Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15 / 243. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. okt. 15. szombat SZÍNES hétvégé Könyveket ajánlunk GERGELY ÁGNES Európa ígéret volt A szerzőnek ez az esszékötete a közép-kelet-európai történelem faggatása során kíván tárgyilagos képet adni. Mint írja: „...nemet mondok mindenfajta történelmi eredmény utólagos heroizálására éppúgy, mint az utólagos deheroizálá- sára.” (Balassi - 350 Ft) Balassa-kódex A páratlan értékű nyelvemlék hasonmás kiadása ez a könyv, betűhív átírást, jegyzetet és tanulmányt tartalmazó kísérőkötettel. (Balassi Kiadó) SOKSEVICS-SZILÁGYI Déli szomszédaink története A kiadó történelmi kismonográfia sorozatának negyedik kötete a szerbek, horvátok, szlovének történetét dolgozza fel, a délszlávoknak a Balkánon való letelepedésétől napjainkig. Részletes és tárgyilagos áttekintést nyújt az első államalakulatoktól a II. Jugoszlávia széthullásáig az eseményekről. (Bereményi Kiadó) BÓTA GÁBOR A maszk mögött A szerző szakavatott kérdései nyomán olyan személyiségek nyilatkoznak életükről, munkájukról és terveikről, mint például Hofi, Haumann, Psota Irén, Gál völgyi és még sok más művész, aki meghatározó szerepet játszik színpadon, próbatermekben, stúdióban egyaránt. (Hunga-Print - 499 Ft) PIOTR SZEWC Pusztulás Piotr Szewc lengyel író művében egy zsidó kisváros egyetlen napját megörökítő textúra feszül. Mintegy a fényképezőgép lencséjeként követi az eseményeket. A JAK Műfordító-füzetek sorozatában megjelent regény izgalmas betekintést nyújt a mai lengyel prózaírók törekvéseibe. (Jelenkor - 220 Ft) SANDRA WILKINSON Agyhalál A hipermodern, számítógép vezérelte kórházban Mami, a főkomputer működtet mindent - a legbonyolultabb műszerektől a világításig, és tárol minden apró adatot, s időnként elbeszélget valakivel. Különösen egy Valakivel, aki sorra öli a kórház személyzetét. De ki ő? (Magyar Könyvklub - 399 Ft) Virágért börtön Varga Lajos balatonfenyvesi vállalkozó napok óta várja, hogy előállítsák és megkezdje ötnapos börtönbüntetésének letöltését. Ezt azért szabta ki az önkormányzat túlbuzgó polgárára, mert közterületen engedély nélkül virágtartókat helyezett el. Állítása szerint pázsitot nyírt, és parlagfüvet kaszált... Varga Lajos, a Fenyvesért Mozgalom alapító tagja mindig is fontosnak tartotta az önállóvá vált község szépítését, értékeinek gyarapítását, ám most dicséret helyett büntetést kapott. Jósorsuk úgy hozta, hogy a Fonyódtól való elszakadás után az egyesület aktivistái tagjai lettek az ön- kormányzatnak. Az egyesület tehát átalakult hatalommá. — Nem kértem semmit. Hatalmat meg főképpen nem. Vállalkozó vagyok. Áprilisban döntöttem úgy, hogy a Petőfi utcai házunk előtti füves területre virágtartókat teszek, s azokat futómuskátlival, petúniával telepítem be. A lovaskocsit és a virágtartó vályút a műszaki-építési hatóság munkatársainak helyszíni tanácsadása alapján helyeztem el. Már tíz éve ápolom lakókörnyezetünket, kaszálom a pázsitot az úgynevezett közterületen, nyírom a sövényt, locsolok és virágot ültetek. Eddig ezt még nem tette szóvá senki, bár az is igaz, hogy most nagyobb „beruházást” végeztem: adózott jövedelmem egy részét virágföldre, palántára, fűkaszára és parasztszekérre költöttem. Ezek rendszerbe állításával bűnt követtem el. Furcsának tartom, hogy a már áprilisban elkövetett bűnök után csak szeptember második felében rótták ki a büntetést, minden előzetes felszólítás nélkül. Várom a rendőröket, hogy elvigyenek... Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester nem kívánta kommentálni az eseményeket: mint mondta, egyszerű szabálysértési eljárásról van szó, amit igyekeznek — mindkét fél érdekében — minél gyorsabban befejezni. Gönczyné dr. Gállos Judit jegyző azt mondta: a közterületfelügyelő feljelentése alapján a közterület engedély nélküli használata miatt tárgyalás mellőzésével büntette meg Varga Lajost 2 ezer forintra. A határozat jogerőssé vált, és a pénzbírság befizetésének határideje lejárt. Mivel újabb figyelmeztetésre sem fizetett, a pénzbírságot átváltoztatta 5 napi elzárásra. A jegyző szerint Varga Lajos egy korábbi privatizációs ügy kapcsán perben és haragban áll az önkormányzattal. „Tudom, hogy rám emiatt is haragszik” — tette hozzá Gönczyné dr. Gállos Judit. Már minden határidő lejárt. A virágtartók már nincsenek a közterületen. A vállalkozó viszont még szabadlábon van. Mi lesz a megoldás? Kit temet el a bürokrácia? (Lengyel) Szirmay Endre Ősz-világ Acintos-fácintos, tili-tulipános kócoló fényekkel arcod vadvirágos cseréld el bánatod csillogó örömre emeld sugárszárnyon, táncokat pörögve Gilice-galóca, szólítlak, cseréllek röptetem reményem föl, az őszi égnek a rozsdás csillagok szemedben kigyúlnak sírós, őszi felhőn álmosan kihunynak Lengellő-langalló, hozom, viszem, látom szívemmel biztatom sápadt ősz-virágom maradjon reménye, életerős magja újra kivirulni zsendülő tavaszra. Jó éjt, királyfi A nyáron elhatároztam, ha elkezdődik a színházi szezon, felkeresem Hamletet. Verej- tékcsöppeket perzselt homlokomra a kánikulai nap; de nem hagytam abba a lomtalanítást. Úgy déltájt akadt kezembe az a régi lap, a csöndesen kimúlt Film, Színház, Muzsika, gyerekkorom kísérője. Tudtam, hogy ez az a példány! Miként tudom, melyikben búcsúztatták parasztbálványomat, Soós Imrét vagy melyikben írtak Rozsos István vagány alakításáról a minap felújított Éjfélkor című filmben. Ennek az elején — a borítólapon — Lili Palmer látható a Montparnasse 19 filmből. S ott az a (d.l.) — Dalos László — monogramú írás az 5. oldalon. Az én Hamle- temről. Arról az előadásról, arról a színészről. Meghalt Hamletem, mielőtt felkerestem volna a Nemzeti Színházban. Meg akartam szólítani, arról a legendás előadásról az 1959/60-as évadban. Nekem a kaposvári Hamlet volt az igazi. Hiába láttam később Lawrence Oliviert, Szmoktunovszkijt, Derek Ja- cobit, Maximilian Schellt filmen a szerepben, Gábor Miklóst, Husztit, Kulkát, Máté Gábort színpadon dán királyfiként. Az angyal szárnyra akkor, másodikos gimnazistaként érintett meg a Csíky Gergely Színházban. Dombóvári gimnazistaként bejártunk a somogyi megyeszékhelyre, néha pedig Pécsre utaztunk egy-egy előadásra. De mindenek előtt, mindenek fölött: Hamlet! Hamlet — Somogyvári Pál. Láttam később ifj. Nagyként is Bródy Sándor drámájában, A tanítónőben. Jó volt, de Ham- letje maradt a mérce. Perzselt, vacogtatott egyszerre. Nem tudom, hány fokos lázban élte végig a dán királyfi tragédiáját. A hangja... Érc nélküli, furcsa zamatú han^. Talán erőtlen is. És mégis. En ezen a belső lázat érzékeltető hangon hallom Hamletet. Ma már ilyen, belső tűztől véko- nyuló hangon nem is játszhatna Shakespeare-hőst színész a deszkákon. Nem is „illik” úgy elégni Hamletként, mint Somogyvári Pál. Olvassuk csak újra, mit írt (d.l.) abban az 1960. március 25-i lapban: „A dán királyfi somogyországi győzelmes hadjárata ma is tart. Hamlet- nek valóban olyan sikere van Kaposvárt, mint egy operettnek vagy — a papírszalvétának. Minden előadáson nyíltszíni tapssal, zsúfolt nézőtér köszönti Shakespeare-t és tolmácsait. Operettsiker, de nem az operett helyett siker, mert az sem baj, ha ezután egy jó, színvonalas operettnek is sikere lesz Kaposvárt... ma Magyarországon, egy kis vidéki városkában nem unatkoznak az emberek s előadás után inkább így búcsúznak: A viszontlátásra, királyfi, holnap és holnapután. A viszontlátásra, királyfi, Budapesten.” Ott is dübörgéses siker volt Somogyvári Pál, Ruttkay Ottó, Jancsó Adrienn, Loránd Hanna játéka. Somogyvárinak tálcán kínált szerződést a Nemzeti Színház, melynek haláláig tagja lett. Bár maradt A legendás kaposvári Hamlet volna még vidéken! Hősök sora várt rá. „Odafönt” karakterfigurák dandárja. A kis zalai faluban született Hamlet most, október 19-én lett volna hetvenéves. Horatióval: „Jó éjt, királyfi; / Nyugosszon angyal éneklő sereg!” Leskó László Ihlető fények és tájak Ha a tárlatlátogató már előre tud arról, hogy egy kiállításon, amelynek ráadásul egy iskola galériája ad otthont, művésztanárok munkáival találkozik, akkor valamiféle pedagógiai „mellékhatásra” is számít. Ez nem is véletlen, hiszen miként a kaposvári Táncsics gimnázium galériájának esetében is, nyilván érvényesül valamiféle nevelési átgondoltság az alkotók és alkotások kiválasztásában. Ez azonban szerencsés esetben nem merev, erőltetett „didaktikai” menetrend, hanem jóval spontánabb, lazább, természetesebb. Lonovics László grafikái és E. Szabó Zoltán festményei így együtt, ilyen szerencsés esetnek mondhatók. Mindketten tanárok is, képeik láttán azonban aligha fedezhető fel, hogy műtermükben a katedrának valamiféle „iskolázó” árnya kísértene, ugyanakkor mégis „tanítóképesek”. Ha közhely is, de igaz: azáltal amit látnak, láttatnak. Nem kell erőltetni rokonvonásokat műveikben, ami közös, az leginkább műgondnak nevezhető. Eszem ágában sincs vitázni a tárlatot nyitó békéscsabai kollégájukkal, Kalmár Zsolttal, aki szerint a kép és néző találkozása messzemenően intim. Ezt gondolom a mérlegelő, értékelemző, izmusokba rokonító műítészek sem vitatják, csupán az a feltétel, hogy a bensőséges „találkozás” tényleg létrejöhessen. Ez a feltétel a két kiállító esetében szó szerint látnivaló. Lonovics László fénygrafikái érett, elmélyült munkásságról árulkodnak: a biztosan kezelt formák színeiben erősödik,halványul átmeneteit, tónusait szűri, élteti a fény. Különös, eredeti „színképelemzéssel” találkozunk, amelyet az összkompozíció fegyelme tart össze. E. Szabó Zoltán közép-amerikai ihletésű képei lüktető, eleven rácsodálkozá- sok. A távoli táj egzotikumát nem közhelyekkel váltja ki, viszont közvetíti-képviseli Lonovics László Horizont című munkája E. Szabó Zoltán Egyedül című festménye mégis, erőteljes életkedvvel, demesek a somogyi közönség felfedező örömmel... A két bé- felfedezésére is. késcsabai alkotó munkái ér- T. T.
