos, nem odázható el a gyerekek életkörülményeinek javítása. A kérdés az, hogy hogyan? A megyei fenntartású intézmény évi 33 millió forinttal gazdálkodik, ebből 13 millió jut a fenntartásra, a többit a bérek és azok tb járuléka viszi el. Sokba kerül a hatalmas termek fűtése, erre évente 1,5 milliót költenek. A faluból ötven embernek adnak munkát, s az általános iskola is részben rájuk épül. Simor Péter készített egy szakmai programot, melyet augusztusban a megyei közgyűlés is megismert. — A jó az lenne, hogy e célra épült családi házakban helyezzük el a gyerekeket, a valóságos családmodellt másolva: különböző korcsoportban, koedukáltan, a testvéreket együtt tartva. Ott igazán szeretetteljes légkör alakítható, valóságos lehet a személyiségfejlesztés, a lelki terápia, bensőséges és folyamatos a tanulmányok ellenőrzése, s ezek után könnyebb majd a társadalomba való beilleszkedés. — Mibe kerülne ezek fenntartása? Segítség kellene — A mostani keretből sokkal célszerűbben jönnénk ki, ha a lakóotthonok maguk gazdálkodnának a pénzzel. A kérdés az, mi lesz a sorsa a mostani kastélynak, hogyan lehet rendezni a cserét. Egyébként van egy félkész épületünk, ennek négy évig csak az állagmegóvására költöttünk. Ha sikerülne befejezni, két családra való gyerek, vagyis húszán már kiköltözhetnének. Pénz, pénz, pénz... Talán nem szentség- törés az az óhaj, hogy a felügyeletet gyakorló Népjóléti Minisztérium is áldozhatna ránk a jövő évi költségvetéséből. Izményi Éva
