Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-11 / 266. szám
1994. november 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — TURIZMUS 13 Tunézia: tevék és turisták Séta az örökké nyüzsgő' nabeuli bazársoron Tunézia kopár sztyeppvidékeit és erdős hegycsúcsait, szélfútta sivatagjait és virágzó oázisait, teljesen élettelen sós tavait és csipkézett tengerpartjait háromezer éve lakják emberek. Messzire emlékező történelme mellett az Afrika Olaszországhoz legközelebb csúcsán 1956-ban újraalapított állam talán a világ legfiatalabb országa; lakosságának több, mint hatvan százaléka húsz évesnél fiatalabb. Az ellentmondások óriásiak: a legmodernebb nyugati technológiát számtalan vallási, törzsi szokás rabjaiként működtetik az itt élők. Legidősebb fiúkat ugyan mostanában már nem áldozzák föl istenüknek, mint nemrégen még tették, de a hagyomány nagy úr errefelé. Minden öt emberből négy mohamedán vallású — ők egyáltalán nem isznak. Vagyis... hm, a férfiak egy része zugivó. A kiskapukat Tunéziában is megtalálják az emberek. Egyedül ebben az arab országban tiltották be a többne- jűséget; a derék polgárok ezért papíron elválnak, s újra megnősülnek, elválnak s újra megnősülnek — persze az összes asszonyt a házukban tartják. Már akinek van pénze dolgos kezeket vásárolni. A házasság drága mulatság: a legszegényebb családokban is komoly összegek cserélnek gazdát a frigy kapcsán — a nőnek például kilónyi aranyat kell ura házába vinnie. Az ékszer évszázadok óta öröklődik a famíliákban, el nem adják akkor sem, ha közben éhen halnak. Amúgy a nőt errefelé a semmibe veszik; az ajtókon becsörtetnek előttük, észre sem veszik köszönésüket — persze elvétve látni lefátyolozott hölgyeket az utcán. A konyhában tesznek-vesznek, otthon, vagy a földeken kapálnak, míg a családfő valamelyik ottani „kocsmában” disku- rál a világ dolgairól — egy kávé és egy pohár víz mellett. Az azonnal errefelé három napot is jelenthet. A szokások sűrűn font hálóját némileg felborította Tunéziában egy újfajta őrület; turisták fedezték fel évtizede az országot. Azóta is özönlenek, mert az ország vezetői felfedezték a nagy lehetőséget. Nem panziók, szállodák, hanem csupa fehérre meszelt egész üdülővárosok nőttek ki egyik évről a másikra az 1100 kilométer hosszú tengerparton — számtalan munkahelyet jelentettek az építkezések a képzetlen, segédmunkásként alkalmazható araboknak, most pedig számtalan munka- lehetőséget biztosítanak a vendégváró helyek a képzetteknek. Néhány éve kötelezővé tették a kötelező iskolába járást a gyerekeknek, a londinerek, portások, szobalányok ezrei pedig tanfolyamokon és a turistákon csiszolják nyelvtudásukat. Nemzeti jövedelmük egyharmadát költik oktatásra! A múlt örökségeként mindenki beszél franciául, aztán először angolul, később németül tanultak meg a vendégvárók. Manapság a magyart törik — főképp a piacokon. Az idegenforgalom újjáélesztette a hajdan világszerte ismert kézműipart; a fazekasok, bőrösök, szőnyeg- szövők, ezüstművesek alig győzik a munkát, szinte a kezük közül kapkodják ki az európaiak a szuvenírt. Szumma szummárum: az ország nemzeti jövedelmének több, mint hatvan százalékát adja az idegenforgalom. Mintha mindenki tudná ezt arrafelé; nagyon megbecsülik a vendéget. Olcsók — igaz, alkudni kell, két okból is. Egyrészt, hogy az elsőként kért ár tizedéért elvi- hessük az árut, másrészt az arabnak násztánc az alku, életének része, amit élvezni kell, s elmaradása esetén könnyen megsértődik. A közbiztonság hallatlan: fiatal nő is végigsétálhat egyedül, éjszaka sötét sikátoron, nem bántják. A szállodákban ha csak egy hajcsat veszik is el, az egész személyzet vadul keresi, nehogy szégyen maradjon rajtuk. S nehogy az utcára kerüljenek. Na. Szóval csuda egy ország Tunézia. Beduinok élnek olyan telepeken, ahol az élet- körülmények Krisztus idejéből valók. A kaktuszkerítést eszik az állatok. A szomszédban hatvan emeletes üvegpalota. A múltat és a jelent a teve köti össze. Az őslakos berbereket előbb a rómaiak, később a vandálok, bizánciak igázták le — porrá égetett vagy sóval beszórt településeiket azonban mindig újjáépítették. Városaik áttekinthetetlenek; zegzugos sikátorok, szűk főutcák vezetnek a települések lelke, a piac, a közfürdő és a mecset felé, hogy az ellenség eltévedjen, lassan tudjon előrenyomulni. Az arabok annyira siettek Afrika e csodálatos csücskére, hogy már Mohamed próféta halála után tizenöt évvel ideértek. Török, spanyol, francia hódítók is taposták e földet. A továbbélésért azonban az itt élő, s a hódítók vérével keveredett nép mindig tudott kompromisszumot kötni. Karthágót Augusztus császár azért engedte például újjáépíHammamet régi erődje és napfényes tengeröble teni, mert ígéretet kapott: fölhagynak a kereskedelemmel, s azon túl a mezőgazdaságból fognak élni. Van is olyan oázisuk, ahol 250 ezer pálmafát nevelnek — ma is! A török átok elleni áfium az volt: fölhagytak a kalózkodással. Hogy miképp jön ide a teve? Az ország függetlenségét minden korban a tevék segítségével vívták ki; a bennszülött katonáknak óriási mozgékonyságot biztosítottak a púposok. Római vagy francia idegenlégió — egyre ment végül. Nagy becsben is tartják az állatot. A turisták is. Mert Afrikát elsősorban a teve jelenti a messziről érkezőnek. Minden, magára valamit is adó szálloda mellett létesítettek teveparkolót, ahonnan a turista kirándulni indulhat. Tunéziáról írni persze olyan, mintha egy kőfaragó ki akarná vésni egy cirkuszi akrobata portréját — mozgás közben. Az igazán érdekes az: a lakosság nagy része lépést tart a hihetetlen mértékű gazdasági változásokkal. Pedig nem akármilyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Nálunk például természetes adománya az égnek a víz, arrafelé ötven-száz kilométernyi messzeségből szállítják. Ez az ország a 18. századból lép — a fekete kontinensen mindenki más előtt — a 21. századba. Czene Attila kobáihy aWíTHATÖ mm“*** « iSpimm <*Wi NEZZE MEG AZ ÜJ CÍMKE TÜLOLDALAT EGYMILLIÓ FORINTÉRT! Ha a legismertebb magyar sört, a Kőbányai Világost választja, nemcsak egy könnyű, friss és finom italhoz jut hozzá, hanem részt vehet egy fantasztikus nyereményjátékban is. Miután kellő hőfokra hűtve elfogyasztotta a pompás, aranysárga nedűt, áztassa le az új köntösbe öltözött üvegről a címkét, és kitöltve, 1994. november 30-án 12 óráig juttassa el a megadott címre! így Ön is eséllyel pályázhat a 20 nyeremény egyikére. Minden visszaküldött címke egy-egy külön esélyt jelent! 1. díj: bruttó EGYMILLIÓ Ft 2. díj: bruttó 500 000 Ft 3. díj: bruttó 200 000 Ft 4-10. díj: bruttó 100 000 Ft 11-20. díj: bruttó 60 000 Ft FRISS, VILÁGOS KŐBÁNYAI - MINDEN PALACKBAN
